Ügyes vagyok :P

Hogy miést is? Mert sikerült a munkahelyemen balesetet szenvednem - beleléptem egy gödörbe és kinyekkent a bokám, immáron negyedjére :P Ugye milyen kis ügyes vagyok? Tessék megdicsérni!
Na de komolyra fordítva a szót, hát bizony azért ez fájt. Fáj még most is, sőt, egyre jobban, ahogy jön visszabelé az élet. Igazság szerint nem is akartam hazamenni a munkából, gondoltam picit pihentetem, aztán csinálom tovább a dolgom, de olyan szinten fájt, ha ráléptem, hogy konkrétan potyogtak tőle a könnyeim és majd' bepisiltem. A kolléganőim tüneményesek voltak, egyből elláttak mindennel, ami a kezük ügyébe akadt, kaptam kényelmes széket, párnát, felpolcolták a lábam, kaptam behűtött jégzselét is, habár mint kiderült rosszul alkalmazták, mert nem szabad közvetlenül a bőrre tenni, előtte be kell bugyolálni rongyba, mert így lefagyasztja a lábat. Hát, velem is ez történt. Jött a mentő, és közölték, hogy konkrétan elhaltak a sejtjeim, mert hibernáltuk őket, szép piros foltos is lett tőle a bokám azon kívül, hogy lila és zöld is volt mellé. Na szóval ott tartottam, hogy jöttek a mentősök, két nagyon szimpatikus fiú, akik mondták, hogy jó lenne bemennem egy röntgenre, hátha eltört, vagy hasonló, szóval munkát otthagytam és mentem ügyeletre. Igen ám, de én a saját lábamon akartam kibicegni. Nem is lett volna ezzel baj, hiszen a jegeléstől konkrétan elérzéstelenedett a lábam, csakhogy addigra már kezdett elmúlni a hatása, és mire kiértünk a kocsihoz, hát majd meghaltam, úgy fájt. Ráadásul ott egy kis lépcsőre is fel kellett húznom magam, ami egy lábbal elég necces, de végül bepisilés nélkül megúsztam azt is. Bezötyögtünk, aztán közben már annyira fájt, hogy a srácok úgy döntöttek nem kínoznak, hoznak nekem tolószéket, szóval abban furikáztak egész végig. Gyerekek, ha éltetek még át kínosat, na akkor ez az volt! Nem tudom miért, de olyan hülyén éreztem magam, ahogy ott cipelt a két fiú, miközben idős nénik meg bácsik a saját lábukon totyogtak ide-oda. Meg olyan kellemetlen volt, mindenki engem nézett, én meg igyekeztem bőszen bámulni a földet, mert egyrészt zavarban voltam, másrészt kis híján elröhögtem magam a szituáción :D Végül megérkeztünk, volt röntgen, szerencsére nincs törtés, de egy szép kis ficam és inszalaghúzódás az van. Ráadásul mivel ez a bokám már átélt egyet s mást, ezért figyelmeztettek, hogy innentől kezdve óvatosan, mert még egy ilyen, és szakad a szalag. A sok kibicsaklástól amúgy is gyenge, túl laza és folyton kiugrik, és ha még egyszer kinyiffantom, akkor akár el is szakadhat, mert nagyon meg van kínozva. Szóval ezen felbuzdulva Viktor vesz nekem a napokban gumizoknit, ami tartja majd a bokámat. Ja, egyébként nagyon kedvesek voltak velem mind a dokik, mind az ápolók meg mentősök, és az ellátásom is kifogástalanra sikerült. Egy kedves hölgy kb 6 réteg kötszert és 5 centi kenőcsöt tett a lábamra, amitől természetesen semmilyen lábbelibe nem férek bele, még zoknit sem tudok rá húzni. És ami a legjobb - két napig nem vehetem le a kenőcsös kötést, csak a felső fáslit, és addig víz sem érheti, szóval csak nehézkesen fogok tudni fürödni :( Nem mintha meg tudnék állni a zuhany alatt, de azért valamit csak kitalálok erre. Szóval elláttak, kapom majd a 100%-os táppénzt, meg van már a jegyzőkönyv is (hiszen munkahelyi baleset), innentől kezdve pihentetnem kell, aztán pedig kicsit tornáztatni is, hogy ne álljanak be az ízületeim. Hát, azért nem könnyű ekkora bumszlival a lábamon közlekedni, fázom is rendesen, meg hát fáj, na. Lüktet, meg belenyilall a fájdalom, átsugárzik az egész lábfejembe, de még a sípcsontomba is, aztán csak így fél lábon ugrándozva tudok közlekedni. Viktor mondta is, hogy a hét végére a bal lábam tiszta izom lesz, a jobb meg el fog sorvadni :P Hát, azért igyekszem nem elhagyni magam és a pihentetés után tornáztatom is a bokám, de egyelőre örülök, ha mozdulatlanul tudok maradni - olyankor ugyanis nem fáj. Hát, ennyit erről, vállon veregetegm magam, ilyen ügyes voltam :)