2010. október 31., vasárnap

Filmezős tervek


A minap utána jártam, hogy pontosan mik is azok a filmek, amiket a közeljövőben feltétlenül meg kell néznem. Természetesen mindegyik mese, úgyhogy szegény párom már most fogja a fejét, hogy mikre fogom beráncigálni őt :D (persze utólag mindig kiderül, hogy "Na jó, nem is volt olyan rossz..." :P) Szóval íme a listám, amiket beterveztem;


- Disney Aranyhaj és a nagy gubanc (2010 december) Az előzetes alapján nagyon tetszik, már alig várom, hogy láthassam. Aranyhaj belevaló csajszinak tűnik, és a kaméleonja is nagyon vagány, úgyhogy nálam már jól indítottak :)


- Narnia 3. A Hajnalvándor útja (2010 december) Ez is nagyon ígéretesnek tűnik a trailer alapján, és már amúgy is hiányzott Narnia :)

- Harry Potter és a halál ereklyéi első rész (2010 november), második rész (2011 július) Ha már az eddigi részeket láttam, akkor az utolsó kettőt sem fogom kihagyni, bár azt azért hozzá kell tennem, hogy az ötödik rész után lévő filmek már közel sem nyerték el annyira a tetszésemet, mint az elsők, amik még igazán varázslatosak és gyerekeknek szólóak voltak. A vége felé haladva egyre sötétebb és komorabb lett az egész, és nekem már maga az utolsó könyv sem tetszett. De azért beülök és megnézem az utolsókat, hátha mégis kellemesen csalódok.




- Arthur és a villangók 3. /Arthur and the War of the Two Worlds (2010 december) Imádom a villangók történetét, és majd megöl a kíváncsiság, hogy mit fog művelni Maltazár az emberi világban (mennyit bosszankodtam a második rész végénél, amikor láttam, hogy folytatásos!)


- Csingiling 4. Tinker Bell and the Mysterious Winter Woods (2011) A Csingiling filmek talán a legkedvesebbek most a szívemnek. Eddig láttam a tavaszi, nyári, őszi részt, most pedig a téli fog következni. A trailer bár nem mutat sokat (ami jó is, mert a legtöbb le szokta lőni a jó részeket), mégis jó dolgokat sejtet az emberrel, úgyhogy izgatottan várom.

- Csingiling 5. Tinker Bell: Race Through the Seasons (2012) Ehhez sajnos még nem találtam képet, és túl sok információm sincs róla, de mint minden Csingiling film, ez is biztosan csodálatos és bájos lesz, no meg ha minden igaz, ez lesz a befejező rész.

- Barbie: A Fairy Secret (2011 tavasz) Szégyen vagy nem, én imádom a Barbie filmeket, és habár az utóbbi időben eléggé megváltozott Barbie arca (sajnos meglátásom szerint rossz irányba), azért a történetek még mindig aranyosak és szeretnivalóak, úgyhogy ezt is kíváncsian várom.

2010. október 30., szombat

Ősz(i szünet)






Tíz teljes nap pihenés - ez vár most rám a közeljövőben. Elsősorban szeretnék teljesen feltöltődni energiával, ezért csupa-csupa olyan programot szervezek magamnak, amik feldobják a hangulatomat és jókedvre derítenek. Szeretném újult erővel belevetni magam a meséim írásába, jó lenne rajzolgatni és hímezni is egy kicsit, és persze az olvasás sem hiányozhat a listámról. Most per pillanat a Villámtolvaj és a Momo van soron, őket sikerült pénteken beszereznem. Elméletileg a Fairy Oak negyedik részéért mentem, de az sajnos még nem jelent meg, viszont ha már ott voltam, nem akartam üres kézzel távozni, és amúgy is szükségem volt valami új olvasnivalóra, miután kivégeztem a Tintaszív és a Híd Terabithia földjére című könyveket. A Fairy Oak-ot jövő héten pótolom, addigra biztosan megjelenik, addig pedig a fentieket olvasgatom. Ezen kívül igyekszek minél több időt tölteni a párommal, mivel ő is itthon lesz velem az őszi szünet alatt, illetve szeretnék minél többet kint lenni a természetben. Egyre hidegebb az idő, és habár ennek a legtöbb ember nem örül, én igen. Imádom az őszt és a telet (főleg ez utóbbit), és már alig várom, hogy eljöjjön az az igazán zimankós, sálba burkolózós időszak, amikor előkerülnek a vastag holmik, és az utcákon kigyúlnak a fények. Persze ez még egy kicsit odébb van, de azért már készülök rá lelkiekben. Addig is élvezem a kezdeti hűvöskés időt, a színes faleveleket, és gyönyörködök az őszi napsugarakban.

2010. október 25., hétfő

Egy kis viking életérzés



"Íme ott látom atyám.

Látom anyám, nővéreim és fivéreim.

Magam előtt látom minden ősöm az idők kezdetétől.

Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem én is őket

a nagy Walhallába, hol a hősök örökké élnek!"

/A 13. harcos/



2010. október 24., vasárnap

Keresztszemes tündérkéim



Már régebben készen lettem ezekkel a hímzésekkel, de még csak most jutottam el odáig, hogy feltegyem a képeiket. Róluk annyit kell tudni, hogy testvérek, az egyik Hold tündér, a másik pedig Nap tündér. Először csak a Holdas leányzót szándékoztam megvenni, de aztán nem volt szívem otthagyni a testvérkéjét, így végül mindkettejüket hazahoztam. Ha valamikor végre be tudjuk őket kereteztetni, akkor igazán gyönyörűen fognak mutatni egymás mellett a falon :) (persze a képek nem adják vissza az élő szépségüket, de nagyjából sejtetik, hogy milyenek lehetnek a valóságban)


Holdacska




Napocska

2010. október 16., szombat

Jó érzések





Igazán kellemes volt ez a szombati nap. A délelőttömet ismét a kedves, régi barátnőmmel töltöttem, akivel idétlenebbnél idétlenebb videókat nézegettünk, meg könyvekről beszélgettünk. Nagy örömömre tetszett neki a kedvenc könyvsorozatom, a Fairy Oak első része, így odaadtam neki a második és harmadik részt is. Remélem ezek is tetszeni fognak neki, és így legalább én is távol tudom tartani magam ettől a bájos kis történettől. Hogy miért is van erre szükségem? Mert hónapok óta mást sem olvasok, csak a Fairy Oak első három kötetét, és ez már nem egészséges dolog :D Egyszerűen nem tudok elszakadni Zöldlapályvölgy bájos lakóitól, a csodaszép rajzoktól és a bűbájos történettől, de így, hogy nem lesz ott a polcomon a galád kísértő eszköz talán végre nekikezdhetek más könyveknek is, elvégre egy kis frissítés nem árt meg sosem. Ezek után a napom nagy részét a párommal töltöttem, illetve megnéztem két nagyon jó romantikus filmet, a barátnőm által javasolt Napsütötte Toszkánát, és a Séta a múltba című alkotást. Az egyik teljes mértékben a pozitív, a másik kissé szomorkás és sírós, de most mind a kettő nagyon jól esett a lelkemnek. Bízom benne, hogy a holnapi napom is legalább ennyire kellemesen fog telni :)

2010. október 11., hétfő

Párocskám szösszenetei

Már jó ideje gyűjtögetem a párom által elejtett aranyköpéseket, most pedig úgy döntöttem, hogy megosztom ezeket másokkal is - elvégre ne csak nekem fájjon :P

1. Éppen a sokadik maratoni Gyűrűk Ura filmnézést tartottuk, amikor az a rész következett, mikor Gandalf elmeséli, hogyan vált Szürkéből Fehérré. Erre a párom megszólalt;
"- Gandalf a balrogért biztos sok tapasztalati pontot kapott, ezért szintet lépett"
(á, kicsit sem kocka... :D)

2. Bújás és szeretgetés közben:
Én: "- Eszméletlenül szeretlek!"
Párom: "- És ha magadnál vagy, akkor is?"

3. Narniát néztünk, amiben a kedvenc karaktereim a kentaurok. Egyszer csak a történet kellős közepén megszólal a párom:
"- Hogy hívják a női kentaurt?" Hát kentahölgy!"

4. Indulás előtt:
Én: "- Jövök már, drágám!"
Párom: "- Ne fenyegess!"

5. Figyelemelterelés a párom módszere alapján:
"- Nézd csak, ott repül egy döglött sirály!"
(ebben már csak az a viccesebb, hogy én oda is néztem... :D)

6. Bújás közben teljesen váratlanul:
"- Hogy hívják a szörny fenekét? Rémlik!"

7. Esti készülődés közben:
Én: "- Ki kell készítenem a sminkemet reggelre"
Párom: "- Szegény smink..."

8. Újabb bújós szituáció:
Én: "- Mondj valami szépet!"
Párom: "- Nem lehet, fogalmazásgátlót szedek"

9. A párom valamilyen rejtélyes oknál fogva picúrnak becéz. Egyik nap azonban úgy döntött, feldobja egy kicsit a szokásos nevemet, és így köszönt nekem:
"- Szió, 3,14cúr!
(...au...)

10. Vettem a páromnak egy mézes-ágyas Vilmos pálinkát, majd mikor kézben vittem fel, óva intett:
"- Vigyázz az ágyasomra, Vilmosra!"
(végül is csak kicsit félreérthető :P)

2010. október 10., vasárnap

Boldogság





A napokban elgondolkodtam azon, hogy mik is tesznek engem igazán boldoggá. Egyszerű, hétköznapi dolgokat gyűjtöttem össze, amik bár tényleg csak apróságok, az én életemet mégis csodásan színessé teszik. Pontosan azért vannak rám olyan jó hatással, mert gyakran találkozhatom velük, ezáltal szinte minden napomat beragyogják. Minden ember életében jelen vannak ezek a kedves dolgok, a kérdés csak az, hogy vajon észrevesszük- e őket? Ha elég figyelmesek vagyunk, és ha nyitva tartjuk szemünket-szívünket, akkor megláthatjuk a varázst mindenben körülöttünk. Íme azok az apró csodák, amik az én életemet boldoggá teszik.

Boldoggá tesz;
- hogy fülig szerelmes vagyok
- a reggelek napfényes, álmoskás, ébredező hangulata
- amikor kreatívkodhatok
- a karácsony, melyet még mindig gyermeki rajongással imádok
- a frissen mosott, napon szárított ruha illata
- egy romantikus piknikezés a párommal
- ha rajzolgathatok
- az esőben ázni
- nézni a teliholdas, csillagos eget
- a felhőkben alakokat találni
- amikor a párom reggel csókkal ébreszt
- ha órákat pepecselhetek egy ajándék csomagolásával
- mézeskalácsot díszíteni
- a fogvacogtató hidegben forró teát kortyolgatni
- meséket írni
- kézen fogva sétálgatni a párommal
- elveszni egy csodálatos könyvben
- egy jóízű beszélgetés
- mikor találkozom egy rég nem látott baráttal
- amikor a kutyusom ugrándozva üdvözöl
- ha nézegethetem a halacskáimat
- amikor a saját örömömre énekelhetek
- ha egy katica az ujjamra száll
- amikor a frissen hullott hó ropog a talpam alatt
- nézelődni egy könyvesboltban
- hogy a tavaszi szellő virágillatot hoz magával
- ha valamin könnyesre nevethetem magam


Na és a ti életeteket mik teszik boldoggá?

2010. október 3., vasárnap

Önmagunknak lenni





A mai nap folyamán elbeszélgettem egy nagyon kedves barátnőmmel, és szóba jött közöttünk az a téma is, hogy mennyire nehéz önmagunknak lenni. Valóban nem könnyű feladat, főleg egy párkapcsolatban. Bizonyára sokan átélték már azt, hogy egy szerelem miatt megváltoztak, átlényegültek valaki mássá, aki a választottjuk számára szimpatikusabb és tetszetősebb volt. Ez sokszor úgy történik meg velünk, hogy észre sem vesszük - minél több időt töltünk a párunkkal, annál jobban átvesszük a szokásait, stílusát, és ez egy bizonyos szintig teljesen természetes, hiszen ez is része az összecsiszolódás folyamatának. De mikor már az alkalmazkodás túlzott mértéket ölt és egyoldalúvá válik, akkor elveszítjük önmagunkat. Kicsit olyan érzés ez, mintha egy idegen személyiséggel találkoznánk, aki a mi testünkben él. Én is átéltem már ilyen helyzetet, habár nem párkapcsolatban, hanem barátok esetében. Annyira szerettem volna barátokat szerezni, hogy inkább megpróbáltam olyan lenni, amit a másik fél szimpatikusnak talál, ám ezzel csak annyit értem el, hogy az illető nem annak kedvelt meg, aki igazán vagyok, hanem akit láttatni akartam vele. Szerencsére végül rájöttem a nagy igazságra; aki nem tud engem olyannak szeretni, amilyen vagyok, azzal nem érdemes próbálkozni, legyen szó akár szerelemről, akár barátságról. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy nem szükséges minden áron barátokat szereznem, mert úgy sem lehetek mindenkinek szimpatikus. Inkább legyen kevés igaz barátom, mint több tucatnyi, akik nem is önmagamért szeretnek. Ami pedig a párkapcsolatokat illeti, csakis olyan társ mellett maradjunk meg, aki el tudja fogadni az igazi személyiségünket, sőt, kifejezetten szereti azt. Ez persze kockázatos dolog, hiszen nagyon meg kell nyílni az illetőnek, ezzel pedig sérülékenyebbek leszünk, de hát ugye kockázat nélkül nincs győzelem. Előbb-utóbb rá fogunk találni arra a valakire, aki minden furcsa szokásunkkal és nézetünkkel együtt el tud minket fogadni, és mindazt, amit mások hibának láttak bennünk, azt ő értéknek tartja. Sokan félnek attól, hogy nincs olyan ember a világon, aki el tudná őt fogadni, de többek között én vagyok az élő példa arra, hogy igenis lehetséges megtalálni azt az egy embert, akinek úgy vagyunk jók, ahogy. Világ életemben rettegtem attól, hogy nem lesz olyan férfi, aki el tudja fogadni a gyermekded, örök romantikus, álmodozó lényemet, de tévedtem. A párom egyenesen imádja, hogy ilyen vagyok, és esze ágában sincs megváltoztatni. Eleinte persze furcsa volt, hogy nem kell visszafognom magam mellette, de aztán szép lassan rájöttem, hogy erre amúgy sincs semmi szükség, mivel ő pontosan olyannak szeret, amilyen a lelkem mélyén vagyok. Azt kell mondjam, nincs annál jobb érzés, mint önmagunknak lenni álarcok és színjáték nélkül, csupán a valódi személyiségünket mutatva, felszabadultan. Olyasmihez tudnám ezt hasonlítani, mint amikor súlyos béklyóktól szabadulunk, és hirtelen pihekönnyűvé válunk. A barátnőmnek pedig teljes mértékig igaza van abban, hogy egy kicsit tényleg önzőnek kell lennünk, hiszen mi vagyunk azok, akik leélünk saját magunkkal egy emberöltőt, akkor pedig már teljen el ez az idő akként, ahogy nekünk jó. Akármennyire is szeretünk valakit, a legközelebb hozzánk mi magunk leszünk, így elsősorban a saját lelkünkkel kell jó viszonyt ápolnunk, ehhez pedig az első és legfontosabb lépés a valódi énünk megélése. Merjünk bátran önmagunk lenni, csináljuk azt, ami a szívünknek kedves, és ne hallgassunk azokra, akik nem ismernek minket. Mi ismerjük magunkat, és csak ez számít :)