2013. február 26., kedd

Régi nagy kedvenc, ami még most is az



30 nap Gothoknak - 15. rész

A kedvenc vagy legdrágább eleme a szekrényednek.


A legdrágább kétség kívül a 25 ezres Shellys bakancsom, amit egyébként már vagy 5 éve nem hordok, úgyhogy annyira nem számít. Ennél drágább holmijaim nincsenek, ugyanis rendszerint kínai üzletekben, turkálókban és a Tescoban vásárolok. Nem tudom megfizetni a drága goth márkaboltokat és őszintén szólva nem is akarom, ha a fent említett helyeken úgy is baromi jó cuccokat találok potom árért. A fűzőimet anno varrattam, azok 5-5 ezerbe kerültek, ami szerintem nem vészes. Kedvenc ruhám meg nincs, ugyanis minden öltözékemet nagyon szeretem, nem tudok csak egyet kiemelni közülük. Mindent szeretek, ami sikkes, elegáns és szolid, és hát az egész ruhatáramra ez jellemző.

2013. február 24., vasárnap

30 nap Gothoknak - 14. rész

Mi volt a legjobb és legrosszabb DIY katasztrófád?

Hát, anno nem voltam az a kreatív fajta, már ami a ruházkodásomat illeti. Az öltözékem mindig egyszerű, de csinos és elegáns volt, amikhez nem nyúltam hozzá, úgy tetszettek, ahogy voltak. Ha már mindenképpen ki kell emelnem valamit, akkor a legjobb DIY-dolog, amit eddig műveltem az egy indiai hatású lila válltáska felturbózása volt. Mindig is akartam egy olyan szütyőt, ami lila, mert ez a kedvenc színem, de legyen egy kis keleties beütése a hastánc mániám miatt. Meg is találtam, de egy kicsit egyszerűnek éreztem, így fogtam magam és kidíszítettem néhány lila gyönggyel. Ilyen kis lógó micsodákat varrtam rá, amik állandóan zörögtek, ha a csípőmhöz csapódott a táska, de nagyon jól nézett ki és imádtam. A legrosszabb katasztrófám pedig kétség kívül a sminkemben volt látható, mégpedig a szemöldököm formázása és rajzolása során.



Ezen a régi képen jól lehet látni, hogy milyen katasztrofálisan rajzoltam meg akkoriban a szemöldökömet (itt kb. 17 éves vagyok). Nem rossz ez a kép, szeretem is nagyon, csak hát a szemöldököm... :D Nem tudtam akkor még szép ívet rajzolni, csúnyán szedtem is ki azt a pár kósza szálat, amim volt, úgyhogy ez maga volt a teljes kudarc :D

Újabb aranyturha Viktor jóvoltából

Ismét sziporkázott az én drága párocskám, amiből ti sem maradhattok ki;

Viktor: - Úgy unom már a kiflit.
Én: - És mit szeretnél helyette?
Viktor: - Beflit. Olyat még nem ettem.

Auchanban vásároltunk anyuval és Viktorral, mikor a húsos pult mellett elhaladva megjegyeztem, hogy mennyire imádom a velőt.
Viktor: - Fúj!
Én: - Ételre nem mondjuk azt, hogy fúj!
Viktor: - Milyen igaz! Ételre nem mondjuk azt, hogy fúj, csak azt, hogy BLÖEEEE!!!!

2013. február 22., péntek

Táncruha - a melltartó

Ígértem egy képet a már elkészült melltartómról, úgyhogy íme;




Az istennek sem bírtam elforgatni, úgyhogy nyissátok meg külön és úgy forgassátok el (nekem a gépemen normális szögben van, de hát itt meg nem). Szerintem első próbálkozásnak nem is olyan rossz ez, pláne hogy mindent kézzel varrtam rajta (igen, azt a sok kis érmét is, de még a mintás anyagot is). Hátul keresztpántos, ezt annyira nem lehet látni, de a versenyen biztos fog rólam kép készülni és akkor majd magamon is megmutatom az egész kosztümöt. Egyébként hihetetlenül kényelmes, tényleg jól tart, csak a láncok szörnyen hidegek, mikor felveszem :D Az övnek is neki fogok lassan állni, de most muszáj pihennem, mert megint lázas vagyok és a versenyig jó lenne meggyógyulnom :S

2013. február 21., csütörtök

Első próbálkozás - törzsi fúziós haj és smink

Igen, végre kipróbáltam hogyan is néz ki gyakorlatban ez a külsőség-dolog. Jövő hét vasárnap lesz a verseny, gondoltam nem árt, ha előtte legalább kipróbálom mit is kell csinálnom és nem ott, a nagy fejetlenségben és izgalomban silabizálom ki az egészet. Nos, nagyjából egy óra alatt sikerült alkotnom a következő képeken látható sminket és frizurát. Telefonnal fényképeztem, mivel a fényképezőgép elmenekült előlem, de azért valamennyire visszaadja a lényeget. Elkészült közben a melltartóm is, teljes egészében kézzel csináltam, de arról majd csak holnap teszek fel képet, mert most már semmi nem látszana a képekből. Szóval egyelőre a haj és smink, holnap a melltartó, és ha nagyon ügyes leszek, akkor a közeljövőben az övemet is meg tudom mutatni. Ja, meg lesz még egy kísértetes fekete-fehér kosztümöm is, de a mostani képek a szólómhoz lesznek. Íme tehát;






















2013. február 18., hétfő

Teljes megszállottság

Mit csinál az ember lánya, ha lázasan, arcüreggyulladással ül otthon a számítógépe előtt? Nem, kérem szépen, nem megy ágyba, hanem Skindred-et hallgat! Jelentem, függő vagyok! Reggel óta bömböltetem ezt az isteni muzsikát, és egyszerűen nem tudom megunni! Hogy tudnak ezek a srácok még mindig ilyen rohadt jó, kreatív, vagány zenét alkotni a sok posvány között? Reggae metal, megáll az eszem! Hihetetlen mennyire jók!!!

2013. február 17., vasárnap

Hastánctábor





Ma este értünk haza a hétvégi hastánctáborból, és természetesen nekem azonnal élménybeszámolót kell írnom. Hiába vagyok fáradt, kicsi és nyűgös, akkor is ki kell írnom magamból ezeket az eseményeket, mert rengeteg szép élménnyel gazdagodtam, amik nagyon sokat lendítettek rajtam. Az talán túlzás lenne, ha pontról pontra leírnám az eseményeket, ezért inkább felsorolom azokat a dolgokat, amik a hétvége alatt a legjelentősebbek voltak számomra.

- egy csodálatos, vidéki házikóba költözhettünk, ahol minden fából készült és bájosan rusztikus volt. Alig voltak emberek az utakon, csöndes, békés, tiszta levegőjű volt minden, mi pedig élveztük, hogy együtt lehet a kis csapat.

- szépen kigyakorolhattuk a csoportos koreográfiáinkat, amik közül egyben én is szerepelek. Jó volt végre ekkora helyen, ekkora létszámmal próbálni, és végre elmondhatjuk magunkról azt, hogy készen vagyunk.

- rabló römiztünk és Uno-ztunk a lányokkal - nagyon jó volt, a sok tánc után jól esett egy kis agytorna is (már ami a rabló römit illeti), meg egy kicsit összehozta a társaságot.

- életemben először kipróbálhattam a legyezőfátylat. A többiek kezében csodásan mutatott ez a légies eszköz, így én sokáig nem mertem hozzá nyúlni, túl törzsisnek éreztem magam hozzá, de végül csak megpróbálkoztam vele és kiderült, hogy az én kezemben is legalább olyan jól áll, mint másokéban.

- megmutathattam a szóló koreográfiámat a tanárnőmnek és a táncos társaimnak. Ez volt talán a legjelentősebb pontja a hétvégémnek, ugyanis halálosan rettegtem a többiek reakciójától és véleményétől. A gyorsabb részre konkrétan előző este dobtam össze valami koreográfiát, így féltem, hogy a felét el fogom felejteni (ez természetesen meg is történt). Aztán mikor eltáncoltam Judit adott néhány jó tanácsot, amire igyekszem majd figyelni. Utána viszont - mikor már az utolsó csapattársak is megérkeztek - megint el kellett táncolnom, mert az egész társaság egyöntetűen kikövetelve. Vitték a kis széküket, mint a moziban és elém ültek, nekem pedig nem hogy gombóc, sokkal inkább sziklatömb volt a gyomromban az izgalomtól. Eltáncoltam a szólómat, és mikor befejeztem csupa pókerarccal bámuló embert láttam magam előtt. Arra gondoltam, hogy ennyire unalmas volt? Nem tetszett senkinek? Aztán utólagosan, szép lassan szivárogva tudtam meg, hogy konkrétan mindenkit lenyűgöztem. Sorra jöttek oda hozzám az emberek és mesélték el, hogy mennyire tetszett nekik az előadásom, elemezték a mozdulataim, sőt, olyan is akadt, aki olyan megindítónak találta az egészet, hogy a könnyeivel küszködött. Közölték, hogy meg kell nyernem a versenyt, mert muszáj :D Az ajnározás és a zavarba ejtő dicsérgetés egész este folytatódott, én pedig a végén már csak vörösödni és vigyorogni bírtam jó szokásomhoz híven. Még a tanárnőm is olyanokat mondott, hogy elkerekedett tőle a szemem. Bevallotta például, hogy mikor először látott táncolni nem tudta hirtelen, hogy mégis mit taníthatna még nekem? A mozdulataim szinte hipnotizálták, nem tudta levenni rólam a szemét és tollpihéhez hasonlított. Azért persze később kiderült, hogy vannak dolgok, amikre azért oda kell figyelnem, de éreztem az elismerést a hangjából. Azt is mondta, hogy pár év múlva már taníthatok is :) Aztán felmerült annak a lehetősége, hogy különféle karmozgásos technikákat tanítsak a társaságnak, amit persze örömmel elvállaltam. Azt hiszem egész eddigi életem során nem kaptam még annyi dicséretet, mint most ez alatt a két nap alatt. Szárnyalni tudtam volna a boldogságtól, lubickoltam az elismerésben és néha már kifejezetten zavarban voltam, mert a többiek szinte szuperlatívuszokban kezdtek el rólam beszélni. Felvettek videóra, de nem volt bátorságom visszanézni, hogy vajon tényleg olyan jó vagyok-e, mint mondják, de látni az őszinte ámulatot az emberek arcán azt hiszem bőven elég bizonyíték volt számomra.

- a duónkkal is sok elismerést zsebelhettünk be Rékával. Mindenkinek tetszett a koreo és a zene is, és lehetőségünk volt még többet gyakorolni, hogy a versenyen már tényleg gördülékenyen menjen minden.

- láthattam a többiek szóló munkáit. Nagyon jó érzés volt látni, hogy mások milyen kreatívak és ügyesek, hogy milyen fantasztikus zenéket választottak és milyen egyedi dolgokat találtak ki. Évi kendős szólója, vagy Andi robotos tánca egészen lenyűgözött.

- én, aki mindig korán kidőlök hajnali negyed háromig voltam fent és beszélgettem a többiekkel. Jó volt mindenféle témáról társalogni és rájönni, hogy olyan emberek társaságában vagyok, akik borzasztóan hasonlítanak rám. Hiába, Judit is megmondta, hogy mi mind kriplik vagyunk, és a kripliség összeköt minket :P

- láthattam Rékát és Évát dél-olasz népitáncot járni, ami az afrikai benszülöttek fűszoknyás táncának, a Rubint Réka fitnesznek és a diszkótáncnak a keveredése volt :D Évától azért volt ezt furcsa látni, mert ő egy nagyon konszolidált lány, de bevállalós és vagány, úgyhogy lenyomta a koreót, amit a workshopon tanultak, még ha égett is a feje :D Rékának viszont a vérében van a bolondozás, olyan hihetetlenül jól állt neki ez az ugrabugrálás, meg idétlenkedés, hogy könnyesre röhögtük magunkat rajta :D Remélem valaki azt is felvette és visszanézhetem majd depressziósabb napjaimon, mert akkor tuti jobb kedvre derülök :D

Egy szó mint száz, rohadt jól éreztem magam. Remélem a legközelebbi hastánc tábor már kicsit tovább fog tartani, mert simán el tudtam volna ott lenni vagy egy hétig, de ez a hétvége is remek volt. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, sokat táncoltam és nevettem, úgyhogy minden meg volt, ami kellett a jókedvhez :)

2013. február 15., péntek

Gyermekdalok jogász nyelven

1. Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévőtűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre kétnapi fejadagot tesz ki.

2. Figyelem! Azon személyek részére, akik lépéseiket nem tudják az általunk megadott ritmushoz koordinálni, nem áll módunkban este a kantinban süteményt biztosítani. Felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő.

3. A körzetünkben csókák csípése, valamint látásában korlátozott kiskorú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot. Gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett, meg kell azonban tagadnom a kérését, mivel a közlekedési eszközt baromfiak foglalták el.

4. Közlemény: Hagyományos meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul Kanizsa városába. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai állomásra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért felelős gépész-menedzser tartózkodik, az utolsó kocsiban tartózkodó vonatkísérő viszont egy töltött tésztaféleség, amely feje táplálkozásunk legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.


5. Figyelem! Ismeretlen oknál fogva súlyosan megsérült egy hosszúlábú, "gilice" névre hallgató szárnyas. A madár lábszárán észlelhető sebet vélhetően egy Kis-ázsiai fiatalkorú vágóeszközzel ejtette, kezelését hazánk fia végzi fúvó, ütő és húros hangszerek együttes alkalmazásával.


6. Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak  tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak.

Kész a szólóm!!!

Végre valahára kész vagyok a verseny koreográfiámmal! El sem hiszem, hogy megcsináltam, szinte azt hittem sosem leszek vele kész. Mert hát ugye a terv nagyon szép volt, Casper zongora szóló, arra el lehet tötyögni, aztán Atlas Plugra begyorsítani és rázni, mint a bolond, de hát basszus majdnem 5 perc a szám, muszáj valami változatosságot vinni bele. És hát idáig tartott, mire megcsináltam. Nagyon jó és nagyon nehéz - mármint nekem -, de elégedett vagyok vele. Még azért rendesen be kell gyakorolni, de jó lesz ez :) Most két napig Kozárdon leszek, felkészülési hétvége lesz a táncos csapattal, aztán remélem ott lesz lehetőségem gyakorolgatni még, meg hát itthon is. Szerencsére most már a legnagyobb gondot a kosztümöm megalkotása jelenti. Úgy döntöttem, hogy megvarratok egy nadrágot, és abban fogom végig csinálni az egész fellépést, melltartót meg tudok dekorálni hármat is. A szólómhoz már úgy is majdnem kész van a ruhám, egyedül a duóhoz kell még alkotnom valamit, meg a csoportoshoz. Szóval ez már a finish, juppé!

2013. február 13., szerda

Végre valami eredmény - még ha nem is épp a legjobb

Ma túlestem a rettegett gyomortükrözésen. Érdekes módon kicsit sem voltam ideges előtte egészen addig, amíg fel nem fektettek az ágyra. A lidokaintól persze nem tudtam nyelni, így össze-vissza nyálaztam mindent, nagyon kellemetlen volt, ráadásul fogalmam nem volt milyen érzés lesz ez az egész művelet. Habár Brigittétől kaptam néhány nagyon hasznos tippet és tanácsot, amik némileg megnyugtattak, így is eléggé stresszelni kezdtem, míg a doktornőre vártunk. Mikor megláttam a készüléket, amit le akartak a torkomon vezetni inkább gyorsan becsuktam a szemem - látni sem akartam azt a hosszú borzalmat. Kipeckelték a számat, aztán elkezdődött a művelet. Igazából az a legrosszabb, amíg a garaton át nem jut a cső, mert hiába érzéstelenítik el az embert, öklendeznie kell. Borzalmas érzés volt, legszívesebben kitéptem volna a torkomból az egészet, de aztán végül a nagy vergődésem közepette sikerült letuszkolniuk a nyelőcsövembe a műszert. Egyszerre volt érdekes és rendkívül kellemetlen érezni, ahogy végighaladt rajtam, majd a gyomromba érve ide-oda motoszkált. Nem volt fájdalmas, de rendkívül rossz érzés volt. Konkrétan számolgatnom kellett magamban, hogy eltereljem a figyelmemet a bennem zajló eseményekről. Lehet azért is volt ennyire pocsék számomra ez az egész, mert a gyomrom eleve rossz állapotban volt. Egy egészséges szervezet számára valószínűleg nem ilyen a vizsgálat, de nálam sajnos nem volt minden rendben. Említettem, hogy az ultrahangon láttak egy lehetséges gócot, amiből most mintát akartak venni. Hát kiderült, hogy az nem góc volt, hanem egy tenyérnyi méretű seb a gyomromban, egyszóval csinos kis gyomorfekélyem van refluxszal fűszerezve. Ezért fájt állandóan a gyomrom, mikor ettem, és ezért lettem jobban, mikor már végeztem az étkezéssel. Többen is mondták, hogy ez lehet a bajom, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ekkora seb van bennem. Azért ez a tenyérnyi méret eléggé aggasztó :S Minden esetre további vizsgálatokra kell még mennem, ugyanis tegnap csalánkiütésem is volt lázzal kísérve, ami a vékonybélflóra felbolydulását jelezheti, úgyhogy legközelebb ilyen fújkálós vizsgálatra kell mennem. Az többek között azt is kimutatja, hogy mennyire aktívak ezek a baktériumok bennem, azaz hogy milyen erős gyógyszert kell felírniuk a gyomorfekélyemre. Ezek után felmentünk a fül-orr-gégészetre, mert már tényleg több, mint egy hónapja nem tudok kigyógyulni a rohadt náthámból, és a sebes gyomromnak pláne nem tesz jót, hogy csorog bele a sok váladék a felső légutaimból. Sajnos pont a rendelés végére estünk be, így sok mindent nem tudott velem csinálni a doktornő, egyelőre meghagyta, hogy kúráljam magam úgy, ahogy eddig, jövő héten pedig be kell mennem arcüreg-röntgenre, mert valószínűleg be van gyulladva és ráhúzódott a homlokomra meg a fülemre is. A fülemnél már látható jele is volt a dolognak - mikor a dokinő belenézett a bal fülembe, konkrétan meghökkent. Egy hüvelykujj-köröm méretű, megkövesedett gennygócot talált benne, amit gyorsan ki is mostak és kiszedtek. Ezután kaptam a beutalót, mivel ilyenkor szinte tuti, hogy az összes üreg a fejemben be van gyulladva. Mert ugye nincs épp elég bajom a gyomrommal, még ezzel is szenvedhetek. No sebaj, szükséges kis rossz, de remélhetőleg erre is találnak majd valami megoldást. Szóval 90%-ig biztos, hogy kiderült a gyomorpanaszaim hátterében álló betegség, még néhány vizsgálat és teljes mértékig le tudjuk fixálni a dolgokat. Reméljük több nyavalyám már nem lesz, mert lassan rosszabb vagyok, mint egy 80 éves nénike :D

2013. február 10., vasárnap

30 nap Gothoknak - 13. rész

Mi volt a legelső zenekaros pólód?

Vicces, mert nekem az első zenekaros pólóm egyben az utolsó is :P Anno tizenévesen vettem magamnak egy KoRn-os pólót, aztán azt végül csak itthon hordtam. Már akkor éreztem, hogy ez a nagyon laza, nagyon sportos dolog nem én vagyok, így több zenekaros holmi nem is került megvásárlásra. Egyetlen esetet tudok még felhozni, amikor zenekaros pólót hordtam - mikor lenyúltam Viktor Iced Earth-ös pólóját, de azt is csak azért, hogy este, mikor aludni mentem érezhessem az illatát. Olyan érzés volt, mintha akkor is velem lett volna ^^

30 nap Gothoknak - 12. rész

Mi ad neked Goth-inspirációt?

Rengeteg minden meg tud ihletni.



művészi beállítású képek elegáns goth hölgyekről




regények, novellák




filmek




zenék




régimódi dolgok




tradíciók, hagyományok




középkor világa




viktoriánus divat




18. századi, romantikus Jane Austen stílus




misztikus dolgok, pogány és okkult nézetek, praktikák




a fantasy-k varázslatos, éteri világa és az ehhez passzoló művészeti alkotások




old hollywood és a klasszikus elegancia





Must have




Pinteresten garázdálkodtam épp, mikor kiszúrtam ezt a képet - nem akartam hinni a szememnek! Új Potter könyv? Aztán látom, hogy más az írója, de a világ, a szereplők, a lények és minden, ami Roxforthoz meg a varázslóvilághoz tartozik ugyanolyan, mint a Harry Potter könyvekben. Állítólag maga az írónő is olvasta már ezt a könyvet és tetszett neki. A sztori Harry Potter legidősebb fia, James elsős éveit követi nyomon, ami hasonlóan kalandosnak ígérkezik, mint apja történetei. Nos, fogalmam sincs, hogy nálunk meg fog-e jelenni valaha is, lévén online fanfiction-ről van szó, de az biztos, hogy a közeljövőben én is elkezdem olvasni a magyarra fordított részeit. Persze hiányozni fog, hogy nem tarthatom a kezemben a könyvet, de ha egyszer csak a neten elérhető ez az írás (kinyomtatni pedig nem tudom), akkor nem tudok mást tenni. Anno a szívem szakadt meg, mikor Rowling bejelentette, hogy nem ír több Harry Potter könyvet, pedig ez az a világ, ami végtelen lehetőségek tárházát tartogatja az írók és olvasók számára. Nagyon örülök, hogy más szálon mégis csak folytatódik a történet, és remélem, hogy az új íróban sem fogunk csalódni. Persze előbb befejezem az alap darabokat, ugyanis épp kis milliomodjára olvasom újra a Harry Potter köteteket, épp a Főnix Rendjénél tartok. Viszont ha végeztem mind a hét kötettel, beleásom magam ebbe a nagyon ígéretes, új történetbe.

2013. február 9., szombat

Vizsgálatok

Mint azt már többször is említettem, gyakorta szenvedek erős hasi fájdalmaktól és az azzal járó kellemetlen mellékhatásoktól. Körülbelül fél éve rendszeresen visszatér az életembe ez a probléma, és most már kezd nagyon eldurvulni. Vannak napok, mikor csak napi 4 algopyrinnel tudok létezni, hogy egyáltalán dolgozni bírjak, de sokszor még így is ki kell rohangálnom a mosdóba, ahonnét rendszeresen sírva jövök elő. Sajnos néha a fájdalom olyan szinten elviselhetetlen, hogy csak összegörnyedve kuporgok valahol a sarokban, míg el nem múlik. Persze egy darabig ráfogja az ember, hogy biztos valami vírus, hiszen aki óvodában dolgozik, az naponta vív harcot a gyerekektől összeszedett bacikkal. Csakhogy fél év masszív szenvedés után már nem lehet erre azt mondani, hogy vírus. Így aztán édesanyám segítségével csütörtökön elmentem egy kivizsgálásra, vállalva a további kellemetlen, akár fájdalommal járó procedúrákat is, csak derítsék ki végre, hogy mi bajom van. Délelőtt a labort intéztük el, ahonnan meglepően jó eredményeket kaptam. A vérképem egyszerűen tökéletes, meg is lepődtem rajta. A túlsúlyom miatt számítottam arra, hogy a koleszterinem és a cukrom magas lesz, de nem, mindkét érték a normális kereteken belül van, úgyhogy ennek nagyon örültem. A többi leletem is szuper lett, kivéve az ultrahangos vizsgálatot. Novemberben, mikor kórházba kerültem már felhívták a figyelmemet egy elváltozásra a májamon, de nem néztek meg túl alaposan, így nem is tudtam meg, hogy mégis miről van szó. Hát most legalább fél óráig gyötörték a hasamat, így kiderült, hogy egy 22x10-es érgomolyag van a májamban. Egyelőre nem kell vele foglalkoznom, csak évente kell ellenőrzésre járnom vele, mert ha hirtelen megnagyobbodik, akkor akár vérrög is lehet belőle, vagy egyéb probléma. Szerencsére megnyugtattak, hogy ez tényleg nem olyan komoly most még, reméljük nem is lesz. A gyomrom meg, nos, elég vacak állapotban van. A gasztroenterológus első körben azért korholt le, hogy a második hét után miért nem jöttem el azonnal. Na már most nem tudom ő milyen világban él, de nekünk számlákat kell fizetni, meg rezsit, meg albérletet, és az sajnos nem megy úgy, hogy a napjaimat a kórházba járkálással töltöm. Vagyis megtehetem, csak akkor éppenséggel semmi pénzt nem fogok kapni és mehetünk világgá. Ennél fogva próbáltam lepattintani a rosszindulatú megjegyzéseit. Amiatt is le lettem cseszve, hogy miért vagyok már egy hónapja náthás. Hát mondom mert a hideg időkben mindig náthás vagyok, nyáron pedig az allergiától szenvedek. Erre közölte a doki, hogy ha ezzel is ennyi panaszom van, akkor sürgősen keressek fel egy fül-orr-gégészt, mert olyan nincs, hogy valaki egész évben beteg legyen. Valószínűleg szervi oka van az állandó megfázásaimnak, és ez a mostani is kezd elég kellemetlen lenni. Hangom már jóformán nincs, az orromból meg had ne mondjam milyen szép színű dolgok látnak napvilágot. Pedig kúrálom magam, köptetőzöm, orrspray-zek, iszom a mézes-citromos teát, még sem gyógyulok meg. Így aztán jövő hét szerdán az első utam a fül-orr-gégészhez vezet, utána pedig megyek a dokimhoz gyomortükrözésre. Juppijé... Pedig annyira meg akartam úszni a dolgot, de hát sajnos muszáj. Vesznek szövetmintát a gyomromból, és ha meg jön a szövettani elemzés, akkor lehet a továbbiakban tippelni arra, hogy mégis mi bajom lehet. A doki szerint az sem tesz jót a gyomromnak, hogy állandó jelleggel csorog le a garatomon a váladék, úgyhogy még ki tudja mit találnak bennem. Az ultrahangos vizsgálaton még valami góc-szerűséget is látni véltek, de nagyon vacak volt a kép, úgyhogy tényleg kell hozzá egy szövettan. A gyomortükrözés során gondolom látni fogják, ha van ott valami, aminek nem kéne ott lennie, és akkor abból is vesznek mintát. Egyelőre még nem pánikolok, de majd ha ott leszek biztos kitör a frász. Persze túl lehet élni egy gyomortükrözést, maximum csak kellemetlen lesz, de hát azért mégis csak. Szóval jövő hét szerdán aki teheti gondoljon rám és drukkoljon nekem, hogy bírjam tűrőképességgel. A fájdalom küszöböm ugyanis nulla alatt van, csak remélni merem, hogy nem teszek kárt a dokimban, miközben azt a csövet fogja letuszkolni a torkomon :D

30 nap Gothoknak - 11. rész

A Goth számodra egy életstílus?





Nyilván. Ha csak a felszínes részei érdekelnének, nem papolnék annyit azokról, akik véleményem szerint elferdítik ezt a szép szubkultúrát. A goth lét szerves része a mindennapjaimnak, a személyiségem, egyéniségem meghatározó pontja. Ha nem ezen az úton indultam volna el anno tizenéves koromban, ma egy teljesen más ember lennék. Bár igazság szerint ha hű akartam volna lenni önmagamhoz (és miért ne akartam volna), akkor nem is keveredhettem volna máshova. Akik ezt a kultúrát komolyan veszik, azokból az életérzés belülről fakad. Nem egy felvett attitűd, nem egy ruha, amit bármikor hordhatunk, aztán este levetünk, mert már nem kell viselnünk - a goth valóban ott van bennünk, minden porcikánkban. Számtalan apró dologban van rám hatással, vagyis inkább érezni, hogy itt is, ott is megjelenik a hétköznapi életemben. A puszta viselkedésem, fellépésem, világról alkotott nézetem, ízlésem, mind-mind a goth stílushoz passzol. Ezek nem utólagosan magamra húzott szerepek, hanem velem született dolgok. Mikor még keresgéltem önmagam akkor jöttem rá, hogy sehova máshova nem illenek a nézeteim, csakis a goth kultúrához. Az ember mindig olyan stílusban keres menedéket, ami leginkább illik a lelkéhez. Persze ez csak jó esetekben van így, van, aki a külsőségekért "válik" goth-tá, de ezekről az emberekről már kifejtettem a véleményem. Ami engem illet, számomra a goth nem csupán életstílus, hanem a személyiségem szerves része. Minden nap minden percében ezt a stílust közvetítem, mert ez vagyok én. Ha akarnék se tudnék más lenni. Az a sok-sok külső és belső tényező, ami ezt a szubkultúrát jellemzi, hozzám is tartozik. Minden cselekedetemet, minden vélemény nyilvánításomat áthatja a goth stílus sajátossága, melyet már akkor is magaménak éreztem, mikor még semmit sem tudtam erről a szubkultúráról. Szóval azt hiszem kell egyfajta "hajlam", egyfajta alap személyiség típus ahhoz, hogy valaki igazán magáévá tegye ezt a stílust, mert az ilyen embereknek a goth minden sajátossága szívből jön. Én is ezek közé sorolom magam.

2013. február 5., kedd

30 nap Gothoknak - 10. rész

Mit szeretsz és mit utálsz a szubkultúrában?

Nagyon sok mindent szeretek benne. Leginkább azt, hogy romantikus és kissé régimódi (pont, mint én), és hogy tele van álmodozással, elmélkedéssel, a valóságtól való elrugaszkodással. Jó érzés, hogy ezen stílus képviselői nem akarnak beleolvadni az átlag emberek közé, mernek egyediek lenni és bátran felvállalják mindazt, ami tetszik nekik. A felfogás-béli különbségeket is nagyon kedvelem benne. Főként a régi eszméket és normákat hirdeti, és az egész világhoz másként áll hozzá. Olyasmiben lát szépséget, amiben senki más nem, és természetesen a művészetek, az alkotás és a kreativitás iránti elkötelezettsége is szimpatikus. Összességében azért szeretem a goth szubkultúrát, mert olyan, mint én - kissé régimódi, az elmúlt korok nézeteit hirdeti és támogat mindent, ami az önkifejezéssel kapcsolatos. Nosztalgikus, kissé melankolikus és borongós, de az is inkább művészi szempontból értendő. Azt is szeretem, hogy mer különbözni, mer más lenni. Van ebben a stílusban egyfajta méltóság, egyfajta tartás, ami roppant mód vonzóvá teszi számomra az egészet. Talán azért van ez, mert én magam is kissé távolságtartó ember vagyok, és könnyebben tudok azonosulni olyan stílusokkal, amik az én nézetemet támogatják. Főleg az Austen kora beli etikettet kedvelem, mert annak még meg volt a maga formaisága, nem tolakodtak és pofátlankodtak a közeledbe az emberek, hanem meg volt a módja és az ideje annak, hogy miként lehetett két embernek közelednie egymáshoz. Manapság mindenki olyan durva és tuskó tud lenni, és ez számomra nagyon rossz dolog. Jobb szeretem, ha egy ismeretlen ember megtartja velem szemben a tisztes távolságot és nem akar egyből a képembe mászni. Aztán amit még szeretek benne, az természetesen a finomság, a nőiesség és az elegancia. A fekete szín is részese ennek a stílusnak, csak úgy, mint az én személyiségemnek. Rengeteg minden van a goth szubkultúrában, amit imádok és aminél úgy érzem, mintha csak rólam szólna. Ugyanakkor sajnos vannak negatív tényezők is, ám ez nem a stílus hibája, hanem az embereké, akik elferdítenek mindent. Ki nem állhatom a "kihaénnem" stílusú fruskákat, akik anyuci meg apuci pénztárcáját használva magukra aggatnak mindent, amit csak a dark shopokban meg lehet kapni, és ettől olyan baromi nagy gothoknak érzik magukat. Hiába, sajnos a felszínesség korát éljük. Pöffeszkedve feszítenek a méregdrága cuccaikban, amit nem tudnak megfelelően hordani, mert nincsenek meg hozzá a testi adottságaik (ékes példa erre, mikor a gyönyörű csipkés fűzőt nincs mivel megtölteni), vagy mert egyszerűen nem érzik át ennek az egésznek a lényegét. Egy szép ruhát tudni kell hordani, és még ez sem garantál semmit. Hiszen ez a stílus nem a külsőségekről kellene, hogy szóljon, hanem az életérzésről. Persze nyilván minden goth lány szeret szépen felöltözni, de véleményem szerint ennek nem arról kellene szólnia, hogy a lányok egymással versengenek, hogy kinek van feketébb ruhatára, meg kinek van több, és szebb, és jobb, és drágább cucca. Elszomorító ez az egész. Főleg a fiatalabbaknál látom azt, hogy megtetszik nekik az az elegáns, kissé hűvös megjelenés, és ezt próbálják meg leutánozni mindenféle lelkiség nélkül. Szerintem biztos mindenki látott már olyan lányt, aki szinte megcsúfolja ezt a szubkultúrát. Belibben a kis fekete pillangó a legflancosabb ruhakölteményével, amin finoman szólva egy molylepke éhen halna, aztán mindenkire úgy néz, mintha valami undok piszok lenne a lába előtt. Egyesek olyan visszataszító felsőbbrendűségi tudattal tudnak másokat végigmustrálni és leszólni, hogy az már-már bicskanyitogató. Miért kell fellengzősen, beképzelten viselkedni csak azért, mert valaki megengedhet magának szép ruhákat? Attól még nem lesz különb senkinél. A másik, amit nem szeretek, hogy ez a szubkultúra is kezd elpicsásodni. Megmaradt persze a fekete szín, meg a finom anyagok, de mellé falatnyi szoknya társul neccharisnyával, meg mellkilógatós fűzővel, trampli sminkkel és pornós platformokkal. Hol marad az elegancia, a sikk, a stílusérzék, a harmónia? És hát itt van a harmadik szempontom - nem szeretem, hogy ebből az amúgy szép stílusból farsangi beöltözős bált csinálnak egyesek. Lehet engem ezért fotel-gothnak tartani, de én nem fogok fűzőben és földig érő csipkeszegélyes szoknyában parádézni hétköznapokon. Egyrészt mert baromi kényelmetlen egész napos viseletnek, másrészt meg nem éppen időjárás-kompatibilis. Baromi lehangoló látvány, mikor egy szép szoknya térdig csupa sár, mert a viselője télen is trú gót akar lenni és inkább végigflattyog a latyakos Budapesten a szép szoknyájában, semmint hogy felvegyen inkább egy kényelmesebb nadrágot, aminek a szára nem ér le a földre. Én egyszerűen nem tudom megérteni azokat, akik minden egyes nap kiöltöznek és járják Budapest utcáit, miközben bezsebelik a döbbent tekinteteket. Véleményem szerint a puccos ruhák nem hétköznapra valók, mikor az ember rohan, dolgozik, ügyeket intéz, stb. Meg vannak azok az alkalmak, mikor a pompásabb ruháinkat is felvehetjük, de hétköznapokon szerintem fölösleges. Ennek nem látom más okát, csak a feltűnési vágyat. És félreértés ne essék, én sem olyan vagyok, hogy alkalmakkor öltözöm ki gothnak. Hétköznapokon finom, letisztult stílust öltök magamra, és próbálom a szubkultúra azon részeit kiragadni, amik befogadhatóak az emberek számára. Nem mondok le a stílusomról, de nem is akarok polgárpukkasztani. És ez nem arról szól, hogy én csak hétvégenként öltözöm ki - egyszerűen nem érezném jól magam azokban a kacifántos, bonyolult ruhákban. Egyszerűbbre veszem a figurát, de közben nem mondok le az egyéniségemről, és ez így nekem tökéletesen megfelel. Ha valakinek az tetszik, hogy abroncsos szoknyában, halcsontos fűzőben, levegő nélkül tipegjen a 20 centis tűsarkújában, miközben a totál száraz időben a fekete napernyőjét pörgetgeti a vállán, váljék kedves egészségére. Én nem ilyen vagyok.

2013. február 4., hétfő

30 nap Gothoknak - 9. rész

Melyik zenét nem kedveled?

Pár évvel ezelőtt biztos csípőből rávágtam volna vagy fél tucat műfajt, amit ki nem állhatok, mostanra viszont sokféle egyéb stílusú zenét is meghallgatok. Ez igazából két részből tevődik össze. Egyrészt magamtól is elkezdtem érdeklődni a különféle zenék iránt, másrészt mivel gótikus hastáncolok, néha igen csak furcsa, már-már zajszerű izéket hallgatunk. Természetesen nálam még mindig a metal az alap, de nem zárkózom el teljesen ismeretlen, újszerű zenék elől sem. Igazság szerint a zajszerű bigyuszokat már a gótikus hastánc előtt is hallgattam, mert kb. 6 éve a törzsi fúziós hastánc szerelmese vagyok, ott meg aztán olyan groteszk dolgokra táncolnak a népek, hogy azt tényleg emészteni kell egy darabig. Ennek ellenére én megszerettem őket, és szép lassan egyre több új előadó és zenekar lopta be magát a szívembe. Nem mondom, hogy mindüket tudom bármikor hallgatni - némelyikhez kell egy adott hangulat, de ha az meg van, akkor nagyon jól tud esni az a zene. Szóval jelenleg jóformán minden jöhet, egyes egyedül a "kihányom a belem és megeszem vacsorára" jellegű zenének csúfolt förmedvényeket nem képes bevenni a gyomrom. Nem és nem. Annyi mindennel megbarátkoztam már, nyitottam az új, szokatlan dolgokra, de nem, nem tudok megbarátkozni a hörgős metallal. Ahol csak kellemes fűszerként van jelen a hörgés, ott még elfogadom, na de hogy egy egész albumon keresztül azt kell hallgassam, ahogy egy abberált állat felkrákogja a belső szerveit, hát azért álljon meg a menet, mindennek van határa! :D Régen nagy harcokat vívtam Viktorral, mert ő szerette ezeket a "zenéket", és volt oly kedves a jelenlétemben hallgatni őket, de szerencsére mára már leszokóban van róla. Találtunk egy mindkettőnk számára kellemes köztes megoldást - trash metal. Az ordítozós-kiabálós zenét mindketten szeretjük, így zömében ez szokott bömbölni a kocsinkban (igaz, Réka? Metááál kocsi :D). Szóval a fenti példát leszámítva minden jöhet.

2013. február 3., vasárnap

Ügyik vagyunk :)





Végre egy kis sikerélmény! A mai napon befejeztük Rékával a duónk koreografálását, immár teljesen kész van a táncunk, csak finomítani kell rajta. Büszke vagyok magunkra, mert 3 alkalom alatt összedobtunk egy baromi technikás táncot egy ritmusilag nagyon nehéz zenére. Persze még gyakorolni fogjuk, meg tökéletesíteni a mozdulatainkat, de legalább nem kell többet vesződni a kitalálásával. Nehéz dolog egyébként táncot kitalálni :O Mondjuk törzsi hastánc terén szerencsém van, mert a mozdulat repertoárom nagyon széles, de azért nem mindegy, hogy egy szokatlan zenére milyen mozdulatot találunk ki. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy nagyon jól haladtunk, mindketten szuper ötleteket tettünk bele a koreóba és sikerült - nem oly szerény véleményem szerint - egy ütős előadást összehoznunk. Nagyon remélem, hogy a zsűrinek és a közönségnek is tetszeni fog. Ezen kívül nagyjából meg vagyok az alapítványi bál koreográfiájával is, de ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint a hastánc. Talán azért, mert az már afféle természetes mozgás számomra, de a modernebb színpadi táncoktól igencsak elszoktam, mióta nem járok színjátszóba. Rendesen leizzadtam, mire sikerült a felét összehoznom, de úgy vélem, hogy sikerült a stílusnak megfelelő, látványos, mégis könnyen kivitelezhető koreográfiát alkotnom. Holnap kezdem a tanítását, remélem a kollégáknak is elnyeri majd a tetszését :) Ezen kívül nem ártana a versenyre szánt szólómmal is foglalkozni, de most, hogy a duó koreografálása kiesett talán erre is tudok időt szakítani. Az alapítványi bálra valami egyszerű dolgot szeretnék, mert ennyi tánctól össze fogok zavarodni és nem szeretnék kipurcanni március elejére. Valószínűleg egy jó kis sablon törzsi táncot fogok nyomni jó kis sablon zenére, amit még be tud fogadni az ottani konzervatívabb közönség, arra meg nem kell annyit gyakorolnom meg próbálnom, mert zsigerből jön. Ez az össz. szerencsém :D Szóval esemény dús napok vannak mögöttem és még milyen nehezek állnak előttem, hajjaj! Csütörtökön megyek ugyanis kivizsgálásra a gyakori gyomorfájdalmaim ügyében. Kissé izgulok, hogy miket fognak velem csinálni, de nagyon remélem, hogy semmi drasztikusat, mert arra nekem lelkileg fel kell készülni. Bízom benne, hogy először csak a szokásos laborvizsgálatokat végzik el, feltesznek pár kérdést, esetleg ultrahang, aztán ha valami komolyabb vizsgálat kell, akkor azt jelzik előtte és fel tudok rá készülni. Igazából a gyomor és végbéltükrözéssel is kezdek megbékélni, mert ha ez az egyetlen módja annak, hogy rájöjjenek, mi a bajom, akkor üsse kavics, túl esek rajta. Egyszer lesz kellemetlen, annyit meg ki lehet bírni. Amúgy sem árt, ha picit tornáztatom a tűrőképességemet. Na szóval mozgalmas-izgalmas napjaim lesznek, majd igyekszem gyakrabban beszámolót írni, meg elmaradoztam a goth kihívásommal is, majd remélem tudom pótolni azt is. Sajna a mostani hetem kész káosz volt, sokat túlóráztam, hogy a mínusz óráimat ledolgozzam és kb. egy amőba értelmi szintjére süllyedtem a napok végére. Persze sokat pihenni most sem fogok, de talán egy fokkal tűrhetőbb lesz, mint a mostani hét.