2014. július 31., csütörtök

Happy Birthday, Harry ^^





És hogy Alan Ricman-t idézzem:
" When I'm 80 years old and sitting in my rocking chair, I'll be reading Harry Potter. And my family will say to me, "After all this time?", And I say "Always".


2014. július 29., kedd

Próbálkozás a csíkokkal

Mivel még gyerekcipőben járok a lakkozás terén, ezért a csíkozás is elég nehéz számomra. A mostani manikűr sem lett valami hű de eszméletlenül szép, de ez az első ilyen alkotásom és azért nekem tetszett. Nincs semmilyen felszerelésem, se díszítő csíkok, se vékony ecsetek, semmi, tehát sufnituning technikával oldottam meg a dolgot, celluxot vettem igénybe. A körmeimen a Model Own Absinthe-ját, a China Glaze Goldie but Goodie-ját, és a FlormarMiracle colors U08-asát láthatjátok. A csíkok sajnos még nem egyenletesek, néhol vastagabbak, néhol vékonyabbak, és a cellux sajna felszedi kissé a megszáradt lakkot, de azért még talán vállalható. Annyira siettem a fotózásával, hogy el is felejtettem körbetisztogatni, kérlek nézzétek el nekem. Egyébként ez a manikűr számomra elég merész kombináció volt, úgy éreztem magam vele az utcán, mintha hatalmas, zenélő, villódzó, nyilat formázó tábla mutatna rám, ezért mindenki engem bámul :D Azért 3 napig jól esett viselni és biztos fogok még ilyesmit készíteni, remélhetőleg legközelebb már ügyesebb is leszek. Azért fogadjátok szeretettel:


Sajnos az Absinthe zöld árnyalatát még mindig csak ilyen félhomályos képeken tudom nektek rendesen megmutatni.









Itt már kékülünk megint...






Remélem azért tűrhető lett, én nagyon élveztem a kísérletezést :)


2014. július 28., hétfő

Képválogatás

Hát kedves fiúk-lányok, ma elkezdtem újra dolgozni, így sajna biztos nem lesznek olyan sűrűséggel bejegyzések, mint ahogy azt szeretném, de azért igyekezni fogok :) Szerencsére ez az áldatlan állapot csak 2 hétig tart, utána megint lesz 2 hét szünetem :D Már számolom vissza a napokat XD (ez már csak azért is vicces, mert már majd megbolondultam itthon). Addig is hoztam nektek pár tetszetős képet.



Végem van... elolvadtam, hozzatok egy felmosót!



Tökéletes hercegnő frizura *.*



Egy pohárnyi egészséges bűnözés



Tökéletes szín, tökéletes szabás, tökéletes libbenés



Ez már bűnözős a javából, de nekem jöhetne :P



"Dance, dance, magic dance"



Kinek lenne szíve ezt megenni? Mert nekem igen! :D



Pacsi!



Csodálatos hajzuhatag



Mostakarom!



Te jóságos atya úr isten... *.*



Édes kis drágák :)



Ilyen.nekem.kell. KELL.



Ómáj...



Nagyon érdekes és nagyon szép nyaklánc.



Tökéletes hely egy kis pihenésre



Álombéli manikűr


2014. július 26., szombat

Legújabb filmélmények

Mostanában jó pár filmet sikerült megnéznem vagy egyedül, vagy Viktorral (a horror/thriller filmek zömét csak vele nézem meg), úgyhogy végre tudok egy kis beszámolót írni róluk. A filmek összegző történetét a port.hu oldalról vettem.




"Csingiling visszatér, hogy elkalauzolja a rajongókat Pán Péter mesebeli világába. A Csingiling és a Kalóztündér egy vérbeli tengeri kaland, amelynek középpontjában Zarina, a tündérpor őrzője áll. A kíváncsi természetű tündérlány puszta jóakaratból hatalmas galibát okoz, ezért száműzik Tündérzugból. Rövidesen egy csapat kalózzal paktál le, a titokzatos Koponya-szikla környékén. Csingiling és barátai tehát útnak indulnak, hogy kiderítsék, mi az igazság a kalózhajó fedélzetén, illetve, hogy visszaszerezzék a kék tündérport, amelytől az egész birodalom sorsa függ."


Nagyon vártam már, hogy végre megnézhessem az új Csingiling filmet. Igaz, eleinte azzal ijesztgettem Viktort, hogy ez moziban nézős lesz, de végül megtaláltam angolul és nem bírtam magammal, azonnal meg kellett néznem. Ez a mese hozza a szokásos Csingiling-bájt, amit az összes eddigi filmjében láthattunk - kedves, vicces, tanulságos és nagyon látványos, én simán megnézetném a saját gyerekeimmel is, ha lennének. Pont olyan, amilyennek egy gyerekmesének lennie kell, egyszerűen tökéletes a maga műfajában. Nem tudok betelni ezekkel az édes kis történetekkel, mert általuk újraélem a gyerekkoromat, újra olyan lelkes és izgatott tudok lenni, mint anno. Köztudott rólam, hogy nem szeretem a "csúnya", és "idétlen" meséket, amiket manapság a gyerekek néznek, mivel én a klasszikus vonalat tartom jónak. Ez alatt értem a hercegnőket, tündéreket, kalandokat, elvarázsolt birodalmakat, és az összes többi klasszikus mese elemet. Csingiling legújabb filmjében mindez megtalálható, ráadásul én annyit nevettem rajta, hogy magam is meglepődtem :) Nagyon jópofa humora van a mesének, és a már jól megszokott szereplőgárda mellé becsatlakoznak olyanok is, akik szintén nagyo kedvelhetőek, vagy pont ellenkezőleg, utálatosak, de hát utóbbiaknak ez a dolguk. Csak egy icipici spoilert szeretnék elejteni - imádtam, hogy a tündéreknek felcserélődtek a képességeik! Mindenkinek egy teljesen más tündértehetséget kellett megtanulnia irányítani, ami sok bonyodalomhoz és még több nevetéshez vezetett, egyszerűen imádtam az ötletet :) Ha szeretitek a meséket és a szívetekben még ott él a gyermek, akkor mindenképpen ajánlom nektek ezt a mesét, én azóta többször is megnéztem. Ha pedig nem, akkor is, mert ez a történet mindenkinek tetszeni fog (pszt, még Viktornak is tetszett :P) 






"Carrie White: ezt a nevet biztosan nem felejted el!
Carrie White egy szégyenlős fiatal lány, akinek nem megy könnyen a barátkozás. Osztálytársai is folyton ugratják, általában ő az élcelődés középpontja. Ráadásul otthon sem túl rózsás a helyzet, hiszen Carrie személyiségét nagyban befolyásolta bigott vallásos anyja, aki drákói szigorral neveli és minden külvilági hatás elől gondosan elzárja gyermekét.
Közeledik a szalagavató bál, Carrie egyik osztálytársnője pedig gonosz tervet eszel ki, mellyel ismét (sőt, minden eddiginél jobban) megalázhatja a visszafogott lányt. Arról azonban fogalma sincs, hogy Carrie különleges képességek birtokában van. Telekinetikus erejének poklát pedig épp azok számára tartogatja, akik ártani akarnak neki."

Nagyon régóta pihent már ez a film a gépemen, egyszerűen nehezen vettem rá magam arra, hogy megnézzem. Féltem a remake-ek törvényszerű kudarcától, féltem, hogy képtelen leszek elvonatkoztatni Sissy Spacek brilliáns alakításától, pedig a Carrie az egyik kedvenc Stephen King történetem. Nagyon szeretem. Aztán egy nap végül rávettem magam és megnéztem. Igazság szerint nem alakult ki bennem éles utálat és tömör gyönyör sem, valahol a kettő között vagyok ezzel a filmmel. Az eredetinek persze a nyomába sem ér, de a modern környezet valahogy ismerősen nyomasztóvá tette az egész atmoszféráját. A bántásokat, a piszkálást és a gonoszkodást én magam is megtapasztaltam anno, és ebben a környezetben még jobban át tudtam élni Carrie fájdalmát. Azért is pirospont jár, hogy a végén lévő bosszúhadjárat - véleményem szerint - zseniálisan lett megcsinálva, kihasználták a modern technológia nyújtotta lehetőséget teljes tárházát. Nagyon élveztem Carrie mészárlását, és meglehet van bennem egy kis gonoszság, de úgy éreztem jogosan kapták a szemétkedők, amit kaptak. Nagyon elégedett voltam a film ezen részével. Amivel viszont egyáltalán nem vagyok megelégedve az maga Carrie. Chloe Grace Moretz sokkal, de sokkal szebb annál, semmint hogy hitelesen eljátszhassa Carrie-t. Hiába adtak rá ronda ruhákat, hiába húzta be a nyakát, egyszerűen túl szép volt ehhez a szerephez. Valahogy az arckaraktere túl bájos, túl babás ahhoz, hogy egy ilyen kitaszított lelket alakítson, és a mészárlásnál nyújtott alakításán konkrétan kapartam a falat kínomba. Ez a rájátszott mű-pszichopata fej, a merev végtagok és a tátogó szája egyszerűen borzolták az idegeimet. Nagyon látszott, hogy próbálja elkapni a düh és az őrület egy sajátos egyvelegét, de borzasztóan túljátszotta az egészet. Sissy Spacek azért volt tökéletes Carrie, mert egyrészt a külső adottságai megfeleltek a karakternek, másrészt olyan hidegvérű, elkeseredett dühvel volt képes legyilkolni mindenkit, hogy élvezet volt nézni. Szúrós, átható, merev tekintetétől borsódzott a hátam, na de Chloe alakítása egyáltalán nem volt ilyen. Izzadtság szagú volt számomra. Azért egy estés mozinak elment, de tuti, hogy nem fogom újra nézni.





Mivel ehhez a filmhez nem találtam port.hu-s leírást, ezért én foglalom össze a történetét.
A történet főszereplője egy testvérpár, Kaylie és Tim Russel. Ők ketten borzalmas körülmények között vesztették el a szüleiket, mely miatt a lányt nevelő szülőkhöz küldik, Tim pedig egy pszichiátrián tengeti fiatal éveit, ugyanis a fiút vádolták a szülei meggyilkolásával. Mikor Tim-et kiengedik Kaylie ráveszi őt, hogy segítsen neki befejezni azt, amit anno félbe hagytak. Kaylie ugyanis szenttül hiszi, hogy szüleik halálát egy természetfeletti képességekkel rendelkező tükör okozta, mely az őrületbe kergette az egész családját. Megszerzi az antik tükröt és elhatározza, hogy elpusztítja, de előtte bebizonyítja a világnak, hogy a tükörnek igenis gonosz ereje van. Tim kételkedik az egészben, hiszen hosszú éveken keresztül kő kemény pszichiátriai kezelést kapott, melynek során elhitették vele, hogy amit régen látott, az nem volt valóság. Ám amikor csatlakozik testvéréhez a tükör újra támadásba lendül.

Ezt a filmet Katy ajánlotta nekem, és nagyon-nagyon örülök, hogy mesélt róla, mert miután megnéztem konkrétan rémálmaim voltak, tehát ez egy igen csak jó thriller/horror. Igaz, hogy a tükörfóbiámat ez csak még tovább fokozta, de oda se neki, most maximum még jobban félek a tükröktől, főleg ha antik keretbe vannak ágyazva :P Igazság szerint én ebben a filmben MINDENT imádtam. De mindent. Nyomasztó volt és pszichésen megterhelő, kicsit Stephen King 1408 című sztorijára emlékeztet. A tükör ugyanis nem attól volt félelmetes, hogy mindenféle irreális dolgot tudott csinálni az emberrel, szóval nem szippantotta be őket, nem mászott ki senki belőlük, hanem illúziókat keltett. Nagyon nyomasztó és félelmetes illúziókat. A film több idősíkon mozog, egyik pillanatban még a jelenben vagyunk, ahol a testvérek már felnőttek, de egy másik percben már visszaemlékezést látunk, mikor a tesók még csak gyerekek. Aztán ezek az idősíkok teljesen összeolvadnak, lehetetlen nyomon követni, hogy mikor vagy a jelenben és mikor a múltban, sőt, a két idősíkot már külön sem lehet választani egymástól. A tükör az emberi elmét akarja megtörni, és ehhez változatos módszereket használ. Becsapja a testvéreket, megtéveszti, őrületbe kergeti őket. Én személy szerint imádom az ilyen filmeket, mert nehéz őket kibogozni és nyomon követni, ez pedig izgalmas a számomra. Az egyetlen negatívum a női főszereplő, Kaylie volt, akit legszívesebben lecsaptam volna, de összességében azt mondhatom, hogy ez a film felveszi a versenyt a legnagyobb kedvencemmel, az Insidious-szal. No nem olyan jó, mint az, de hasonló színvonalat hoz. Ha szeretitek a szokatlan, csavaros horrorokat/thrillereket, akkor ezt mindenképpen nézzétek meg, nem fogtok benne csalódni.  





"A Rydell lányok, Anna és Alex tragikus körülmények között veszítették el az édesanyjukat. A trauma miatt Anna elmegyógyintézeti kezelésre szorult. Tíz hónappal később hazatér, ám a testvérével, Alexszel ellentétben az apja nem örül a visszatérésének. Őt okolja az anyja haláláért. Ráadásul Steven feleségül vette a felesége egykori ápolónőjét. Rachel, a mostohaanya nem szívleli a lányokat, akik azt gyanítják, hogy az édesanyjuk nem balesetben veszítette életét. Szörnyű látomások és rémálmok kezdik gyötörni Annát. A nyomozása megdöbbentő eredményhez vezet."


Ezt a filmet is sokáig várattam, valamiért nehezen szántam rá magam a megnézésére. A trailer tetszett, de csak egy sima "pszichopata a mostohám" jellegű thrillernek tűnt, így annyira nem izgatott a dolog, hogy azonnal megnézzem. Aztán mivel mostanában megint rákattantunk az ilyen mozikra, ezért előkerült, és nagyon vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Ebben a filmben nincsenek szellemek, se démonok, sem semmi földöntúli, amiért picit csalódott vagyok, mert én az ilyen filmeket szeretem a legjobban. Sokáig tényleg azt hittem, hogy egy szimpla családi perpatvarról lesz szó, amiben a két lány utálja az új mostoháját, majd meggyanúsítják őt az édesanyjuk meggyilkolásával. Ahogy haladunk előre a filmben úgy lesz egyre érdekesebb és érdekesebb a dolog, a vége felé már nagyon drukkoltam a lányoknak, hogy sikerrel járjanak. Aztán a vége úgy pofán ütött, hogy azt hittem lerepülök a székről. Hát ilyen befejezésre nem számítottam, mint amit a film produkált. Totál ledöbbentem, de irtóra tetszett a csavar! Van egy film, amihez nagyon hasonlít, de nem írom le inkább, mert aki látta, az egyből tudni fogja mi a csavar a filmben, úgyhogy ez inkább legyen meglepetés :P Egyébként ez a fajta thriller nem okoz se rémálmokat, se rettegést, de alaposan elgondolkodtat, hogy a végén dühösen szidhassuk a történet kitalálóját. Mondjuk ezt sem nézném meg még egyszer, de egy kis könnyed esti agyalásnak teljesen jó. 





"A karizmatikus, ám vitatható módszerekkel dolgozó egyetemi fizika tanár, Harris (Jared Harris) ráveszi legjobb diákjait, hogy csatlakozzanak egy veszélyes kísérlethez: negatív emberi energiából akarnak kopogtatószellemet létrehozni. A kísérlet tárgya egy csábító, ám veszélyes fiatal nő (Olivia Cooke), akinek sötét energiája sérült pszichéjében mutatkozik meg. Ahogy a kísérlet kezd kibontakozni, a diákok és a professzor szembetalálják magukat a szörnyű valósággal: kimondhatatlan erőt szabadítottak el, melynek hatalma minden addigi várakozást felülmúl."


Ezt a filmet veszettül vártam. Angolul néztük, és felirat még nincs hozzá, de aki egy kicsit azért ért angolul az simán meg tudja nézni. Mi már nem bírtunk magunkkal, muszáj volt tegnap este megnéznünk. A trailer baromi ígéretesnek tűnt, ezért is epedtem már érte, és amikor elkezdtük nézni az első, ami kissé idegesített az a 70-es évekbeli hangulat. Tudjátok, mindenkinek tupírozott, szőkített haja volt, barna bőre és borzalmasan elütő pasztell sminkje, meg geometriai mintás ruhája. Na mindegy, ez csak az én bogaram :D A történet szerint a főszereplő lánynak komoly problémái vannak, amit egy tudós és a csapapta megpróbálnak kezelni. A tudós bizonyítani akarja, hogy minden természetfeletti esemény az emberi elme szüleménye, azaz ha elpusztítják ezeket a fantazmagóriákat, akkor a beteg meggyógyul. A tudós hisz benne, hogy minden kopogószellemet és más ártó lényt a negatív emberi energia kelt életre, és ha azt becsalogatják egy külön testbe, akkor szimbolikusan el lehet azt pusztítani, így pedig a beteg úgy érezheti, hogy megszabadult az őt űző gondoktól. Mondanom sem kell, a kísérlet enyhén szólva kudarcba fullad. Egyébként maga a film eléggé lassú menetű és csak 1-2 jó jelenet található meg benne, a többi csak rizsa. A jó horrort és thrillert arról ismerem meg, hogy félig eltakart szemmel tudom csak megnézni, vagy éppen megkérem Viktort (aki rezzenéstelen arccal nézi végig a legvéresebb filmeket is), hogy narratálja nekem az eseményeket. Na ezt a filmet lazán végig néztem, mert vártam, hogy mikor kezdek már el félni. Ez sajnos nem történt meg, pedig nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban. A végén lévő csavar azért hozott egy kis felüdülést számomra, nagyon ötletes megoldás volt, de kicsit sem féltem rajta. Azért popcornnal elmegy, egy estét megér rááldozni.   




"Beth különös körülmények között veszítette el két barátját. Mindkettő rejtélyes telefonüzenetet kapott, melyben a saját haláltusájukat hallgathatták végig. Nem sokkal később valóban meghaltak, mégpedig oly módon, ahogyan azt a telefonban hallották. A rendőrségen kétkedve fogadják a lány bejelentését. Csupán Jack Andrews felügyelő hisz neki, aki hasonló körülmények között veszítette el a húgát. Jack és Beth a saját szakállára nyomozni kezd. Ám egyszer megszólal Beth mobilja. Bár nem veszi fel a különös hangon csörgő készüléket, a fenyegető üzenet letörölhetetlenül ott marad a kijelzőjén."


Viktor IMÁDTA ezt a filmet. Én kevésbé, de nem azért, mert nem jó, hanem mert ez tényleg az az "ujjaimon keresztül merem csak nézni" kategória. Pedig igazából semmi brutálisan félelmetes nincs benne, viszont olyan nyomasztó és bizonytalan légkört épít ki maga köré, hogy szégyen nem szégyen, volt, hogy konkrétan a sírás kerülgetett és azt akartam, hogy azonnal hagyjuk abba a filmet. Végül hős voltam és végig néztem. Utólag már belátom, hogy túlstresszeltem, de a plakáton is látható "érdekes" figurák, a telefonhívások, az idegesítő, horrorisztikus csengőhang, a furi, néma kislány a macijával és a halál esetek összeadódva totális hisztériát váltottak ki belőlem. Olyan irtózatosan szörnyű rémálmaim voltak utána, hogy tacsakosra izzadva ébredtem fel tőlük hajnalban, és alig bírtam visszaaludni. Szóval ez azért egy jó film, de nem a hozzám hasonlóan gyenge idegzetűeknek ajánlott, mert itt aztán tényleg mindent bevetettek az ijesztgetésre. Nem csoda, hogy ilyen, mivel ez egy japán remake. Viktor egyébként valószínűleg ezért imádta, mert neki a japán horrorok a gyengéi, gondolom ráérzett, hogy eredetileg ez is az volt. A végén lévő csavar érdekes volt és persze nem zárult le teljesen a sztori, de azt hiszem ennek pontosan így kellett befejeződnie. Nagyon jó thriller/horror, mindenkinek ajánlom, kivétel akik hozzám hasonlóan kiborulásra hajlamosak :D 
És voltam olyan hülye, hogy megígértem Viktornak, megnézek vele néhány ázsiai horrort. Szerintem még sokkhatás alatt lehettem, mikor megígértem, de mindegy, legalább a vérnyomásommal nem lesznek problémáim :D

Ti láttátok már valamelyik filmet? Ha igen, hogy tetszettek? 

Mostani Viktor-humor adag :P

Úgy látom a napjaim mostanában a humor jegyében telnek :P



Bonesban feltűnt Arnold Voosloo a Múmiából. Mesterlövészt alakított, aki rossz fát tett a tűzre és nem tudták elkapni.
Viktor: "- Akkor a múmia visszatér."



Én: "- Szét vagyok esve..."
Viktor " - Akkor álljál össze, mint két kicsi legó."


Viktor: "- Nem kérsz üdítőt?"
(oda mutat a lábánál lévő üdítőre, de kissé félreérthető, mert az én szemszögemből khm... másra mutatott :P)
Én " - És miért a micsodádra mutatsz?"
Viktor " - Az is üdít, nem?"



Én " - Majd ha megyünk feladni a levelet..."
(Viktor megragadott a vállamnál fogva, mélyen a szemembe nézett és a következőt mondta:)
Viktor " - Soha ne add fel, pici!"


Én: "- Majd be kéne ugrani a dm-be, mert elfogyott a testradírom."
Viktor " - Minek venni, tele van a fiók radírral!"



Én " - Kinyitnád nekem ezt a tejfölös dobozt?"
Viktor " - Persze."
(kinyitja, de már vissza is akarná zárni a legkópébb vigyor kíséretében)
Én: " - Ne, ne zárd vissza! Olyan hülye vagy!"
Viktor " - Nem mondtad, hogy hagyjam is úgy."



Én: " - Te is szeretted anno a Spice Girls-t?"
Viktor: " - Pici, én 7 évesen Biohazardot hallgattam."



Viktor a fülével dörgölőzött hozzám
Viktor: " - Most lefüleltelek!"



Viktorral bújunk az ágyban elalvás előtt, majd hatalmas erővel nekem vetődik
Én: " - Olyan nagy hévvel jöttél belém!"
Viktor: " - Pedig ez csak 3 kocsis volt."



Viktor: " - Mi van arra a tortára írva? Boldog szélütés napot?"
Én: " - Boldog születésnapot, drágám."
Viktor: "- Ja, oké. A másik kicsit morbid lett volna."


Remélem tetszettek nektek, én már a falat kaparom kínomban :D

Lajhár hercegnők XD

Mostanában ilyen dilis hangulatomban vagyok :D


Slotherella




Musloth




Pocaslothas




Sloth White




Slothelle




Princess Slothmine



(az a fej, amit Raja vág konkrétan priceless XD)



Slothiel



(LOOOOOL XD)



És végül a kedvenc képemmel zárnám a sort:



Nesztek, pszicholajhár :D

2014. július 24., csütörtök

40 arckifejezés TAG

Jesszum Pepi, megint mire vállalkoztam XD
Na szóval az úgy volt, hogy garázdálkodtam youtube-on és megláttam egy külföldi lánynál ezt a 40 facial expressions TAG-et. Már azon betegre röhögtem magam, hát még azokon, amiket utána néztem meg :D Aztán láttam, hogy magyar youtube-osok is elkészítették, hát gondoltam én ugyan nem csinálok videókat, de a blogomon szívesen közzé teszem ezeket a csodálatos képeket, amik a TAG elkészítése során születtek. Egyébként ezt a TAG-et át kéne nevezni "Hogyan csináljunk magunkból komplett idiótát" TAG-re, mert olyan vállalhatatlan fejek tudnak születni a próbálkozások közben, hogy hihetetlen :D Én a sajátjaimon kb. könnyesre röhögtem magam XD Szeretnék is felkészíteni mindenkit, hogy a következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak, és egy cseppet sem törődtem azzal, hogy minél szebb, meg előnyösebb legyek rajtuk. Ezek a képek ugyanis teljesen spontán és felszabadult hangulatomban készültek, érezni rajtuk a hülyeséget, szimplán igyekeztem önmagamat adni :P Néha kell egy kicsit bolondozni is, nem? :P Ha felkészültetek, akkor íme a kis képsorozat:


1. Boldog


2. Szomorú



3. Ijedt




4. Stresszes



5. Félénk



6. Ártatlan



7. Sokkolt



8. Nem vonzó



9. Ázsiai póz



10. Szarkasztikus



11. Szerelmes


(jó, tudom, menthetetlen vagyok :P)

12. Sértődött



13. Fenyegető


(muhahahaa :P)

14. Tipikus tinédzser



15. Bosszús



16. Megbántott



17. Elveszett



18. Elege van



19. Flörtölős


(nem is szoktam flörtölni és régen sem csináltam, honnan a francból tudjam milyen fejet vágnék? :D)

20. Fáradt



21. Rosszindulatú (Bitchy)



22. Zenét hallgató


(rózsaszín körmökkel baromi hiteles XD)

23. Megzavarja egy légy



24. Figyellek...



25. Gonosz



26. Aggódó



27. Eszes



28. Sírós



29. Megnéz valakit...


("Úúú, na ezt nevezem én hátsónak!" XD Ilyet se szoktam csinálni :P)

30. Kiközösített


(Szimplán én - örökké ki voltam közösítve)

31. Unott



32. Álmodozó



33. Felfrissült



34. Fázó


(Ne tudjátok meg milyen pocsék volt a melegben így beöltözni :D)

35. Melege van


(Ez eléggé élethű XD)

36. Utánzat (Fake)



37. Izgatott



38. Elalvó



39. Összezavarodott



40. Kacsintó


(Tripla nevető ránc, ó, yeah... :D)


Hát ez lett volna a napi hülyeség adag, mára azt hiszem ennyi elég is volt belőlem :D Ha van kedvetek csináljátok meg ti is :P