2017. november 25., szombat

Popin Cookin' - avagy csináld magad édességek Japánból



Sziasztok!

Tudvalevő rólam, hogy nagy kedvelője vagyok az ázsiai kultúráknak, kiváltképp a japánnak. Éppen ezért, mikor a neten belebotlottam különféle csináld magad édességek videóiba rögtön tudtam, hogy ha egyszer alkalmam adódik, én is kipróbálom ezeket a finomságokat. Tudjátok, nekem minden hülyeséget ki kell próbálnom (kivéve a mosolygós cuccokat, nem szeretném látni a hangokat). Sokáig várt bennem az elhatározás, de végül november elején döntöttem, és megrendeltem 5 doboz csináld magad édességet a Popin Cookin' márkától, ami az egyik legjobb ehető cukorka márka Japánban. Rendkívül izgatott voltam, hogy milyenek lesznek ezek az édességek, és még inkább izgultam, hogy vajon meg fogom-e tudni őket csinálni, ugyanis néha rettenetesen béna tudok lenni, ha instrukciókat követve kell alkotnom valamit. Szerencsére minden jól sült el, mivel youtube videókat követve készítettem el a finomságokat: emmymadeinjapan csatornáját talán néhányan ismeritek, ő volt az a lány, aki magyar ételeket is kóstolgatott. Az ő útmutatását követve készítettem a cukorkáimat és így minden a lehető legjobban sült el. Két doboz kipróbálásánál Barbi barátnőm is jelen volt, így nagyon jó hangulatban kutyulgattunk ^^

Nézzük is sorban mikkel dolgoztunk:

Okosama kids' lunch



Ez lényegében egy japán gyerek menüt hivatott reprezentálni. A doboz szerint panírozott rákot, csirkés rizst, sült krumplit, húsgombócot és omlettet tudunk vele készíteni. Itt még nem fotóztunk olyan sokat, mert annyira izgatottak voltunk, hogy rögtön bele akartunk vetődni a játékba :P



A doboz teljes tartalma



Itt az omlett már szilárdul, és épp bőszen szórom a csirkés rizs porát. Lényegében semmi mást nem kell csinálni, csak pontosan adagolni a vizet, aztán alaposan kikeverni benne a porokat. 



És tádááá, a kész ebéd!

Szerintem irtó cuki lett, a kis zászlók is sokat adtak hozzá. Na de amit még fontos megemlíteni, azok az ízek. Ha valaki nem ismerné ezeket a játékokat, akkor szólok, hogy egyik sem olyan ízű, mint a valódi étel. Csak a külsejüket utánozzák, az ízük viszont mindig valami édes cucc, és hát a textúrák sem tükrözik hűen az ételeket. A sült krumpli zöldalma ízű volt és furán lisztes massza állagú. Az omlett konkrétan kocsonya volt, az íze meg azt hiszem banános, és voltak benne kis cukorgolyók. Nem volt rossz, de az állagával nem sikerült megbarátkozni. A csirkés rizs tutti frutti ízű volt és nem igazán ízlett, ráadásul az állaga is fura, nyers tészta jellegű volt, nekem nem igazán jött be. A rántott rák narancsos volt, az íze egész jó, de itt is ezzel a massza szerű állaggal volt gondom. Viszont iszonyat buli volt elkészíteni, ugyanis a panír pattogós cukorból volt és ahogy belemártottuk a panírozott rákot a vízbe elkezdett pattogni, mintha olajban sütöttük volna :D Aztán jött a húsgombóc - kb. ez volt az egyetlen, ami maradéktalanul ízlett. Talán nem látszik a képen, de be vannak vonva a húsgolyók ketchupnak álcázott mázzal, ami igazából eper ízű volt. Maga a husi étcsokoládé ízű volt, a kettő együtt pedig fantasztikusan jó kombót alkotott. A textúra itt is ez a fura gumis tésztaszerű izé volt, de annyira jó volt az ízélmény, hogy ezzel nem is foglalkoztam.

Ramen Yasan



A tipikus ramen tésztás leves cukorka verzióját lehetett ezzel a dobozzal ekészíteni. Íme a doboz külseje és tartalma.



Első körben ki kellett nyújtanunk a fehér tömbcukrot a zacskón lévő minta alapján, ebből készült aztán a gyoza (amolyan töltött tésztaféleség). Kettő gyozát készítettünk és még két kicsi golyóból tojást és naruto-t, amit a ramen levesekbe szoktak tenni, csak róluk nem készült külön kép.



Itt a gyoza töltelékét lehet látni, ami a zöldséges husit hivatott szimbolizálni - valójában sima cukorka volt. A tésztát bele kellett nyomni ebbe a formába, beleszórni középre a tölteléket, majd összenyomni az egészet.



Ez lett belőle - nagyon kis guszta ^^



A gyozák mellett már látható a tálkában lévő leves is, mögötte pedig épp a tésztát szándékoztam kikeverni.



A tészta masszáját bele kellett tölteni egy zacskóba, aminek az egyik csücskét átszúrtuk fogpiszkálóval, majd azon a kicsi lyukon kellett közvetlenül a levesbe csorgatnunk a tésztát. 



Iszonyat guszta látvány volt, ahogy a vízhez érve rögtön megszilárdult a tészta, ráadásul nagyon élethű volt.



És az elkészült ramen!

Durva, hogy mennyire hasonlít ez a miniatűr kaja az igazihoz. Ha nem érzem a levegőben a masszív édes illatot, simán be lehetett volna csapni ezzel. A hatás érdekében még két fogpiszkálót is bele tettünk, elvégre rament pálcikával kell enni :P Ami az ízeket illeti, a tészta eléggé semmilyen volt, az állaga pedig amolyan szétmállós kocsonya - nem túl guszta. A leves tömény kóla ízű volt, én épp csak belenyaltam, de nem tudtam meginni, rettenetesen cukros volt. A gyoza viszont vitte a prímet, nagyon kellemes olvadós rágó volt a tészta és a benne lévő ropogós cukroktól még különlegesebb lett.

Omatsuri yasan



Ezzel a dobozzal a japán fesztiválok ételeit varázsolhattuk elő - csinálhatunk vele sült krumplit, cukros almát, csokoládéba mártott banánt és sült kukoricát.



A doboz teljes tartalma



A cukrozott almák készen vannak



A sült krumpli még a formájában



Kivéve a formából, vagdosás közben



És a kis tasakjába töltve - egészen élethű :)



A kis kukoricák



Banánok még a formában



És hozzá a csokiszósz



Kombinálva így néznek ki



És az elkészült remekmű!

Nagyon élveztem ennek a doboznak az elkészítését is, bár azért közel nem volt olyan érdekes, mint az előzőeké. A krumplit ugyanúgy kellett megcsinálni és az íze is olyan volt, mint az első doboznál. A cukrozott almák lényegében eperzselék voltak, fura, vizes állagúak, de az ízük rendben volt. A kukorica sima olvadós cukor volt gyümölcsös ízben, de a cukorkák (amik a kukoricaszemeket szimbolizálták) feldobták az állagát. A kedvencem egyértelműen a csokis banánok voltak. Habár maga a banán itt is ez a fura lisztes-tésztás massza volt, de az íze nagyon finom banános volt, a csokiszósz rá pedig egyszerűen zseniális, mintha csokipudingot ettem volna! És hozzátenném, hogy utálok mindent, ami csokoládé ízesítésű, de ez igazán jóra sikerült - nem túl édes, igazi keserűcsoki íz.

Happy Sushi House



A leírás szerint tojástekercses, tonhalas, lazacikrás és valamilyen kevert sushit lehet vele készíteni.



A doboz tartalma



Elkészült a rizs - nagyon élethű!



Itt már a tojástekercs és a tonhal is kész van.



A legjobb része a doboznak - a lazacikra készítése! A felső tartályban víz és egy különleges por van elkeverve, alul pedig egy gyümölcsös szirup. A cseppentővel fel kell szívni a szirupot és kb. 3 cm-es magasságból bele kell csöpögtetni a vízbe, ahol a cseppek rögtön megszilárdulnak. Lényegében olyan kis golyókat készítünk, mint amit a bubble teákba szoktak tenni, csak mini kiadásban.



És a kész kis golyócskák ^^



A tömbcukorból elkészítjük az algalapot



És a rizsgolyókat is. Végül már csak az összeállítás marad.



Sajnos a telefonos képek nem adják vissza a tojástekercs és a tonhal textúráját, de volt rajtuk minta is.

Sajnos az ízek itt voltak a legkevésbé jók. A rizs szimplán gyümölcsös volt, a zselék semmilyenek, és elfelejtettem megcsinálni hozzájuk a szójaszót (hogy fogok így aludni????). Az egészben csak a készítést élveztem, főleg a lazacikráét, de amúgy ez nem volt egy jó fogás :(

Taiyaki és Odango



A végére hagytam a legjobbat - taiyakit (hal formájú töltött ostya), odangot (ragadós rizsgolyók), ichigo daifukut (rizstésztába töltött csokikrémes eper) és limonádét lehet ezzel a dobozzal készíteni.



A doboz tartalma



A kis eperzselé



A ragacsos risztészta



Kinyújtva és golyócskákká formázva



A hal alakú tészták még folyékony állapotban



Itt pedig már fél perc mikrózás után kis palacsinta-szerűségek lettek



A kész csokoládészósz



Az epres daifuku betöltve



A halacska betöltve



Az odango sós karamell szósza



A rizsgolyókat rászúrtam a pálcikára és bevontam a karamellszósszal



A limonádé is elkészült (elég bizarr kék színe volt)



És az egész szett összeállítva

Ez a doboz volt az estém fénypontja - iszonyatosan finom volt majdnem minden benne! A legtöbb édességet a többi dobozból csak egyszer megkóstoltam és félretettem, mert annyira azért nem jöttek be (meg az ember cukormérgezést is kapna tőlük), de innen mindent elcsipegettem. Minden tökéletesen izhű volt, az édességek pontosan olyanok voltak, mint a valóságban - vagy legalábbis sikerült őket nagyon hasonlóra csinálni. A csokitöltelékes hal-palacsinta fenséges volt annak ellenére is, hogy nem tradícionális ostyából készült, és a benne lévő csokiszósz is mennyei. Nem túl édes, inkább keserűcsokis. A daifuku is isteni volt, az eper, a csoki és a rizstészta tökéletes harmóniát alkotott, imádtam! A golyócskák ugyanabból a tésztából készültek, egyedül a karamellöntet volt az, ami nekem kicsit fura volt, de együtt azért működött a dolog. A limonádé nem volt a kedvencem, nekem kicsit műanyag ízű volt, de még így is összességében ennek a doboznak a tartalma volt a legfinomabb. 

Összességében nagyon élveztem ezeket a játékokat (mert valljuk be tényleg azok), még ha az ízük nem is mindig volt a legjobb. Ezeknél nem is annyira azon van a hangsúly, hogy finom édességeket eszik az ember, hanem hogy jól elszórakozik a készítésükkel - én legalábbis ezt élveztem bennük a legjobban. Néha jó egy kicsit újraélni a gyerekkorunkat és játszani ilyesmikkel :) 

Ha ti is szívesen kipróbálnátok ezeket a candy boxokat én csak ajánlani tudom őket, kb. ezer forintért vesztegetik darabját és jól lehet velük szórakozni. Ebayről rendeltem mindet és kb. egy hónapot vártam rájuk, de megérte. 

Ha pedig végig olvastátok/néztétek ezt a gigászi, pocsék képekkel dúsított bejegyzést, akkor pacsi nektek :D 

További kellemes hétvégét mindenkinek! 

2017. november 19., vasárnap

Karácsonyi zenekedvencek 2017




Sziasztok!

A meglehetősen depresszívre sikerült visszatérésemet szeretném feldobni valami vidámabbal, úgyhogy gondoltam hozok nektek egy kis korai karácsonyi hangulatot. Tudom-tudom, még csak november van, de ne vessetek rám követ, én már július óta ünnepi lázban égek (minden vacakság ellenére is). Vannak, akik a falra másznak attól, hogy novemberben egyesek karácsonyi zenéket hallgatnak, meg próbálnak ráhangolódni az ünnepekre, de a magam részéről pont a készülődést szeretem a legjobban az egészben. Úgy vagyok vele, hogy a december iszonyat gyorsan elrepül, mire az ember tényleg beleélné magát ebbe a csodaszép hangulatba, addigra putty, már el is múlt az egész, szóval én korán kezdem. Na jó, a július talán tényleg kissé túlzás, de hogy lássátok kivel van dolgotok, nyáron nem bombáztam senkit karácsonyi cuccokkal :P (leginkább azért, mert nem voltam aktív a blogon :D) Ellenben így, november vége felé már aktuálisabbnak érzem a dolgot. Sorra jönnek ki az új karácsonyi zenék, én pedig mint egy kiéheztetett csincsilla vetődtem rá a témára.
Jöjjenek is az új felfedezetteim!

Mark Feehily - Merry Christmas baby: Ez a szám annyira friss, hogy még csak 3 napja jelent meg youtube-on, én pedig kb. 5 perccel ezelőtt fedeztem fel, de nagyon kellemes kis fülbemászó dalocska. Az énekes hangja iszonyat erőteljes, ugyanakkor maga a dal kifejezetten vidám és bulis, biztos sokat fogom idén hallgatni a meglévő kedvencekkel együtt :)

Dylan Scott - The Christmas song: Ő is új, mai felfedezett, és nagyon örülök, hogy rátaláltam. Ugyan a dal kifejezetten klasszikus, hiszen jóformán nincs olyan zenész, aki a karácsonyi albumján ne dolgozta volna fel, mégis Dylan előadásában valahogy más hangulata van az egésznek. Végre nem egy agyonhajlítgatott énektornászás, hanem egy kellemes, nyugis melódia, amit az ember szívesen hallgat, miközben a korai sötétben döcög haza a buszon.

Lindsey Stirling - Christmas C'mon feat Becky G: Ő is nagyon friss találat, szintén 3 napja jelent meg és egy nagyon vidám kis nóta. Becky G hangját személy szerint nagyon kedvelem, jól passzol ehhez a karácsonyi dalhoz is, és Lindsey hegedű játéka még inkább hozzátesz a karácsonyi hangulathoz.

Sia - Santa's coming for us: Őszintén, Sia lett volna az utolsó előadó, akitől karácsonyi albumra számítok, valahogy a stílusa kissé távol áll a karácsonyi hangulattól, de meghallgattam az egész albumot tőle és azt kell mondjam, működik a dolog. Most éppen ezt a számot ragadtam ki tőle, mert ezt hallottam először, nekem nagyon tetszik. Tipikus pizsiben táncolós, önfeledt vidámság :)

Alma Cogan - Never do a tango with an eskimo: Zoella csatornáján bukkantam rá erre a számra még anno, és nem is értem miért nem említettem még. Talán nem olyan híres, mint az agyon csócsált Mörájjákerri szám, de nekem nagyon bejön :P Kicsit szokatlan ez a latinos stílus az ünnepekre, de valahogy mégis működik - idén biztos, hogy sűrűn fogom hallgatni.

Kelly Clarkson - Christmas Eve: Ha Kelly karácsonyi albumot készít, az csakis remekül sülhet el. Még csak ezt az egy új számot hallottam tőle, de máris beleszerettem, igazi ünnepi dal, tökéletes hangulatot biztosít még a legelvetemültebb Scrooge-ok számára is ^^

Gwen Stefani - You make it feel like christmas feat Blake Shelton: Szokatlan párosítás, nem mondom, de mégis sikerült egy aranyos kis karácsonyi dalt alkotniuk. Az ilyen vidám nótákat a karácsonyi ebéd készítése közben szoktam hallgatni, adnak egy atmoszférát a készülődéshez - olyankor fakanállal a kezemben bugizok fel-alá a konyhában, jól nézhetek ki :D

Tarja - O Come, O Come Emmanuelle: nem lenne teljes a lista enélkül a szám nélkül. Mikor meghallottam csak tátott szájjal meredtem magam elé - ennek a nőnek még mindig varázslatos hangja van, és amit ezzel a klasszikussal művelt, az valami földöntúlian gyönyörű. Nem a szokásos bulis, vagy épp nyugtató karácsonyi dal, sokkal inkább egy sötétebb hangulatú mestermű. Simán el tudnám képzelni a Karácsonyi ének zenéjeként, mert az a történet is elég sötét hangulatú helyenként.



Nos mostanra ennyi lenne, remélem tetszett nektek ez a lista és akad a zenék között olyan, amit idén karácsonykor szívesen hallgattok :)

2017. november 12., vasárnap

Back again





Sziasztok!

Őszintén, nem tudom hogyan kezdjem ezt a bejegyzést. Ekkora kihagyás után az ember keresgéli a megfelelő szavakat, a témát, talán szabadkozni is akar, miközben talán ez a legidegesítőbb dolog, amit egy blogger tehet, de mégis megtesszük.
Május óta nem volt új bejegyzés a blogon, és ha őszinte akarok lenni magamhoz és hozzátok is, bizony fontolgattam a bezárást. Hogy miért? Nos, több oka is van.

1. Az utóbbi időben valami hihetetlenül motiválatlan vagyok, mármint ami az írást illeti. Nem olyan ez, mint mikor saját elhatározásomból szüneteltettem a blogot, szimplán nem találom a módját annak, hogy bejegyzést írjak. Van, hogy ezer meg egy téma kavarog a fejemben, amikről jó lenne írni, de aztán mégsem szánom rá magam a megírására. Van, hogy semmi ötletem sincs, akkor meg minek írjon az ember, úgyis izzadtság szagú lenne az egész.

2. Nem a legvidámabb napjaimat élem jelenleg. Voltak történések, amik eléggé megtörtek lelkileg és kisebb gondom is nagyobb volt annál, semmint hogy figyeljek az oldalra. Nem szeretném részletezni a dolgokat, úgy gondolom, hogy ezek a magánéletem legprivátabb részletei, de legyen elég annyi, hogy eléggé padlón voltam, talán még vagyok is egy kicsit. Mondjuk úgy, hogy eléggé belemásztam megint a depibe. Azért javulgatok, próbálom összeszedni a darabjaimat és újra megtalálni önmagam. Tudjátok, elesni, koronát igazítani, tovább menni.

3. Talán a fenti okok is közrejátszanak ebbe, de a munkám az utóbbi időben jobban leszív, mint eddig valaha. Biztos voltatok ti is úgy vele, hogy egy átmelózott nap után csak fürödni és kajálni volt erőtök, aztán bekómáltatok az ágyba. Na, hát velem hónapok óta ez van. Azért hozzátenném, hogy ez a melós fáradtság nem az a fajta rossz kimerültség, nem idegileg visel meg, inkább sok a rohangászás és egy perc pihenő időm sincs.

Az ok, amiért most mégis klaviatúrát ragadtam az, hogy szeretném újra kihasználni a blog terápiás jellegét. Azt, hogy milyen jó dolog is írni, milyen jó érzés szavakba önteni a gondolataimat. Szeretném hinni, hogy jó hatással lesz rám, ha ismét írni kezdek - legyen akármi is a téma -, és hogy talán ennek köszönhetően vissza tudok térni a régi önmagamhoz. Vagy ha ahhoz nem is, de sikerül általa kikerülnöm ebből az ördögi mókuskerékből, amiben most benne vagyok. Kezdem úgy érezni magam, mint egy robot, aki csak bejár a munkába, alszik pár órát, aztán másnap kezdi előlről az egészet - nulla kikapcsolódás, nulla kreatívkodás, nulla emberi kapcsolatok. És ez zavar. Persze nem a blogtól várom a csodát, hiszen több mindent is újra kell élesztenem magamban. Újra szocializálódnom kell, találkozni régi barátokkal, szerettekkel, újra erőt kell vennem magamon, hogy ne elégedjek meg a muszáj dolgokkal, hanem tevékenykedjek azokon túl is, és talán ezek együtt majd meghozzák a várt eredményt.

Nem számítok arra, hogy a régi olvasó táborom egyből visszatalál hozzám, hiszen teljesen érthető, ha egy sokáig inaktív blogot már nem követnek annyian, ugyanakkor el kell mondanom mennyire jó volt azt látni, hogy nem iratkoztak le tőlem olyan sokan ez idő alatt. Nem ígérem, hogy egyből hozom majd a régi formám, a régi bejegyzések sem biztos, hogy egyből visszatérnek, de igyekezni fogok. És nem, nem úgy, mint legutóbb, amikor azt írtam, hogy rendszeresebben fogok jelentkezni :P Bár talán az lenne a legokosabb, ha nem jelentenék ki semmit, ki tudja nálam :D De akartam adni magamnak még egy esélyt. Ha ti is megadjátok nekem, nagyon köszönöm.

Ja, és kedves kituggya: nagyon köszönöm, hogy ezen hosszú idő alatt írtál hozzám kommenteket, bevallom, nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy újra próbálkozzak az írással :) Jó volt látni, hogy valaki még ekkora kihagyás után is visszavárt engem :) Ez persze nem azt jelenti, hogy másoknak, akik reménykedtek ne lennék hálás, csupán ő volt az, aki ennek hangot is adott és valahogy minden egyes kommentje egy kis fenékbe billentés volt, hogy "ugyanmár Szilvi, ébresztő!" Szóval köszi :)

A remélhetőleg következő viszont olvasásig pedig szebb napokat mindenkinek!