2011. december 29., csütörtök

R.I.P. JeniViva

Miközben hastáncos videókat böngészgettem a youtube-on, rábukkantam az egyik kedvencem, JeniViva egyik számomra ismeretlen videójára. Nagyon boldog voltam, mert mindig is imádtam az előadásait, és ez egy olyan videó volt, amit eddig nem láttam, de aztán elolvastam az egyik kommentet, és hirtelen még a lélegzetem is megakadt egy pillanatra. A komment csupán ennyiből állt "R.I.P. JeniViva". Nem akartam hinni a szememnek. Aztán mikor jobban utána néztem, sajnos megerősödött a balsejtelmem, miszerint a világ egyik leggyönyörűbb, legtehetségesebb hastáncosa eltávozott közülünk. Most ugyanannyira le vagyok döbbenve, mint mikor a Manowar dobosának, Chris Columbusnak (nyugodjék békében) halálhírét megtudtam. Egyiküket sem ismertem, soha semmi közöm nem volt hozzájuk, mégis mélységesen lesújt a távozásuk ténye. Ismét egy nagyszerű emberrel lett szegényebb a világ, ismét eltávozott közülünk egy csodálatos művész. JeniViva egy ittas vezetőnek vált az áldozatává, 32 évesen hunyt el.
Valahogy olyan furcsa... mikor az ember nézegeti a videóit, elmerül a táncában, valahogy nem tudja elképzelni, hogy ő egyszer nem lesz, vagy hogy ilyen hirtelen megy el közülünk. Nekem is nehéz már úgy nézni az előadásait, hogy ő már nincs. Nézem ezt a káprázatosan szép, tökéletes technikájú, mély érzésű és kreatív nőt, amint szinte varázsol a színpadon, s rá kell döbbennem, hogy már nincs velünk. Olyan hamar, olyan hirtelen veszítünk el csodás embereket. Az ember nem is gondolná...
Ez úton is őszinte részvétem JeniViváért, nyugodjék békében. Emlékéül álljon itt pár kép és egy videó róla.










2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi élménybeszámoló




Csodálatos ünnepünk volt idén. Egyszerűen pont olyan volt, amilyennek a nagykönyvben meg volt írva, ezért úgy döntöttem, hogy "néhány" sorban elmesélem, miként töltöttük a karácsony szentesténket, mert annyira csodálatos és annyira szép élményekkel gazdagodtam, hogy még most is a hatása alatt vagyok :)
Mint azt már meséltem is, egészen 24-ig szinte egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom. Szomorú is voltam emiatt, mert féltem, hogy amennyire szerettem volna, hogy az idei karácsony tökéletes legyen, úgy fog dugába dőlni minden amiatt, hogy nekem nem lett ünnepi hangulatom. Szerencsére karácsony napjára minden rendeződött, és micsoda napunk/esténk volt! Egyszerűen maga volt a varázslat. A délelőttöt sütéssel-főzéssel töltöttem, ugyanis idén valami különleges vacsorával szerettem volna elkápráztatni a családot, a már előzőleg is beharangozott Wellington bélszínnel. Mivel ez nálam premier recept volt, ezért érthető módon izgultam, hogy vajon mennyire fog sikerülni, no meg azért az is bennem volt, hogy Gordon Ramsay mindig emiatt ordibált a szerencsétlen szakácsaival, mert mindig elrontották. No nem mintha mögöttem ott állt volna Ramsay bácsi, de azért valahogy megalapozta a félelmemet, hogy mennyire oda kell erre az ételre figyelni. Aztán persze mikor már benne voltam a készítésében, akkor már egyáltalán nem okozott gondot, mivel nagyon jól ráéreztem az összeállítására. Mikor az előkészületekkel készen lettem, nekiálltunk Viktorral feldíszíteni a fát. Nálunk ez mindig közös művelet, mindig együtt díszítjük fel, mert van egyfajta romantikája az egésznek :) Szeretem, mikor egymás kezébe adogatjuk a díszeket, segítünk az elrendezésben, közben rengeteg mosolygunk egymásra, csókot váltunk :) Egyébként nálunk piros és arany díszek kerülnek a fára, mi ezt tartjuk klasszikusnak és szépnek.


Mikor elkészültünk a fával, akkor kitettük alá a létező összes ajándékot, süteményeket, apró kis édességeket, (közben Viktort háromszor hessegettem el onnan, hogy ne túrja fel a meglepetéseit és ne egye tele magát idő előtt süteményekkel), majd betettem egy kellemes kis karácsonyi válogatás zenét, (miután sikerült lebeszélnem Viktort a Metal Christmas albumáról), ami egész idő alatt szólt, és nagyon sokat dobott az ünnepi atmoszférán. Legnagyobb meglepetésemre ekkor Viktor derékon kapott és táncra perdült velem - azt hiszem éppen Bing Crosby, meg Ella Fitzgerald egyik dala szólt a háttérben, mi meg nevetve táncoltunk rá :) Hát én itt, ennél a pontnál olyan, de olyan boldog lettem, hogy azt elmondani nem tudom, szó szerint olvadoztam. Viktor nem egy táncos típus, mégis elringatózott velem, miközben nevetgéltünk, viccelődtünk, és ez az egész valahogy annyira... mesébe illően szép volt :) Én szinte torkom szakadtából kacarásztam, nem tudom miért, de a hirtelen jött boldogságtól nem bírtam abbahagyni a nevetést, közben meg Viktor is bohóckodott, szóval a végére zengett tőlünk a ház :P Aztán sajnos véget kellett vetnünk ennek a szép, szerelmes idillnek, mert nekem még meg kellett sütnöm a kis Wellingtonokat, szóval villám gyorsan bedobtam őket a sütőbe, aztán már mentem is a fürdőbe készülődni. Kisminkeltem magam, felvettem az ünnepre szánt ruhámat és ékszereimet, aztán már jöttek is Viktor szülei, akiket vendégül láttunk. Egy kis átmelegedés után rögtön meg is tartottuk az ajándékozást, ahol rengeteg csodaszép dologgal lettünk gazdagabbak, majd mikor már kettesben voltunk, akkor mi is megajándékoztuk egymást Viktorral :)
Tőlem két könyvet, egy mézeskalács ízesítésű Hubertust és egy illatszer-készletet kapott, én pedig egy káprázatosan szép sminkpalettát, egy aszalt gyümölcs kosarat, illetve Charles Dickens Karácsonyi Ének-ét kaptam.








Őszintén szólva nem is tudtam melyiknek örüljek jobban. Imádom a szép smink cuccokat, azokkal bármikor örömet lehet nekem szerezni, és ez annyira szép, csillogós volt (szarka voltam előző életemben), hogy szinte le sem bírtam venni róla a szememet, ráadásul paletta, tele gyönyörű színekkel. De azért a Karácsonyi Ének könyv volt az, ami igazán megdobogtatta a szívemet. Annyira szeretem azt a történetet, pont nemrég írtam itt is, hogy szinte az összes létező verzióját láttam és szeretem is, de sajnos a könyv nincs meg belőle, erre mit kapok karácsonykor? :) Hát, nagyon örültem neki, és már akkor neki is álltam olvasni egy picit :P Egyébként Viktortól még egy szobabiciklit is kaptam, csak azt még novemberben, viszont karácsonyra lett szánva. Nagyon bőkezű és szeretetteljes Jézuskánk volt az idén, mindenki örült mindennek, amit kapott. Itt még ki kell emelnem Viktor nővérét és az édesanyját, mivel nekik hímzett képet készítettem (amikről természetesen nem csináltam képet, mert miért is, ugye). Előbbinek, mivel delfin-mániás, egy szép delfines keresztszemest, utóbbinak pedig egy nyári tájképet, mivel régebben célzott rá, hogy egy ilyennek mennyire örülne. Mindketten nagyon meghatódtak az ajándékaik láttán, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nagyon sokat dolgoztam velük, csütörtökön és pénteken hajnali 2-ig, meg 3-ig varrtam őket, szóval szívem-lelkem benne van, és örültem is, hogy ezt ők is érezték. Ajándékozás után leültünk vacsorázni (bár inkább olyan estebéd volt), ahol természetesen klasszikus halászlevet és rántott halat ettünk. Mind a kettő fenséges lett, pont olyan volt az ízviláguk, mint amit régen anyumtól megszoktam, aztán kihordtuk a rengeteg sütit is és azokat is lehetett falatozni. A mézeskalácsomnak idén is nagy sikere lett, de a gyümölcskenyér és a répatorta is nagyon ízlett mindenkinek, illetve Évi bejglije is pompásra sikeredett. Végül aztán annyira degeszre ettük magunkat, hogy az én nagy gonddal készített Wellingtonomat nem tudtuk megkóstolni, de Viktor szüleinek elcsomagoltuk az adagjukat, mi pedig később megkóstoltunk egyet, amit elfeleztünk. Egy kicsit aggódtam, hogy a hús belseje nem fog megsülni, mert a legtöbb képen véres volt a közepe, vagy legalábbis rózsaszín, mi viszont jól átsütve szeretjük a húsokat. Aztán a végén már úgy voltam vele, hogy lesz amilyen lesz, én minden tőlem telhetőt megtettem, innentől kezdve nem izgatom magam emiatt, de mikor ketté vágtam az egyik kis batyut, hát én felkiáltottam örömömben, mert gyönyörűen átsült, és valami pompázatos illata volt.


Most lehet, hogy öndicséret és beképzeltség lesz, amit írok, de kegyetlen finom lett. Nem is gondoltam volna, hogy egy premier ételt ilyen jól el tudok készíteni, ráadásul egy ennyire macerásat. Már a látvány is elégedettséggel töltött el, de aztán mikor megkóstoltam, hát a szavam is elállt. Egy falatka mennyország, ez a Wellington bélszín. Egyszer mindenki próbálja ki, érdemes, még akkor is, ha kicsit körülményes elkészíteni. Belőlem akkor és ott elszállt a maradék erő, mert az aggodalom miatt kissé stresszes voltam, és mikor már tudtam, hogy jót főztem, elpárolgott belőlem az adrenalin, ami addig talpon tartott. Viktor pedig tőle szokatlan módon elkáromkodta magát, ami nála azt hivatott kifejezni, hogy mennyire ízlik neki a vacsora, és kijelentette, hogy innentől kezdve minden karácsonykor ilyet kell sütnöm. Meg húsvétkor. Meg a névnapján. Meg a születésnapján. Meg március 15-én :D Szóval azt hiszem ízlett neki :P Nekem ez hatalmas elismerés volt, hiszen szeretek finom ételekkel kedveskedni azoknak, akiket szeretek, és ez most fontos volt nekem, hiszen első közös karácsony volt :) Összegezve, pompásan éreztük magunkat, kaptunk sok szép ajándékot, jókat ettünk-ittunk, minden ételnek és süteménynek hatalmas sikere volt, kellemeset beszélgettünk, táncoltunk, sokat nevetgéltünk, iszogattunk, egyszóval tökéletes karácsonyunk volt. Szívből remélem, hogy mindenki másnak is hasonló szép élményekben volt része, és mindenki meghittségben, szeretetben, boldogságban töltötte a szentestét. További kellemes ünneplést mindenkinek!

Végezetül még jöjjön néhány kép :)











2011. december 24., szombat

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket!




És ahogy Pici Tim mondaná; Isten áldjon Mindenkit! :) 
Szép karácsonyt, emberek!

2011. december 21., szerda

Esik a hóóóó!!!




Végre valahára, és milyen gyönyörű!
Most aztán jöhet az a karácsonyi hangulat :)

2011. december 15., csütörtök

Karácsonyi előkészületek



Be kell valljam, hogy tőlem szokatlan módon még nincs kifejezetten karácsonyi hangulatom. Ez azért némi szomorúsággal tölt el, hiszen ilyenkorra én már bezsongva szoktam lenni, de sajnos a mostani idők nagy hajrái miatt valahogy egy picit elcsúszott a karácsonyi hangulatom. Szerencsére nincs nagy baj, hiszen mint vérbeli karácsony-fanatikus, csak egy kis hangulatidézésre és némi ünnepi előkészületre van szükségem ahhoz, hogy végre ismét átjárja a lelkemet ennek a csodaszép ünnepnek a varázsa. Mivel ez lesz az első közös karácsonyunk Viktorral, amit már az új otthonunkban tölthetünk, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy minden szépre sikerüljön. Nyilván a következő évi lesz az igazi, mert akkor már a saját szintünkön fogunk ünnepelni, de az ideinek is szeretném megadni a módját. Leginkább a sütést-főzést várom, mert végre egyedül csinálhatok mindent úgy, ahogy én szeretnék. Idén Quiche Lorraine-t és Wellington bélszínt csinálok, amik amilyen félelmetesnek hangzanak, olyan könnyű elkészíteni őket, állítólag. Én még egyiket sem próbáltam, de épp ideje. Sütemények terén természetesen nem maradhat el a klasszikus mézeskalács, (amit minden évben csinálok, és amit a végére már legszívesebben behajítanék a sarokba, mikor a kismilliomodik holdacskát díszítem cukormázzal :P), illetve a répatorta és a gyümölcskenyér sem, italnak pedig forró csoki és forralt bor lesz. Részemről ennyi a nagy karácsonyi sütés-főzés, mivel nem akartam nagyon túlvállalni magam. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egészen szenteste napjáig csak a konyhában robotolok, egy hadseregnek való ételt főzök, totálisan kimerült leszek, aztán emiatt nem tudom élvezi az ünnepeket, holott ez lenne a lényeg. A nagy munkában még a végén elfelejti az ember, hogy miről is szól a karácsony, és hogy az egész nem egy gyorsasági és mennyiségi verseny, hanem egy varázslatosan szép ünnep, amit közösen kell megélni azokkal, akiket szeretünk. Nem rohangászni kell ilyenkor, hanem örülni egymásnak, élvezni a karácsony meghittségét, átélni minden szeretetet, amit kaphatunk és adhatunk. Bízom benne, hogy ez idén is sikerülni fog.
Aztán persze a ráhangolódást még a karácsonyi filmek is segítik. A kedvencem Charles Dickens Karácsonyi éneke, ami szerintem a legszebb ünnepi történet, és szinte mindegy, milyen változatban látom, mindig tetszik (ez alól kivétel a legújabb verzió, mert az szerintem nem adta át a hangulatot), de persze más remek karácsonyi filmek is vannak, amiket szeretek.
Íme a kedvenceim:
Karácsonyi ének (99-es)
Carol karácsonya
Szellemes karácsony
A díva karácsonya
Polar Express
Szépség és a Szörnyeteg varázslatos karácsonya
Diótörő balett
Télapu
Mickey egér karácsonya
Ha ezeket megnézem az elkövetkező napokban, akkor biztos nem lesz gond az ünnepi hangulattal, mellé pedig éjjel-nappal hallgatni fogom a legkedvesebb ünnepi dalaimat is, illetve elkezdem ünnepi köntösbe öltöztetni a szobánkat :) Ami pedig még tökéletesebbé tehetné a karácsonyi hangulatot, az természetesen a hatalmas pelyhekben hulló hó. Bízom benne, hogy idén fehér karácsonyunk lesz, s ahogy eddig olvastam és hallottam, elég nagy rá az esély :) Reméljük így is lesz! Addig is mindenkinek kellemes készülődést kívánok! :)

2011. december 7., szerda

A hideg fogalma relatív

+ 20°C A görögök felveszik a pulóverüket (ha megtalálják azt)

+ 15°C A jamaicaiak bekapcsolják a fűtést (persze, ha van nekik).

+ 10°C Az amerikaiak reszketnek a hidegtől. Az oroszok a kiskertekben
  uborkát ültetnek.

 + 5°C Leheletünk már látszik. Az olasz autók felmondják a szolgálatot.

 0°C Amerikában megfagy a víz. Oroszországban a víz sűrűbb lesz.

- 5°C A francia autók felmondják a szolgálatot.

- 15°C A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban.
A norvégok előveszik a pulóverüket.

- 18°C Oslóban bekapcsolják a fűtést. Az oroszok a szezon végén
  utoljára utaznak a dácsára.

- 20°C Az amerikai autók nem indulnak el.

- 25°C A német autókat nem lehet indítani. A jamaicaiak kihaltak.

- 30°C A hatóságok napirendre tűzik a hontalanok kérdését. A macska a
  pizsamádban alszik.

- 35°C Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A japán autókat nem lehet
  elindítani.

- 40°C A svéd autók felmondják a szolgálatot.

- 42°C Európában már nem működik a közlekedés. Az oroszok az utcán
  fagylaltoznak.

- 45°C Vannak még görögök?

- 50°C A szempillák megfagynak két pillantás között. Alaszkában a
 fürdőszobák kis ablakát fürdéskor bezárják.

- 60°C A fehér medvék délebbre vonulnak.

- 70°C A pokol is befagyott.

- 73°C A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről. Az oroszok felveszik
  a füles sapkájukat.

- 80°C Az oroszok nem veszik le a kesztyűjüket még a vodka pohárba
  öntésekor sem.

- 114°C Az alkohol megfagy.. . Az oroszok kurva dühösek.

Egy kis apróság

Ha…
…évszak lennék - tél
...hónap lennék - december
...a hét egy napja lennék - hétfő
...a nap egy időpontja lennék - hajnal
...bolygó lennék - Hold
...tengeri állat lennék - delfin
...berendezési tárgy lennék - olvasó lámpa
...bűn lennék - irigység
...folyadék lennék - tea
...drágakő lennék - gyémánt
...fa lennék - szomorúfűz
...madár lennék - cinke
...virág lennék - jázmin
...időjárás lennék - eső
...mesefigura lennék - Belle a Szépség és a Szörnyetegből
...hangszer lennék - hárfa
...állat lennék - kutya
...szín lennék - lila
...érzelem lennék - szerelem
...zöldség lennék - gomba
...hang lennék - esőkopogás
...elem lennék - víz
...zene lennék - folk
...dal lennék - Celtic Woman - The Voice
...film lennék - Bűbáj
...könyv lennék - Fairy Oak
...étel lennék - leves
...fűszer lennék - fahéj
...hely lennék - erdő
...íz lennék - édes
...illat lennék - esőillat
...parfüm lennék - Christina Aguilera EDT
...hit lennék - "I do, I do, I believe in fairies"
...testrész lennék - ajkak
...arckifejezés lennék - mosoly
...tanóra lennék - környezet
...mese lennék - bármelyik Disney
...szám lennék - 3
...ruhadarab lennék - blúz
...ékszer lennék - fülbevaló
...kiegészítő lennék - táska
...szeretet megnyilvánulása lennék - ölelés
...rovar lennék - pillangó
...gyümölcs lennék - málna

Üdv újra a fedélzeten!

Bizony jó régen nem írtam, de mi tagadást esemény dúsak voltak a napjaim. Ezeknek a részletezésébe talán inkább nem mennék bele, mivel a zöme arról szól, hogy mit idegeskedtünk a hitel miatt, illetve hogy mi mindent vásároltunk az építkezéshez, szóval semmi érdekes, de azért rendesen elszívta az erőnket. Én most sajnos ezen a héten itthon leszek, mert sikerült megint elkapnom egy nyavalyás vírust, úgyhogy talán picivel aktívabb leszek, mint szoktam. Ma éreztem úgy, hogy tudok normális bejegyzést írni, ugyanis az elmúlt két napban állandóan lázas voltam, tegnap közel 39 fok volt, úgyhogy nem igazán voltam abban az állapotban, hogy meséljek, de mára már jobb egy fokkal.
Miről is mesélhetnék? A hitel végre meg van, úgyhogy az alsó szintet valószínűleg a télen be tudjuk fejezni, tavasszal pedig a mi felső részünk következik. Bele se merek gondolni, hogy mennyi munkával fog mindez járni, de nem baj, a szép otthonért mindent. Ezen kívül, mint ahogy meséltem is, megváltozott néhány apróság a külsőmben. Pár hete megváltam a fenékig érő hajamtól, mert úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem, illetve múlt hét pénteken lett kész véglegesen a szemöldök tetoválásom is (kellett egy kis korrekció), szóval ezekről próbálok mutatni képet. Sajnos továbbra sem vagyok jó fotós, és betegen nem is nagyon sikerült jó képeket készítenem, de azért igyekeztem.


Itt talán látszik a szemöldököm, bár egészen közelit nem tudtam róla csinálni, pedig jól kivehetők a vékony szálak, amivel természetesebb hatást értek el, mintha végig satírozták volna. Egyébként szerintem nem is olyan vészesen nagy a változás az általam rajzolt verzió és e között, sokan észre sem vették a különbséget.


Itt pedig az új hajam látható, de szinte alig lehet látni sajnos, hogy rövidebb, pedig jócskán vágattam belőle. Most a legfelső lépcső az államig ér, a legalsó meg a hátam közepéig, és nagyon szeretem. Nem túl feltűnő itt sem a változás, mert ugyanúgy hosszú maradt, csak nem annyira, mint eddig.

Ezen kívül talán annyit említenék, hogy Málnácska éli vidám és boldog életét anyuméknál. Úgy hiszem jól tettük, hogy visszavittük őt oda, ahol felnőtt, mert édesanyám állítása szerint nagyon jól érzi magát, sokkal vidámabb és eszik rendesen is. Persze nagyon hiányzik nekünk, de az ő érdekeit kellett elsősorban szem előtt tartanunk, és neki így a jobb.
Az elkövetkező napokban próbálok egy picit aktivizálódni, mert nagyon elhanyagoltam a blogom, holott szeretnék mindenféléről írni. Remélem összejön, és az egészségi állapotom is megengedi azt, hogy kicsit felfrissítsem az oldalam.
Addig is mindenkinek szép napokat!