Back again

Sziasztok!

Őszintén, nem tudom hogyan kezdjem ezt a bejegyzést. Ekkora kihagyás után az ember keresgéli a megfelelő szavakat, a témát, talán szabadkozni is akar, miközben talán ez a legidegesítőbb dolog, amit egy blogger tehet, de mégis megtesszük.
Május óta nem volt új bejegyzés a blogon, és ha őszinte akarok lenni magamhoz és hozzátok is, bizony fontolgattam a bezárást. Hogy miért? Nos, több oka is van.

1. Az utóbbi időben valami hihetetlenül motiválatlan vagyok, mármint ami az írást illeti. Nem olyan ez, mint mikor saját elhatározásomból szüneteltettem a blogot, szimplán nem találom a módját annak, hogy bejegyzést írjak. Van, hogy ezer meg egy téma kavarog a fejemben, amikről jó lenne írni, de aztán mégsem szánom rá magam a megírására. Van, hogy semmi ötletem sincs, akkor meg minek írjon az ember, úgyis izzadtság szagú lenne az egész.

2. Nem a legvidámabb napjaimat élem jelenleg. Voltak történések, amik eléggé megtörtek lelkileg és kisebb gondom is nagyobb volt annál, semmint hogy figyeljek az oldalra. Nem szeretném részletezni a dolgokat, úgy gondolom, hogy ezek a magánéletem legprivátabb részletei, de legyen elég annyi, hogy eléggé padlón voltam, talán még vagyok is egy kicsit. Mondjuk úgy, hogy eléggé belemásztam megint a depibe. Azért javulgatok, próbálom összeszedni a darabjaimat és újra megtalálni önmagam. Tudjátok, elesni, koronát igazítani, tovább menni.

3. Talán a fenti okok is közrejátszanak ebbe, de a munkám az utóbbi időben jobban leszív, mint eddig valaha. Biztos voltatok ti is úgy vele, hogy egy átmelózott nap után csak fürödni és kajálni volt erőtök, aztán bekómáltatok az ágyba. Na, hát velem hónapok óta ez van. Azért hozzátenném, hogy ez a melós fáradtság nem az a fajta rossz kimerültség, nem idegileg visel meg, inkább sok a rohangászás és egy perc pihenő időm sincs.

Az ok, amiért most mégis klaviatúrát ragadtam az, hogy szeretném újra kihasználni a blog terápiás jellegét. Azt, hogy milyen jó dolog is írni, milyen jó érzés szavakba önteni a gondolataimat. Szeretném hinni, hogy jó hatással lesz rám, ha ismét írni kezdek - legyen akármi is a téma -, és hogy talán ennek köszönhetően vissza tudok térni a régi önmagamhoz. Vagy ha ahhoz nem is, de sikerül általa kikerülnöm ebből az ördögi mókuskerékből, amiben most benne vagyok. Kezdem úgy érezni magam, mint egy robot, aki csak bejár a munkába, alszik pár órát, aztán másnap kezdi előlről az egészet - nulla kikapcsolódás, nulla kreatívkodás, nulla emberi kapcsolatok. És ez zavar. Persze nem a blogtól várom a csodát, hiszen több mindent is újra kell élesztenem magamban. Újra szocializálódnom kell, találkozni régi barátokkal, szerettekkel, újra erőt kell vennem magamon, hogy ne elégedjek meg a muszáj dolgokkal, hanem tevékenykedjek azokon túl is, és talán ezek együtt majd meghozzák a várt eredményt.

Nem számítok arra, hogy a régi olvasó táborom egyből visszatalál hozzám, hiszen teljesen érthető, ha egy sokáig inaktív blogot már nem követnek annyian, ugyanakkor el kell mondanom mennyire jó volt azt látni, hogy nem iratkoztak le tőlem olyan sokan ez idő alatt. Nem ígérem, hogy egyből hozom majd a régi formám, a régi bejegyzések sem biztos, hogy egyből visszatérnek, de igyekezni fogok. És nem, nem úgy, mint legutóbb, amikor azt írtam, hogy rendszeresebben fogok jelentkezni :P Bár talán az lenne a legokosabb, ha nem jelentenék ki semmit, ki tudja nálam :D De akartam adni magamnak még egy esélyt. Ha ti is megadjátok nekem, nagyon köszönöm.

Ja, és kedves kituggya: nagyon köszönöm, hogy ezen hosszú idő alatt írtál hozzám kommenteket, bevallom, nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy újra próbálkozzak az írással :) Jó volt látni, hogy valaki még ekkora kihagyás után is visszavárt engem :) Ez persze nem azt jelenti, hogy másoknak, akik reménykedtek ne lennék hálás, csupán ő volt az, aki ennek hangot is adott és valahogy minden egyes kommentje egy kis fenékbe billentés volt, hogy "ugyanmár Szilvi, ébresztő!" Szóval köszi :)

A remélhetőleg következő viszont olvasásig pedig szebb napokat mindenkinek!