2012. július 29., vasárnap

Esküvő - ami már megvan, ami még kell




Ez a bejegyzés lényegében inkább afféle áttekintés gyanánt készül, hogy vizuálisan is előttem legyen mi az, amit sikeresen megszereztünk/megszerveztünk, illetve mi az, amit még pótolni kell. Lassacskán már csak egy hónap van hátra a nagy napig (jesszum pepi!), és most már itt lesz az ideje annak, hogy mindent beszerezzünk, és csak az utolsó simítások legyenek hátra. Akkor jöjjön is a lista.

Ami már megvan:
- vacsora helyszín
- anyakönyvvezetővel időpont fixálva
- menyasszonyi ruha, cipő, fehérnemű
- öltöny, fehér ing, lila nyakkendő, cipő
- meghívók
- dekoráció nagy része
- fodrász, manikűrös
- jeggyűrűk
- virágkötő üzlet, illetve virágok a csokorhoz, autódíszhez, stb.
- torta terv és "előrendelés"
- zenék a szertartásra
- nyitótánc zene
- köszöntő ajándék
- sütemények "rendelése" édesanyám által
- gyűrűpárna
- italok



Ami még kell:
- sminket rendelni
- ékszerek, lila virágdísz a ruhámra
- fehér abroszok
- ültetőkártyák
- tálak az úszógyertyának, dekorvirágok rendelése
- torta rendelés véglegesítése
- nyitótáncot megkoreografálni és betanulni
- tánczenéket válogatni
- dekorelemek elszállítása az étterembe
- köszöntőital vásárlás (alkoholos, mentes, kölyök pezsgő)
- szülőköszöntő csokrok
- anyakönyvvezetővel véglegesíteni a szertartást (gyűrűhúzás, gyertyagyújtás, szülőköszöntés, pezsgőzés)
- vacsora menü kialakítása



Most hirtelen, így éjfél tájékában ennyi jutott eszembe. Ami nagyon fontos a tennivalók közül az a tánc koreográfiájának kitalálása, mely az én szerény feladatom lesz. Kitalálni még csak ki tudom, de hogy betanítsam Viktornak... na az kihívás lesz! Mondjuk semmi puccosat ne képzeljünk el, nagyon egyszerű, de látványos dolgot képzeltem el, szerencsére a zenénkre tökéletesen lehet keringőzni, viszont ami még nagy dillemmát okoz az a buli zene része. Tisztában vagyok vele, hogy ez a mi esküvőnk, és legyen minden úgy, ahogy nekünk jó, de azért azt sem szeretném, hogy az idősebb korosztály kényelmetlenül érezze magát a túl modern zenék miatt. Elég nagy bajban vagyok ilyen téren, mert nekünk ugye nem lesz se élő zene, se DJ, mi írjuk ki cd-re a zenéket, így nekünk kell összeválogatni. Gondolkoztam jazz-en, swingen, rock'n'roll-on, countryn, ír bulizenén, de ezen kívül még mi az, ami szólhatna? Gondolom a mulatóst nem fogom megúszni, az idősebbek arra tudnak csak igazán táncolni... Viszont ha bárkinek van bármilyen ötlete, konkrét zenekar ötlete, ami jól táncolható, esetleg alkalmazta is, vagy tudja, hogy beválhat, az írja meg az ötleteit, mert kicsit kétségbe vagyok esve, hogy mégis miféle zenéket kéne még válogatnom ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. A többi szükséges dologgal azt hiszem elboldogulok, mert már csak apróságokról van szó, de ez nagyon fontos. Akinek ötlete van, ossza meg velem, s hálám a sírig üldözni fogja őt!

2012. július 28., szombat

Relax




Érzem, hogy a közelgő esküvő mennyi energiát vesz el belőlem. Rengeteg munkával, szervezéssel, utánajárással jár ez az egész, és az utóbbi időkben alaposan el is fáradtam benne. Majdnem megint abba a hibába estem, hogy végkimerülésig hajszolom magam valami miatt, holott nem az a cél, hogy a nagy napra összeessek a testi-lelki kimerültségtől, hanem hogy felszabadult és boldog legyek. Most jelzett a vészcsengőm, hogy ideje egy kicsit pihenni is. Persze nem iktattam ki teljesen az esküvőszervezést az életemből, hiszen már csak egy hónap van hátra a nagy eseményig, de megpróbálok néhány olyan napot is közbe szúrni, mikor valami mással foglalkozom. Valamivel, ami feltölt energiával, ellazít, megnyugtat. Eszembe jutott, hogy milyen régen relaxáltam, meditáltam már, pedig hihetelen gyógyereje van egy kis csöndnek, békességnek, befelé figyelésnek.




Ilyenkor gyertyát és levendula illatú füstölőt gyújtok, majd Kövi Szabolcs Megapterájára próbálok ellazulni, esetleg jógázni. A tenger hangja és a bálnák éneke szinte elringat. Figyelem a légzésem, hallgatom a szívverésem, s az izmaimból szép lassan kiáramlik a görcsös feszültség, elmúlnak a testi fájdalmaim, a lelkem pedig feltöltekezik energiával. A másik, ami szintén remek hatással van rám, a tánc.




Mostanában minden nap igyekeztem legalább 1-2 órát szánni a kedvenc mozgásformámnak, és ez szó szerint balzsam számomra. Mindegy, hogy éppen kemény gyakorlásról van szó, vagy random zenére történő improvizációról, a hatás mindkét esetben pompás érzés. Mintha a zenének és a finom mozgásnak átadva magam minden gondom és fáradtságom elszállna. Csukott szemmel, szinte transzállapotban hagyom, hogy a muzsika úgy formálja a mozdulataimat, ahogy akarja. Rá kellett jönnöm, hogy több időt kell fordítanom azokra a dolgokra, amiket szeretek. Az esküvőszervezést is szeretem, de néha jól esik valami mással is foglalkozni. A következő lépés az lesz, hogy előveszem a varrós dobozomból a tündéres keresztszemesemet, és ott folytatom, ahol hónapokkal ezelőtt abbahagytam.

2012. július 18., szerda

Meg van a menyasszonyi ruhám!

Jelen pillanatban még kicsit sokkhatás alatt állok, úgyhogy lehet kicsit kuszák lesznek a gondolatim, de hát ilyen örömteli, nagy esemény után milyen is lehetnék? :) Ahogy a cím is mutatja, megtaláltam álmaim ruháját, amiben férjhez fogok menni. Képet nem mellékelek, mert ez a galád pasas még utána kutakodna, márpedig nem szabad látnia :P Nem vagyok egyébként babonás, de ehhez ragaszkodtam. Szóval ma 10 órakor már ott is voltunk az Erika szalonban, hogy ki tudja mennyi időt szánjak a tengernyi ruha felpróbálására. Ezzel szemben egy óra alatt lezajlott a próba és a vásárlás is, mivel rögtön az első ruha, amit felpróbáltam szerelem volt első látásra. Azért felvettem a többit is, hátha találok még szebbet, de végül csak visszatértem a legelsőhöz. Hihetetlen, hogy rögtön belebotlottam abba, amire vágytam, és nem kellett szalonok hosszú sorát végignéznem, meg a ki tudja hány ruhát. Annak is nagyon örültem, hogy még az alkatom sem volt akadály a vásárlás során, ugyanis rögtön vgy egy tucatnyi ruhát kapott fel az eladó hölgy. Jó érzés volt látni, hogy nem kell a méreteim miatt aggódnom, biztos lesz olyan, ami tetszik és még passzol is rám. Nagyon nagy részletekbe nem szeretnék menni a fenti okok miatt, de annyit azért elárulok, hogy klasszikus fehér, fűzős, A-vonalú, és nyakba akasztós. Ezen eléggé meglepődtem, ugyanis ilyen fazonon soha nem gondolkoztam. Abban a hitben voltam, hogy ez csak a vékony nőknek áll jól, de meglepő módon rajtam is nagyon jól mutatott. Ék alakú a dekoltázsa, és nagyon szépen díszített (gyönggyel és csipkével), a derekánál van egy áttetszős szalag, ami az oldalán picit meg van húzva, oda fog kerülni egy lila rózsa, ha már az egész esküvő lila-fehér színben fog pompázni. A szoknyának csak kis része díszített, pont annyira, amennyire én szeretem, és maga a szoknya sem az a nehéz esésű, merev anyagú szatén, hanem több réteges, szellős, szállingózós anyag, amit mindig is szerettem volna :) Kicsit olyan tündéres-hercegnős, egyszóval teljesen én! Nyakláncot ehhez nem veszek fel, hiszen a nyakba akasztós felsőrész már önmagában elég díszes, viszont egy szép fülbevalót és karkötőt jó lenne hozzá találni, lehetőleg halványlila és ezüst színben, de ez még a jövő zenéje. A hajam valószínűle féloldalas copf lesz fonással és enyhe hullámmal, de ma megyek el a fodrászhoz lefixálni, hogy mit is szeretnék, és mi az, ami jól is áll. Gondolom azzal, hogy a ruha meg van, és el tudom mondani a fazonját, már sokat segíthetünk a frizura szempontjából is. És bizony ezzel a mai akcióval kezdett el tudatosulni az agyamban, hogy bizony másfél hónap múlva férjhez megyek... Kezdek izgulni, pedig eddig semmi bajom nem volt :D No nem baj, ennyi azt hiszem belefér. Most egyelőre örömködök és nagyon boldog vagyok, mert csodaszép ruhát találtam, ami kényelmes, pont rám való, és jól érzem magam benne. Milyen jól alakult minden! :)

A Dalai Láma tanácsai életünk nehéz perceire

1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár.
2. Mikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg.
3. Kövesd a három T-t: Tiszteld önmagad, Tisztelj másokat, és Tetteidért vállalj felelősséget.
4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket.
6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy barátságot.
7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására.
8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal.
9. Tárd ki karjaidat a változásoknak, de ne engedd el az értékeidet.
10. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
11. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt.
12. A szeretetteli légkör otthonodban megalapozza életedet.
13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat.
14. Oszd meg a tudásod; ez egyik út a halhatatlansághoz.
15. Légy gyengéd a Földhöz.
16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál.
17. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket.
18. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd.
19. Vakmerő önfeláldozással kezeld a szerelmet és a főzést.

Légy gyengéd önmagadhoz, elég ha az egyik tanácsával kezdesz foglalkozni, már is óriásit lépsz.
Mert elindulni a jó úton sem könnyű!

2012. július 17., kedd

Táncos életérzés




Hihetetlen, hogy milyen szinten vágyok táncolni. És ez alatt nem azt értem, hogy itthon elgyakorolgatok magamban, mert az számomra mindennapos, nem is tudnék nélküle létezni. Amit hiányolok, az a kollektív közösség-tudat, amit egy hastáncos csoportban lehet igazán megérteni. Jelenleg nem tartozom sehová sem bizonyos okokból kifolyólag, de tény és való, hogy borzasztóan hiányzik és vágyom rá. Ez alatt a 4 év alatt, ami eltelt a törzsi fúziós hastánccal való megismerkedésem óta, a megszállottságom és imádatom egyre erősebb lett iránta. Emlékszem, mikor még jártam a tanárnőmhöz és néhány másik lánnyal együtt bontogattuk a szárnyainkat - milyen felemelő, mámorító érzés is volt az! De azt hiszem akkoriban nem tudtam igazán kibontakozni. A törzsi fúzió még csak akkor kezdett teret hódítani Magyarországon, nagyon kevesen ismerték, ennél fogva mindenki furcsán nézett ránk, ha erről kezdtünk el mesélni. És persze az állandó női rivalizálás... Talán azért, mert annyira új dolog volt, minden lány szívügyének érezte, hogy na majd ő megismerteti a közönséget ezzel a műfajjal, és majd ő megmutatja hogyan is kell ezt csinálni. Szóval voltak ott is ronda hatalmi játszmák, amik nekem nagyon nem tetszettek. Mindenki Rachel Brice akart lenni, bűvöletes, misztikus, nagyon dark, nagyon egyedi, ment a "ki néz csúnyábban" verseny, és ezen erőlködésük során sikerült ellenszenvessé tenniük számomra azt a közeget, amiben mozogtam. Nem szeretem, mikor napról napra az orrom alá dörgölik, hogy xy mennyire hiperszuperfantasztikusan jó, és hogy én milyen kis senki vagyok hozzá képest. Ez a fajta nagyzolás, "kihaénnem" stílus és fellengzős viselkedés kicsit eltávolított a táncos közegből, de akárhogy is nézem, minden negatív tapasztalatom ellenére vágyom, hogy tartozzak egy társasághoz. A régiekhez nem szívesen térnék vissza. Igaz, lecserélődött már majdnem mindenki, de a rossz élmények valahogy eltávolítják tőlem. Jó lenne egy olyan közösség tagjává válni, ahol nem néznek ki azért, mert nem jártam tucatnyi tanárhoz, nem jártam workshopokra, nem tudok felmutatni kötegnyi oklevelet és tanfolyamot, amin részt vettem, ugyanis két éves munkaviszonnyal a közelgő jövőm építgetése közben nem nagyon tellik ilyesmikre. Az is jó lenne, ha végre nem hastáncos őnagyságák között járkálhatnék, hanem valódi, hétköznapi emberek között, akik ugyanúgy hibáznak, mint én, és néha kétkednek saját képességeikben. Szeretném megvalósítani önmagamat abban a mozgásformában, amit szeretek, és úgy, ahogy szeretném. Nem tudok minden tribal fusion divatirányzattal azonosulni, mert némelyiktől heveny hányingert kapok, vagy szimplán falra mászok tőle, és nem akarok dívát sem játszani. Csak táncolni szeretnék. Hogy hol és kikkel, még nem tudom, de muszáj, különben megbolondulok.


2012. július 7., szombat

Home again

Visszatértünk a nászutunkról, így most következzen az ígért beszámoló :)
Ez volt az első nagyobb utunk kettesben Viktorral, szóval izgultunk rendesen, hogy minden jól menjen, de végül az aggodalmaink feleslegesnek bizonyultak - minden remekül sikerült, mi is pompásan éreztük magunkat, és feltöltődtünk energiával.
Csütörtök kora reggel, 7 óra magasságában vágtunk neki az útnak. Két és fél óra kocsikázás várt ránk az autópályán, amit Viktor persze nagy lelkesedéssel várt, mert így végre 140-nel repeszthetett :) A kis Megane is jól bírta az utat, mi talán kevésbé. Pokoli meleg volt, amit tövig lehúzott ablakkal próbáltunk elviselhetőbbé tenni, illetve jeges vízzel, legyezővel, vizes ronggyal a nyakban (ez utóbbit főleg én használtam, mert anélkül az ájulás kerülgetett). Csodaszép tájakon haladtunk el, nem győztem gyönyörködni abban, hogy milyen szép is a kis hazánk. Egyesek előbb járnak külföldön, mint hogy megnézték volna országunk szépségeit, pedig szerintem érdemes a határon belül is körülnézni, rengeteg a látnivaló. Nem mentünk egyenesen a szállodába, előtte ugyanis meg akartuk nézni a Festetics-kastélyt a maga pompás valójában. Mindegyik kiállításra megvettük a jegyet, és kb. három órát töltöttünk azzal, hogy az ottani múzeumokat nézegettük (kastélymúzeum, hintómúzeum, vadászati múzeum, iszlám múzeum, vasútmodell múzeum). Maga a kastély káprázatosan szép volt telis tele gyönyörű festményekkel, építészeti remekművekkel, nem győztem egyik ámulatból a másikba esni, és persze a többi kiállítás is káprázatos volt. Végül elindultunk a hotel felé (Hotel Hévíz Superior) - nagyon szép volt maga a hely, jó tágas és sokféle szórakozást nyújtott. A recepciós fiú (vagyis inkább afféle mindenes volt) nagyon kedves és közvetlen volt velünk, nekem még utólag boldog születésnapot is kívánt, ami azért szép gesztus volt (a bejelentkező lapon rajta volt a születési dátum is, innen láthatta). Kaptunk üdvözlőital gyanánt egy finom cserszegi fűszeres bort, utána pedig mindent részletesen elmagyarázott nekünk a kedvezményeinkről és lehetőségeinkről. Ezután birtokba vettük a szobánkat, majd a berendezkedést követően azonnal indultunk csobbanni egyet valamelyik medencében. Irtózatosan meleg volt, úgyhogy másra sem vágytam csak egy hűs merülésre. Először a beltéri fűtött medencét próbáltuk ki, ahol sikeresen tele ment a bal fülem vízzel, ez pedig mai napig nem akar kijönni belőle, úgyhogy hoztunk magunkkal haza egy kis hévizi medence-fizet szuvenir gyanánt :D Itt lent volt a jacuzzi és a szauna is, illetve fent a főtéren volt a nagyobb medence a napozó ágyakkal. A fürdőzés után vacsizni mentünk, majd fél 9-kor romantikus jacuzzizás várt ránk kettesben. Másnap az egész napot a vízben töltöttük a kültéri medencében. Én, amikor csak tehettem fel-alá úszkáltam jó víz elemhez méltóan, és emiatt olyan izomlázam van minden egyes porcikámban, hogy az valami kegyetlen. Nem tehetek róla, ez az áztatós punnyadás nem nekem lett kitalálva, azt Viktor szereti. Én ha vízbe kerülök egyből elkezdek tempózni és leúszni a medence-hosszakat, egészen a végkimerülésig. Az egyik szomszéd kislány, amikor meglátott mindig megbökte az anyukáját, hogy "Nézd, anyu, ott van az a néni, aki mindig úszik!" :D Vicces volt, mert akárhányszor bementem a vízbe, mindenki más félrehúzódott vagy kiszállt, mert tudták, hogy itt bizony tempózás lesz ezerrel, és jobb, ha nem állnak az utamba :D Azért persze napozgattam is egy kicsit (ilyenkor a többi vendég óvatosan bemerészkedett a medencébe), de sajnos nem sültem le annyira, mint szerettem volna. Alapjáraton semmi bajom nincs a Hófehérkeségemmel, de most úgy döntöttem, hogy jól jönne nekem is egy kis D-vitamin, így jó sokáig aszalódtam a napon, persze szigorúan 50 faktoros napvédővel ellátva, hogy ne égjek meg. Hát, csokibarna nem lettem, de azért lett egy kis színem, így már senki nem mondhatja rám azt, hogy hipóreklám vagyok, meg hullajelölt. Ja, még az ebéd előtt volt egy kedvezményes masszázsunk is, ami mondhatom, fergeteges volt! Egy lazító svédmasszázsban volt részünk János bácsi által, aki a finom mozdulatok mellett nagyon sok bölcsességgel is eláttot minket életmód és egészség szempontjából. Igaz, eleinte kissé zavarban éreztem magam előtte fehérneműben, ráadásul néha olyan helyeken járt, ahová eddig csak Viktor merészkedett, de végül is remekül sikerült ez a program is, mint minden más. Az ételekkel nagyon meg voltunk elégedve - reggelire bőséges svédasztalos választék volt, ebédre forró levesek, amik rendkívül tartalmasak voltak, illetve cappucino és sütemény, vacsorára pedig fix. menük voltak (első nap bográcsgulyás és palacsinta, második nap tárkonyos raguleves és szezámmagos csirke petrezselyemes krumplival és savanyúsággal). Mindennel maximálisan meg voltunk elégedve, remekül éreztük magunkat, tökéletes élmény volt mindez nászút gyanánt :) A továbbiakban mutatok pár képet az élményeinkből, de ezt mindenki csak saját felelősségére tekintse meg, ugyanis némelyiken smink nélkül, csapzottan és elnyűtten vagyok látható :D



Juhúúúú, utazunk!










Egy kicsit megálltunk pihenni, meg majszolni valamit.


Kicsi kocsika :)


<3


Még én is bűnözök egy zsömlével :P






Festetics kastély



A szökőkútnál






Néhány kép a kastély belsejéről



















Ez már a hintómúzeumban készült




Ez egy halottaskocsi




A vadászati múzeumban






"Helló!"








Ez a kedvencem! :P Meglepő a hasonlóság, ugye? :D



Elég durva, hogy Viktor majdnem akkora, mint egy kifejlett barnamedve :O
















Egy kis pihenő a parkban









Eszkimó-puszi ^^




A hotelszoba és környéke







Egy kicsit le kellett pihenni

















Römi-parti



Nagyon próbálok nyerni :P




Viktor a soknapos borostájával, brrr... :D







Az utolsó este - nagyon fáradtan, nagyon csapzottan, nagyon cuki pizsamában :D










Ki az a Günther? :D




A háttér a lényeg - Geronazzo Maria süteményt nyalogat egy üveglapról valami agyzsibbasztó tévéműsorban :D










A kabala-pizsama, ami egyébként igenis szexi :D