Újra itt!

Sziasztok!

Továbbra is rettentő idétlenül érzem magam, ha hosszú kihagyás után el kell kezdenem egy bejegyzést. Sokkal egyszerűbb volt ez, mikor kb. napi szinten raktam ki az írásaimat, de ha az ember hosszabb időre elvonul a blogos szférából olyan kínos megtörni a csendet. Persze mindez megelőzhető lenne azzal, ha rendszeresen írnék ide, de ilyen vakmerő kijelentést én már nem merek tenni. A motivációm nagyban függ a lelki állapotomtól, ami mostanában eléggé a béka segge alatt volt/van. Az okokat továbbra sem ecsetelném, legyen elég annyi, hogy megint depibe süllyedve élek. Volt már ilyen, lesz is még, nincs min csodálkozni. Szerintem minden embernek vannak durva mélypontjai, nem csak egy és nem is kettő, én most épp a sokadik posványomban ülök. De azért ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy hónapok óta sírok-rívok, mert elég hullámzó ez a dolog. Elég jól tudom rejtegetni azokat a viharokat, sosem voltam ezzel kapcsolatban kitárulkozós típus, szóval aki nem ismer olyan jól és nem tud olvasni az apró jelekből rá sem jön, hogy bajom van. És ez egyáltalán nem is baj, mert mint mondottam volt, nem szeretem ezt világgá kürtölni (haha, ellentmondás, hiszen most is erről írok, de azért értitek). A munkahelyre nyilván nem viszem be a problémáimat, így az ottani környezetem semmit nem vesz észre az egészből, a családom/barátaim meg talán valamennyit látnak belőle, de ilyenkor is ügyesen felöltöm Mona Lisa mosolyomat és a téma javarészt olyan hamar elillan a beszélgetéseinkből, hogy nem kell bajlódnom a mélyebb magyarázkodásokkal. Meg őszintén, én az a típus vagyok, aki szereti maga rendezni a lelki problémáit. Anno is egyedül másztam ki belőle, most sem tervezem másképp csinálni. És egyébként is, a nagyon mély részéből talán - hangsúlyozom, talán - már kikecmeregtem, mert az utóbbi időkben azt vettem észre, hogy képes vagyok jól érezni magam. Nem tudom, hogy pontosan minek köszönhető mindez, szerintem több tényezőnek is köze van hozzá, pl. annak, hogy telik az idő és szép lassan tompulnak bennem a fájó emlékek, meg hát jön a tavasz, ilyenkor az embernek nehéz szontyinak maradnia.
Igazából erről is szeretnék leginkább mesélni, hogy az utóbbi időben mi minden történt velem, mik lopóztak be az életembe és segítettek kicsit jobb állapotba kerülni. Úgy érzem, hogy ha kiírom magamból még nyomatékosabbá teszem az egészet. Ahogy újra átgondolom mi minden változott velem/bennem mostanában, az emlékek felélénkülnek és az a szottyadt kis izé ott a mellkasomban ismét el kezd verdesni :)

- Először muszáj vagyok a tavaszt megemlíteni, mert hihetetlen milyen jó hatással van rám az időjárás változás. Tudjátok jól, hogy ez a csajszi határozottan őszi/téli típus, aki a ködben, esőben, hidegben és sötétben érzi jól magát (haha, tisztára mint egy penészgomba), de ahogy elkezdtek világosodni a reggelek, valahogy én is felélénkültem. Nem tudom, hogy madárék mitől olyan izgatottak hajnali 4 órakor, de tökre jó érzés rájuk felébredni. Azt is élvezem, hogy a munkába utazásom közben kel fel a nap, és jelenleg még az sem zavar, hogy kitolja a szememet. Majd később fogok csak anyázni, amikor már megszokom. A mandulafák is tetszenek. A legtöbb már bontogatja a szirmait, de őszintén már az is jóleső látvány, hogy a fákon-bokrokon látom az élet első jeleit. A levegő illata is más, édes és parfümös a virágoktól, meg határozottan friss. Ilyenkor kedvem támad Jane Austen filmeket nézni, és angolos tea partit szervezni háromszögletű uborkás szendvicsekkel meg habos-babos süteményekkel. Nem mintha lenne hozzá kertem, de azért álmodozni szavad :) Elő kéne kapnom a könyveimet is és újra fel kéne élesztenem magamban a könyvmolyt, mert mostanság a könyvek csak porosodnak a polcaimon, ami tudom, szégyen-gyalázat. Én is szarul érzem magam miatta, de ha az embernek még élni sincs kedve, akkor a könyvek után sem nagyon nyúl. Azért ezen tervezek változtatni.

- Bármennyire is furán hangozhat, de a munkám is hihetetlen sokat segített. Az, hogy gyerekekkel foglalkozom mindig örömmel töltött el, és a tavasz közeledtével egyre több lehetőségünk van kinti programokra is, amik az én kedvemet is feldobják. A húsvét csodásan sikerült, a gyerekek akkora izgalommal keresték a suli kertjében a nyuszi tojásait, hogy öröm volt nézni. Aztán moziztunk is együtt, meg csináltunk papírsárkányt, amiket meg is reptettünk rendesen, ültettünk fűfejet és krumplinyomdáztunk, szóval volt itt minden. Most majd az anyák napi műsorra fogunk gyúrni, ha lement a szavaló verseny. Néha az az érzésem, hogy ezeket a készülődéseket és programokat én jobban élvezem, mint maguk a gyerekek :P

- Teljesen ráfüggtem az ebay-re. Ez leginkább azért vicces, mert én voltam a tökéletes példája az online vásárlástól való rettegésnek. Az ismerőseim folyton mesélték, hogy miket rendeltek Külföldiából, és hogy milyen olcsó és milyen klassz és hű meg hú, én meg nem mertem rászánni magam, mert hát jaj, mi van, ha nem küldik a cuccot és lenyúlják a pénzemet, mi van, ha elkallódik a postán, mi van, ha a bolygók állása nem kedvez, ésatöbbi. Aztán már nem is tudom mivel, de megtört a jég és azóta a fizumnak még csak megmelegednie sincs ideje a számlámon, mert azonnal belevetődök az ebay sötét bugyraiba és rakatra rendelem magamnak a jóságokat. Leginkább a fülbevalókra vagyok rákattanva, hiszen azok a kedvenc kiegészítőim, de vettem már pár ruhát is onnan és eddig meg vagyok velük elégedve. Féltem persze, hiszen az ázsiai méretezések nem épp rám lettek kitalálva, de egész jó plus size cuccok vannak fenn, amiből válogathatok. És amikor megérkezik egy-egy csomag, hát az felér egy mini karácsonnyal. Ez leginkább azért van, mert ha hó elején rendelek, akkor az legkorábban hó közepén, de inkább a végefelé érkezik meg hozzám, addigra meg gyönyörűen el is felejtem miket rendeltem és tökre nagy a meglepi, mikor kibontom a csomagjaimat :) Jelenleg 19 leadott rendelésem van, szóval lesz öröm é bódottá, ha ezek szép lassan beszállingóznak hozzám ^^

- Ez lesz talán a legszokatlanabb infóm az elmúlt időkről, de teljesen rákattantam a kpop-ra. Azért gondolnám szokatlannak, mert aki kicsit is ismeri ezt a zenei műfajt, valószínűleg nem társítaná hozzám. Mert én ugye leginkább a metalt preferálom, bár mindenevőnek vallom magam zenei ízlés terén. És hogy miként fér meg egymás mellett a metal és a kpop? Jelentem teljesen jól. Ismét tágult egy kicsit a zenei ízlésem, valami teljesen újat ismertem meg és olyan mélyre süllyedtem benne, hogy azt még én se gondoltam volna. Azért azt hozzá kell tennem, hogy nem egészen újkeletű nálam a kpop iránti rajongás, sőt úgy általánosságban az ázsiai zenék szeretete sem. Tini korom óta imádom az animéket, ebből kifolyólag elég sok japán zenével ismerkedtem meg, innen pedig egyenes út vezetett a koreai zenéhez. Bevallom a kpop-ot jobban is szeretem, valahogy közelebb áll hozzám, de a japán zenéknek is meg van a maga varázsa. Azt hiszem az első kpop számomat úgy 8 évvel ezelőtt hallgattam meg és azóta apránként csordogált be egyre több muzsika az életembe ebből a műfajból, mostanra viszont teljesen függő lettem. Nem igazán írtam róla eddig, mivel azt tapasztaltam, hogy az emberek hajlamosak lenézni azt, aki kpop-ot hallgat. Szóval ja, betoji voltam és nem vállaltam fel azt, amit szerettem, pedig semmi ciki nincs ebben az egészben. Nagyon változatos műfaj, elsőre szokatlan is volt, kellett egy kis idő, mire nem hangzott idegenül a nyelv és a különféle nyugati stílustól eltérő koncepciók sem vágtak mellbe. Ennek majd szeretnék egyébként egy külön bejegyzést szentelni, mert tényleg hatalmas segítség volt ez az új zene számomra, legfőképpen a BTS. Igen, tudom, nagyon felkapottak a golyóálló fiúk, és igen, a csapból is ők folynak, de mentségemre legyen szólva, hogy én kb. 3 éve ismerkedtem meg velük, szóval még a nagy BTS hullám előtt lettem A.R.M.Y. Egész szép kis kollekcióm gyűlt össze a lemezeikből és dvd-ikből, de erről a témáról majd később mesélek.

- Kicsit az előző témához vág az, hogy rákattantam a koreai kozmetikumokra. Ahogy a kpop belépett az életembe úgy hozta magával a koreai kozmetikumok iránti érdeklődést is, és a sokadik próbálgatás után azt kell mondjam, nem csalódtam bennük. Tudom, ezeket már sok blogger felfedezte, de én elég szkeptikus ember vagyok, szép apránként próbálgattam őket. Először csak apróságokkal kezdtem; kézkrémekkel, fátyolmaszkokkal, amikkel nagyon nem lehet mellé lőni, aztán kipróbáltam a híres lip tint-eket. Vizesebb állagú és lehúzható verziót is kipróbáltam és habár először nagyon idegennek éreztem magamon ezeket a sminkeket, szép apránként nemcsak hogy megbarátkoztam velük, de meg is szerettem őket. Mostanság egyre többször kapom magam azon, hogy nem matt folyékony rúzst használok, hanem az egyik lip tintemet. Egészen más érzés ezeket viselni, és habár néha felfrissítésre szorulnak, én mégis előszeretettel használom őket a hétköznapokon.

Olyan hatást lehet velük elérni, mintha az ember lánya nem is viselne semmit az ajkain, de közben mégis. A csillámos szemre valókat is nagyon megszerettem, így tavasszal szívesen használom őket. Most is elég sok koreai kozmetikum érkezését várom és egyre komolyabb dolgokat próbálok ki. Az elején még óvatos voltam, próbáltam biztonsági pályán mozogni, de most, hogy egyre jobban belemélyülök a koreai szépségápolásba és megismerem a jó oldalait, szívesebben próbálok ki többféle terméket is. Nagyon kíváncsi leszek mindazokra, amiket rendeltem, remélem továbbra is pozitív tapasztalataim lesznek.

Hát úgy nagy vonalakban ezek voltak a főbb témák, amiket érinteni szerettem volna. Talán apróságoknak tűnhetnek, de nekem nagy segítséget nyújtottak. Néha csak egy-egy apró dolognak kell történnie ahhoz, hogy az hatalmas lökést adjon az embernek. Én mostanában ezekbe az újj hobbikba, örömökbe kapaszkodok, ezek segítenek átlendülni a mélypontjaimon.
És örömmel konstatálom, hogy még mindig képes vagyok mosolyogni, meg idétlenkedni is :P

(nem tudom mi történt a szemöldökömmel... :D)

Találkozunk legközelebb!
(remélem... :P :D)