Ősztündér smink

Sziasztok!

Idejét sem tudom már mikor volt kreatív smink a blogon, de mikor betegen ültem itthon jött egy sugallat, miszerint nekem valami érdekesebb sminket kell készítenem. Szerencsére az arcom is volt már annyira vállalható formában, hogy nekiállhattam a dolgoknak, és szinte egyből egy ősztündéres arcfestés jutott eszembe, ha már nyakig benne vagyunk ebben az évszakban. Én akár Halloween-re is el tudom képzelni, ha valaki épp nem akar rothadó hulla lenni :P Mondjuk ez utóbbiak közelebb állnak hozzám, de most valami bájosabbhoz volt kedvem.
A smink alapját az aranysárga, s bronz, a narancs, a piros és a burgundi színek képezik, amit megkoronáztam egy erősebb tusvonallal és bordó ajkakkal. A smink néhány falevél darabka felragasztásával vált teljessé, illetve a hajamat is díszítettem pár őszi bogyóval és levéllel. Én nagyon élveztem ennek a sminknek az elkészítését, és habár ez most közel sem olyan formabontó, mint ami rám jellemző, nekem még így is nagyon tetszett :)

Most miért? Néha a tündérek is megéheznek :D

Remélem tetszett nektek!

Szeretnétek még Halloween-i témában kreatív sminkeket látni? Ha igen, szívesen várom az ötleteket, vagy akár csak a megerősítést, mert van néhány téma a tarsolyomban :P 

Kultikus filmek a gyerekkoromból - A koboldok varázslatos legendája

Mikor elindítottam ezt a kis rovatot, el nem tudtam volna képzelni, hogy ennyi filmet szerettem volna gyerekkoromban, amik ráadásul megváltoztatták az életemet. A sokadik élménybeszámolót, nosztalgia-bejegyzést írom és még mindig érzem mindegyiknél azt a csodálatos, elmerengő hangulatot, hogy aztán visszacsöppenjek a régi időkbe, mikor kislányként néztem ezeket a filmeket. A jó történetek mindig magukkal tudtak ragadni, talán ezért is szeretek annyira mozizni mai napig is.

A mostani filmem szintén különleges helyet foglal el a szívemben. Aki ismer az tudja, hogy rajongok a tündérmesékért - de azokért az igazikért ám, amik tényleg mesések és tényleg tündérek, meg koboldok, meg más "mesebeli" lények vannak benne. Azért tettem idézőjelbe, mert van, akinek ezek a lények mesebeliek, és van, akiknek nem. Én utóbbiak közé tartozom. Számomra a tündérek létezése nem volt kérdés, mindig is hittem bennük és hiszek a mai napig is. Mindez talán az ír felmenőimnek köszönhető, a kelta mesevilág szeretete könnyen lehet, hogy valami rokonsági hozadék. Akárhogy is, a tipikus ír mesevilágra épülő történetekért mióta az eszemet tudom, bolondultam. Már nem emlékszem hogyan találtam rá a Koboldok varázslatos legendáira - gyanítom a tévében csíphettem el és ott felejtettem magam előtte. Teljesen rabul ejtett az a világ - kicsit a magaménak éreztem, még ha giccsesen is vannak ábrázolva a szereplők. A koboldok viccesek és örökké vidámak, szeretnek jókat zenélni, táncolni, inni és persze borsot törni mások orra alá. A tündérek ezzel szemben éteriek, az egész világuk nagyon légiesnek, kecsesnek, királyinak van ábrázolva. Arra konkrétan emlékszem, hogy Jessica hercegnő sminkjét imádtam :D

A történet tulajdonképpen egy modern feldolgozása a Rómeó és Júliának. Ebben már csak az a vicces, hogy én azt a sztorit nem is szeretem annyira, mégis itt olyan környezetben mutatták be, ami még engem is megfogott. A koboldfiiú és a tündérhercegnő egymásba szeret, ám ez a két család viszályához vezet, s a végén mindenkinek nagy áldozatokat kell hoznia a békéért. Nem is nagyon kell több szót ejteni erről a meséről, mert a történetszál végig Shakespeare méltán híres művét követi. Amiben ez a film más, az a szereplők és a környezet, illetve beletettek egy kis emberi részt is, gondolom hogy kicsit visszatérhessünk a realitás talajára. Bevallom én azokat a részeket annyira nem kedvelem, mindig átpörgetem őket és inkább a tündérek, meg koboldok világában merülök el. Az a sok szép díszlet, ruha és romantika, no meg persze a csipetnyi humor sem hiányzik :) Összességében ez egy kedves, aranyos film, amit a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttek igazán tudnak élvezni.

És ami még igazán különlegessé teszi ezt a mozit, az a végén található esküvői rész. A koboldfiú és a tündérhercegnő összeházasodnak, a lagzijuk végén pedig felcsendült A Dal. Mikor meghallottam (voltam kb. 10 éves) tudtam, hogy erre kell majd nekem is táncolnom az esküvőmön. Hát úgy is lett, mert bizony ez volt az a zene, amire a nyitótáncunkat előadtuk, én pedig végtelenül boldog voltam, hogy ezen gyerekkori álmom is valóra válhatott :)

Ha még nem láttátok ezt a történetet, de szeretitek a meséket és a romantikát, no meg szerettek gyönyörködni a csodaszép ír tájban, akkor feltétlenül nézzétek meg, higgyétek el - egy élmény :)

A Dal :)

Keresztszemes tündérkéim

Már régebben készen lettem ezekkel a hímzésekkel, de még csak most jutottam el odáig, hogy feltegyem a képeiket. Róluk annyit kell tudni, hogy testvérek, az egyik Hold tündér, a másik pedig Nap tündér. Először csak a Holdas leányzót szándékoztam megvenni, de aztán nem volt szívem otthagyni a testvérkéjét, így végül mindkettejüket hazahoztam. Ha valamikor végre be tudjuk őket kereteztetni, akkor igazán gyönyörűen fognak mutatni egymás mellett a falon :) (persze a képek nem adják vissza az élő szépségüket, de nagyjából sejtetik, hogy milyenek lehetnek a valóságban)

Holdacska




Napocska

Események

Hosszas kihagyás után ismét itt vagyok. Nem nagyon volt időm és erőm bejegyzéseket írni, mert olyannyira fáradt voltam, hogy sokszor csak beájultam az ágyamba és már aludtam is. Viszont úgy érzem, hogy napról napra jobban bírom ezt a tempót, hiszen azért kell egy kis idő, mire az ember beleszokik ebbe az új életritmusba. A napjaim általában egész kellemesen telnek; dolgozgatom kitartóan, de persze még nagyon az elején vagyok, és sokat kell még tapasztalnom. Szerencsére igazán kedves és segítőkész kollégák vesznek körül, akikhez bármikor bátran fordulhatok, illetve a gyerekekkel is egyre jobb a kapcsolatom, szóval összességében egész jól érzem magam :) Már meg is kaptam az első fizetésemet, ami ugyan nem teljes, mivel az augusztusi két hét munkáért kaptam, de akkoris, az az én pénzem, megdolgoztam érte, és hamarosan úgy is jön a teljes havi fizetés. Szerencsére a párom és a családom is egyet értett velem abban, hogy az elsőt nyugodtan költsem arra, amire szeretném, úgyhogy amint átutalják a számlámra, neki is állok bevásárolni. Első sorban egy új szemüveget kell vennem magamnak, mert a mostani már több, mint öt éves, és borzasztó állapotban van. A lencséje tiszta karc, és már jópárszor ki is esett, a keret pedig több helyen forrasztva van. Ezután egy télikabátot szeretnék venni, mert az előzőt sajnos megcsócsálták a molylepkék (földig érő fekete szövetkabát volt), és abban már nem mehetek ki az utcára. Nagyon remélem, hogy fogok találni valami hozzá hasonlót, mert nagyon imádtam, és nem szeretnék másmilyen kabátot magamnak. Aztán talán még egy téli cipőt is vennem kell, illetve néhány meleg holmit is, a maradékot pedig még nem tudom mire fogom költeni. Nem áll szándékomban elherdálni az összes pénzemet csak azért, mert megtehetem, úgyhogy csak azt fogom megvenni, amire szükségem van, fölösleges költekezésekbe nem kezdek bele. Persze vannak olyan dolgok, amiknek nem tudok ellenálni, ezek pedig a könyvek :)

Eddig mindig a szüleim, illetve a párom vettek nekem könyveket, most viszont már én fogok tudni vásárolni magamnak. Erről jut eszembe, pont az elmúlt napokban kaptam néhány nagyon jó kis könyvet a páromtól. Az egyik a Tintaszív, amit először filmen láttam, és mivel nagyon tetszett a története, ezért megkaptam könyvben is, aztán a legutóbbi szerzeményeim a Milla és Sugar sorozat eddig megjelent négy kötete. Mivel szokásomhoz híven szinte falom a könyveket, ezért a négyből már kettőt ki is olvastam egy nap, de nem aggódom, ugyanis október végén jön majd a legkedvesebb mesém, a Fairy Oak negyedik része. Végtelenül boldog vagyok, hogy mégis csak lesz folytatása ennek az imádnivaló történetnek, mert én eddig úgy tudtam, hogy a trilógia lezártával véget érnek Fairy Oak lakosainak kalandjai. Ám szerencsére az írónő a nagy sikerre való tekintettel úgy döntött, hogy további három könyvet ír még az eddigi trilógiához, így a történet összesen hat részes lesz. Egyébként mind a Fairy Oak-ot, mind a Milla és Sugar sorozatot édesanyám egyik kolléganője által ismertem meg (akinek továbbra is áldom a nevét), ugyanis édesanyám elmesélte neki, hogy mennyire szeretem a meséket, főleg a tündéreseket, és odaadta kölcsönbe a fent említett könyveket. Egyből beleszerettem ezekbe a csodásan illusztrált, bűbájos mesékbe, és azóta a kedvenceimként tartom őket számon. Aki hozzám hasonlóan nagyra nőtt gyereknek tartja magát, annak bátran ajánlom őket, mert tényleg igazán tüneményesek! :) Szóval az elkövetkező időkben vadászni fogom a fenti könyvek folytatásait, illetve szeretném még beszerezni Michael Ende-től a Momo-t, amit már sokan ajánlottak nekem. Most azt hiszem ennyi volt a beszámoló, és remélem, hogy legközelebb nem egy hónap múlva lesz időm és erőm klaviatúrát ragadni. Addig is mindenkinek csodaszép, tündérmesés napokat kívánok! :)

Kellemes élmények

Mostanában nagyon jó hangulatban vagyok annak ellenére, hogy nem csupa vidámság az életem. Történtek velem az utóbbi napokban rossz dolgok, de nem szeretnék ezeken többet agyalni, mint amennyi szükséges. Inkább koncentrálok olyasmikre, amik boldogsággal töltenek el, és ezeknek köszönhetően hamar el is felejtem a bánatomat. Az egyik ilyen élményem egy bájos anime megnézése volt.

A mese címe Sugar, a kis hótündér, és úgy érzem, mintha az alkotók egyenesen nekem készítették volna, annyira illik hozzám. Igazi tündérmese, melyben olyan örök értékek kapnak szerepet, mint a barátság, a segítőkészség, a törődés és a szeretet. A történet egy Saga nevű kislányról szól, aki összebarátkozik Sugarral, a csetlő-botló kis időjárás-tündérrel. Saga nagyon pontos és precíz életet él, míg Sugar folyton bajt és galibát okoz. Saga csak arra vágyik, hogy a pontos napirendjét mindig betarthassa, míg Sugar nagy álma az, hogy igazi hótündérré válhasson. Kettejük furcsa barátságáról és közös barátaik hétköznapjairól szól a történet, s habár nincsenek benne világmegváltó gondolatok, nekem nem kevés melegséget csempésztek a hétköznapjaimba. Ó, és vigyázat! Akit esetleg érdekel a történet, az számítson a megnézésekor súlyos cukormérgezésre.

Nem csak Sugar neve miatt, hanem mert ő és a többi időjárás-tündér karaktere és rajzolása annyira aranyos, hogy az erre érzékeny emberek lelki világa (mint amilyen én is vagyok) nem fog tudni védekezni ennyi cukiság ellen. Aztán mikor megnéztem az utolsó részt is, annyira rákattantam ezekre a dolgokra, hogy elkezdtem keresgélni a neten, és imádni való kis tündér házikókat találtam. Íme a kedvenceim:

Hát nem bűbájosak? Na persze kellenek bele bútorok is, mint mondjuk ezek:

Komolyan mondom, ha lehetőségem lenne, akkor azonnal fognám a fogkefémet és beköltöznék a fentebb látható csuda-mesés házikók egyikébe ezzel az imádni való piros gombás bútorzattal. Hát igen, azt hiszem reménytelen eset vagyok. Súlyos tündérimáditiszben szenvedek :) Azt hiszem jellemileg mindig is fogékony voltam az ilyesmikre, a neveltetésem pedig csak rátett erre még egy lapáttal. Édesanyám mindig azt mondta, hogy legyek nyitott mindenre, hiszen a világ nem lehet csak fekete és fehér, meg kell találni benne a színeket. Sokszor említette, hogy az emberi szem nem mindig látja azokat, akik ugyanúgy velünk élnek, mint bárki más, de attól még igenis léteznek. Nagyon nagy hatással voltak rám a szavai. Emlékszem régen milyen sokszor volt az a délutáni programunk, hogy ajándékokat vittünk a tündéreknek. Anyu megsütötte a süteményt, én pedig a létező legapróbb szaggatóval formákat vágtam ki belőle. Olyan kicsikék lettek, mint egy gomb, vagy egy kupak, a süti pedig általában almás pite, linzer, vagy piskóta volt.

Aztán ezeket egy virág mintás, műanyag tányérra tettük (ami egyébként a homokozó felszerelésem része volt), raktunk hozzá még pár darab gyümölcsöt, majd elsétáltunk a házunk mögötti zöld részre, és a fák tövében otthagytuk a kis szeretet-csomagot a tündéreknek. A tányér másnapra mindig üresen állt. Persze ki tudja, lehet, hogy a kóbor állatok, vagy a vadmadarak megették őket, de én szívből reméltem, hogy a tündérek találták meg az ajándékainkat. Sőt, a mai napig szeretnék hinni abban, hogy így történtek a dolgok. Most pedig egy ide illő idézettel zárom a gondolataimat (ha láttátok a Hook című filmet, akkor ismerős lehet).

"Ugye tudjátok, honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a Földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a Földön. Ezekből lettek aztán a tündérek"

Tündérnevek

Miért van az, hogy akárhány mesébe is kezdek bele, a nevek kitalálásával mindig bajban vagyok? Egész álló nap szenvedtem azzal, hogy a tündérkéimnek aranyos, jellemükhöz illő nevet találjak, és meg kell valljam, korántsem olyan egyszerű, mint azt egyesek gondolnák! Mert nagyon sok mindenre oda kell ám figyelni, például hogy tényleg passzoljon a személyiséghez, és valamiképp utaljon is rá, de azért legyen könnyen kimondható, megjegyezhető, mert a gyerekek nem szeretik a bonyolult neveket. És akkor még a nekik való stílusról nem is beszéltem. Mert nem hívhatok egy kisgyerekeknek szóló mesében egy tündért Gwendolynnak, vagy Norsaranaelnek, mert azért mégiscsak. Szóval tényleg nem kis dolog ez, de végül csak sikerült megoldanom, bár még így is van jó pár szereplőm, akiknek még nem találtam ki nevet.

Egyébként olyan érdekes dolog ez a meseírás. Mert miközben írom, nagyban agyalok azon, hogy minél élvezhetőbb és kalandosabb legyen a cselekmény, de amikor átolvasom az írottakat, már átlényegülök olvasóvá, és úgy tudom élvezni a történetet, mintha kívülálló lennék. Holott pontosan előtte pár perccel én magam írtam meg, tudom, hogy mi fog történni! Nagyon jó érzés ez, igazán. Egyébként az elmúlt hónapokban találtam néhány jó kis történetet, ilyen például a Narnia Krónikái, a Spiderwick Krónikák, és az abszolút győztes, a Fairy Oak. Nem is tudom mikor olvastam annál bájosabb mesét. Ezek a művek azért reményt ébresztenek bennem, hogy vannak még igényes történetek is, no és persze ihletet adnak a saját munkáimhoz. Ha pedig már minden részletet alaposan kidolgoztam, jöhetnek a szereplő-rajzok. Sok lesz ezekkel a munka, de igazán megéri, pláne ha élvezem is csinálni :)