2012. június 27., szerda

Irány Hévíz!

Két hónap múlva itt az esküvőnk, mi pedig egyre izgatottabbak vagyunk Viktorral. Egyre több a tennivaló, egyre több mindent kell intézni, mi pedig egyre lestrapáltabbak vagyunk. Ezt elkerülendő elhatároztuk, hogy előrehozzuk a nászutunkat, és elmegyünk valahová kikapcsolódni egy kicsit. Ennek nem csupán a pihenés az oka, hanem sajnos a munkahelyi kötöttségek is. Mivel nyár végén van az esküvőnk, ezért én nem vehetek utána ki szabadságot, ugyanis jönnek hozzánk az oviba az új picik, akiket be kell szoktatni, minden emberre szükség lesz. Viktort is eléggé lekorlátozták, mert amióta áthelyezték őt a cégen belül egy új részlegre rengeteg munkája van, és nem nagyon akarnak szabit kiadni neki, pláne nem az őszi nagy hajrában (náluk akkor van forgalom). Így aztán szinte magától értetődően most nyáron kell elmennünk nászútra, ami annyira nem is baj, hiszen ki tudja mikor voltunk már utoljára kettesben nyaralni bárhol is. Szóval eldöntöttük, hogy akkor júliusban nászútra megyünk - igen ám, de hova? Így az esküvő előtt nem állunk túlzottan fényesen anyagiak terén, szóval valami olcsó, mégis maradandó emlékű dologban kellett gondolkodnunk. Egyik kolléganőm ajánlotta nekem a kuponvilág.hu oldalt, ahol kedvezményes áron lehet hozzájutni nagyon jó utazásokhoz, szóval elhatároztuk, hogy onnan fogunk választani valamit. Sikerült is, így aztán a jövő héten 3 napot tölthetünk a Hotel Hévíz Superior-ban teljes ellátással, korlátlan wellness használattal, és mindenféle jó dologgal, amit ez a kupon tartalmaz, pl. előre lefoglalt jacuzzizás csakis és kizárólag kettesben, gyertyafényes vacsora, finn szauna, kedvezményes masszázsok, beltéri és kültéri medence, sportcentrum, illetve kedvezményes belépő a világhírű hévizi gyógyfürdőbe. Ezeken kívül persze még rengeteg programot ki lehet próbálni a környéken, mint pl. sárkányrepülés, hőlégballonozás, lovaglás, borkóstolás, túrázás a közeli erdőbe, vagy a Szent Margit kilátóhoz, illetve én nagyon szeretném megnézni a Festetics kastélyt, a Babamúzeumot, a Kínzó múzeumot és az Erotikus Panoptikumot is. Igen, a két utolsót is, azokat a leginkább :P Szóval programban nem fogunk hiányt szenvedni, csak győzzük erővel! Az biztos, hogy nem lustálkodni fogunk, hanem minden nap megyünk valamerre és mindent, amit csak győzünk erővel és pénztárcával megnézünk, és persze mindent megörökítünk, úgyhogy lesznek majd utána képek is! Már nagyon várom a jövő hetet, szinte számolom vissza az órákat, amikor végre elindulhatunk :)

2012. június 25., hétfő

Lehűlés

Csodálatos idő van odakint! Végre valahára nem a 40 fokban aszalódik az ember. Nagyon kellett már ez a hidegfront és ez a kis eső, mert kezdtem lassan kitikkadni ebben a száraz, meleg, fülledt időben. Most pompásan érzem magam, kitártuk az összes ablakot itthon és az egész lakást átszellőztetem ezzel a finom, zápor utáni illattal, és persze a kellemesen hűvös hőmérséklettel. Nem tudom miért, de én az ilyen időben sokkal jobban érzem magam, mint a verőfényes napsütésben és a melegben. Olyankor elmegy minden erőm, csak dögleni van kedvem és punnyadni, így viszont mintha feltöltődnék energiával. Mennyivel jobb érzés így létezni! Remélem még marad egy pár napig ez a jó kis 18-20 fok körüli idő, nagyon hálás lennék érte.

2012. június 19., kedd

Tökéletes boldogság



A lányok álmodoznak a mesebeli hercegről, aki eljön értük és megmenti őket sivár, szürke életükből. Hiszik, hogy ez a herceg maga lesz a megtestesült tökély, aki mellett csak öröm és boldogság az élet. Én magam is ilyen voltam. Most talán azt kellene írnom, hogy ez a nézetem megváltozott, de ez nem lenne teljesen igaz. Igenis hiszek abban, hogy mindenki megtalálhatja a maga hercegét, csupán az apró részletekben változott a véleményem. Például abban, hogy nem kell tökéletesnek lennie, legalábbis a szó általános értelmét nézve nem. Sokáig szerettem volna, ha a párom megfelel a romantikus képzelgéseimnek, de tudtam róla, hogy ő nem ilyen típus. Viktor egy hűvös, magának való, zárkózott ember, aki nehezen önti szavakba az érzéseit, de ezt kompenzálva annál jobban kifejezi. Ennek ellenére foggal-körömmel próbáltam meggyőzni arról, hogy márpedig változnia kell, mert csak úgy lehetünk boldogok, ha ő megfelel az összes elvárásomnak. A vicces az egészben az, hogy mindezek mellett ő semmit nem várt el tőlem, úgy voltam neki jó, ahogy vagyok. Most már tudom, hogy fölöslegesen nyúztam őt a változtatásokkal, hiszen nem volt rájuk szükség. Nem attól lesz jobb a kapcsolatunk, ha átformálja magát valami teljesen mássá, ami az én álomképeimben szerepel, s ezzel megtagadja önmagát, hanem attól, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyen. Önmagáért szerettem meg, és ezt nem befolyásolja az a tény sem, hogy nem az a tipikus álombéli herceg, akiről kislány koromban álmodoztam. Sokkal jobb annál. Rájöttem, hogy nincs szükségem eget rengető romantikus ódákra tőle, sem pedig nagy kinyilatkoztatásokra, mert ezek nélkül is tudom, mi rejtőzik a szívében, és igazából ez a lényeg. Mostanában jöttem csak rá, hogy attól még, hogy ő az ikerlángom, még nem kell olyan sablon tökéletességnek lennie, mint ahogy azt régen képzeltem, sőt, már nem is akarom. Nem kell, hogy egy tucat bájgúnár legyen, hanem maradjon meg olyan egyedi, különleges embernek, mint amilyennek született. Eleinte zavart, hogy mások vagyunk, hogy néhány dolgot hiába várok tőle, de aztán megértettem azt is, hogy ezekre soha nem is volt szükségem. Túl sokat akartam, többet, mint amennyire szükségem volt, holott ő mindent megadott nekem ezen a világon, csupán a maga sajátos módján. Ez az, amit nekem meg kellett tanulnom értékelni, s ezáltal meglátni benne a számomra tökéleteset. Mert lehet, hogy nincs fehér lova, és nem dalol szívhez szólóan az erkélyem alatt, de azt tudom, hogy nála jobban senki nem szeret ezen a világon. Ezt ő a maga sajátos kis módján mindig a tudtomra adja, csak én voltam túl pökhendi ahhoz, hogy ezzel boldog legyek. Ma már okosabb vagyok, és tudom, hogy nem kell tőle többet várnom, mint amennyit adni tud, mert amikben részem van általa így is több, mint amit egy nő remélhet a partnerétől. Csodálatos módon fejezi ki a szerelmét irántam, csupán észre kellett vennem és elfogadnom, hogy ő ezt így csinálja. Hogy mikor ő azt mondja "Szeretlek", akkor az tényleg azt jelenti, hogy szeret. Ebbe az egyetlen szóba annyi érzelmet tud sűríteni, amit mások hosszas mondatokon keresztül fogalmaznak, még sem adják át olyan jól az érzelmeket, mint ahogy ő teszi. Ebben a szóban benne van minden szerelme, minden imádata és tisztelete irántam, és ennél nem is kell több számomra. Elég, ha hozzám bújik, a karjai közé zár, és közben eláraszt a szerelmével. Egy külső szemlélődő számára talán nem látszódna ez a monumentális dolog, de nem is kell, hiszen ez csak ránk tartozik, csak nekünk kell tudnunk. Nem vagyunk kirakat-párocska, akik a többi ember elismerése végett cselekszünk. Ez az érzés egyedül rám és Viktorra tartozik, és ha más nem látja rajtunk, hogy mennyire szeretjük egymást, az legyen az ő baja. Ma már tudom, hogy sokszor a legőszintébb érzelmek a leghalkabbak és legvisszafogottabbak, hiszen mikor valami nagy fájdalmat érzünk, nem tudunk hangosan zokogni, csupán némán meredünk magunk elé, miközben arcunkon csorognak a könnyek. Így van ez a szerelemmel is - mikor valakit nagyon szeretünk, nem tudjuk azt szavakba önteni, csupán érezzük annak hatalmas erejét és végtelenségét. Én most jutottam el a döbbenetes felismerésig, hogy habár Viktor soha nem ömlengett nekem az érzéseiről, mégis oly mértékű, oly erejű szerelem lakik a szívében irántam, hogy azt emberi szavakkal képtelenség kifejezni. Végtelenül szeret engem, és én viszont szeretem őt, ennyi pedig elég a boldogságunkhoz. Érzem, hogy a karjai közt nyugalomra, biztonságra leltem, s hogy habár két teljesen különböző világ vagyunk, így alkotunk egy egészet. Na EZ a tökéletes boldogság :)


 

2012. június 18., hétfő

Hőség



Ez valami borzasztó. Egész egyszerűen kibírhatatlan ez a meleg, és mi lesz még később? Köztudott rólam, hogy utálom a nyarat és a meleget, és ez minden évben a kánikula beköszöntekor megerősödik bennem. Ma is jöttem haza a munkából, és konkrétan éreztem, ahogy folyik a hátamon a víz és leázik a sminkem. Még szerencse, hogy már tartós a szemöldököm, mert a régit ilyen időben tuti leizzadtam volna. Azt hiszem innentől kezdve elő kell vennem a jól bevált túlélő csomagomat, amit nyaranta szoktam használni, azaz megy a táskámba a legyező, a literes ásványvíz (szigorúan szénsavmentes), a vizes rongy és a hajcsatt. Ezek nélkül két lépést sem bírnék tenni, olyan szinten nem bírom a hőséget. Nagyon remélem, hogy idén nem fogok annyit ájuldozni, mint tavaly, mert borzasztó kellemetlen érzés, mikor vadidegen emberek kaparnak fel a földről és azt sem tudod hol vagy. Nem tudom miért, de a szervezetem sosem tudta elviselni ezt a fajta időjárást, mindig nagyon szélsőségesen reagált rá. Hát ez van, ezzel kell együtt élnem. Szerencsére csak 3 hónapot kell átvészelnem, azt meg csak kibírom valahogy. Addig is folyamatosan hűtöm be az almás söröket meg a gyümölcsöket, és amikor csak tehetem letusolok (van, mikor napi 3x is). Most megyek és odabetonozom magam a ventillátor elé...

2012. június 11., hétfő

Levél önmagamnak

Szervusz, kedves leányzó!
Talán azt hiszed nem ismerjük egymást, pedig igazából jobban ismerlek, mint bárki más ezen a világon. Szeretnék most néhány szót szólni hozzád, ha megengeded. Tudom, az életed tele volt nehézségekkel. Annyi gondod és bajod volt, annyi szívfájdalmad, hogy szinte ki sem látszottál belőlük. Látom rajtad. A tükör másik oldalán még mindig bennem élsz, s mikor azokba a zöldesbarna szemekbe tekintek, ott látlak téged még most is. Látom, mennyire nehezen viseled az élet rád rótt terheit, s hogy néha legszívesebben elmenekülnél valahová messzire, ahol nem érhet el senki. Tudom, hogy rengeteg napot töltöttél szomorú elmélkedéssel, hogy rengeteg éjszakát töltöttél a párnádba fúrt arccal, csöndben sírdogálva. Tele vagy aggodalommal, amikről senkinek nem tudsz beszélni, mert nincs, aki meghallgatna. Úgy érzed, hogy a világ legyűrt, legyőzött téged, és lassan eltűnsz a semmiben. Fáradt vagy és elkeseredett, hiszen az élet veled sem volt kíméletesebb, mint bárki mással ezen a földön. Persze tudom, ez nem vígasz számodra, hiszen mások szenvedése miért enyhítené a kínodat? Az ilyen tények nem gyógyítják a sérült lelket. A sebek idővel eltűnnek a bőrödről, de a szívedben örök nyomot hagynak. Márpedig szívből neked is csak egy van, s hányszor törték már azt darabokra a felelőtlen, meggondolatlan emberek, akik azt hitték, hogy csak úgy be és kisétálhatnak az életedből, miközben nem figyeltek arra, mekkora kárt okoztak benned. Tudom, hányszor vettél mérges átkokat az ajkaidra, melyeket aztán csak a sötétbe suttogtál bele, mert nem volt bátorságod kiadni magadból. Tudom, hogy hosszú, rögös út van mögötted. Senki nem tudja ezt jobban nálam. De tudod, hiába történt az a sok rossz, az a sok kegyetlen, testet-lelket próbára tevő csapás, te még mindig itt vagy. Látod? Még mindig tartod magad. Még mindig mész előre, még mindig remélsz. Pont ezt szeretem benned. Hogy mindegy hányszor rúg beléd az élet, mindegy hányan hagynak magadra, te mindig talpra állsz. Pedig bevallom, régen gyengének hittelek - szégyellem is magam emiatt rendesen. Olyan kis törékeny voltál, olyan sebezhető és érzékeny. Egy hangos szóra könnyek gyűltek a szemedbe, és mindent egyből a szívedre vettél. Nyafkának, kényesnek, hisztisnek tartottalak, akárcsak a többi ember, de mára már rájöttem, hogy nem vagy ilyen. Egyszerűen csak sokkal érzékenyebb vagy mindenféle negatív rezgésre, mint más, átlag ember. Éppen ezért olyan nehéz feladat téged megérteni. Én mégis tisztelem és becsülöm a jellemed, hogy ebben a durva, anyagias, materialista világban meg tudtál maradni egy kedves, álmodozó, reménytelenül romantikus léleknek, és nem veszítetted el a pozitív hozzáállásodat. Megmaradtál örök gyereknek, és ez nagyon jó dolog. Talán mások furcsán néznek rád, amiért hiszel a tündérmesékben, vagy mert képes vagy leállni az út közepén, hogy 20 percig bámulj egy virágot, vagy mert esetleg a hazafele úton nekiállsz egy kedves kis dalt dúdolgatni, jó hangosan. Mindez nem számít, a lényeg az, hogy te ilyen vagy, így érzed jól magad a bőrödben. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen lány összerogy a súlyok alatt, amit ráró az élet, és zokogva menekül előlük. Emlékszem is, néha kecsegtető volt ez a gondolat számodra, de mégsem tetted meg. Mert amellett, hogy bizony borzasztó sérülékeny és érzékeny vagy, egyúttal nagyon erős is. Olyan ember, aki nem tud beletörődni a kudarcba. Te győztes típus vagy. Olyan, aki soha nem adja fel. Lehetnek gyönge pillanataid, kétségeid a képességeid felől, és elábrándozhatsz azon, hogy feladod, de én tudom, hogy úgy sem lennél rá képes. Egyszerűen csak szükséged van arra, hogy néha kiadd magadból a fájdalmad és egy kicsit magadba roskadj, elvégre te is ember vagy, aki néha elfárad. De abban különbözöl a többiektől, hogy nem adod fel, hanem mész tovább, csak azért is. Mert tudod, hogy nem azért születtél le erre a földre, hogy néhány kis probléma legyőzzön. A többiek higgyenek rólad azt, amit akarnak, de én tudom mi lakozik benned, milyen erő és kitartás, milyen túlélési ösztön. Őszintén állíthatom, hogy nem ismerek nálad bátrabb embert. Megtiszteltetés számomra, hogy TE lehetek.

2012. június 10., vasárnap

Esküvői smink

Hát úgy látszik, hogy az elmúlt két napban sziporkázok esküvői fronton :) Most a leendő sminkemen gondolkodom, és igazából elég konkrét elképzelés van róla a fejemben. Első és legfontosabb, hogy én magam fogom kifesteni magam. Tudom, mindenki azt mondja, hogy ezt egy profira kell rábízni, és bizonyára remekül végezné a munkáját egy szakképzett sminkes, de én nem szeretnék 15-20 ezer forintot kidobni az ablakon egyetlen arcfestésért. Elhiszem, hogy nagyon tartós, hogy nagyon mesteri, de nem igazán vet fel minket a pénz, ilyesmire nem tudok kiadni ennyit. Mint már említettem nem vagyok egy sminkmester, de azért nem bánok olyan vészesen az ecsettel, és ha addig ügyesen kigyakorlom a sminkemet, meg fogom tudni csinálni. Nyilván ideges leszek, meg minden, de ez nem jelenthet akadályt számomra. Szóval úgy döntöttem, hogy mivel azért nem vagyok olyan borzasztó ügyetlen, ezért én magam festem ki az arcom aznapra, ehhez csupán megfelelő termékekre és eszközökre lesz szükségem, amit majdnem ugyanannyi összegből ki tudok hozni, mint amennyiért egyetlen alkalmi sminket készítenek, csakhogy a megvásárolt termékeket én utána továbbra is tudom használni. minden szempontból ez a gazdaságosabb megoldás, a többi pedig csak gyakorlás kérdése. És hát maga a smink. Nos, én nem vagyok híve ezeknek a nagyon nude dolgoknak. A nagy napon ki kell emelni az arc szépségeit, amit csakis hangsúlyozással lehet elérni. Egy nagyon természetes hatású make-up nekem nem ünnepi, hanem hétköznapi. Persze nyilván az ember nem ken magára öt réteg sötét szemhéjpúdert, de egy kicsit bátrabban is lehet a színeket használni, legalábbis szerintem. Én a közepesen hangsúlyos szemet tudom elképzelni magamon, ami a csillogó fehér/krémszínt és a lilát használja fel (az egész esküvő lila-fehér színösszeállításban fog működni) egy kis fekete tusvonallal. Leginkább ez a kép hasonlít hozzá, csupán a sötétszürkét/feketét valami szép lila árnyalattal helyettesíteném, és picit lágyabbra venném a vonalakat.




Az ajkaimra málna színű rúzst tudok csakis elképzelni. A piros nem illik ezekhez a lágy színekhez, a rózsaszín túlságosan pasztell, de egy szép, közepesen élénk málna pont olyan színt ad az ajkaknak, mintha egy picit megcsípte volna őket a hideg, tehát természetes, mégis észrevehető árnyalatot kapunk. A lila és a málnarózsaszín véleményem szerint tökéletes kombináció :) Szóval fehér-lila szemek és csillogó málnaszínű ajkak, ez az én álom sminkem. Pontosan ilyet nem találtam, de majd úgy is teszek fel a próbálkozásaimról képeket, addig meg teszek fel néhány olyan képet, amiben megfogott valami.
















Frzura ötletek a nagy napra

A frizura szintén nagyon fontos a menyasszony számára, hiszen tükröznie kell az egyéniségét, személyiségét, stílusát, ugyanakkor ünnepinek és kényelmesnek kell lennie. Én még nem tudom pontosan milyen hajkölteményt szeretnék, ahhoz előbb kikérem egy fodrász tanácsát. Egyelőre csak abban vagyok biztos, hogy szoros, feszes kontyot nem szeretnék. Ha már feltűzött hajat választok, semmiképpen nem szeretném, hogy konty benyomást keltsen, szóval inkább olyan szélfújta, kissé kusza kontyot tudnék elképzelni magamnak egy szép fátyollal, mellé néhány kilógó göndörített tinccsel. Ha viszont nem konty lesz, akkor amolyan félig feltűzöttre tudok gondolni, ami az elöl lévő tincsekből hátrafog párat, néhányat elöl szabadon hagy, a többi hosszú rész pedig lágy hullámokban omlik a vállamra, és apró virágokkal lenne megtüzdelve. Még nem tudok e kettő között dönteni, talán majd a fodrásznál eldől, hogy melyik az előnyösebb, de Viktor elég erősen hajlik a félig feltűzött felé. Ő világ életében hosszú haj párti volt, a kontyot sosem szerette, és bevallom, annyira én sem, de egynémelyiket nagyon szépen meg tudták csinálni. Jelenleg a félig feltűzött felé billen a mérleg, de majd úgy is kiderül, addig is íme néhány kép, ami elnyeri a tetszésemet és megihlet.






















Az étterem

Találtam néhány elfogadható minőségű képet az étteremről, ahol az esküvőnk lesz tartva, gondoltam ezeket is felteszem, ha már így belelendültem.



Ez lesz az a kis pavilon, ahol a vacsora lesz megtartva. Ekkor még felújítás alatt volt, azóta sokat változott és még fog is.



Ez a vendégfogadó szösszenet nagyon tetszik :P




Itt pedig az a kis folyómeder látható, ami az esküvőnkre remélhetőleg már fel lesz töltve vízzel és aranyhalak fognak úszkálni benne, illetve a növények is jobb állapotban lesznek (március eleje környékén voltunk, akkor még éppen csak éledezett a kert).

Két gyűrű mind fölött

Nemrégiben elkészültek a karikagyűrűink, és muszáj feltennem róluk képet ide. Mivel nekem nem sikerült jól lefotóznom (a telefonom sajnos közeli képekre teljesen alkalmatlan), ezért a hivatalos oldalról szedtem le a képet, íme;



Én egyszerűen oda és vissza vagyok tőlük. Mikor átvettük, konkrétan órákig csak bámultam őket a dobozukban. Most már sajnos nem tudom, mivel Viktor gondosan eldugta őket előlem, de már kevesebb, mint három hónap, és úgyis az ujjamon fog virítani a kis köves példány :)

Sminkverseny


Mindig is imádtam sminkelni. Igazi nőies nő vagyok, élek-halok a különféle pipere holmikért, a drogériák smink pultjait ha csak tehetem megnézegetem, felmérem a kínálatot, meglesem mik a legfrissebb újdonságok. Az ember talán nem is gondolná, hogy egy magam fajta sötét stílusú, "darkos" nőszemély mit kedvel ebben a témában annyira, de szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Azért, mert kedvelem a metal zenét, és mert a ruhatáram 90%-át fekete ruhák képezik még lehetek csinos, nőies, és legfőképpen ápolt, elegáns. Nekem a nőiességhez hozzá tartozik az ízléses smink is, ami az én esetemben nem csak a feketére maszatolt pandamaci szemeket jelenti. Nagy tévedésben élnek azok, akik azt hiszik, hogy a "darkosabb" oldal képviselői csupán egy szűk szépészeti repertoárral rendelkeznek, ugyanis erre én vagyok az élő ellenpélda. Nincs ugyan több tonnányi márkás sminkem és nem is tanultam soha az egészet, de mivel minden téren az igényességre törekszem, ezért a sminkelésben is fejlődtem. Lelkes rajongója vagyok az úgynevezett "beauty blogoknak", ahol szájtátva gyönyörködöm a nálamnál jóval profibb alkotók műveiben. Én ezzel szemben teljes mértékig amatőr vagyok, a sminkelést hobbiszinten művelem, habár nálam szinte minden egyes hobbi egyet jelent a művészettel. Most éreztem úgy, hogy talán vagyok annyira ügyes és gyakorlott, hogy benevezzek egy amatőr sminkes versenyre, melyet Aviana Rahl hirdetett meg. A blogoldalán bővebben lehet olvasni a megmérettetésről, én kíváncsian várom az egészet akár bekerülök, akár nem. Ha bekerülök, akkor nyilván a versenyszellem és a bizonyítási vágy fog tombolni bennem, ha pedig nem, akkor izgatottan fogom lesni, hogy vajon a szerencsés továbbjutók mit alkottak. Igazság szerint nem is a nyereményre hajtok, inkább ki szeretném magam próbálni egy komolyabb dologban, mint amilyen ez a verseny. Persze nyilván nagyon szép a díj is, és bárki örömmel megkaparintaná, de azt hiszem nem ez lenne az egyetlen ajándék, amivel minden egyes versenyző gyarapodna, hiszen rengeteg tapasztalattal, tanáccsal, élménnyel gazdagodnánk. Kíváncsian várom a fejleményeket. Addig is itt van az a két kép, amivel beneveztem (alkalmi/party smink), aztán drukkoljatok, hátha sikerrel járok :)





Egy kis elő-nézegetés


Mint ahogy már írtam is, a közeljövőben megyek majd menyasszonyi ruhát próbálni. Ebből adódóan most szinte csak ez jár a fejemben, állandóan a netet bújom szebbnél szebb ruhák után kutatva. A youtube-on az összes Say yes to the Dress műsort végignézem lassan, hogy ihletődjek és elcsípjem a lehetséges ötleteket. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy bizony vannak dolgok, amik nélkül nem lehet menyasszonyi ruhát próbálni. Kell mondjuk egy cipő, hogy az ember nagyjából tudja meddig ér majd a szoknya, milyen hosszú lesz. Nekem még nincsen meg a cipőm, de talán addig egy sima magassarkú is megfelel a célra, bár lehet, hogy előtte bevásárolunk mindent, ami kellhet. Ami még nagyon fontos, az a megfelelő fehérnemű, pontosabban melltartó. Engem sajnos nem vet fel a pénz, így nem butikokban vásárolok méregdrága alsóruházatot, de egy ilyen eseménynél azt hiszem az embernek muszáj a minőség felé hajlania, hiszen kényelmesen kell éreznem magam a bőrömben, ehhez pedig egy megfelelő melltartó mindenképpen szükséges. És ami nekem még fontos - egy szorító harisnya. Mivel molett alkatú vagyok, ezért egy ilyen szorító nagy előnyömre tud válni. Szép formát és alakot ad az embernek, ugyanakkor rugalmas is, hogy ne érezzem fojtogatva magam, és talán egy pár milimétert is lecsíphetek vele. Ezeket azt hiszem a ruhapróba előtt be kell szereznem, hogy már ezekkel tudjak menni megtalálni álmaim menyasszonyi ruháját. Egyébként az ízlésem ezen a téren egy kicsit megváltozott. Nagy rajongója vagyok az empire fazonú ruháknak, amik mell alatt vannak szabva, és onnantól lágy hullámokban omlanak alá. Egy kicsit görögös jellegű, romantikus, és nagyon légies. Mindig is imádtam az ilyen fazonú ruhákat, de ahogy egyre többet kutatok a témában rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is szeretem, nem az én alkatomhoz való. A túlsúlyom ellenére homokóra alkatú vagyok, azaz vékony a derekam és a csípőm meg a vállam egy vonalban van. Az ilyen alkatot nem szabad empire fazonú ruhával "elrontani", mert zsákszerű külsőt kölcsönöz, pláne ha az illető - mint ahogy én is - kissé teltebb. Ha ilyen ruhában lennék, valószínűleg még jobban kerekíteném magam, nekem viszont a derekamat kell majd hangsúlyoznom, meg a vállamat, hogy szép formát adjon. Itt jön képbe a klasszikus "A" vonalú típus, a mindenki által jól ismert hercegnő-ruha.

 

Én magam is imádom, hiszen mesebeli külsőt kölcsönöz. A felső rész feszesen simul a mellkasra és a derékra, alul viszont fokozatosan kiszélesedik. Egy ilyen szabású ruhával azt hiszem nem lőhetek mellé. Emlékszem, a szalagavatós ruhám is ilyesmi volt, és egyszerűen imádtam. Kicsit csillogós volt és igazi Hamupipőke-ruha, ha valami ahhoz hasonlót tudnék találni, végtelenül boldog lennék. Igazság szerint nincsenek nagy igényeim, nem vagyok egy finnyás menyasszony, sem pedig túl komplikált. A felső rész legyen egy picit díszesebb, teszem azt gyöngyökkel, kis strasszokkal csinosítva, de ezekből se legyen túl sok, inkább csak annyi, hogy feldobja az egyszerű fehérséget. Alul pedig valami lágy esésű anyagú szoknyát képzelek el, amin szintén van egy lehelletnyi mintázat, esetleg csipke. A vállrésznél mindenképpen szeretnék valami pántot, leginkább az tetszik, ami kissé lejjebb van csúsztatva, lágy anyagból készül, és félig elfedi a vállakat.


Klasszikus menyasszonyi ruhát képzelek el romantikus stílusban. A divatos, formabontó ruhákat nem nekem találták ki, mint ahogy a sellő fazont és a habcsóktortát idéző ruhákat sem. Mindig is az egyszerűség híve voltam, most sem szeretnék hivalkodni. Azt szeretném, hogy a ruha éppen csak annyira legyen díszes, hogy még jobban kihangsúlyozza a természetes adottságaimat, de ne túlozza el azokat. Van néhány ruhaötletem, amik segítnek abban, hogy kb. milyen ruhát tudnék elképzelni magamnak.























2012. június 4., hétfő

Újra a fedélzeten

Hosszabb kihagyás után ismét itt vagyok, élek és virulok!
Bekötötték hozzánk a netet, így végre ismét írhatok. Nem mondom, voltak elég erős elvonási tüneteim, de azért a végére csak sikerült elérnem, hogy megvoltam internet nélkül is. Jók ezek az időszakok, mert az ember felfedez egy csomó más elfoglaltságot is a világhálón kívül. Én például rengeteg olvastam, hímeztem, táncoltam, tornáztam és közös programokra mentem Viktorral. Összességében azt mondhatom, hogy habár az eleje nehéz volt, a végére egészen jól megvoltunk net nélkül. Persze azért jó, hogy most ismét van :)
Tartozom egy beszámolóval, ugyanis nagy változások történtek az életünkben. Elköltöztünk egy takaros kis albérletbe, ahol nagyon jól érezzük magunkat, és ahol végre csak mi ketten vagyunk Viktorral. Megszenvedtük a költözést (a harmadik emeletre felcipelni a hűtőt, a tűzhelyet és a mosógépet nem éppen leányálom), rengeteg pénzt beleöltünk, de megérte, mert végre berendezkedtünk és most már vígan éljük világunkat ismét Szigetszentmiklóson. Nagyon jó érzés, hogy végre a magunk urai vagyunk, hogy senki nem mondja meg mit csináljunk, hogyan csináljunk, ésatöbbi. Egyszerűen élvezzük a szabadságot és a közös életet. Ezen kívül végre valahára megrendeltük a karikagyűrűinket! :) Nem írom le, hogy milyen, majd teszek fel róla képet, ha készen lesznek, de azt garantálhatom, hogy csodaszépek és nagyon szolidak, elegánsak. Mindketten úgy gondoljuk, hogy illenek hozzánk. Hamarosan nekiállok ruhát is nézni, valószínűleg jövő hét végétől vetem bele magam anyummal a nézelődésbe, bár én ettől előre félek. Egyrészt mert utálok ruhákat próbálni, másrészt mert fárasztó dolog lesz a sok utazás, öltözködés. Persze ezek a menyasszonyi ruha válogatásának természetesen velejárói.
Nem is tudom így hirtelen, hogy miről írhatnék még. Most, hogy beköltöztünk az életünk csakis és kizárólag az esküvő körül forog. Valószínűleg a bejegyzéseim 99%-a is erről a témáról fog szólni, de hát valahol az embernek ki kell adnia magából a gondolatait, nemde? :) Szóval sok jó dolog történt velünk, amiknek hatására boldogabbak vagyunk, mint valaha! Azt hiszem szép jövő elé nézünk :)