2018. február 4., vasárnap

Untitled





"Beteg vagyok.
Ronggyá tépett szívem cserben hagyott.
Börtön-testbe kárhozva, szebbre, jobbra vágyódva
tengődöm csöndesen.




Fáradt vagyok.
Nem hagynak nyugodni a démonok.
Önmagamhoz láncolva, sűrű ködben bolyongva
folytogatnak szüntelen.




Halott vagyok.
Porrá aszott lelkemmel elkorhadok.
Nincs, ki karját felém nyújtsa, vagy akár szóra méltatna.
Oly sötét van idebent..."

(2017. 09. ..)






2017. december 25., hétfő

Manikűrvadász - Karácsonyi forduló




Sziasztok!

Remélem mindenkinek nagyon kellemesen telnek az ünnepek :) Most egy kicsit visszakanyarodok az ismerős vizekre, mivel hosszas kihagyás után ismét jelentkeztem a Manikűrvadászatra. A karácsonyi forduló mindig is a kedvenceim közé tartozott, így most sem hagyhattam ki. Ezúttal Melcsitől vadásztam manikűrt, akinek a blogját eddig nem ismertem, viszont amikor elkezdtem böngészni az oldalán egyből tudtam, hogy lesz egy új olvasója általam. Fantasztikus manikűröket készít, csodaszépek a körmei is (komolyan úgy irigylem azokat, akiknek ennyire szép természetes körömformájuk van), úgyhogy fel is iratkoztam hozzá. Egy igazi ünnepi hangulatú lakkozást választottam tőle és alkottam újra, mégpedig ezt.


Eredeti manikűr




Az én verzióm






Jóformán semmit sem változtattam az eredeti manikűrön, a színkombinációt és a mintát is pont ugyanúgy készítettem el, mint Melcsi. Annyi kis pluszt csempésztem csak bele, hogy én a fehér alapú körmeimet még áthúztam egy csillámos lakkal, hogy kicsit feldobjam őket. Nekem tetszik a végeredmény, igazán karácsonyi hangulatú ez a manikűr és szerintem elegáns is.

Használt lakkok: Picture Polish - Bridget, China Glaze - Goldie but Goodie, Essence - White Wild Ways, A-England - Saint George

Remélem elnyeri a tetszéseteket a manikűr :)
Nézzétek meg a többiek alkotásait is!
Legyen szép napotok és további kellemes karácsonyozást mindenkinek!


2017. december 23., szombat

Blue Christmas




Holnap lesz szenteste.
Ilyenkorra már át kéne járjon a karácsony örömteli, meghitt hangulata, a lakást sütemény illatnak kéne belengenie, nekem pedig ronda pulcsiban, karácsonyi zenét bömböltetve kéne ajándékokat csomagolnom.
De idén nem így lesz. 
Az idei karácsony más.
Aki a szokásos örömteli, ünnepi várakozástól izgatott bejegyzést várja tőlem, annak azt javaslom, keressen másik blogot, ahol vidámabb gondolatokat olvashat, mert nálam ilyesmit most nem fog találni.

Eljátszhatnám persze az olvasók kedvéért, hogy mennyire áthat a karácsonyi csoda és hogy mennyire várom a szentestét, de sosem voltam alakoskodó típus. Ráadásul jobban szeretem ezt az ünnepet annál, semminthogy meghazudtoljam a valódi jelentését a megjátszott érzéseimmel. Lehetnék most én a szépen kidíszített, csillogó kirakat, de az nem lenne igaz. Mosolyoghatnék mindenkire, csakhogy ne vegyem el mások kedvét a karácsonytól, de nem megy. Süthettem-főzhettem volna, hogy vendégül lássam a családomat, de idén nem volt hozzá kedvem. 
Igazság szerint minden, amit imádok a karácsonyban az most érdektelenné vált számomra. Semmi nem hozott igazán ünnepi lázba, pedig isten látja lelkem, mindent megtettem azért, hogy elhessegessem a fejem fölül a felhőket. Vettem giccses, túlzó, hordhatatlan karácsonyi csúnya pulcsikat, rakatra égettem a Yankee Candle karácsonyi illatait, a telefonomra feltöltöttem a kibővített ünnepi zeneválogatásomat, de semmi. Az érzéseimet nem tudja megmásítani a legmeghittebb környezet sem.

Talán egyedül a munkahelyemen éreztem úgy, hogy voltak igazán ünnepi pillanataim. Mert ott voltak a gyerekek. Azok az édes, pici buksik, akik olyan áhitattal várták az ajándékokat az osztályunk karácsonyfája alatt. Akik egy kisautó és egy buborékfújó láttán éles visításban törtek ki örömükben, pedig előtte Transformers robotról és Lego Ninjago figurákról áradoztak. Akik hetek óta gyakorolták a kis karácsonyi műsorunkat, amit a szülőknek adtunk elő. Akik olyan mohó izgatottsággal rohanták keresztbe-kasul az iskolát a karácsonyi játszóház alatt, hogy minden teremben kipróbálhassák a kézműves ajándékokat. Olyan boldogan, kipirult arccal hozták vissza az alkotásaikat a terembe, mondván majd odaadják anyának, ha esetleg a Jézuska elfelejtene neki hozni ajándékot. A szívem ezekre a rövid időkre megtelt szeretettel. Néztem a kis elsőseimet és boldog voltam, hogy ők még ilyen ártatlanul tudják szemlélni a világot, hogy ilyen megkérőjelezhetetlen örömmel várják ezt az ünnepet.

De amikor hazajöttem, rám telepedett a valóság. Kipukkant az a kis buborék, amit a gyerekek vontak körém és ismét ott gomolygott körülöttem az az érzés, ami az utóbbi hónapjaimat belengi. 
És nem tudtam meghittséget varázsolni az életembe. Nem jött meg a hangulat.
A csúnya pulcsik helyére a szokásos fekete ruháim kerültek, a fenyővásár és a fahéjas kürtös kalács illata szinte zavart, és a karácsonyi zenéim mellé felkúsztak a borongós melódiák. A végén pedig már át is pörgettem a vidám ünnepi nótáimat, hogy hallgathassam a melankólikus válogatásomat. 
Igen, ez az idei karácsonyom.
Nem utáltam meg az ünnepet, de most nem tudom úgy tartani, mint szoktam. 
Szerettem volna, de nem sikerült.
És igazából emiatt is szomorú vagyok. Mert minden próbálkozásom ellenére nem tudtam átszellemülni a karácsonyi hangulatba. De azt hiszem ami nem megy, azt nem szabad erőltetni.
Persze ha majd megyünk a rokonokhoz, akkor felöltöm a szép ruhámat, kisminkelem magam és az arcomra ragasztom a Mona Lisa mosolyomat, hogy ne vegyem el a többiek kedvét az ünnepléstől. Erről eszembe jut a Coraline című mese, amiben az egyik szereplőnek felvarrták a száját, hogy mindig mosolyogjon. Talán átmenetileg nekem is jó lenne egy ilyen tű meg cérna.

Annyi mindent terveztem ide a blogra is.
Szerettem volna ünnepi sminkeket feltenni.
Szerettem volna új sütirecepteket megosztani veletek.
Szerettem volna karácsonyos aranyköpéseket felrakni.
Szerettem volna valami szép, szívmelengető írással kedveskedni nektek, mert tudom, hogy szeretitek.
De egyszerűen képtelen voltam rávenni magam bármire is.

Azért remélem, hogy nektek nagyon boldog és békés karácsonyotok lesz, igazán szívből kívánom ezt mindenki számára! A karácsony az év egyik legszebb eseménye, és az a jó, ha vidáman, a szeretteitekkel körülvéve ülitek meg. Egyetek nagyokat, vegyétek el még azt az egy szelet bejglit, amit a mama rátok tukmál, csípjetek be a karácsonyi italoktól, öleljétek sokat azokat, akik fontosak nektek és nevessetek jóízűenTényleg ezt kívánom mindenkinek! Nekem majd talán legközelebb sikerül hasonlót átélnem.
A végén pedig álljon itt egy olyan karácsonyi nóta, amit évek óta hallgatok, de idén, ebben a jelenlegi fura helyzetemben "hallottam meg" igazán. Remélem értitek.
És még egyszer békés, boldog karácsonyt mindenkinek!




2017. december 4., hétfő

Kis karácsonyi kincsek

Sziasztok!

A mai bejegyzést azoknak az apróságoknak szentelném, amit nemrégiben az ünnepi hangulat jegyében szereztem be és számomra sokat hozzátesznek a karácsonyi készülődés hangulatához. Tényleg csekélységek, de én legtöbbször az ilyen kis dolgokban találom meg a legmeghittebb érzést.
(a pocsék képek miatt továbbra is ezer bocs és egy anyamedve...)




Beszereztem pár új karácsonyfa díszt, mert bár Dunát lehetne rekeszteni a meglévőkkel, mégis minden évben szembe találkozom olyanokkal, amiket nem tudok a polcon hagyni. Ilyen volt most ez a kék csillogós hálós gömböc is - a szarka énem nem tudott neki ellenállni, csodaszépen szikrázik és ez a hálós mintázat szerintem nagyon különleges. A másik egy hógömböt imitál, kis fehér hungarocel golyók ülnek az alján, közepén egy karácsonyfával. Ugyan rázogatás közben nem lebegnek benne a golyócskák, mint egy igazi hógömbben, de attól még nagyon aranyos :)



Az abszolút kedvenceim díszek terén ezek a kis csiptethető mézik. Kicsit gumiszerű parafa állaguk van és szerintem nagyon aranyosak, az utolsó csomaggal hoztam el belőlük, úgy elkapkodták őket.



Mikor megtudtam, hogy lesz karácsonyi Balea kiadás, rögtön bevetődtem egy dm-be, és habár tusfürdőért mentem, végül 3 ilyen testápolóval tértem haza. Általában jó minőségűnek tartom a Balea termékeit, ezért bátran válogatok közöttük. Ennek a karácsonyi lámás kiadásnak instant karácsony illata van, én a mézeskalács és a habcsók illatvilágát vélem felfedezni benne. Minden fürdés után kenem vele a mostanra extra száraz bőrömet és egész jól teljesít hidratálás terén. Sajnos kicsit lassan szívódik be és nem két másodpercig tart beledolgozni a bőrbe, de nekem megéri ezért az isteni illatért cserébe.



Ezt a fülbevaló szettet a Tescoban szúrtam ki és rögtön tudtam, hogy kell nekem. Karácsony az egyetlen időszak, amikor néha napján félreteszem a fekete cuccaim és full ünnepi giccsben parádézok :D Talán kicsit gyerekes hóemberes, meg csizmás fülbevalót viselni, de engem ez kicsit sem érdekel :P Ráadásul a gyerekek bent a melóban nagyra értékelik őket, minden nap nézik, hogy épp melyik figurát akasztottam a fülembe ^^



(kéretik elnézni szokásos bálna alkatomat, a pulcsi a lényeg)

A kedvencem hagytam a végére - újabb karácsonyi csúnya pulcsi!!! Komolyan, ennél kényelmesebb, pihe-puhább pulóvert még soha nem hordtam, nagyon kellemes érzés viselni, és hát a mintája haláli édes ^^ Ez is nagy népszerűségnek örvend bent a melóban, mind a kollégák, mind a gyerekek körében. A kollégák örülnek, hogy némi színt is látnak rajtam meg egy kis vidámságot (nem mintha feketében ne tudnék vidám lenni), a gyerekek meg szimplán élvezik, hogy Szilvi néni pulcsiján pingvin, meg rénszarvas van, akit én lazán jegesmedvének néztem :D Egyébként ő is Tesco-s, karácsony táján igazi giccs-kincsekre lehet ott bukkanni. Még tervezek venni egy csúnya pulcsit, mert láttam egy csengettyűs-világítós borzalmat, ami nagyon vonz, de ki tudja, lehet valami más fajtába szeretek bele, a lényeg, hogy túlzóan ünnepi legyen és hogy a környezetem a fejét fogja attól, hogy közel 30 évesen ilyesmiben flangálok :P

Most ennyi lenne, egyelőre ezeket szereztem be egy kis plusz ünnepi hangulat reményében, de persze a lista decemberben még bővülhet.

Ti mikkel dobjátok meg az ünnepi hangulatot? 
Csúnya pulcsi - jöhet, vagy nem?
További szép napot mindenkinek!

2017. november 25., szombat

Popin Cookin' - avagy csináld magad édességek Japánból



Sziasztok!

Tudvalevő rólam, hogy nagy kedvelője vagyok az ázsiai kultúráknak, kiváltképp a japánnak. Éppen ezért, mikor a neten belebotlottam különféle csináld magad édességek videóiba rögtön tudtam, hogy ha egyszer alkalmam adódik, én is kipróbálom ezeket a finomságokat. Tudjátok, nekem minden hülyeséget ki kell próbálnom (kivéve a mosolygós cuccokat, nem szeretném látni a hangokat). Sokáig várt bennem az elhatározás, de végül november elején döntöttem, és megrendeltem 5 doboz csináld magad édességet a Popin Cookin' márkától, ami az egyik legjobb ehető cukorka márka Japánban. Rendkívül izgatott voltam, hogy milyenek lesznek ezek az édességek, és még inkább izgultam, hogy vajon meg fogom-e tudni őket csinálni, ugyanis néha rettenetesen béna tudok lenni, ha instrukciókat követve kell alkotnom valamit. Szerencsére minden jól sült el, mivel youtube videókat követve készítettem el a finomságokat: emmymadeinjapan csatornáját talán néhányan ismeritek, ő volt az a lány, aki magyar ételeket is kóstolgatott. Az ő útmutatását követve készítettem a cukorkáimat és így minden a lehető legjobban sült el. Két doboz kipróbálásánál Barbi barátnőm is jelen volt, így nagyon jó hangulatban kutyulgattunk ^^

Nézzük is sorban mikkel dolgoztunk:

Okosama kids' lunch



Ez lényegében egy japán gyerek menüt hivatott reprezentálni. A doboz szerint panírozott rákot, csirkés rizst, sült krumplit, húsgombócot és omlettet tudunk vele készíteni. Itt még nem fotóztunk olyan sokat, mert annyira izgatottak voltunk, hogy rögtön bele akartunk vetődni a játékba :P



A doboz teljes tartalma



Itt az omlett már szilárdul, és épp bőszen szórom a csirkés rizs porát. Lényegében semmi mást nem kell csinálni, csak pontosan adagolni a vizet, aztán alaposan kikeverni benne a porokat. 



És tádááá, a kész ebéd!

Szerintem irtó cuki lett, a kis zászlók is sokat adtak hozzá. Na de amit még fontos megemlíteni, azok az ízek. Ha valaki nem ismerné ezeket a játékokat, akkor szólok, hogy egyik sem olyan ízű, mint a valódi étel. Csak a külsejüket utánozzák, az ízük viszont mindig valami édes cucc, és hát a textúrák sem tükrözik hűen az ételeket. A sült krumpli zöldalma ízű volt és furán lisztes massza állagú. Az omlett konkrétan kocsonya volt, az íze meg azt hiszem banános, és voltak benne kis cukorgolyók. Nem volt rossz, de az állagával nem sikerült megbarátkozni. A csirkés rizs tutti frutti ízű volt és nem igazán ízlett, ráadásul az állaga is fura, nyers tészta jellegű volt, nekem nem igazán jött be. A rántott rák narancsos volt, az íze egész jó, de itt is ezzel a massza szerű állaggal volt gondom. Viszont iszonyat buli volt elkészíteni, ugyanis a panír pattogós cukorból volt és ahogy belemártottuk a panírozott rákot a vízbe elkezdett pattogni, mintha olajban sütöttük volna :D Aztán jött a húsgombóc - kb. ez volt az egyetlen, ami maradéktalanul ízlett. Talán nem látszik a képen, de be vannak vonva a húsgolyók ketchupnak álcázott mázzal, ami igazából eper ízű volt. Maga a husi étcsokoládé ízű volt, a kettő együtt pedig fantasztikusan jó kombót alkotott. A textúra itt is ez a fura gumis tésztaszerű izé volt, de annyira jó volt az ízélmény, hogy ezzel nem is foglalkoztam.

Ramen Yasan



A tipikus ramen tésztás leves cukorka verzióját lehetett ezzel a dobozzal ekészíteni. Íme a doboz külseje és tartalma.



Első körben ki kellett nyújtanunk a fehér tömbcukrot a zacskón lévő minta alapján, ebből készült aztán a gyoza (amolyan töltött tésztaféleség). Kettő gyozát készítettünk és még két kicsi golyóból tojást és naruto-t, amit a ramen levesekbe szoktak tenni, csak róluk nem készült külön kép.



Itt a gyoza töltelékét lehet látni, ami a zöldséges husit hivatott szimbolizálni - valójában sima cukorka volt. A tésztát bele kellett nyomni ebbe a formába, beleszórni középre a tölteléket, majd összenyomni az egészet.



Ez lett belőle - nagyon kis guszta ^^



A gyozák mellett már látható a tálkában lévő leves is, mögötte pedig épp a tésztát szándékoztam kikeverni.



A tészta masszáját bele kellett tölteni egy zacskóba, aminek az egyik csücskét átszúrtuk fogpiszkálóval, majd azon a kicsi lyukon kellett közvetlenül a levesbe csorgatnunk a tésztát. 



Iszonyat guszta látvány volt, ahogy a vízhez érve rögtön megszilárdult a tészta, ráadásul nagyon élethű volt.



És az elkészült ramen!

Durva, hogy mennyire hasonlít ez a miniatűr kaja az igazihoz. Ha nem érzem a levegőben a masszív édes illatot, simán be lehetett volna csapni ezzel. A hatás érdekében még két fogpiszkálót is bele tettünk, elvégre rament pálcikával kell enni :P Ami az ízeket illeti, a tészta eléggé semmilyen volt, az állaga pedig amolyan szétmállós kocsonya - nem túl guszta. A leves tömény kóla ízű volt, én épp csak belenyaltam, de nem tudtam meginni, rettenetesen cukros volt. A gyoza viszont vitte a prímet, nagyon kellemes olvadós rágó volt a tészta és a benne lévő ropogós cukroktól még különlegesebb lett.

Omatsuri yasan



Ezzel a dobozzal a japán fesztiválok ételeit varázsolhattuk elő - csinálhatunk vele sült krumplit, cukros almát, csokoládéba mártott banánt és sült kukoricát.



A doboz teljes tartalma



A cukrozott almák készen vannak



A sült krumpli még a formájában



Kivéve a formából, vagdosás közben



És a kis tasakjába töltve - egészen élethű :)



A kis kukoricák



Banánok még a formában



És hozzá a csokiszósz



Kombinálva így néznek ki



És az elkészült remekmű!

Nagyon élveztem ennek a doboznak az elkészítését is, bár azért közel nem volt olyan érdekes, mint az előzőeké. A krumplit ugyanúgy kellett megcsinálni és az íze is olyan volt, mint az első doboznál. A cukrozott almák lényegében eperzselék voltak, fura, vizes állagúak, de az ízük rendben volt. A kukorica sima olvadós cukor volt gyümölcsös ízben, de a cukorkák (amik a kukoricaszemeket szimbolizálták) feldobták az állagát. A kedvencem egyértelműen a csokis banánok voltak. Habár maga a banán itt is ez a fura lisztes-tésztás massza volt, de az íze nagyon finom banános volt, a csokiszósz rá pedig egyszerűen zseniális, mintha csokipudingot ettem volna! És hozzátenném, hogy utálok mindent, ami csokoládé ízesítésű, de ez igazán jóra sikerült - nem túl édes, igazi keserűcsoki íz.

Happy Sushi House



A leírás szerint tojástekercses, tonhalas, lazacikrás és valamilyen kevert sushit lehet vele készíteni.



A doboz tartalma



Elkészült a rizs - nagyon élethű!



Itt már a tojástekercs és a tonhal is kész van.



A legjobb része a doboznak - a lazacikra készítése! A felső tartályban víz és egy különleges por van elkeverve, alul pedig egy gyümölcsös szirup. A cseppentővel fel kell szívni a szirupot és kb. 3 cm-es magasságból bele kell csöpögtetni a vízbe, ahol a cseppek rögtön megszilárdulnak. Lényegében olyan kis golyókat készítünk, mint amit a bubble teákba szoktak tenni, csak mini kiadásban.



És a kész kis golyócskák ^^



A tömbcukorból elkészítjük az algalapot



És a rizsgolyókat is. Végül már csak az összeállítás marad.



Sajnos a telefonos képek nem adják vissza a tojástekercs és a tonhal textúráját, de volt rajtuk minta is.

Sajnos az ízek itt voltak a legkevésbé jók. A rizs szimplán gyümölcsös volt, a zselék semmilyenek, és elfelejtettem megcsinálni hozzájuk a szójaszót (hogy fogok így aludni????). Az egészben csak a készítést élveztem, főleg a lazacikráét, de amúgy ez nem volt egy jó fogás :(

Taiyaki és Odango



A végére hagytam a legjobbat - taiyakit (hal formájú töltött ostya), odangot (ragadós rizsgolyók), ichigo daifukut (rizstésztába töltött csokikrémes eper) és limonádét lehet ezzel a dobozzal készíteni.



A doboz tartalma



A kis eperzselé



A ragacsos risztészta



Kinyújtva és golyócskákká formázva



A hal alakú tészták még folyékony állapotban



Itt pedig már fél perc mikrózás után kis palacsinta-szerűségek lettek



A kész csokoládészósz



Az epres daifuku betöltve



A halacska betöltve



Az odango sós karamell szósza



A rizsgolyókat rászúrtam a pálcikára és bevontam a karamellszósszal



A limonádé is elkészült (elég bizarr kék színe volt)



És az egész szett összeállítva

Ez a doboz volt az estém fénypontja - iszonyatosan finom volt majdnem minden benne! A legtöbb édességet a többi dobozból csak egyszer megkóstoltam és félretettem, mert annyira azért nem jöttek be (meg az ember cukormérgezést is kapna tőlük), de innen mindent elcsipegettem. Minden tökéletesen izhű volt, az édességek pontosan olyanok voltak, mint a valóságban - vagy legalábbis sikerült őket nagyon hasonlóra csinálni. A csokitöltelékes hal-palacsinta fenséges volt annak ellenére is, hogy nem tradícionális ostyából készült, és a benne lévő csokiszósz is mennyei. Nem túl édes, inkább keserűcsokis. A daifuku is isteni volt, az eper, a csoki és a rizstészta tökéletes harmóniát alkotott, imádtam! A golyócskák ugyanabból a tésztából készültek, egyedül a karamellöntet volt az, ami nekem kicsit fura volt, de együtt azért működött a dolog. A limonádé nem volt a kedvencem, nekem kicsit műanyag ízű volt, de még így is összességében ennek a doboznak a tartalma volt a legfinomabb. 

Összességében nagyon élveztem ezeket a játékokat (mert valljuk be tényleg azok), még ha az ízük nem is mindig volt a legjobb. Ezeknél nem is annyira azon van a hangsúly, hogy finom édességeket eszik az ember, hanem hogy jól elszórakozik a készítésükkel - én legalábbis ezt élveztem bennük a legjobban. Néha jó egy kicsit újraélni a gyerekkorunkat és játszani ilyesmikkel :) 

Ha ti is szívesen kipróbálnátok ezeket a candy boxokat én csak ajánlani tudom őket, kb. ezer forintért vesztegetik darabját és jól lehet velük szórakozni. Ebayről rendeltem mindet és kb. egy hónapot vártam rájuk, de megérte. 

Ha pedig végig olvastátok/néztétek ezt a gigászi, pocsék képekkel dúsított bejegyzést, akkor pacsi nektek :D 

További kellemes hétvégét mindenkinek!