2017. november 12., vasárnap

Back again





Sziasztok!

Őszintén, nem tudom hogyan kezdjem ezt a bejegyzést. Ekkora kihagyás után az ember keresgéli a megfelelő szavakat, a témát, talán szabadkozni is akar, miközben talán ez a legidegesítőbb dolog, amit egy blogger tehet, de mégis megtesszük.
Május óta nem volt új bejegyzés a blogon, és ha őszinte akarok lenni magamhoz és hozzátok is, bizony fontolgattam a bezárást. Hogy miért? Nos, több oka is van.

1. Az utóbbi időben valami hihetetlenül motiválatlan vagyok, mármint ami az írást illeti. Nem olyan ez, mint mikor saját elhatározásomból szüneteltettem a blogot, szimplán nem találom a módját annak, hogy bejegyzést írjak. Van, hogy ezer meg egy téma kavarog a fejemben, amikről jó lenne írni, de aztán mégsem szánom rá magam a megírására. Van, hogy semmi ötletem sincs, akkor meg minek írjon az ember, úgyis izzadtság szagú lenne az egész.

2. Nem a legvidámabb napjaimat élem jelenleg. Voltak történések, amik eléggé megtörtek lelkileg és kisebb gondom is nagyobb volt annál, semmint hogy figyeljek az oldalra. Nem szeretném részletezni a dolgokat, úgy gondolom, hogy ezek a magánéletem legprivátabb részletei, de legyen elég annyi, hogy eléggé padlón voltam, talán még vagyok is egy kicsit. Mondjuk úgy, hogy eléggé belemásztam megint a depibe. Azért javulgatok, próbálom összeszedni a darabjaimat és újra megtalálni önmagam. Tudjátok, elesni, koronát igazítani, tovább menni.

3. Talán a fenti okok is közrejátszanak ebbe, de a munkám az utóbbi időben jobban leszív, mint eddig valaha. Biztos voltatok ti is úgy vele, hogy egy átmelózott nap után csak fürödni és kajálni volt erőtök, aztán bekómáltatok az ágyba. Na, hát velem hónapok óta ez van. Azért hozzátenném, hogy ez a melós fáradtság nem az a fajta rossz kimerültség, nem idegileg visel meg, inkább sok a rohangászás és egy perc pihenő időm sincs.

Az ok, amiért most mégis klaviatúrát ragadtam az, hogy szeretném újra kihasználni a blog terápiás jellegét. Azt, hogy milyen jó dolog is írni, milyen jó érzés szavakba önteni a gondolataimat. Szeretném hinni, hogy jó hatással lesz rám, ha ismét írni kezdek - legyen akármi is a téma -, és hogy talán ennek köszönhetően vissza tudok térni a régi önmagamhoz. Vagy ha ahhoz nem is, de sikerül általa kikerülnöm ebből az ördögi mókuskerékből, amiben most benne vagyok. Kezdem úgy érezni magam, mint egy robot, aki csak bejár a munkába, alszik pár órát, aztán másnap kezdi előlről az egészet - nulla kikapcsolódás, nulla kreatívkodás, nulla emberi kapcsolatok. És ez zavar. Persze nem a blogtól várom a csodát, hiszen több mindent is újra kell élesztenem magamban. Újra szocializálódnom kell, találkozni régi barátokkal, szerettekkel, újra erőt kell vennem magamon, hogy ne elégedjek meg a muszáj dolgokkal, hanem tevékenykedjek azokon túl is, és talán ezek együtt majd meghozzák a várt eredményt.

Nem számítok arra, hogy a régi olvasó táborom egyből visszatalál hozzám, hiszen teljesen érthető, ha egy sokáig inaktív blogot már nem követnek annyian, ugyanakkor el kell mondanom mennyire jó volt azt látni, hogy nem iratkoztak le tőlem olyan sokan ez idő alatt. Nem ígérem, hogy egyből hozom majd a régi formám, a régi bejegyzések sem biztos, hogy egyből visszatérnek, de igyekezni fogok. És nem, nem úgy, mint legutóbb, amikor azt írtam, hogy rendszeresebben fogok jelentkezni :P Bár talán az lenne a legokosabb, ha nem jelentenék ki semmit, ki tudja nálam :D De akartam adni magamnak még egy esélyt. Ha ti is megadjátok nekem, nagyon köszönöm.

Ja, és kedves kituggya: nagyon köszönöm, hogy ezen hosszú idő alatt írtál hozzám kommenteket, bevallom, nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy újra próbálkozzak az írással :) Jó volt látni, hogy valaki még ekkora kihagyás után is visszavárt engem :) Ez persze nem azt jelenti, hogy másoknak, akik reménykedtek ne lennék hálás, csupán ő volt az, aki ennek hangot is adott és valahogy minden egyes kommentje egy kis fenékbe billentés volt, hogy "ugyanmár Szilvi, ébresztő!" Szóval köszi :)

A remélhetőleg következő viszont olvasásig pedig szebb napokat mindenkinek!


28 megjegyzés:

  1. Annyira, de annyira örülök, hogy itt vagy, Szilvi! Most mondhatnék neked olyan okosságokat, hogy "minden rossz dolog véget ér egyszer", és hogy "a hullámvölgy után úgyis emelkedő jön", de ez tök fölösleges, tudod te ezeket magadtól is. :)
    És igen, a blog tényleg felér egy terápiával! Szóval igazítsd meg a koronád, és folytasd ott, ahol abbahagytad! ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen ^^ Jó látni, hogy vannak, akik vissza vártak :)
      Igen, igazad van, minden gödörből ki lehet mászni. Mondjuk úgy, hogy már ott van a létra, amin kimászhatok, és az első pár fokot rajta megtettem :)

      Törlés
  2. Jó, hogy visszatérsz, hiányoztál :)
    Sokat gondoltam Rád, rágugliztam a nevedre, lestem, hogy szerepelsz-e a hastáncos estek képein. Azt hittem, csak elfoglalt vagy, reméltem, hogy jól mennek a dolgaid - sajnálom, hogy ilyen hullámvölgyet élsz meg.
    Emiatt viszont még jobban örülök, hogy elszántad magad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon aranyos vagy ^^ Nekem is hiányzott a blog és a társaság :)
      Voltak hastáncos fellépéseim, de annyira nem hangoztattam, most valahogy ez is kimaradt. De lesz még a közeljövőben is jó néhány :)
      Hát az élet nem mindig habos torta, most épp ilyen időszakomat élem, de lesz ez még jobb is :)

      Törlés
  3. Én is nagyon megörültem, hogy megláttam van új bejegyzés, és bizony félve nyitottam meg, nem-e csak egy búcsút fogok olvasni. De nem, és örülök, ha lesznek új bejegyzések bármilyen témában is. (-: Sok erőt kívánok a magán dolgaidhoz! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy visszavártál, jó érzés újra itt lenni - remélem kitart a lelkesedésem és nem punnyadok vissza :P Tényleg gondolkodtam a búcsún is, de még nincs szívem elengedni a Mesevilágomat. Mert ha senki nem olvasná rajtam kívül, akkor is fojtatnám, hiszen anno is azért kezdtem el, mert szerettem írni. Amíg ez meg van bennem, addig meg lesz a blog is :)
      Köszönöm a jókívánságokat!

      Törlés
  4. Pont tegnap gondoltam rád, annak reményében, hogy valamikor a közeljövőben folytatod majd a blogot. Nem szokásom kommentelni, de úgy gondoltam, hogy most itt lenne az ideje. Szóval bármilyen témában is tervezed folytatni az írást, én csak biztatni tudlak! Várom a következő bejegyzést, és remélem, hogy hamarosan jobban leszel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emese, nagyon köszönöm, hogy írtál :) Különösen jól esik abban a tudatban, hogy írtad, nem szokásod kommentelni, most viszont még is megtetted - nekem ez nagyon sokat jelent :) Igyekszem azért érdekes tartalmakat megosztani majd itt a közeljövőben, ahogy régen is tettem (vagy legalábbis merem remélni, hogy némelyik olyan volt), a jókívánságot pedig szívből köszönöm :)

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Köszi, én is örülök, hogy újra itt vagyok :) <3

      Törlés
  6. Én vissza-visszanéztem annak reményében, hogy valami történik. Ahogy olvastam a bejegyzés elejét most pont arra gondoltam, hogy neked főleg terápiás célra is jó a blogod (nekünk is. :) ), mert sokkal több a személyes gondolat, mint a sminkcucc. Én ezért is szeretem olvasni. Örülök, hogy visszatértél - talán hosszabb időre most, de persze te fogod érezni, erőltetni nem szabad. Judit

    VálaszTörlés
  7. Aah de jo!!! Udv ujra itt! <3 <3
    Es bocsi hogy oromomben lekiabaltam a fejed kommentben...xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, jó megint itt lenni ^^ A kiabálás sem baj, nyomatékosítja az örömöt :P

      Törlés
  8. Nekromancica vagyok bocsi,de egyszerűen hetek óta egy rakás trágya a gépem és konkrétan szerintem vírusos,mert kattintásra reklám oldalakat dob be,meg nem tudok belépni se a saját gmail fiókomba se senkiébe =( Így most blogolni meg semmit nem tudok :D

    Én nagyon megértem a dolgokat. Mostanában én is ezt érzem állandóan,hogy mintha semmire nem lenne időm és bár valójában nincs is. Legutóbb volt egy szuperviziónk és én külön megemlítettem ezt a pontot mint negatív aspektust az életemben és elmondtam,hogy jól tudom,hogy az ember innen onnan csíp le,hogy időhöz jusson,de engem megvisel,hogy a barátaimból kellett. Ez olyan lelkiismeret furdalást okozott nekem.
    Az is lehet,hogy szimplán nagyon év vége van és ami eddig alig szívott le,most dupla annyit szív,nem tudom :(
    A lényeg,hogy jó ha újra úgy érzed hogy írni szeretnél ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió drága!
      Nem hangzik jól ez a gépes dolog, lehet tényleg vírus, bár én ugye nem értek hozzá kicsit sem. Nincs valami ismerősöd, aki át tudná pucolni a géped?
      Hát igen, valahogy így jönnek most össze a dolgok. Valami néha elmarad, hogy másnak helyet szorítson, de igazából ez vacak érzés, szerintem másban is bűntudatot keltene, főleg ha két számára fontos dolog között kell választania. Nálam mondjuk inkább a motiválatlanság az, ami csöndre késztetett, meg a nem túl jó kedvem, de igazából minden összefügg, mert ha az ember erőt vesz magán, akkor ki tud kerülni a mókuskerékből. Csak nehéz megtenni a lépést. Nem mintha ez a robot szerű állapot jobb lenne, csak megszokott és nehéz belőle kirobbanni.
      Az is igaz, hogy nagyon év vége van, a téli időszak amúgy is nyomasztó tud lenni, szóval ja, sokmindenből tevődik össze minden. De nagyon jól esik újra itt lenni és írni, remélem jó hatással lesz rám :)

      Törlés
    2. Naa,most Zoli gépén vagyok,szóval be tudtam itt lépni a fiókomba... utálom =( Hát megcsinálja majd nekem valamikor,csak mindig a mikor a jókérdés. Remélhetőleg most hétvégén =/

      Remélem most már neked is jobb időszakok jönnek. Mondjuk én a magam részéről nem érzem úgy,hogy jobb lenne bármi is,mert nekem is sok ebből az évből.. nem is akarom,hogy jobb legyen =( Nagyon sokszor érzem azt,hogy úgy eltűnnék a világból és nem léteznék.
      Amúgy mitől volt rossz kedved? =/

      Törlés
    3. Drukkolok hogy sikerüljön megoperálni a géped :)
      Én is bízom abban, hogy most már a lejtő után valami jó is fog velem történni, de sajnos nagyon együtt tudok érezni az utolsó gondolatoddal... néha jó lenne felszívódni.
      A rossz kedv oka meg összetett dolog és annyira nem is mesélnék róla itt, azt hiszem ez már nem a blog hatásköre. Majd talán levélben, vagy még jobb, személyesen, ha sort tudunk keríteni rá :)

      Törlés
  9. Szilvi, feldobtad a napomat! Épp hétvégén gondoltam rá, hogy írok Neked, megkérdezem mi újság, mert régen beszéltünk.
    Kitartás! Hidd el jobb lesz! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy sikerült feldobnom a napod, neked pedig az enyémet, mikor megláttam a kommented :) Jó újra itt lenni.
      A jókívánságot köszönöm, remélem igazad lesz :)

      Törlés
  10. Örülök, hogy újra olvaslak :) Csak pozitívan, és várjuk a többi írásodat is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nekem is jó újra a fedélzeten :)

      Törlés
  11. Jaj, de örülök, hogy újra itt vagy! *.*

    VálaszTörlés
  12. Szia Szilvi! Orulok, hogy visszatertel, nekem is hianyoztal, es sokszor neztem, hogy irtal-e. Fel a fejjel!;) Nori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Köszi, én is örülök, hogy visszatértem, jó újra írogatni :) Örülök, hogy ennyien vártátok a visszatérésem, remélem ezúttal tartós is lesz ^^

      Törlés
  13. Azért én reménykedve és hősiesen csekkoltam időnként a blogot, vissza is tértél :) ölelés! :)

    VálaszTörlés