2011. szeptember 29., csütörtök

Túl vagyok rajta

Hát megtörtént, kiolvastam az előző bejegyzésben említett könyvet. Nem volt könnyű. Őszintén szólva nehéz elhinni, hogy ilyen a valóságban megtörténhet, és talán tényleg picit sántít is a dolog, de ki tudja. Egy biztos, nagyon érdekes, habár hányingerkeltő olvasmány volt. Megismerhettem egy luxus prostituált szemléletét, hogy miért választotta ezt az életet és miként élte mindennapjait. Sokszor volt döbbenetes, gyomorforgató, szánalmas és dühítő, de összességében nagyon érdekes könyv volt. Nem tudom rá azt mondani, hogy tetszett. Nem tetszett, mert az egész téma taszít és a vacsorám liftezik tőle a gyomromban, de nagyon érdekes volt. Egy teljesen új szemszög, egy teljesen új felfogás. Nem tudtam egy kicsit sem azonosulni a főszereplővel (még jó hogy), és kicsit sem tudtam megérteni a döntéseit. Nekem nem tudta eladni azt a világot, amiben ő élt, hiába volt csillogó és hiába volt szépen becsomagolva. Lehet, hogy nem vagyok gazdag, nincsen méregdrága autóm, sem márkás ruháim, de nekem nem is ezek kellenek a boldogsághoz. Nekem csak Viktor kell, és ha ő meg van, mindenem meg van. Nem számít, hogy nem dúskálunk a pénzben, de szeretjük egymást. Ez volt az egyetlen dolog, ami miatt sajnáltam ezt a nőt; hogy sosem ismerte meg a szerelmet. Az igaz szerelmet, ami az őszinte, mély érzésekről szól, nem csak a testiségről. Persze ő nem is igényelte, neki a pénz volt a fontos. Ő ezt választotta, én pedig a szerelmet. Számomra nem kérdés, hogy melyikünk járt jobban.
Ajánlom olvasásra azoknak, akiket érdekel egy tényleg rendhagyó történet. Arra viszont számítsanak, hogy nem gyenge gyomrúaknak való. Kíváncsian várom a második kötetet, remélem hamar olvashatom.

A rettegett könyv




Mint azt rólam tudni lehet, imádom a könyveket. A jó könyveket még inkább. Számomra minden egyes könyv egy újabb kaland, újabb történet, amiben úszkálhatok és átadhatom magam a varázsának. Életemben nem fordult még elő velem, hogy én egy könyvnek félve vágjak neki egészen mostanáig. Szalai Vivien Hamis Gyönyör című, igaz történet alapján készült művét már régóta el akartam olvasni, de bevallom, rettegtem tőle. Amit meséltek róla ledöbbentettek, elborzasztottak, így kissé tartózkodtam tőle, mégis felkeltette a kíváncsiságomat. Hogy mitől olyan érdekes és félelmetes számomra ez a könyv? Attól, hogy egy luxus prostituált életét meséli el a maga meztelen valójában. Köztudott, hogy nekem nagyon szűk az erkölcsi toleranciám és nehezen tudok megbékélni a mai lenge viselkedési normákkal. Nem szoktam ugyan kikelni magamból és általában nem is nagyon hangoztatom a véleményemet, mert úgy vagyok vele, hogy annyit nem ér az egész, hogy tönkre vágják a jókedvemet, viszont azért véleményem nekem is van, még ha nem is adok neki mindig hangot. Borzasztóan rossz véleménnyel vagyok a mai szabados erkölcsű emberekről, akik azt hiszik, hogy saját testi örömeik érdekében bármit megtehetnek, nincsenek korlátok. Én egy abszolút régimódi, konzervatív lány vagyok, ha úgy tetszik inkább naivan romantikus, aki abban hisz, hogy csakis egyetlen ember van mindenki életében, akit közel engedhet magához mind lelkileg, mind testileg, s ez az illető lesz az, akivel leélhetjük egész hátralévő életünket. Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a mostani világban ez egy nevetséges hozzáállás, vagy csak szimplán nehezen és ritkán valósul meg. Talán sokan így indítanak, csak máshogy jön össze nekik az élet. Viszont a nagy többség körberöhögne, ha  kijelenteném, hogy egy embernek csakis egyetlen társa lehet, csakis annak adhatja oda magát és csakis azzal élheti le az életét. Manapság ez már nem általános, sőt, talán már azokra néznek ferde szemmel, akik így gondolkodnak. Meg is értem, hogy a mai világszemlélettel én vagyok hülyének nézve, mások szemszögéből biztosan, de akárhogy is, nekem ez a véleményem, a meggyőződésem, a hitvallásom. Eszerint élek, eszerint cselekszem és igyekszem mindig a magam által jónak tartott erkölcsi nézeteket képviselni, még ha ez mások számára nevetséges is. Ennek tudatában azt hiszem nagyon bátor dolog volt tőlem, hogy belekezdtem ennek a könyvnek az olvasásába, hiszen ez pontosan arról a világról szól, amit olyannyira megvetek. Még csak pár oldalt olvastam el, de már most felfordult néhányszor a gyomrom és ökölbe szorult a kezem, hogy miként létezhetnek ilyen beteg, perverz emberek a világon, akik a saját kicsinyes testi vágyaik kiélése érdekében ennyi undorító dolgot művelnek? És mivel ez egy női prostituáltról szól, ezért a borzalmak nagy részét férfiak követik el. Komolyan mondom, hogy már így a könyv elején akkorákat néztem és hápogtam felháborodásomban, hogy egyes férfiak mit meg nem képesek tenni a saját gyönyörük érdekében. Persze a nő is megérdemli a sorsát, hiszen ő a luxusért vállalta ezeket a dolgokat, éppen ezért tőle is legalább annyira undorodom, mint a férfiaktól, de akkor is, az egész könyv maga az iszonyat. Egyelőre nem tudom miként fogok végig vergődni rajta, pláne hogy két részes, de megvallom érdekel is, hogy miként működik az a világ. Persze szörnyű olvasni azokat a beteg fantáziákat, amik a férfiak agyában megszületnek, s aztán a prostituált által meg is valósulnak, de mégis valahol elgondolkodtató. Neki ez természetes. Ő a sok pénzért bármit elvállal, nem számít, hogy mi lesz vele. Az érzelmeket fölöslegesnek tartja, a testét meg csak árucikknek. Már most bepillantást nyerhettem az életébe, és meg kell valljam, nem irigylem. Neki biztosan jó, hiszen ő nem vágyik szerető férfira, családra, gyerekekre. Neki luxus kocsi kell, márkás ruhák, divatos kiegészítők, és ha ezért nyakatekert, beteges perverziókat kell valóra váltania, hát megteszi. Őszintén szólva azt hiszem ez egy nagyon ledöbbentő és kiábrándító olvasmány lesz. Ledöbbentő, hogy micsoda ferde dolgokat képesek egyes férfiak kigondolni, s arra szexuálisan felizgulni, illetve kiábrándító is, hogy egyes nők ilyen mélyre képesek süllyedni pusztán a pénzért. Ez a mai világ. Elszomorító. Persze nem is muszáj a felsőbb tízezer rétegeiben kutakodnunk, hiszen manapság egy teljesen hétköznapi fiatal embernek is olyan felfogása van a kapcsolatokról és a szexualitásról, úgyhogy majdhogynem ugyanott vagyunk, mint a luxus prostival. Minél nagyobb, minél több, minél változatosabb kéj a testnek, amiben nincsenek korlátok, sem erkölcsök, csak a vágyaink, amiket ki akarunk élni. A hús gyönyöre mindennél előrébb való lett ebben a korban. Persze nem mondom, akinek ez kell, lelke rajta, mindenki úgy éli az életét, ahogy neki tetszik. A magam részéről megmaradok a boldog kis életemnél Viktor mellett, közben pedig megpróbálom kiolvasni ezt az iszonyatot. Drukkoljatok nekem, kell hozzá egy kis lelki erő.

2011. szeptember 28., szerda

Ez se semmi :D

Elég tömény információ-halmaz, sok karakter sok különböző hanggal, amik közül nem mindet ismertem, de érdemes végignézni, mert egynémelyiken akkorát lehet röhögni, hogy csak na :D A srác amúgy szerintem nagyon ügyes!

Ettől mindig jókedvem lesz :D

Ezt a videót merő véletlenségből találtam, és mikor belehallgattam először össze-vissza szörnyülködtem, mondom ki ez a szerencsétlen, aki ennyire pocsékul énekel és még színpadra is áll vele? Aztán rájöttem, hogy ez egy paródia, amiben a legidegesítőbb hangú énekeseket utánozza a pasas. A kedveceim: Jon Bon Jovi, Aerosmith, AC/DC, Metallica, Guns N' Roses - tökéletesen eltalálta őket :D

2011. szeptember 27., kedd

Itt van az ősz, itt van újra...



... s vele együtt a drága jó öreg vírusok is. Most is sikerült összeszednem az éppen aktuális nyavalyát, bár szerencsére nem olyan vészes a dolog, de holnap azért itthon maradok egy napot pihenni, hogy a hét többi napján be tudjak menni dolgozni. Egyébként igyekszem nem elhagyni magam, mert annak ugye semmi értelme nincs. Tény, hogy a torkom fáj, folyik az orrom, szédelgek és a gyomrom önálló életet él, de ez azért még nem a világ vége, és egy napnyi intenzív kúrálással biztos jobban leszek. Ettől eltekintve nagyon örülök az ősznek, mert lassan itt a hűvös idő, habár reggelente már most is kellemesen hideg van, és mint tudjuk én nagyon szeretem a hideget. Már kezdek amúgy megbarátkozni a gondolattal, hogy ezzel a rajongásommal szinte egyedül vagyok, de nem tudok mit csinálni, én a hidegben érzem jól magam. Az ősz már most csodaszép, mindenütt színes levelek kavarognak, a fénynek aranyló árnyalata van, de a levegő még sűrűn átmelegszik. Szerintem ez az idő még a legtöbbeknek kellemes, mert a reggeli hűvös órákat leszámítva napközben jó idő van, még nem kell nagyon beöltözni, viszont előkerülhetnek a szép őszi ruhadarabok, mint nálam a sálak, a bokacsizmák és a kis kabátok, blézerek, Viktornál meg a jó öreg acélbetétes bakancs, hosszú fekete farmer és a bőrdzseki, amiben valami hihetetlenül szívdöglesztő tud lenni. Ennél már csak az lesz jobb, mikor télen garbós nyakú pulóvert fog viselni, mert az a kedvenc ruhadarabom nála. Persze a tél még odébb van, de nekem kínkeserves a várakozás, mert legszívesebben már most zimankót, havat és csillagokkal teleszórt, mélykék eget, meg esti fényeket szeretnék (meg persze KARÁCSONYT! ^^), most viszont a szép, rozsdaszínű ősznek örülök :)

2011. szeptember 25., vasárnap

Néhány kép, melyek számomra sokat adtak





























Let the sunshine in


A címet a Hair nevezetű film inspirálta, de ennek a bejegyzésnek semmi köze nem lesz hozzá. Igazából arról szeretnék mesélni, hogy ez a rövidke mondat mennyire fontos a mai világunkban. Engedd be a napfényt. Milyen egyszerű, mégis mennyire bölcs és elgondolkodtató sorocska ez. Véleményem szerint az embereknek pontosan erre lenne szükségük; beengedni az életükbe a napfényt. Talán sokan bele sem gondolnak abba, hogy mennyi minden van ezen a világon, ami örömöt és boldogságot tud okozni, hogy mennyi szépség és csoda történhet velünk akár minden nap. Bevallom, valamikor én is azon emberek közé tartoztam, akik borús szürke színben látták a világot, de végül eljött az a pillanat, mikor megelégeltem, hogy itt ülök ebben a posványban és a kisujjamat sem mozdítom azért, hogy az életem jobbá legyen.



Akkor jött egy elhatározás, hogy márpedig én holnaptól mindent pozitívan fogok látni, mindenben észreveszem a jót és az apróságoknak is fogok örülni. Azóta eszerint élek, és habár néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb megszakítások akadnak ezen felfogásomban, az életemet mégis immár hét éve ez a szellem hatja át. Mondanom sem kell, hogy ezzel a látásmóddal sokkal szebb lett az életem. Néha annyi szeretetet érzek magamban, hogy szinte át tudnám ölelni az egész világot. Csodás érzés ez - mikor szeretettől töltekezve látjuk az életünket, mikor a napfény melengető sugarai állandóan besütnek életünk ablakán, s mi orcánkat felé fordítva isszuk ezt a varázslatos energiát mosollyal az arcunkon.



Sokan úgy vélik, hogy ilyen felfogást a mai világban jóformán lehetetlen megvalósítani, hiszen annyi rossz dolog van, ami letörheti a lelkesedésünket, ami elveheti a kedvünket attól, hogy átértékeljük az életünket és pozitívvá váljunk. Való igaz, hogy a világunk nem csupa boldogság és öröm. Érhetnek minket fájdalmak, veszteségek, de az örömteli, boldog élet nem attól valósul meg, hogy egy emberrel csak jó dolgok történnek, hiszen ilyesmi nem létezik. A boldog emberek attól boldogok, hogy képesek meglátni a szépet és jót azokban a dolgokban, amik megadattak nekik.



Ez az, amitől az én filozófiám is olyan sikeres. Az én életem nem tündérmesébe illő, mert bizony jócskán történtek velem borzalmas dolgok, és fognak is még, az egyszer biztos. Az viszont tény, hogy képes voltam én magam tündérmesévé varázsolni az életemet azzal, hogy nem hagytam, hogy legyűrjenek a problémák, hanem mindazok ellenére is talpra álltam és nem változtattam a hozzáállásomon. A pozitív felfogás az egyik legnagyobb erő, ami megváltoztathatja az életünket.



Egyszerűen csak el kell határozni, hogy mostantól más színben fogom látni a világot, értékelni fogok mindent, amivel Isten megajándékozott a legapróbb dolgokig, és képes leszek abban is pozitívumot látni, ahol mások csak könnyeket sejtenének. Valamilyen szinten nem könnyű ezt a gondolkodásmódot elsajátítani, de minden csak azon múlik, hogy mennyire vagyunk határozottak és mennyire akarjuk ezt az egészet. A változás csak annak nehéz, aki nem küzd eléggé. Aki szilárd céltudatossággal dönti el, hogy márpedig neki elég volt a sok kellemetlen érzésből, a fény nélküli életből, annak a változás nem lesz nehéz. Annak az embernek rögtön a másnapja, mikor reggel felébred az elhatározás után olyan lesz, hogy mosoly fog kiülni az arcára, mert új napra virradt, ami tele van új lehetőségekkel és új csodákkal. Nagyon sok minden van ezen a világon, aminek örülni lehet, csak észre kell venni. És persze ez az egész hozzáállás mindenki számára elérhető, hiszen ez a bölcsesség, ez az egyetemes tudás nem csupán néhány ember kiváltsága. Minden egyes lélek kozmikus bölcsességgel rendelkezik, ami gyermekkorunkban még erősen él bennünk, csak aztán emberi mivoltunk erősödésével ezek a tudások elhalványulnak, s később vissza kell őket szereznünk.



Ez van, akinek könnyebben, van, akinek nehezebben megy, de a lényeg az, hogy nem lehetetlen. Magunktól is visszatalálhatunk a spiritualitás ösvényéhez és a boldog élethez, de akár más emberek bölcs gondolatai is segítségünkre lehetnek ebben. Jómagam is szeretem azon megvilágosodott emberek elmélkedéseit olvasni, akik bölcs tanácsaikat elérhetővé teszik mások számára is, mert mindig van újat tanulni, de még ha tisztában is vagyok ezekkel a javaslatokkal, az olvasásuk mégis megerősíti bennem a már bennem lévő tudást. Ezen eszmék olvasása közben a lelkem épp úgy töltekezik, mintha újonnan szerezném őket. Pompás érzés, mikor olyan gondolatokat, olyan eszméket, filozófiai meglátásokat és életmódbeli tanácsokat olvashatok, amiket magam is hasonlóan látok, mert ez megerősíti bennem azt, hogy igen, jó úton haladok, hiszen rajtam kívül más is megfogalmazta mindezt. És ne feledjük, hogy mindig van szépség, amit meg lehet látni, mindig van öröm, amit meg lehet élni, és mindig van bölcsesség, melyet meg lehet fogadni. És ami még fontosabb; mindig van szeretet körülöttünk. Az egyetlen dolog, amit tenni kell, hogy fel kell húzni a redőnyt poros, régen használt ablakunk üvegén, hogy aztán azon beáramolhasson a napfény.


Először talán hunyorogva, vakon tapogatózva jutunk csak oda az ablakhoz, de idővel a szemünk megszokja a világosságot és olyan látvány tárul elénk, melyre mindig is vágytunk. És nem szabad hagyni, hogy a félelmeink irányítsanak. Nem szabad úgy belevágnunk életünk megváltoztatásába, hogy "mi lesz, ha", mert az elhatározásnak szilárdnak és erősnek kell lennie. Kétely nem fér bele. Úgyhogy kedves emberek, engedjétek be a napfényt!

2011. szeptember 24., szombat

A dark fusion hastánc koronázatlan királynője - Ariellah



Ez volt az első videó, amit Ariellah-tól láttam és azóta is ez a kedvencem. Ez a nő egész egyszerűen káprázatos. Annyira kidolgozott, határozott és éles mozgása van, hogy nem győzöm csodálni. Nem ideges ide-oda rángatózás, hanem pontosan kidolgozott, precíz, előre megkomponált látványvilág. Külsőre egyáltalán nem mondhatni klasszikus szépségnek, sőt, inkább érdekes vonásai vannak, mégis káprázatos, amit csinál. No persze ez ízlés kérdése, hiszen az ő stílusa nagyon szélsőséges, kevés ember gyomra veszi be, de az tagadhatatlan, hogy nagyon különleges. Azt szeretem benne a legjobban, hogy nem akar bájos lenni. Nem akarja a klasszikus női sztereotípiákat magára erőltetni, hogy legyen kedves, mosolygós, finom és lágy, sőt, pontosan azokat az érzelmi mélységeket akarja a táncában megjeleníteni, amik mindenkiben benne vannak, de nem beszélünk róla, mert úgymond nem illenek egy nő törékeny mivoltához. Szeretem, hogy ő ezeket a szélsőséges hangulatokat és érzelmeket is megmutatja a külsejében, a mozdulataiban és a zenéiben (pl. nem túl szokványos dolog System of a Down-ra hastáncolni). Bámulatosan jól ért ahhoz, hogy egy bizonyos meditatív, elgondolkodtató légkört teremtsen az előadásaival, s hogy szinte másik világban érezzük magunkat.









2011. szeptember 18., vasárnap

Hétvégi haladások

Mostanában attól tartok sűrűn fogok írni a házunk építésének haladásáról, mert jelenleg ez köti le szinte minden figyelmemet, ez foglalkoztat leginkább. Nagyon eseménydúsan telt a hétvégénk, sokat haladtunk, úgyhogy büszke vagyok magunkra. A legnagyobb feladatunk a fürdőszoba lebetonozása volt, ami félig el is készült. Egy emelvényt csináltunk, amire a zuhanykabin és a mosógép fog kerülni, aztán az alsó részt jövő héten betonozzuk, bevéssük a csöveket, majd vakolás aztán csempézés, járólapozás következik. Ezen kívül tovább festettük az ajtó és ablakkeretet, illetve magukat az ablakokat is. Most úgy néz ki, hogy egyetlen ablak kivételével kész vagyunk a hálóban lévő összes ablakkal, úgyhogy legközelebb nekiállhatunk a radiátornak meg az ablakpucolásnak, ugyanis rájuk fér egy alapos mosás, illetve a festéket is le kell kaparni. Utána feltesszük a szép új függönyöket is. Ami még hatalmas élmény volt számomra a szombati nap folyamán, hogy felmentünk az emeletre, ami ugye a mi lakrészünk lesz hamarosan. Eddig nem mertünk, mert egy eléggé ingatag létrán kell hozzá felmászni egy nem túl biztonságosnak tűnő padlózaton, de most Zoli biztatott minket, hogy menünk fel bátran, nézzük meg, hiszen ő is járt már fent. Viktor természetesen minden további nélkül felmászott, bennem azonban volt egy kis félelem, mert tényleg úgy néz ki az a létra, meg a padló, mint ami össze akar dőlni és törni a lábunk alatt, de végül arra gondoltam, hogy hülye lennék kihagyni a lehetőséget, hogy végre megnézhessem leendő otthonunkat, úgyhogy legyőztem a félelmem és felküzdöttem magam. Nem mondom, hogy nem dobogott a szívem a torkomban, de a fenti látvány bőven megérte mindezt. Akkora tér van odafönt, amilyenről én nem is álmodoztam. Mikor felértem szabályosan tátva maradt a szám, hogy akkor ez most komolyan a miénk? És igen, a miénk. Hatalmas helyiség, mely csak arra vár, hogy kialakítsuk benne a szobákat és lakályossá tegyük. Szerencsére Zoli és Viktor édesapja nagyon gyakorlottak ezekben a témákban, úgyhogy ott fent már el is láttak minket néhány okos ötlettel, amik nekünk is nagyon tetszettek. Főleg az anyagiakról esett szó, hogy miként lehetne olcsón megcsinálni a falakat, illetve a szobák elrendezéséről, a szigetelésről, meg hasonló dolgokról. Nagyon ígéretes otthon elé nézünk, bárcsak már ott tartanánk, hogy ügyködhetnénk rajta! De persze mindennek meg van a maga ideje, először legyen meg a hitel, fizessék ki a tulajdonosokat, aztán már miénk a pálya. Lesz majd egy szép fa lépcső, azt fogjuk első körben megépíteni (hogy ne ezen a halál szoros-szerű létrán kelljen fel és leimbolyogni), aztán utána jön majd minden más. Tényleg leírhatatlanul szívmelengető érzés volt látni a leendő otthonunkat, a sok lehetőséget, ami benne rejlik, no és persze a sok munkát is. Aztán a mai nap folyamán ellátogattunk Évikéékkel a budaörsi Ikeába, hogy egy kicsit ihletődjünk a szépen berendezett szobák látványában. Én még sosem jártam Ikeában, holott eddig mindenki dicsérte, hogy milyen jó, és most végre én is meggyőződhettem róla. Hatalmas üzlet, ahol tényleg sok ötletet tud meríteni az ember ahhoz, hogy a saját lakását miként rendezze be. Én elsősorban az anyagiak, no meg az ihletőség miatt szerettem volna elmenni ide, és nem csalódtam. Nagyon szép bútorokat láttunk, és még árban is találtunk olyat, ami megfelel a pénztárcánknak. Egy kedves kis mediterrán, rusztikus jellegű konyha különösen megragadta a figyelmemet, ami ráadásul nagyon jó árban volt. Bízom benne, hogy mikor újra ellátogatunk oda, még ott fogom ezt találni, vagy legalábbis valami hasonlót, mert nagyon megtetszett. Aztán persze rengeteg mást is láttunk, szép ágyakat, étkezőket, fürdőszoba bútorokat és mindent, ami egy komplett lakáshoz kell. Ezen séta közben jöttem rá arra, hogy atya ég, mennyi mindent kell majd vásárolnunk, ha eljön az ideje! Az ember fejében legtöbbször csak a nagyobb tételek fordulnak meg, mint hűtőszekrény, ágy, konyhabútor, de annyi más apróság is van, ami nélkülözhetetlen és nem is gondolná az ember, hogy arra külön figyelni kell. Nem lesz kis munka beszerezni minden szükséges holmit, ráadásul nem érdemes mindent egy helyről, hiszen más áruházakban olcsón juthatunk hozzá bizonyos dolgokhoz, úgyhogy tényleg hosszadalmas és fárasztó mulatság lesz ez az építkezés meg beköltözés. Bejárni a sok boltot, körül nézni, méreteket venni, vásárolni, cipekedni, berendezni, és aztán menni a következőbe, ahol valami még olcsóbb... Hű, még a gondolatától is elfáradok. De sebaj, nekünk ez minden időt és fáradtságot megér! Aztán ebéd után még elugrottunk a Jysk-be, ahol függönyt néztünk Éviéknek, de közben persze én már sasoltam, hogy mik lehetnek majd jók nekünk is, és sok szép dolgot láttam. Főleg a függönyök és a különféle huzatok, meg néhány bútor nyűgözött le, annyi sok jó lakberendezési üzlet van mindenütt, csak győzzön az ember válogatni! Aztán utána még segítettünk Zoliéknak a maradék festésben és a fürdőszoba néhány munkálatában, így csak délután ötre értünk haza. Mint látható nagyon izgalmas és egyben mozgalmas is volt ez a hétvége, de megérte, mert sokat haladtunk és sok új élménnyel gazdagodtunk, amik újabb motivációt adtak számunkra a folytatáshoz :) Most viszont vár rám egy kiadós pihenés, mert erősen fáradt vagyok. Egy ilyen hétvége után nem csoda, s ha mindez igaz jövő héten szerdától minden délután megyünk át segíteni még munka után is. Hát igen, ha munka van, akkor munka van, de most jöjjön az édes pihenés végre valahára.

2011. szeptember 16., péntek

Napi tortúra

Csak hogy ne legyen egy nyugodt napom se.
Nos, a nyár folyamán huzamosabb ideig járkáltam fogorvoshoz, mivel a fogaim meglehetősen rossz állapotban voltak. Szerettem volna legyőzni a félelmeimet és túlesni a szükséges kezeléseken, hogy legalább ilyen jellegű egészségügyi problémáim ne legyenek. Sokszor gyógyították a fogamat, de kétségkívül a legkellemetlenebb és legkomolyabb precedens az egyik jobb alsó őrlőmmel történt, ami annyira problémás volt, hogy végül pulpa-sapkázni kellett. Ez egy amolyan enyhébb fajta gyökérkezelés, mely során a fogidegig lefúrnak, tisztítanak, majd egyfajta gyógyító kötést tesznek a gyökérre, hogy az aztán idővel helyre jöjjön, majd a felső réteget simán betömik. Na most én ezt minden nemű érzéstelenítés nélkül csináltam végig, nem kis mutatvány volt, pláne hogy borzasztóan félős vagyok, ha fogorvosról van szó (régen egy sima megkocogtatásnál már altatást kértem volna). Végül kész lett a fogam, minden rendben volt vele egészen tegnapig. Egy különösen kemény alma kifogott rajtam, mert mikor belé haraptam éreztem, hogy az almán kívül más is van a számban, amit nem tudok elrágni. Hát a tömésem esett ki. Képtelenség leírni azt a lüktető fájdalmat, amit akkor éreztem, mikor a nyílt lyukba befolyt az alma leve, vagy bármi más étel-ital. Este, lefekvés előtt már zokogtam kínomban, hogy ez is csak velem történhet, meg aztán féltem újra visszamenni ezzel a fogammal, amivel bőven elég volt egyszer végig szenvedni mindent. Ám sajnos az éjszakát vergődve töltöttem, összesen aludtam körülbelül fél órát. Nem vicc, fél órát sikerült egy huzamban végig aludnom, azt is akkor, mikor már csörgött az óra munkába menetel előtt. Ma reggelre olyan voltam, mint egy zombi - az arcom jobb oldala egyre erősebben lüktetett, féltem, hogy hamarosan be fog gyulladni az a tátongó lyuk, az alváshiánytól meg csak vergődtem jobbra-balra. Sminket nem is készítettem, pedig ez nagyon nem szokásom, ám most megelégedtem egy szemöldök rajzolással, aztán indulás előtt még egy alapos hányós-hasmenéses mizéria is elkapott. Igen, a fájdalom kiadása nálam abszolút szomatikusan jelentkezik. A munkahelyemen próbáltam volna helyt állni, de annyira elvonta a figyelmemet az, hogy ne ájuljak el, hogy végül már akaratlanul könnyekben törtem ki a sok erőlködéstől. Végül megbeszéltem a kollégáimmal, hogy azonnal el kell mennem rendbe hozatni a fogamat, nincs mese, így nem lehet dolgozni, de még élni sem! Szóval felhívtam az orvosomat, bár nem fűztem túl sok reményt a dologhoz, mivel csak kedden és csütörtökön rendel, ma pedig péntek volt, szóval előre rettegtem, hogy keddig ekkora fájdalmakban kell majd lennem. De szerencsére a doktornő rögtön mondta, hogy jöjjek, megcsinálja nekem, és el is engedtek, mert már látták rajtam, hogy falfehér vagyok a rosszulléttől. Elvergődtem a fogorvosig, ott aztán kb. negyed óra alatt újra tömték a fogamat, majd megállapodtunk abban, hogy koronát rakatok rá, mert így megkímélhetem magam az esetleges későbbi kellemetlenségektől. Amint bekerült az új tömés rögtön kevésbé fájt, kevésbé lüktetett, s mire visszaértem a munkába (mert habár hazamehettem volna, én inkább visszamentem, elvégre ez mégis csak munka, ráadásul próbaidő) már sokkal jobban voltam. Meg is jegyezték a többiek, hogy lényegesen jobb színem van. Nap végére az a kevés kis émelygés és fájdalom is elmúlt, mostanra pedig már teljesen jól vagyok. Az egyetlen gondom az, hogy baromira fáradt vagyok, szóval most megyek, el is teszem magam holnapra, mert vár ránk a házépítés. Minden esetre elég eseménydúsan zártam a hetet, de bízom benne, hogy ehhez hasonló kalandok nem lesznek állandó részei az életemnek. Ebből egy is bőven elég volt.

2011. szeptember 15., csütörtök

Horoszkópjaim

Gondoltam csinálok egy kis válogatást a különböző neten fellelhető horoszkópokból. Az alapokat már mindenki ismeri, azzal nem szöszmötölök, de ezekről a különlegesekről szeretek olvasni, mert sokszor nagyon érdekes dolgok derülnek ki belőlük. Nem állítom, hogy mindegyik 100%-ig illik rám, hiszen azért közel sem olyan részletgazdag, mint egy emberi személyiség, de azért el tudnak gondolkodtatni és van bennük valóságalap. Íme az én horoszkópjaim különböző témakörben.

Indián horoszkóp
Harkály
Erénye: együtt érző, odaadó
Hibája: szeszélyes

A harkályt nem véletlenül nevezik a fák doktorának. Erős csőrét és karmait kizárólag arra használja, hogy megtalálja, hol van a baj, és azt ott azon nyomban orvosolja. Érzelmi élete intenzív, de gyakran kiszámíthatatlanok a hangulatváltozásai. Az embereket két nagy csoportra osztja, az egyikbe azok tartoznak, akiket szeret és akikért áldozatokra is kész, a másikba pedig azok, akiket nem kedvel, ám a bajba jutottakon mindig megesik a szíve. Hűséges, nem csak a kapcsolataiban, hanem tárgyakhoz is ragaszkodik. Megszokott környezetét nem szívesen hagyja el, a régi erdőbe, az ismert fákhoz mindig visszatér. Nem vágyik karrierre, a hatalom hidegen hagyja. Ha családias légkör veszi körül és feladataival érzelmileg azonosulni tud, nyugdíjas koráig kitart egy munkahelyen.

Kelta horoszkóp
Tölgy
Jelképe: a Fehér Ló vagy az Arany Kerék

A Tölgy-jegy emberei gazdag képzeletvilággal rendelkeznek. Legfőbb erősségük optimizmusuk, valamit az, hogy mindig igazat mondanak, bármilyen következményekkel járjon is. Előfordul azonban, hogy nem kellően megfontoltak. Akik az első két hétben születtek, az újhold szakaszának befolyása alá kerülnek. Hajlamosak anyagi kockázatot és olyan személyes kötelezettségeket vállalni, amelyeket nehéz teljesíteni. Pozitív jellemvonásaik közé tartoznak a vezetői erények, valamit az a képességük, hogy képesek felülemelkedni az emberi kapzsiságon és zsugoriságon. Mindkét holdfázisban születettek jellemének része az önfeláldozó magatartás A holdhónap utolsó két hetében születettek azonban kevésbé hajlandóak anyagi áldozatokat hozni. Az újhold idején születettek általában színes egyéniségek, akik dicsőségre vágynak. Pozitív tulajdonságaik közé tartozik nagylelkűségük, ösztönös érzékük a túlélésre, valamit alkotókészségük.


Kínai horoszkóp
Sárkány

Jókora adag önbizalommal megáldott, a szerencse jegyében született a sárkány. Elképesztő energiával rendelkezik, képes kitartóan bármikor, bármeddig dolgozni, küzdeni a céljaiért. Akaraterejének, sikervágyának köszönhetően gyakran jut el karrierjének a csúcsára. Vezetésre, irányításra teremtett egyéniség. Érvényesülni, csillogni, kézben tartani. Ez a három jelző a sárkány életeleme. Igen nagylelkű és a szeretett lényeihez igen hűséges és ragaszkodó. Szövetségben nagyon jó partner, hiszen utolsó erejéig képes bármiért is harcolni.

Negatív tulajdonságok: Sikervágyából adódóan nem szeret várni. A késedelem az egyik legnagyobb ellensége. Türelmetlensége mellett, néha tapintatlanság és udvariatlanság is társul. A pénzhez nincs túl sok érzéke, mivel könnyen kifolyik a markából, bár ennek ellenére ugyanolyan könnyen képes pótolni azt.

Pozitív tulajdonságok: Spontán - szinte soha nem fogy ki a képtelen, ugyanakkor nagyszerű ötletekből. Igazi jó főnök, aki sodró lendülettel húzza maga után a többieket. Hivatásában odaadó, lojális, ám ha nem találta meg azt ami motiválja, könnyen lép egyik helyről a másikra. Különcsége inkább szerethetővé, mint kiközösítetté teszi.

A sárkány nő:
Feminista, kozmopolita típus, aki rendkívül szeszélyes, szenvedélyes és büszke. A sárkány nő a szerelemben megszerzi, amit akar, bármi áron.. Nem tűri a korlátokat, szabadságra és érvényesülésre vágyik. Ha megtalálja a neki megfelelő, alkalmazkodó, de kemény kezű, harcos partnerét, tökéletesen boldoggá tudja tenni.


Egyiptomi horoszkóp
Anubisz - a holtak kapujának őrzője


Becsületes, nyíltszívű, de konok és kicsit talán nyers is, viszont rendszerint igaza van. Nehezen köt kompromisszumot. Precíz, pontos, és ezt követeli a környezetétől is. Nehezen barátkozik, inkább a háttérbe húzódik. Szeretteiről szívesen gondoskodik, még személyes kényelméről is lemond a kedvükért. A magánéletben is magasra teszi a lécet, és nehezen nyílik meg. Úgy gondolja, önt nem lehet szeretni. Hogy mennyire téved, arról májusban fog igazán meggyőződni. És nemcsak a biztonságot kapja meg, de az érzékiségét is kiélheti.


Inka madárhoroszkóp
Fürj

Igazi tyúkanyó, tyúkapó. Szerénység, jólelkűség, egyenesség és a áldozatkészség jellemzi. Senki sem képes úgy gondoskodni otthonáról és a családjáról, mint a fürj jegyében született ember. Ügyes és gyakorlatias, nincs sok hibája. Néha zsörtölődik, de könnyű leszerelni, ha igazat adunk neki. Képes nagyon keményen dolgozni azért, hogy megfelelő körülményeket biztosítson családjának.

Milyen partner?
Született otthonülő. Nem vágyik a nagyvilágba - inkább papucsot húz, és kényelmesen elhelyezkedik a fotelben. Imádja a gyerekeket, akikkel szemben megértő és türelmes. Szívesen kényezteti őket is, párját is.


Tündér horoszkóp
Melior

Az örök fiatalság, a kitűnő szellemi képességek, az intelligencia, a képzelőerő, a mágia világával ajándékozza meg az embert Melior tündér. A kelta eredetű mitológiai alakot az öröm, a derű, a felhőtlen boldogság tündérének is tartják. Hozzátartozik ezenfelül a könyörület, a megbocsátás is.

2011. szeptember 13., kedd

Kedvenc nevettetőim

Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm a kedvenc poénjaimat, hátha másokat is szórakoztatnak, illetve nekem is jól fog jönni, ha a válogatásuk közben egy kicsit felderülök. Mostanában valamiért hadilábon állok a humorral, pedig nagyon szeretem a jó vicceket, imádok nevetni. Talán csak a fáradtság miatt van most ez, hiszen ott a munkám, a ház, az egyéb elfoglaltságok, aztán a kimerültségtől kissé fásult lettem, vagy csak elcsigázott. Akárhogy is, remélem elnyerik majd a tetszéseteket, elvégre ne csak nekem fájjon :P Előre bocsátom, hogy némelyik kissé vulgáris és fárasztó, de pont ez bennük a jó. Ja, és nem túl meglepő módon a zömét Viktor mutatta nekem is :P Jöjjenek hát a kedvenceim!