2012. március 22., csütörtök

:(

Nagyon fáj a lábam... Párszor már kiment a bokám, de ez most más, ez az egész lábamba belenyilall, iszonyatosan néz ki, kb. a szivárvány minden színében pompázik, és állandóan lüktet... Aludni sem tudok tőle, mert hol a takaró, hol az ágy nyomja, hol pedig nem tudok úgy feküdni, hogy jó legyen. Ráadásul tegnap állandóan rohangálnom kellett a kutyusok után, hogy ne szedjék szét a lakást és egymást, így aztán nem sokat tudtam pihentetni... Meg is lett az eredménye, most aztán dupla akkora, mint volt a balesetkor :( Kenegetem persze, meg fáslizom, de ez nem egy pár napos pihenő lesz, úgy érzem...

2012. március 20., kedd

Ügyes vagyok :P

Hogy miést is? Mert sikerült a munkahelyemen balesetet szenvednem - beleléptem egy gödörbe és kinyekkent a bokám, immáron negyedjére :P Ugye milyen kis ügyes vagyok? Tessék megdicsérni!
Na de komolyra fordítva a szót, hát bizony azért ez fájt. Fáj még most is, sőt, egyre jobban, ahogy jön visszabelé az élet. Igazság szerint nem is akartam hazamenni a munkából, gondoltam picit pihentetem, aztán csinálom tovább a dolgom, de olyan szinten fájt, ha ráléptem, hogy konkrétan potyogtak tőle a könnyeim és majd' bepisiltem. A kolléganőim tüneményesek voltak, egyből elláttak mindennel, ami a kezük ügyébe akadt, kaptam kényelmes széket, párnát, felpolcolták a lábam, kaptam behűtött jégzselét is, habár mint kiderült rosszul alkalmazták, mert nem szabad közvetlenül a bőrre tenni, előtte be kell bugyolálni rongyba, mert így lefagyasztja a lábat. Hát, velem is ez történt. Jött a mentő, és közölték, hogy konkrétan elhaltak a sejtjeim, mert hibernáltuk őket, szép piros foltos is lett tőle a bokám azon kívül, hogy lila és zöld is volt mellé. Na szóval ott tartottam, hogy jöttek a mentősök, két nagyon szimpatikus fiú, akik mondták, hogy jó lenne bemennem egy röntgenre, hátha eltört, vagy hasonló, szóval munkát otthagytam és mentem ügyeletre. Igen ám, de én a saját lábamon akartam kibicegni. Nem is lett volna ezzel baj, hiszen a jegeléstől konkrétan elérzéstelenedett a lábam, csakhogy addigra már kezdett elmúlni a hatása, és mire kiértünk a kocsihoz, hát majd meghaltam, úgy fájt. Ráadásul ott egy kis lépcsőre is fel kellett húznom magam, ami egy lábbal elég necces, de végül bepisilés nélkül megúsztam azt is. Bezötyögtünk, aztán közben már annyira fájt, hogy a srácok úgy döntöttek nem kínoznak, hoznak nekem tolószéket, szóval abban furikáztak egész végig. Gyerekek, ha éltetek még át kínosat, na akkor ez az volt! Nem tudom miért, de olyan hülyén éreztem magam, ahogy ott cipelt a két fiú, miközben idős nénik meg bácsik a saját lábukon totyogtak ide-oda. Meg olyan kellemetlen volt, mindenki engem nézett, én meg igyekeztem bőszen bámulni a földet, mert egyrészt zavarban voltam, másrészt kis híján elröhögtem magam a szituáción :D Végül megérkeztünk, volt röntgen, szerencsére nincs törtés, de egy szép kis ficam és inszalaghúzódás az van. Ráadásul mivel ez a bokám már átélt egyet s mást, ezért figyelmeztettek, hogy innentől kezdve óvatosan, mert még egy ilyen, és szakad a szalag. A sok kibicsaklástól amúgy is gyenge, túl laza és folyton kiugrik, és ha még egyszer kinyiffantom, akkor akár el is szakadhat, mert nagyon meg van kínozva. Szóval ezen felbuzdulva Viktor vesz nekem a napokban gumizoknit, ami tartja majd a bokámat. Ja, egyébként nagyon kedvesek voltak velem mind a dokik, mind az ápolók meg mentősök, és az ellátásom is kifogástalanra sikerült. Egy kedves hölgy kb 6 réteg kötszert és 5 centi kenőcsöt tett a lábamra, amitől természetesen semmilyen lábbelibe nem férek bele, még zoknit sem tudok rá húzni. És ami a legjobb - két napig nem vehetem le a kenőcsös kötést, csak a felső fáslit, és addig víz sem érheti, szóval csak nehézkesen fogok tudni fürödni :( Nem mintha meg tudnék állni a zuhany alatt, de azért valamit csak kitalálok erre. Szóval elláttak, kapom majd a 100%-os táppénzt, meg van már a jegyzőkönyv is (hiszen munkahelyi baleset), innentől kezdve pihentetnem kell, aztán pedig kicsit tornáztatni is, hogy ne álljanak be az ízületeim. Hát, azért nem könnyű ekkora bumszlival a lábamon közlekedni, fázom is rendesen, meg hát fáj, na. Lüktet, meg belenyilall a fájdalom, átsugárzik az egész lábfejembe, de még a sípcsontomba is, aztán csak így fél lábon ugrándozva tudok közlekedni. Viktor mondta is, hogy a hét végére a bal lábam tiszta izom lesz, a jobb meg el fog sorvadni :P Hát, azért igyekszem nem elhagyni magam és a pihentetés után tornáztatom is a bokám, de egyelőre örülök, ha mozdulatlanul tudok maradni - olyankor ugyanis nem fáj. Hát, ennyit erről, vállon veregetegm magam, ilyen ügyes voltam :)

2012. március 19., hétfő

Harry Potter-láz





A Harry Potter imádatom újabb reneszánszát éli. Amióta elkezdtem játszani a nemrégiben megjelent Lego Harry Potter 5-6-7 részével, azóta megint be vagyok zsongva, és sorra nézem újra a filmeket, az így készülteket, meg vadászok minden újdonságra ezzel kapcsolatban. Most leginkább attól a rendelésemtől vagyok izgatott, amit a mai nap adtam fel - rendeltem ugyanis külföldről Bogoly Berti féle mindenízű drazsét. De nem olyat, mint amit régebben nálunk is lehetett kapni! Sokkal jobbat annál, amiben nem csak 1-2 kellemetlen íz van (mint a hazaiban a tormás meg a ketchupos, ami egyébként még csak rossznak sem volt mondható, maximum furcsának, ráadásul felkiáltójellel figyelmeztették is az embert), ebben ugyanis található lesz kosz, hányás, fülzsír, takony és záptojás ízű darab is, és semmilyen jelzés nem lesz rajtuk, hogy most akkor azok finomak, vagy sem! Maximum abból tudhatom majd, hogy milyen ízű drazsét eszem, ha megnézem a leírásban, de abban nincs semmi poén :) Viktor vállalta a feladatot, hogy végigkóstolja majd velem ezeket a drazsékat, amiről természetesen beszámoló is fog készülni, habár fogalmam sincs mikor fog ideérni a csomagom. Magyar cégtől is rendeltem ehhez hasonló dolgot, aminek az a neve, hogy Bean Boozled, és hasonló elven működik, mint a fentebb említett "finomság". A finom ízek mellett vannak borzalmasak is, csakhogy itt annyi a különbség, hogy egy színhez kétféle íz társul. Tehát nem biztos, hogy a rózsaszín drazsé minden esetben epres lesz, mert lehet, hogy földigiliszta ízű, és ez csak akkor derül ki, ha az ember megkóstolja. Ezt majd úgy teszteljük, ahogy előttünk sokan mások, pl. youtube-on is láttam jópofa videókat, hogy kiválasztottak egy színből két félét, és mindegyiket más valaki kóstolta meg, aztán csak az arcokból lehetett látni, hogy ki milyet kapott. Hát, én már tűkön ülve várom, hogy megérkezzen és belevághassak ebbe a bolondságba, mert nagyon szeretem az ilyen marhaságokat :)
Aztán ami még nagyon foglalkoztat, az a Pottermore nevezetű oldal. Ez egy olyan hely, ahol a Harry Potter történeteket lehet végigvinni, csupán úgy, hogy te is benne vagy a történetben (nyilván nem főszereplőként, hanem mint átlagos roxforti diákként). Rendesen van házak közötti besorolás, pontgyűjtés, tanulás, kaland és felfedezés, mindez interaktív módon. Eddig sajnos csak egy béta verzió futott, amit kevesen próbálhattak ki mintegy tesztként, de ha minden igaz, akkor áprilistól bárki használhatja majd ezt az oldalt, én pedig biztos, hogy le fogok rá csapni.
Aztán nézegettem még videókat az Orlando-i Harry Potter parkról, és mit ne mondjak, fáj utána a szívem. Felépítették az egész Roxfortot, meg Roxmortsot, körbe lehet mindent járni, lehet venni varázspálcát, és ami a leginkább foglalkoztat - lehet inni igazi vajsört! Nem tudom, hogy más HP rajongók hogy vannak vele, de engem nagyon izgatott, hogy milyen ízű is lehet a vajsör. És itt most nem arra gondolok, amihez a neten is van recept, mert az sima karamellás tej. Itt valódi vajsört lehet kapni, ami egyébként eszelősen jól néz ki és mindenki csak dicsérte, hogy milyen finom, ja, meg a töklé is nagy sikert aratott (azzal is tele volt állandóan a könyv). Van ott még hullámvasút is persze, ahol két párbajozó sárkány röptét követhetjük nyomon, vagy éppen egy hipogriffét, megcsodálhatjuk a Roxfort express-t, illetve kipróbálhatjuk milyen ebben a világban élni. Hát, nagyon szívesen elmennék oda, de van egy olyan sejtésem, hogy ez csak ábránd marad, viszont annál szebb ábránd :) Addig is nézegetem a videókat és még inkább beleszédülök Harry Potter varázslatos világába. Tartok tőle, hogy ezután az fog következni, hogy újra végig kell olvasnom a könyveket is :D

2012. március 17., szombat

Az élet szép :)



Odakint száz ágra süt a nap, előjöttek az első pillangók, a két kutyus kint birkózik a teraszon, a fiúk a kertben dolgoznak, én pedig a frissen mosott ruhákat teregetem, utána pedig süteményt fogok sütni. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem ennyi bőven elég a tökéletes boldogsághoz :)

2012. március 15., csütörtök

Családunk négylábú, szőrös kis tagjai :)

Talán említettem párszor, hogy bizony nem csak mi négyen élünk egy fedél alatt (Évi, Zoli, Viktor és én), hanem bizony van velünk egy tüneményes kis mopsz kutyus is, aki a Daisy névre hallgat. Imádni való kis rosszaság, igazi öleb, aki legszívesebben minden idejét az ember karjában tölteni. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy alapjáraton sosem voltam oda az ilyen nyomott orrú, pici kutyákért, nálam egy kutya a vizsláknál kezdődik, de őt valahogy nem lehet nem szeretni. Olyan gyorsan belopja magát az ember szívébe, hogy észre sem veszem. Róla szeretnék most néhány képet postolni, aki egyébként 8 hónapos.









Aztán ma nagy öröm ért minket, ugyanis a délelőtt folyamán újabb taggal bővült a családunk - megérkezett hozzánk egy 7 hetes moszkvai őrkutya kölyök, aki a Kátya névre hallgat. Éviék régóta tervezték, hogy egy nagyobb testű kutyust is hoznak, mert hát valakinek a házat is kell őriznie, és így esett a választásuk erre a fajtára. Kátya egyébként borzasztóan aranyos, olyan igazi plüsskutya, de persze még eléggé meg van szeppenve. Az étvágyával nincsen baj, nagyon szépen evett és ivott, aludt egy nagyot, most pedig éppen a szőnyeget csócsálja. Jelenleg majdnem akkora, mint Daisy, ami elég durva arány ahhoz képest, hogy Daisy lassan kifejlett termetű, Kátya pedig csak 7 hetes :D Ha minden igaz, akkor ő kb. 60 kilósra fog nőni. Egyébként a moszkvai őrkutyát a bernáthegyiből, a kaukázusi juhászból, és még valamilyen farkaskutyából tenyésztették ki, kifejezetten őrző-védő feladatokra, szóval pont ideális. Jöjjenek most róla is képek, olvadozzatok :)







Mert szép és igaz!





Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!

/Tendzin Gyaco/

A vőlegény

Gondolom mindenki ismeri azt a pillanatot, mikor egy esküvőnél közlik, hogy itt jön a menyasszony. Ilyenkor a legtöbb ember hátrafordul, hogy megcsodálhassa a csodaszép hölgyet, aki végig fog lejteni a sorok között, ám én azon kevesek közé tartozom, aki ilyenkor nem fordul hátra. Én előre nézek. A vőlegényt figyelem, ugyanis az ő arckifejezése a legszebb dolog, amit egy esküvőn láthat az ember. A menyasszonyt ráérek később is megcsodálni, de a pillanat, mikor a vőlegény először pillantja meg leendő hitvesét menyasszonyként nagyon értékes, amiről nem szabad lemaradnom. Íme néhány kép, ami ezt a megható jelenetet ábrázolja - remélem én is valami hasonlót láthatok majd Viktor arcán, mikor először megpillant engem.



















2012. március 12., hétfő

A nyitótáncunk :)

Mindig is imádtam ezt a filmet, és a főcímdala a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. El sem tudom képzelni, hogy másra táncoljunk kezdésnek, ráadásul tökéletesen illenek rá a bécsi keringő lépései :)
Szóval a nyitótáncunk zenéje: Emma Townshend - We can fly away


Most már hivatalos :)



Kedves Mindenki!
A mai napon megtettük a nagy lépést - hivatalosan is bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz :) Szeptember elsején 16 órakor lesz az esküvőnk a szigethalmi polgármesteri hivatalnál egy csodaszép házasságkötő teremben. Az anyakönyvvezető nagyon szimpatikus, fiatal kis hölgy, aki minden kérdésünkre készséggel válaszolt és nagyon széles körű tájékoztatást nyújtott, maximálisan meg voltunk vele elégedve - örülünk, hogy ő fog minket összeadni :) Szóval innentől kezdve nincs megállás, fél év múlva férjes asszony leszek!!! Wááá, be vagyok zsongva! Anyu állandóan telefonon ötletbörzézik velem, itthon is rakatra nézegetem a honlapokat, a tanúm is eláraszt ötletekkel, és még a kollégáimtól is kapok tanácsokat. Most egyszerűen csak e körül forog az életem, de hát minden nő életében ez az egyik legfontosabb, legnagyobb pillanat, nemdebár. Szóval nézzétek el nekem, ha kibírhatatlan és unalmas leszek, mert állandóan csak erről fogok írni és beszélni, de most nem lehet lelőni. Úgy érzem magam, mintha a fellegekben járnék. Egyébként baromi idegesek voltunk előtte, hiszen azért mégis csak hivatalossá tettük. Hogy mi lesz velünk a ceremónián, azt még nem tudom, de biztos nagyon idegesek leszünk akkor is :D Minden esetre ez egy nagyon jó érzés, nagyon élvezem, és egyáltalán nem zavar. Innentől kezdve esküvő-project van, szóval a legtöbb bejegyzésem erről fog szólni :)

2012. március 11., vasárnap

A barátságról

Mostanában nagyon sokat gondolkozom, elmélkedem arról, hogy kik is az igazán fontos emberek az életemben. Az ember hajlamos azt hinni, hogy azok számítanak igazán, akikkel sokat beszélünk, akivel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Beszélhetek én minden nap valakivel, de attól még nem biztos, hogy úgy igazán beszélgetünk, vagy csak elbeszélünk egymás feje mellett. Beszélhetek én minden nap valakivel, de nem biztos, hogy annak a társalgásnak tartalma is van. Beszélhetek én minden nap valakivel, de nem biztos, hogy annak a másiknak tényleg fontos vagyok, vagy csak megszokta a jelenlétem. Érdekes dolgok ezek. Vannak, akikkel ritkán tudok beszélgetni/találkozni, s mégis olyan jóízűen, olyan őszinte érdeklődéssel és szeretettel tudunk a másik felé fordulni, hogy azt nem is gondolná az ember. Mert azt hisszük, hogy akivel gyakran együtt vagyunk, az a fontos. Ez nem mindig van így, én konkrétan ennek a gyökeres ellentétét érzem igaznak a saját helyzetemre nézve. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert sok barátom van, sokakat megszerettem és ők is szeretnek engem. Ám sajnos az már kevesebbszer adatik meg, hogy ezekkel a nagyszerű emberekkel gyakran tudjak beszélni, hiszen mindannyian ebben a rohanó világban élünk, és nem mindig jönnek össze úgy a dolgok, ahogy akarnánk. És mégis, akárhányszor újra látjuk egymást, érezzük, hogy a szeretet és a barátság nem múlt el az idővel, sem a távolság hatásával, mert ugyanolyan jókat tudunk nevetni és társalogni, mint mikor sűrűbben futottunk össze. Ebből lehet tudni azt, hogy ki az igaz barát - hogy nem számít, mennyi idő után, milyen messziről találunk újra egymásra, mindig számíthatunk a másik fél őszinte érdeklődésére, szeretetére, kedvességére. No és persze az is fontos, hogy ne csak a szükség óráiban jussunk a másik eszébe, hanem mikor éppen nincs semmi érdemleges az életünkben. Ja, meg a kölcsönösség. Az bizony ritka kincs, meg kell becsülni, ha valakinek része van benne. Mert sokszor gyanútlanul, naivan rámondjuk egy másik emberre azt, hogy jó barátunk, csak mert hasonló nézeteket osztunk és szimpatikusak vagyunk egymásnak, de közben nincs közöttünk összhang, s nem támogatjuk egymást úgy, ahogy azt kellene. Ahol csak az egyik fél az aktív, ott bizony gondok vannak. Az nem barátság. Az csak egy parazita-kapcsolat, amiben a támogatásra, lelki erőre szoruló fél rátapad a másikra, és kiszipolyoz belőle mindent, amire szüksége van. Az ilyen ember nem veszi figyelembe a másik érdekeit. Az ilyen ember csak magával törődik, ennél fogva nem igaz barát, hanem egy önző érdek-ember. Én sajnos hajlamos vagyok olyanokra is ráaggatni a barát jelzőt, akikkel nincs meg az a bizonyos kölcsönösség, csupán némi szimpátia, vagy azonos felfogás, ám attól még az a valaki nem lesz a barátom. Ő csak egy számomra kellemes ember, akivel jókat tudok beszélgetni, de ettől még nem válik baráttá. Akkor válik azzá, mikor érezhetem mellette azt, hogy számíthatok rá, velem van, nyújtja a kezét és nem csak meghallgat, beszélget is velem. Mert érdekli a véleményem, mert érdekli az életem. És ha a világ különböző pontjaira is sodor minket az élet, és ha évekig nem is beszélünk, akkor is ugyanolyan kellemesen tudunk társalogni, mintha csak tegnap váltunk volna el egymástól. Tényleg szerencsés vagyok, mert ha a fentieket alaposan mérlegelem, akkor rájövök, hogy bizony sok ilyen ember van az életemben. Sok valódi barátom van, akiket szeretek, s akik viszont szeretnek engem is. Őrájuk kell fordítanom a figyelmemet, nem pedig azokra, akik csak kihasználnak, és elszívják minden jókedvemet és erőmet. Sajnos ilyenek is vannak, de hát ki ne találkozott volna ehhez hasonlóval, egyszer mindenki belebotlik egy barátnak álcázott energiavámpírba. Nem is kell ezeken keseregni, inkább örülni kell azoknak, akik valóban a barátaink, mert ők fontosak csak igazán. És az igaz barátság nem abban van mérve, hogy kivel hány levelet váltunk, milyen gyakorisággal, vagy hogy hány közös bulin vettünk részt - ezek nem jelentenek semmit. A két lélek közti őszinte szeretet az, ami igazán fontos, mert aki szereti a barátját, az magával hozza azt is, hogy törődik vele, foglalkozik a lelkével, érdeklődik felőle és támaszt nyújt számára a nehéz napokon. Aki szeret, annak ez evidens. Aki szeret, annak ezt nem kell gyakorolni. Aki szeret, annak ez magától jön, mert a szívében ott van a barátja. És mindig is ott lesz.

2012. március 10., szombat

Egy sírós-nevetős találkozó :)



Tegnap volt találkozóm az egyik legkedvesebb, legrégebbi barátnőmmel, Barbival. Jól is esett végre kicsit kimozdulni, beszélgetni, élvezni egy barátom társaságát. A szokásos, szinte törvényszerű császkálás után beültünk a Potala teázóba (ahol egyébként először voltam, és nagyon kellemes hely, isteniek a teáik, és a padlizsános szendvics is remek volt), ahol 2 órán keresztül beszélgettünk. Nagyon rég nem találkoztunk már, sőt, nem is nagyon tudtunk egymásról semmit sem, mert a költözés kicsit elvágta közöttünk a fonalat, meg hát azért éljük mind a ketten a magunk kis életét. Viszont akármennyi idő is tellik el kis kihagyással, utána mindent bepótolunk, és olyan természetességgel tudunk beszélgetni egymással, mintha csak 1 napja nem láttuk volna egymást. Ezt szeretem nagyon a kettőnk barátságában, hogy mindegy mennyi idő tellik el a beszélgetéseink között, mindig ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel tudunk egymás felé viszonyulni, mintha napi szinten tartanánk egymással a kapcsolatot. Nem volt kínos csend, hogy na most akkor miről is beszéljünk, hanem mintha mi sem történt volna, elkezdtük mesélni az eddigi élményeinket. Nagyon jó érzés volt hallani, hogy végre olyan férfi mellett van, akivel maradéktalanul boldog és kiegyensúlyozott, s aki ennyire jó hatással van rá. Pörög, forog, tevékenykedik, aktív társasági életet él, egyszóval pont olyan, amilyen mindig is volt a lelke mélyén. Ezt, mint régi barátnőjének, nagyon üdítő volt látnom, és hihetetlenül élveztem a társaságát :) Természetesen nem maradhatott el a könnyesre nevetős-rész sem, nálunk ez mindig így van - ha mi ketten összekerülünk, képesek vagyunk lesírni a sminkünket 2 perc alatt a nevetéstől, de ez nagyon jó dolog :) Aztán volt még egy nagyon fontos momentuma a találkozónknak. Habár azért futottunk össze, mert már ezer éve nem beszélgettünk, nekem volt egy másik indokom is. Szerettem volna felkérni őt egy nagyon felelősségteljes, megtisztelő feladatra, amit csakis egy különleges személynek adhattam, aki fontos nekem, s aki kislány korom óta az életem szerves része - felkértem őt, hogy legyen az esküvői tanúm :))) Hát, természetesen elbőgtük magunkat, ahogy azt illik, közben nem bírtuk abbahagyni a nevetést sem, de végül is drága Barbim elvállalta a feladatot, szóval ő lesz az én esküvői tanúm :) Igazi, vérbeli nő módjára mi volt az első dilemmája? "Úr isten, mit vegyek fel?" :D Aztán még kb. 10 percig sírtunk és ölelkeztünk, majd ölelkeztünk és sírtunk, és az egész olyan megható, olyan szép volt, sosem fogom elfelejteni az arcát. Emelett volt olyan drága, hogy még a kerti dekoráció megszervezését is magára vállalta, és mivel remek ízlése és stílusérzéke van, ezért maximálisan megbízom benne, s biztos, hogy csodaszépet fog kihozni a kertünkből. Egy szó mint száz, nagyon jól éreztük magunkat együtt, sokat beszélgettünk egymásról, az esküvőmről is természetesen, meg úgy mindenről, ami eszünkbe jutott. Igazán szép este volt :)
(egyébként a fenti képhez csak annyit fűznék hozzá, hogy mi pontosan ilyenek leszünk az esküvőm napján, ilyen lükék és bolondok :P)

2012. március 6., kedd

Egy kis szomorúság...

Eléggé lelombozódtam most... kissé rossz lett a hangulatom. Van egy téma, ami most mindennél jobban foglalkoztat, egyszerűen más sem jár az eszemben, és ez érthető módon az esküvőnk Viktorral. És hát, szeretem ezt a blogot, és szeretek ide írni róla, de néha olyan jól esne valakivel beszélgetni a teveimről. Jó lenne, ha akadna olyan barátom, aki nem csak meghallgatja az áradozásaimat, hanem reagál is rá valamit. Nemrég meg is próbálkoztam ezzel, de sajnos ismét süket fülekbe ütköztem. Egyszerűen mintha a falnak beszéltem volna. Nem értem, hogy miért van az, hogy én állandóan támogatom a szeretteimet, ott vagyok mellettük és tényleg minden velük való történésükre reagálok, igyekszem kedves és megértő lenni, még ha századjára is hallom újra ugyanazt a témát, mert tudom, hogy az illetőnek fontos. És mikor én kerülök hasonló helyzetbe, egyszerűen nem figyelnek rám. Én mindig csak hallgassak meg másokat, csak éppen engem nem hallgat meg senki. Nem arra van szükségem, hogy leírhassam, mit hogyan tervezek, arra ez a blog is tökéletesen megfelelne. Arra volna szükségem, hogy valakivel társaloghassak erről. Azt szeretném, ha valaki tanácsokkal, véleményekkel látna el, és velem együtt örülne, és átérezné, hogy ez nekem milyen fontos, és egy picit félretenné a saját, önös dolgait, hogy egy kicsit nekem is szorítson helyet. Annyira unom, hogy mikor velem kellene egy kicsit foglalkozni, mindig háttérbe vagyok szorulva. Az persze természetes, hogy én mindenre válaszolok, én mindenre reagálok, de hogy ugyanez fordítva... áh, ugyan, minek is azt. Pedig nekem fontos lenne. Sajnos nem minden barátommal vagyok napi szintű kapcsolatban, és ez nem is baj, hiszen mindenki éli a maga életét. De ha már valakivel sűrűn beszélgetek, akkor az lenne számomra az evidens, hogy az ilyesmikről is szót ejtünk egymás között, és ne az legyen, hogy "nem tudok mit írni". Én érdekes módon mindig tudok. Ha valakivel jó viszonyt ápolok, akkor az nem azt jelenti, hogy szakértőnek kell lenni a témában, én sem azt várom, hogy a barátaim elárasszanak esküvői ötletekkel, csupán azt szeretném, hogy beszélgessünk erről, éreztessék mennyire örülnek nekünk, hogy egyáltalán érdekli őket, ami velünk fog történni. Nem egy két lábon járó esküvői katalógusra van szükségem, hanem egy barátra, aki velem együtt örül, cseveg velem erről, érdeklődik, elmondja a saját véleményeit és sok szép dolgot ír, hogy még jobb kedvre derítsen. Ezek az édes kis semmiségek nekem nagyon sokat jelentenének, de sajnos nem kapom meg őket... :( És most már nagyon szomorú vagyok, hogy az én drága Viktoromon kívül senkivel nem beszélgethetek erről. Mert persze, vele a legtöbbet... de néha jól esne egy kedves, szerető barát örömködése is az enyém mellett. Hogy egy kicsit velem is foglalkozzanak, ne csak mindig én foglalkozzak másokkal. Persze tudom, vannak barátaim, akik ezt készséggel megtennék értem, csak velük nem beszélek napi szinten, akivel meg igen, az teljesen figyelmen kívül hagyja ezen vágyaimat.  Hjaj... miért kell mindig ennyire cserben hagyva éreznem magam? :(

2012. március 4., vasárnap

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 8. rész





71. békés, vidéki életet




72. fűzőket




73. kézből etetni a halacskáimat




74. hattyúkat és kacsákat etetni a Duna parton




75. gyerekkönyveket olvasni felnőtt fejjel




76. napfelkeltét




77. Nuada herceget (szimpatikusak az eszméi és a viselkedése, habár kissé szélsőséges karakter)




78. Spike-ot :P




79. Lestat-ot :P (hm, azt hiszem kedvelem a szemtelen szőkéket :D)




80. kosztümös filmeket

2012. március 3., szombat

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 7. rész





61. teasüteményeket




62. Bonnie Barton stílusát




63. Keiko Lynn stílusát




64. romantikus randevúkat




65. hullámvasutakat




66. ünnepelni




67. puha párnákat




68. jóságot




69. a nyers zöldségeket




70. a hitet

Merida, a bátor



Nagyon várom már ezt a filmet. Mindig is kedveltem az ilyen talpraesett, a rendszere ellen lázadó, szabad szellemű lányokat, mint Merida - a keltákra emlékeztetnek. A történet egyébként Skóciában játszódik, és valami bámulatosan szép a látványvilága. Sajnos augusztusig kell rá várni, de minden bizonnyal megéri :)

Addig is itt egy kis előzetes belőle;



Fairy Oak - Shirley varázslatos napjai



Végre elkezdtem olvasni az én legdrágább könyvsorozatom, a Fairy Oak következő részét. Jó ideje ott pihent már a polcomon, mivel volt egy kis időszak, mikor nem nagyon volt kedvem olvasni, de most újult érdeklődéssel falom a könyveket, köztük Shirley varázslatos napjait is. Még ugyan csak a negyedénél tartok, de máris érzem, hogy megint magával ragad az a varázslatos, csodákkal teli világ, ahová oly szívesen tértem vissza régebben is. Én nem is tudom, hogy volt-e valaha olyan könyv, amit ennyire imádtam volna, mint a Fairy Oak-ot. Hm, talán a Harry Potter, de arra inkább azt mondom, hogy másként szeretem. Mind a kettő iránt intenzív szeretetet táplálok, de különbözőket. A Fairy Oak maga a bűbájosság. Éreztem, rögtön az első fejezet elolvasása után, hogy megint magába szippant az a bájos kis falu a virágokkal felfuttatott házaival, az illatos péksüteményeivel és a gyermeki játékosságával. Vicces, mert a könyvben pont kitavaszodik, csakúgy, mint a való életben :) Mikor az írónő éppen azt ecseteli, hogy milyen változások történnek a természetben, hogy a levegő megtelik virág és esőillattal, hogy langyos szellő lengedez a házak között, hogy a napfény egyre több meleget ad, akkor én is pontosan ugyanezeket érzem, miközben olvasok. Fantasztikus érzés. Ez a könyv tényleg varázsol. Felmelegíti az ember szívét, mosolyt csal az arcra, örömet csempész az életbe. Nem igazán tudom szavakkal leírni, hogy milyen jó hatással van a lelkem világára ez a könyv, de talán a rajongásom iránta nagyjából érezteti mindezt. Alig várom, hogy újra visszatérhessek Vaníliához és Pervinkához, meg a többiekhez :) Ja, egyébként a Percy Jackson-t is kiolvastam közben, és az is szokásához híven remek volt. Sajnos abból már csak egy könyv van hátra, és már előre látom, hogy nagyon fog hiányozni az a történet is, de hát egyszer minden jónak vége van. A Fairy Oak-ból is már csak 2 kötet van hátra, Flox története és egy záró rész. Nehéz lesz a búcsú, az biztos, de most még korai erre gondolni, hiszen messze van még a befejezés. Addig is kiélvezem Fairy Oak minden egyes részletét, és igyekszem magamba szívni mindazt a boldogságot, amit ez a bájos történet magából adhat.

2012. március 1., csütörtök

Itt a tavasz :)



Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de én borzasztóan örülök annak, hogy végre megérkezett hozzánk is a tavasz, legalábbis naptár szerint. A hőmérsékletben is van már változás, végre nincsenek mínusz 20 fokok, bár azért az idő még korántsem tavaszias, de már enyhül :) Én nagyon szeretem a telet, de ennyi fagyoskodás után azt hiszem most már fogadhatom örömmel a jó időt és várhatom a virágok illatos armadáját. Mondjuk nekem a mostani borongós idővel sincs semmi bajom. Igazság szerint állítólag pont ez az időszak számomra a legideálisabb (már az egészségem szempontjából), de nem csak ezért szeretem az esőre állós időt, hanem mert csodafinom illata is van. Végre ki tudok menni a házból kabát nélkül, elég egy pulóver, és mikor beleszippantok a levegőbe, már határozottan tavasz és eső illata van :) A madarak is felélénkültek, kész gyönyörűség hallgatni az áriájukat, nagyon hiányzott már ez. A tél mindig csöndes és nyugodt, a tavasz viszont zajos, zsibongó és élettel teli - azt hiszem mindegyiknek meg van a maga szépsége. És hiába vagyok beteg, egyszerűen nem tud rosszkedvem lenni. Nyilván bágyatag vagyok, de ez a szép idő nem engedi, hogy nagyon elhagyjam magam, hála égnek :) Szóval én személy szerint nagyon örülök a tavasznak, remélhetőleg nemsokára megérkezik hozzánk a vele járó napsütés is :)