Egészséges életmód

Egészen ledöbbent, hogy mi emberek mi mindennel vagyunk képesek mérgezni magunkat. A természet mindent megad nekünk, amire szükségünk van, mi pedig mégis szintetikusan állítunk elő ételeket, italokat, amikre igazából nincs is szükségünk. Mikor ételt veszünk magunkhoz, akkor táplálkozni akarunk, táplálni szeretnénk a testünket, nem pedig csak úgy enni, mert az jó. Amikor pedig italt veszünk magunkhoz, akkor a szomjúságunkat akarjuk csillapítani, nem az ízérzékünk csalfa vágyát szeretnénk kielégíteni. Ehhez hogy fér hozzá a gyorskaja és a cukrozott üdítők? Mintha az emberek elfeljtették volna, hogy mi végre is kell ezeket a dolgokat művelnünk. Nem azért, mert éppen nehéz, zsíros, cukros vacakra vágyunk, hanem mert a testünket egészséges állapotban kell tartanunk. Csupán az agyunk kívánja a sok, művileg előállított nyalánkságot, de a szervezetünknek nincs rá szüksége. Gondoljunk csak bele, hányan isznak manapság vizet, ha szomjasak? A legtöbben vesznek egy kólát (abból is a light-ot, hogy fent tartsák egészségük megőrzésének illúzióját), amitől csak még szomjasabbak lesznek. Aki pedig éhes, az ezerszer inkább betér egy gyorsétterembe, vagy vesz valami cukros péksüteményt, minthogy vegyen magának valami egészséges, rostokban és vitaminokban gazdag táplálékot. Észrevette már valaki, hogy a szervezetünk számára hasznos, elegendő mennyiségű étel után nincs meg az a "majd kidurranok" érzésünk, viszont az éhségünk elmúlt s feltöltekeztünk energiával? Kevesen jutnak el idáig, mert senki nem próbálja ki ezt a verziót, pedig biztos, hogy jobb lenne. Mert a fent említett borzalmak semmit nem tesznek hozzá ahhoz, hogy jobb legyen a közérzetünk, sőt. Függővé tesznek a sok adalékanyaggal, ízfokozóval, amiktől aztán úgy érezzük, hogy nekünk kell az a sok egészségtelen szemét. Pedig nem kell. És most nem papolni akarok, hiszen gyarló ember lévén néha nekem is becsúsznak olyan ételek, amiknek semmi jó hatása nincs, viszont én látom a járható, jó utat, és szeretnék is azon járni. Ahol a szándék megvan, ott út is van hozzá. Mindig csak a kezdet nehéz, az új megszokása, de később már a kezdeti szokatlan lesz a későbbi megszokott. Hiszem, hogy akinek erős az akarata, az le tudja győzni a rossz megszokást, és lépéseket tud tenni a jó érdekében. Mert ez mindenkinek a saját érdeke. Az egészségünk kincs, amire vigyázni kell. A legtöbben idős korukra jönnek rá erre, mikor már ezernyi panasz kínozza őket, holott a betegségeket nem kezelni, hanem megelőzni kell, s ezt soha nem lehet elég korán elkezdeni. Mert amíg fiatal az ember, addig szinte természetes, hogy egészségesek vagyunk, de nem lesz ez mindig így. S miért kellene megvárni ezt az időt, ha tehetünk is ellene? Én nem szeretnék beteges lenni. Nem szeretnék cukor és ízfokozó-függő lenni, sem pedig túlysúlyos örök életemben. Csak egészséges, normális, kiegyensúlyozott életet szeretnék, amit sokáig megtarthatok, ehhez viszont döntenem kell - maradok így, mert ez kényelmes, vagy gatyába rázom magam és változtatok az életmódomon? Én már döntöttem, úgy hiszem.

Jobb az elején egy picit szenvedni az új dologgal, mint később duplán kínlódni lustaságunk ereményével. Érdekes módon rengeteg ember megél édességek, cukros üdítők és sós rágcsálnivalók nélkül - ha nekik bevált, másnak miért ne válna be? Ezek az emberek tudnak valamit, ami jó, csak kellő bátorság kell ahhoz, hogy kövessük a példájukat. Csak egy kis kreativitás és találékonyság kell ahhoz, hogy az egészségtelen nassolni valókat felváltsák az egészségesek. Nem mondom, biztos meg fogom szenvedni én is. Az életmód váltás nem kis teljesítmény, de tudom, hogy megéri, később pedig már el sem fogom tudni képzelni az életemet úgy, ahogy most élem. Persze az egészséges, ésszerű táplálkozás csak egy része a dolognak, nem szabad megfeledkezni a megfelelő mozgásról sem. Én ezzel nagyon hadilábon állok, lévén sosem voltam egy sportoló alkat, de azt tudom, hogy ha néha megmozgatom magam, akkor az nagyon jó érzés. Kellemesen fárasztó, ahogy azt mondani szokták. Csak hát ugye itt is jön a megszokás, meg a lustaság, hogy nap végén, mikor hazaesek a munkából, már nincs kedvem végigcsinálni a táncos dvd-met, vagy nincs kedvem egy órát tekerni a szobabiciklin. Itt is az a lényeg, hogy az ember mértékletesen szoktassa magát a változáshoz, az újhoz, nem rögtön egy kétszer 45 perces cardio programmal kell kezdenie annak, aki teljesen el van szokva a mozgástól, hanem kis lépésekben kell haladni előre. Az orvosok és az edzők azt szokták mondani, hogy mindegy, hogy mit mozog az ember, csak mozogjon, mert a semminél az is több. És a kicsit is becsülni kell, ugyanis ha csak annyit tettél, hogy egy nap lesétáltál pár villamos megállót, akkor annyival közelebb vagy az áhított célod felé, csak nem szabad feladni. Ha pedig úgy érzed, hogy éppen össze akarsz esni a kimerültségtől, akkor senki nem fog pálcát törni feletted, hogy kihagysz egy napot - te szabályozod azt, hogy miként éled az életed, és egy kis lazítás mindig belefér, csak ne váljon rendszeressé. Biztos vagyok benne, hogy néha a nagy fitnesz guruknak is lecsúszik egy-egy pizza, vagy kóla, de utána visszatérnek a szokott egészséges élethez, és ez a lényeg. Fontos, hogy realisztikus célokat várjunk el magunktól, és hagyjunk időt magunknak a változásra. Az egész szervezetünk át fog alakulni, nem megy ez egyik napról a másikra. Ez az egész egy kicsit türelem játék is, de aki kitartó és képes várni, az később meg fogja látni az eredményt is. Én nagyon bízom benne, hogy meg tudom változtatni a mostani életstílusomat, mert most kicsit kétségbe estem.

Ma konkrétan belém hasított a tudat, hogy milyen szinten hanyagolom el magam, és mennyire képes vagyok elpunnyadni egy teljes napot anélkül, hogy bármi hasznosat tettem volna önmagam és a környezetem számára. Az életet élni kell, nem pedig átvészelni, és ha már élek, akkor úgy éljek, hogy az nekem jó legyen. Igaz, most mély gödörből fogok indulni, de az út remélhetőleg felfelé vezet, csak kitartónak kell lenni ahhoz, hogy újra és újra megfogjak egy kapaszkodót, amin feljebb húzhatom magam. És hogy őszinte legyek, nem fogok csupán a mai divat kedvéért áttérni olyan életmódra, ami számomra kényelmetlen. Nem leszek vega, mert kis mennyiségben szeretem a húst, a tofut viszont rühellem, és a zöld tea sem lesz állandó vendég az étrendemben, hiába mondják csodaszernek. Nem fogom számolgatni a kalóriákat az ételek csomagolásain, és nem fogok naponta mérlegre állni, mert ezeknek nem látom értelmét. Hiszem, hogy a szervezetem jól tudja mire van szüksége, s eszerint alakítom majd ki a saját életmódomat, mert szerintem ez mindenkinél személyre szabott. Szóval nagy váltás előtt állok, de izgatottan nézek a jövő elé, mert tudom, hogy jó eredménnyel kecsegtet. Igyekszem türelmes és kitartó lenni, és nem fogok depresszióba esni, majd feladni mindent, ha egy nap be fog csúszni egy kis finomság. Mint mondtam, a váltás nem megy hamar és könnyen, viszont meg lesz bennem az erő arra, hogy újra és újra visszalendüljek és előbb-utóbb nem fognak a régi, megszokott szemetek megkísérteni. Elvégre, mindenki elkezdte valahol, nem igaz? :)

Dunaparti séta

Tegnap igen mozgalmas napunk volt Viktorral. Úgy döntöttünk, hogy a jó időre való tekintettel nem fogunk bent poshadni a lakásban, hanem kimegyünk egy kicsit a természetbe, mégpedig a régi kedvenc székhelyünkre, a Dunapartra. A lábam állapota persze még nem enged túl nagy sétákat, így közvetlenül az ottani parkolóba kocsikáztunk, és csak egy kicsit sétáltunk - inkább a jó levegőt élveztük, meg a csodaszép tájat. Leültünk a kedvenc fűzfánkhoz egy padra, és onnan néztük a napfénytől szikrázó vizet, a benne úszkáló kacsákat, meg a körülöttünk lévő embereket, illetve kutyus társaikat. Annyira jó érzés volt ez az egész! A levegőnek virágillata volt, a fűzfa lombja lágyan lógatta ágait a vízbe, a gyerekek pedig a kacsákat etették körülöttünk. Mondhatni idilli látvány volt. Kicsit ki is éltük romantikus hajlamainkat ebben a tökéletes környezetben, sokat beszélgettünk a közelgő esküvőről és az eljövendő közös életünkről. Természetesen képek is készültek, mert valahogy úgy éreztük, hogy nincs elég közös képünk, márpedig az ilyen élményeket meg kell örökíteni. Plusz ráadás, hogy a természetes fényben végre látszik, hogy a hajamnak bizony barnás árnyalata van :)

"Egy manó ül a válladon!" :)

Itt lehet nagyjából látni a csodaszép, új nyakláncomat.

Itt pedig a hajam barnás fényét :)

Szóval mint látható, nagyon jól éreztük magunkat, de a programunknak itt még nem volt vége. Este ugyanis moziba mentünk megnézni a Bosszúállók című filmet, amit már nagyon vártunk. Előtte gyorsan beszereztem az utolsó Percy Jackson könyvemet (és kissé szomorú vagyok, hogy ez lesz a széria utolsó darabja, annyira szerettem :( ), majd bevonultunk filmezni. Hatalmas élmény volt ez a sztori, eszméletlenül tetszett! A szokásos akció jelenetek mellé rengeteg humort csempésztek bele, amitől konkrétan könnyesre röhögtem magam, és ez valahogy még nagyobbat lendített az amúgy is remek filmen. Mind a történet, mind a szereplők és karaktereik nagyszerűek voltak, biztos, hogy még meg fogom párszor nézni. 

Viszont egyetlen negatívumot meg kell említenem - megérkezett a meleg. Igen, a legtöbben ennek nagyon örülnek, de én nem tartozom közéjük. Sosem bírtam a meleget, és a 30 fok körüli hőmérséklet számomra már jóformán elviselhetetlen. Előre félek, hogy kezdődik az ájulásokkal, kiszáradásokkal, erőtlenséggel teli 3-4 hónap :S Na jó, azért igyekszem nem tömény utálattal hozzáállni ehhez a nyári időhöz (nem könnyű, mert hiányzik a tél), próbálom benne meglátni a szépet és a jót, s tőlem telhetően igyekszem elviselni a hőséget. Ettől függetlenül minden remekül alakult, és csodás napot töltöttünk el kettesben a szerelmemmel :)

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 10. rész

91. elgondolkodtató filmeket

92. bokacsizmákat

93. pitypangot fújni

94. az orromra szippantani a szulákot :P

95. juharfa termését az orrnyergemre ragasztani :P

96. hintaszékeket

97. erős kontrasztot

98. pillangó ujjú felsőket

99. füstös szemeket

100. vicces arcokat vágni, hogy másokat megnevettessek :)

Harmadik nekifutás - 100 dolog, amit szeretek 9. rész

Egy kicsit elmaradtam ennek a sorozatnak a folytatásával, lévén sok minden érdekesség jött közbe, de most pótolok.

81. babarózsát

82. meglepetéseket

83. Sangria-t

84. mozzarellát paradicsommal, bazsalikommal

85. salátákat

86. csöndet és a vele járó békességet

87. ruhástul gázolni a vízbe :)

88. rúzsokat

89. limonádét

90. dupla karamellás Magnumot

7 fő bűn TAG

Ez az éjszaka úgy látszik a sminkes TAG-okról szól, de most olyan jó ilyeneket töltögetni :) Ezt már több helyen is láttam, gondoltam én is kitöltöm.

1. Fösvénység - Mi a legolcsóbb sminkterméked?
Ejha, nehéz kérdés. Talán egy 200 Ft-os Need me bordós-lilás csillámos lakk, amit egy száz forintos boltban vettem.

2. Harag - Melyik sminktermék okozta neked a legtöbb bosszúságot?
Körömlakk!!! Nekem az nem megy szépen :D

3. Torkosság - Melyik kozmetikumodnak/sminktermékednek van a legjobb íze?
Jelenleg az Avonból van egy fincsi feketeribizlis ízű golyós szájfényem, annak egész jó íze és illata is van.

4. Restség - Melyik sminkterméket / mozzanatot hagyod ki legtöbbször lustaságból?
Az alapozót, bár nem feltétlenül lustaságból, szimplán csak nem érzem szükségét minden nap használni, lévén egészen szép bőröm van, akkor meg minek fedjem el?

5. Kevélység - Melyik sminkterméktől érzed magad a legmagabiztosabbnak?
Egy szép, mélybordó rúzstól :)

6. Bujaság - Melyik beauty termék teszi számodra még vonzóbbá a másik nemet?
Egyértelműen egy jól választott, szolid, mégis férfias illatú parfüm.

7. Irigység - Melyik sminkterméket ajándékoznád magadnak legszívesebben?
Egy "ezerszínű" palettát, amiből aztán kedvemre válogathatnék és kísérletezhetnék.

Sminkes TAG

Régóta szerettem volna már kitölteni ezt a TAG-ot, de aztán valahogy mindig lemaradt. Most aztán pótolom, mert szerintem érdekes kérdések vannak benne, már ha az ember szeret sminkes körökben mozogni, én pedig nagyon szeretek :)


1. Mindig kisminkeled magad, amikor emberek közé mész?
Változó. Ha dolgozni megyek, vagy olyan helyre, ahol előre tudom, hogy sok időt fogok tölteni, akkor mindenképpen kifestem magam, mert az alap csinos, nőies megjelenéshez elengedhetetlennek tartom. Viszont ha csak a sarki közértbe kell leugranom egy kiló kenyérért, nem fogom felszenvedni magamra a szokásos sminkes procedúrámat, mert minek? Persze régen el sem tudtam képzelni, hogy smink nélkül utcára lépjek, de ma már ha tehetem inkább bizonyos alkalmakkor hagyom pihenni a bőrömet, hiszen senkinek nem tesz jót az, ha sokat van lefedve a bőre festékkel.

2. Hogyan csöppentél bele a sminkelés világába?
Édesanyám révén. Ő régen hozzám hasonlóan pedáns, nőies asszony volt, akinek sok pipere holmija volt, én pedig szinte totyogós korom óta élénken érdeklődtem a dolgai iránt, pl. felhúztam a magas sarkú cipőjét, felvettem az ékszereit (tipikus esetek, ugyebár), és természetesen ki kellett próbálnom a sminkszereit is. Óvodásként annyi lett megengedve nekem, hogy a kisujjamon a körmöt killakkozhattam (azaz inkább anyu kilakkozta), és ezzel megindult a lavina.

3. Szerinted mitől szép egy smink?
Attól, hogy illik a viselőjéhez, és nem elnagyolt, természetellenes maszk, hanem az illető benső szépségét emeli és hangsúlyozza ki.

4. Napközben milyen gyakran frissíted fel a sminkedet?
Egyszer-kétszer, főleg az ajkaimat, mivel értelem szerűen ott kopik le a legjobban az evés-ivás-beszéd miatt, de van, hogy a szemenél is korrigálnom kell, mert nap végére kicsit elmászik a szemceruzám a szemzugomban.

5. Követtél már el sminkes bakit? Ha igen, mit?
Persze, de szerintem ezzel mindenki így van, aki sminkel, hiszen mindenki elkezdte valahol. Nekem talán a legnagyobb bakim a szemöldökömmel volt. Mivel sajnos borzasztóan ritkás (jóformán csak két pamacs van az elején) és még szőke is, ezért teljesen láthatatlan, a hajam viszont ezzel szemben feketére volt festetve, így nagyon éles volt a kontraszt, úgy néztem ki, mint a női Marilyn Manson. Akkor kezdtem el először sötétbarna, majd fekete szemöldök ceruzával megrajzolni, de az elején borzalmasan csináltam. Még azt a kevés, meglévő pamacs-szemöldökömet is túlszedtem, és úgy rajzoltam meg, hogy az elején jócskán rövidebb volt, mint kellett volna. Tehát nem a szemzugom vonalából indítottam, ahogy kellett volna, hanem jóval beljebb. Katasztrófa volt.

6. A sminktermékek közül mik a gyengéid? (pirosítók, szájfények, szemhéjpúderek…stb.)
Rúzsok töménytelen mennyiségben. Nem tudom miért vonzódom hozzájuk ennyire, szinte már fétisnek is lehet nevezni ezen rajongásomat, mert maga a rúzs felvitele is olyan jó érzéssel tölt el, hogy csak na. Főleg a szép, bordós, pirosas árnyalatok tetszenek, de egy-egy csinosabb rózsaszínt és barackot sem utasítok vissza, csak meg kell találnom a hozzám illő árnyalatot. Ezután viszont egyértelműen a szemhéjpúderek jönnek, mert imádok a színekkel variálni. A sokak által kedvelt körömlakkok viszont nálam az utolsó helyen kullognak, mert utálok velük macerázni (igazság szerint béna vagyok hozzá...).

7. Már általános iskolában illetve középiskolában is sminkeltél? Ha igen, ellenezték a szüleid?
Igen, már általánosban sminkeltem magam, de természetesen nem erősen. Édesanyám nagyon haladó szellemű asszony, semmiben nem fogott vissza, sőt, támogatott, de mindig ellátott bölcs tanácsokkal, amiket meg is fogadtam. A nagyon durva dolgokat nem engedte, de nem is kellett velem nagy harcokat vívnia, mert tudtam, hogy idővel úgy is meg fogja engedni, amint elég idős leszek hozzá. Így történt az is, hogy a gimnáziumi éveim elején tőle kaptam meg az első tusomat és szempillaspirálomat, s onnantól kezdve ő volt az, aki mindig hozott nekem valami pipere holmit, amiről úgy gondolta, hogy jól állna nekem. Úgy hiszem, hogy tökéletes egyensúlyt tudtunk teremteni ebben a témában, mert nem voltam eltiltva a sminkeléstől, csupán visszafogottan kellett csinálnom, így mindkettőnk vágya teljesült.

8. A családod/ismerőseid/kollégáid/barátaid szóvá teszik, ha szeretik vagy éppen utálják az aznapi sminked?
Igen, szoktam visszajelzéseket kapni, nem is keveset. Régen ért néhány negatív kritika a fent említett szemöldök-bakiból adódóan, de amióta rájöttem a módjára, csak dícséreteket kapok. És nem csak kollégáktól, ismerősöktől, hanem vadidegen emberektől is, akik leszólítanak úton-útfélen.

9. Reggelente mennyi idő alatt készíted el a teljes sminked?
Munkába nem szoktam nagyon nagy sminket készíteni, elvégre nem bálba készülök. Elég szép bőröm van, így alapozót olyankor nem használok, max. egy kis púdert, de a szememre mindig kellő időt fordítok, kb 15 percet. Ennél több nekem nem kell. Viszont ha valami különleges helyre megyünk, akkor azért egy fél órát rá szoktam szánni, sőt, körmökkel együtt meg van az háromnegyed órának is.

10. Általában hirtelen felindulásból vagy hosszas nézelődés, kutatás és töprengés után vásárolsz sminktermékeket?
Kislány koromban annyira be voltam zsongva a sminkes pultok látványától, hogy rögtön megvettem azt, ami elsőre megtetszett, pusztán azért, mert megtehettem (talán másoknak is ismerős a szituáció, mikor ötszáz forinttal a zsebünkben szinte milliomosnak éreztük magunkat a drogériákban). Ma már megfontoltabban vásárolok, nem veszek meg semmit fölöslegesen, és nincs nyolc árnyalatú rózsaszín szájfényem sem. Alaposan körbenézek, és csak azt veszem meg, amiről úgy gondolom, hogy különleges, nincs még olyanom, és fogom is használni. Nem vagyok gyűjtő, sem profi sminkes, így nincs szükségem tengernyi kozmetikumra.

11. Volt már rossz tapasztalatod drogériás biztonsági őrökkel?
Sajnos volt. A Campona-i Rossmann-ba tértünk be a kedvesemmel nézelődni, és a sminkes pulton véletlenül levertem egy szemöldök formázó palettát. Semmi baja nem lett, nem tört el, szépen vissza lehetett illeszteni, annyi volt csak a probléma, hogy egy pici kupak hiányzott róla, viszont maga a termék (tehát a púder) nem sérült meg. Feltúrtuk az összes fiókot, benéztünk minden állvány alá, de nem találtuk meg a kis pöcköt, én pedig teljesen ki voltam akadva, ugyanis hiába mondogattam, hogy nincs pénzem, nem tudom kifizetni, a biztonsági őr már rendőrrel fenyegetett. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy a páromnál ott volt a bankkártyája, és arról ki tudtuk fizetni az említett terméket, amit az első utamba kerülő kukába ki is dobtam - jó látványosan, hogy a biztonsági őr is lássa. Nagyon fel voltam emiatt dúlva, és azóta nem is tértem be abba a Rossmannba, hiába vannak ott jó márkák. Borzasztó rossz élmény volt.

12. Ha egy dolgot megváltoztathatnál az arcodon, mi lenne az?
 Régen gondolkodás nélkül rávágtam volna, hogy a szemöldökömet, de mivel nekem már ki van tetoválva, ezért már nem tudok mit mondani. Meglepő módon az arcom többi részével meg vagyok elégedve.

13. Ajándékoztál már el, vagy dobtál ki olyan sminkterméket, amiről azt hitted sosem lesz rá szükséged, végül mégis hiányzott és megbántad, hogy megszabadultál tőle?
Nem. Ha valamilyen terméktől megváltam, azt okkal tettem, alapos megfontolás után. Még soha nem fordult elő, hogy valamit visszasírtam volna.

14. Annak érdekében, hogy sminkeket vásárolhass, le kell/kellett mondanod egy másik szenvedélyedről? (pl. cipők, könyvek, táskák)
Nem. Igyekszem mindig ügyesen beosztani a pénzemet, hogy ne kelljen semmiről lemondanom, bár ilyen téren nincs sok gondom, ugyanis kevés szenvedélyem van - könyvek, kreatív hobbi boltok és sminkek. Általában célirányosan vásárolok, s olyankor ismerem a keretet, amiből gazdálkodom, hiszen pont annyi pénzt viszek magammal, amennyi kell. Ha viszont olyan van, hogy spontán nézelődés közben bukkanok rá egy régóta áhított termékre, akkor mindig mérlegelem, hogy azt szeretném-e jobban, vagyis inkább hamarabb, vagy mondjuk egy könyvet, ami szintén megtetszett. Általában nem jár nehéz lemondással a választás, mert tudom, hogy később, ha nagyon akarom, beszerezhetem azt a dolgot, amiről éppen lemondtam. Nem szoktam ebből nagy ügyet csinálni.


15. Előfordult már veled, hogy a munkából/suliból hazatérve belenéztél a tükörbe és elborzadtál a látványtól?
Nem. Mielőtt bárhonnan is elindulok ellenőrzöm a sminkem és a teljes kinézetem, így nem érhet meglepetés, illetve nyáron, mikor melegebb van és a festék hamarabb elmozgolódik rajtam, akkor utazás közben is leellenőrzöm néhányszor. Viszont azt kell mondjam, hogy szerencsés vagyok, mert legtöbbször nem szokott úgy elkenődni rajtam semmi, hogy elborzadjak a látványtól.

16. Sminktetoválás – megfordult már a fejedben?
Magam is rendelkezem eggyel, a szemöldökömet tetováltattam ki 2011 novemberében. Nagyon sokáig tépelődtem rajta, ugyanis előtte évekig rajzoltam a szemöldökömet, és már nagyon untam, ugyanakkor ott volt a sok elrettentő példa is. Ki ne látott volna már morcos, vagy túlságosan csodálkozó szemöldököket "szép" feketés-zöldes árnyalatban? Engem is megijesztett, de aztán rátaláltam egy nagyon jó kozmetikusra, aki csodálatos, természetes hatású szemöldököt készített nekem. Nem volt olcsó mulatság, és bizony fájt is, mint a fene, de megérte.


17. Elgondolkoztál már valaha azon, esetleg összeszámoltad valaha, hogy eddigi életed során összesen mennyi pénzt költöttél sminkcuccokra?
Jesszusom, nem, de talán jobb is :D Főleg tini koromban voltam fékezhetetlen, mert ha volt egy kis zsebpénzem, akkor rögtön az első utam suli után a közeli drogériába vezetett, ahol mindig vettem magamnak valami kis gagyi pipere holmit (lásd gagyi golyós szájfények tömény gyümölcs illattal). Édesanyám mindig azt mondta, hogy ezekkel Dunát lehetne rekeszteni, és igaza is volt. Anno nagyon sok fölösleges dolgot megvettem, amiknek a zöme aztán a kukában landolt, de szerencsére azóta változott a helyzet. Tény és való, hogy sok pénz került így a kukába, de szerencsére ezen termékek kis olcsó apróságok voltak, így talán nem kell nagyon nagy összegben gondolkodnom.

18. Vállalnád, hogy te készíted el a saját esküvői sminkedet a nagy napon?
Ez most eléggé aktuális a számomra, ugyanis szeptemberben férjhez megyek, és ez a része az esküvőnek még mindig dilemma számomra. Egész ügyesen bánok az ecsettel, mindenki dícséri a sminkjeimet, de ezek hétköznapra jók csak. A nagy napon azt hiszem valami igazán tartósat szeretnék, én viszont nem rendelkezem ilyen holmikkal, s csupán egyetlen esemény miatt nem biztos, hogy fel szeretnék vásárolni egy drága, minőségi márkaboltot. Az ügyességem meg lenne ahhoz, hogy magamnak készítsem el, de a felszerelésem nem, így tehát elég erősen a profi sminkes felé billen a mérlegem.

19. Félsz a szempilla göndörítőtől?
Még nem volt alkalmam megismerkedni vele - nem tartom olyan fontos, mindennapos eszköznek, amiért pénzt kellene kiadnom. Jók a szempilláim úgy, ahogy vannak, köszönöm.

20. Ha egy őrült tudós azzal állna elő, hogy kifejleszt vagy továbbfejleszt bármit, amit szépségápolás témakörben kitalálsz, mit kérnél tőle?
Önmagától felkenődő körömlakkot, vagy körömlakkozó gépet/robotot :D Én olyan szinten utálok vele vacakolni, és annyira béna is vagyok benne, hogy egy ilyen kütyünek nagy hasznát venném. A lényeg az, hogy ne nekem kelljen pacsmagolnom, mert néha a hajamat tudnám tépni attól, hogy a lakk fele nem a körmömre, hanem a mellette lévő bőrre kerül, vagy hogy a jobb kezemen lévő lakk mindig ronda lesz (bal kézzel nem vagyok valami ügyes), illetve hogy valamibe mindig sikerül belenyúlnom, esetleg a hajam ragad bele a frissen felvitt lakkba. Egyszerűen meg tudok ettől bolondulni, úgyhogy kedves zseni feltalálók, kérek szépen valami gyógyírt a problémámra :D

Rózsás szerelem nyaklánc

Barbi barátnőm rendelt még anno egy csodaszép órás nyakláncot, amin felbuzdulva én is beszereztem egy nekem való ékszert. Ma érkezett meg a rózsás szerelem nyakláncom, és valami káprázatosan szép, a tavaszi-nyári ruháimhoz tökéletes kiegészítő lesz. A képet egyébként a készítője, Luca oldaláról másoltam, mert én sosem tudnék ilyen jót készíteni róla, és akit érdekelnek ezek a csodás kiegészítők, azok látogassanak el az ő kis műhelyébe;
http://lucabeads.blogspot.com/

Pottermore!!!!

Végre felregisztráltam a Pottermore-ra! Annnnnnnyira jó, hogy azt elmondani nem tudom, tisztára be vagyok tőle zsongva :D Eszméletlenül izgalmas beleképzelni magam a történetbe - van már saját varázspálcám (tizenkettő és negyed hüvelyk, körtefa főnixtoll maggal, elég rugalmas), és a Teszlek Süveg a Hugrabug házba osztott be. Habár mindig is szerettem a Griffendélt, tudtam, hogy a tulajdonságaim alapján kedves, békés, jólelkű hugrabugos lennék, úgyhogy be is jött a jóslatom. Eddig megfőztem az első bájitalomat, ami egyébként nagyon klassz, közben arany galleonokat gyűjtök, meg csokibéka kártyákat, és rengeteg mindent felfedezek, ami nincs leírva a könyvben. Jó angol gyakorlás is egyben :) Most megyek is vissza, nehogy kidobjon a játék, de majd még írok erről, ha lesz valami érdekes.

Új frizura

Ahogy azt az előző bejegyzésemben említettem, HAJszínt készültem váltani, ami ma délelőtt meg is történt, megspékelve egy kis vágással is.
Nagyon kellemes volt az egész kezelés, és közel nem volt körülötte akkora HAJcihő, mint gondoltam volna. A fodrász hölgynek sem kellett HAJszolnia magát, mert a szer, amivel leszívta a fekete festéket, szinte pillanatok alatt hatott, és a HAjdanán fekete loboncom kb. 20 perc alatt kifakult. Igaz, nem az eredeti színére, hanem mahagóni vörösre. Életemben először láttam magam vörös hajjal, de meg kell mondjam, nem volt vészes. Még azt is megreszkírozom, hogy egész jól állt, a fodrászom szerint kifejezetten előnyös volt számomra, de ettől függetlenül HAjthatatlanul ragaszkodtam a sötét színhez, ám ezen nem kaptunk HAJba. Ezután szépen befestett sötétbarnára, majd nagy sóHAjtozások közepette várakoztam arra, hogy lemosson. Szerencsére csupán 20 percre volt most is szükség, a fodrász festékek sokkal hamarabb beivódnak az ember HAjába, szóval utána lemosott és jöhetett a vágás. Habár imádom a nagyon hosszú frizurát, számomra sajnos nem kivitelezhető, mert borzasztóan elgyengíti a HAJhagymáimat, ezért úgy döntöttem, hogy megHAJlok a jóakaróm tanácsa előtt, és olyan hosszúságúra vágatom, ami számomra előnyös. Így lett aztán hátközépig érő HAjzuhatagom szép, sötétbarna árnyalattal. Ezután ki lettem okosítva, hogy a sampon, amit használok (Baba) semmit sem ér, szóval akár HAJíthatom is a kukába, ezért ha nem akarom, hogy csúnya legyen, válasszak egy normálisabb márkát. Fizetés után az első dolgom az volt, hogy a legközelebbi drogériába betérve elkezdtem HAJkurászni azt az említett márkát, amit a fodrász mesélt. A Gliss Kur-ról van szó egyébként, melyet végül megtaláltam, és innentől kezdve azt fogom használni, remélem beválik. Összességében nagyon jó élmény volt az egész, elégedett vagyok a végeredménnyel, megérte HAJnalok HAJnalán felkelni mindezért. Egyáltalán nem feltűnő a különbség, pontosan ez volt az, amit szerettem volna, közben pedig megszabadultam a HAJam számára káros anyagoktól. Vettem egyébként körkefét is, hogy rendesen tudjam formázni a frizurámat, és ne lapuljon le a fejemre, habár néha HAJlamos vagyok ezeket lespórolni a napi szépészeti rutinomból, ám ezúttal remélem máshogy lesz. Ezen kívül beszélgettem vele az esküvői frizurám lehetőségeiről, hiszen nem sokáig maradok már HAJadon, és legnagyobb örömömre elvállalta a loboncom elkészítését a nagy napra. Persze nem kérek tőle bonyolult kontyot, azt amúgy sem szeretem, meg nem szeretnék amolyan rabszolgaHAJcsár lenni, aki szinte már művészi remeket vár el a HAJszobrászáról, de azért valami szépet remélem ki tudunk találni közösen.
Szóval teljes mértékig pozitív élményekkel gazdagodtam, és ajánlom mindenkinek ezt a procedúrát, aki meg akarna válni megunt, régi HAJszínétől. Aki szeretne ilyesmibe belevágni, annak HAJrá, én már túl vagyok rajta, s innentől kezdve beszéljenek helyettem a képek.

Az utolsó fekete nap

Úgy döntöttem, hogy megválok fekete hajszínemtől.
Régóta festetem már ilyenre a hajam, nem is tudom pontosan mióta, de szerintem 15-16 éves korom óta biztosan. És habár nagyon szerettem, szeretem most is, sajnos ronda dolgok láttak napvilágot róla. Én világ életemben azt hittem, hogy a hidrogénszőke a legártalmasabb hajszín, holott nem, mert a fekete. Valami olyan vegyi anyag van benne, ami a létező legrosszabbat teszi a hajnak. Na most én nem szeretnék 20 év múlva kopasz lenni, meg amúgy is elég gyenge, vékonyszálú hajam van, így arra a döntésre jutottam, hogy véget vetek fekete hajas korszakomnak. Hiányozni fog, az biztos, hiszen hozzám nőtt, védjegyemmé vált, de nem kell drasztikus változásra gondolni, csupán a legsötétebb barnára váltok. Látásra teljesen ugyanolyan lesz, mint a fekete annyi különbséggel, hogy ebben nem lesznek azok a káros anyagok, és természetesebb színe lesz a hajamnak, nem olyan művi. Egyik ismerősömön láttam is ezt az árnyalatot, és olyan csekély a különbség közöttük, hogy simán feketének néztem, holott sötétbarna. Szóval holnap egészségesebb frizurával fogok járni-kelni a világban. Egyébként nem könnyű dolog megszabadulni a feketétől. Kellett hozzá egy vállalkozó szellemű fodrász, meg egy baromi drága lötty, ami kiszedi a festéket a hajból, és az eredeti színére hozza vissza (nem olyan, mint a festék kiszívása, mert az szőkít és nagyon roncsol, és nem mellesleg fáj is). Nem tudni mennyi idő, míg kijön a hajamból a sok fekete festék, de remélem hamar meglesz, utána pedig jöhet a barnára festés, meg egy kis vágás (csak amennyit muszáj, mert azért a hosszú hajról nem mondok le). Szóval izgalmas délelőttöm lesz holnap. 9-re megyek fodrászhoz, és kb. délig tart a procedúra. Közben szerintem az esküvői firzurámról is beszélek vele, mert nagyon ügyes fodrásznak tartom, és szeretném, ha ő csinálná a hajamat. Majd megbeszélem vele az elképzeléseimet, és remélhetőleg ő is tud adni néhány okos tanácsot ezzel kapcsolatban.
Szóval drukkoljatok nekem, mert azért elég merész dologra vállalkoztam. Félek ezektől a vegyszerektől, hogy tönkreteszik a hajamat, de a fekete festéknél biztos csak gyengédebbek lehetnek :S Holnap írok beszámolót az élményeimről, és természetesen képeket is mutatok majd, habár előre láthatólag nem lesz nagy a változás. De ez a jó, mert mindenképpen sötét hajú szerettem volna maradni, és a legsötétebb barna árnyalat pont ezt adja nekem - a megszokott színvilágot egészséges verzióban :)

Dolgos hétköznapok Viktor módra

Az alábbi képekkel szeretném illusztrálni, hogy mivel tölti az én drága párom a munkaidejét.

Íme az élő példa arra, amikor a munka TÉNYLEG fárasztó :P

Mindenkinek boldog nyulat!

Egy témához illő képpel szeretnék hozzájárulni a húsvéti hangulathoz. A fotó ugyan nem most készült, még valamikor télen lehetett, mert nagy pulóver van rajtam, de ha már pont nyuszifülekkel vagyok látható rajta, akkor tessék, nesze nektek húsvét :) (és ez rímelt!) (egyébként igen, én is azon lökött emberek táborát gyarapítom, aki az Ocsmányba, vagy Tuskóba lépve felpróbál minden hülyeséget, legyen az nyuszifül, afroparóka, vagy ördögszarv :P)

Bean Boozled

Meg volt a nagy tesztelés. Hát gyerekek... ezt ne. Komolyan mondom, ezt ne. Ezt még a legutálatosabb ellenségeimnek sem kívánom. Kell nekem minden marhaságot kipróbálni... Ilyen élethű, vagyis inkább ízhű bogyókkal még életemben nem találkoztam.
Na most a folyamat úgy nézett ki, hogy minden színből kiválasztottunk kettőt, amit egyszerre vettünk a szánkba. Nem tudni melyik a finom és melyik a rossz, mert még szaguk sincs, szóval zsákbamacska az egész. Viktor önként és dalolva (na jó, egy kis hathatós rásegítéssel) bevállalta velem a tesztelést, de bár ne tette volna. Majdnem az összes rossz ízt ő fogta ki, de hogy ne legyek vele túl szenya, ezért csak a felét haraptuk le mindegyiknek, és a másikat kicseréltük, ha különböző volt, így mind a ketten megkóstolhattuk a jó és rossz ízeket. elsőnek a fogkrémet fogtuk ki, ami tényleg eléggé hasonlított a fogkrémhez, bár nekem ezzel nincs bajom. Aztán jött a földigiliszta, na hát az elég szörnyű volt. Én még ugyan nem ettem földigilisztát, de biztos ilyen az íze. Utána jött a kutyakaja, ami tényleg pontosan olyan, mint a száraz kutyatáp! Én régen megkóstoltam egy ilyet merő kíváncsiságból, és totálisan ugyanilyen volt az íze! Aztán jött a penészes sajt, ami már erősen megmozgatta a gyomrunkat. A babapopsitörlő eszméletlen jó volt, úgy illatozott a szám, mintha most nyeltem volna le egy tisztasági kendőt :D A fika pont olyan sós volt, mint amilyenre kiskoromból emlékeztem, szóval az is ízhű volt, aztán pedig jött a legjava. Záptojás. Emberek, ha ettetek már szart... na akkor ez annál is szarabb. Ez volt az egyetlen, amit mind a ketten kiköptünk, holott az elején megfogadtuk, hogy mindet lenyeljük, hiába lesz rossz ízű. Hát, ezt nem bírtuk. Öklendezve köptük ki egy zsebkendőre, és nem győztük literszámra vedelni a vizet utána, hogy kiöblítsük a záptojás ízét a szánkból. Nekem egyébként még most is kavarog a gyomrom tőle, meg szegény Viktornak is. Ez volt a legrosszabb íz az összes közül. Legutoljára hagytuk a hányást, de mind a kettőnknek sikerült barackot kifognia helyette, én viszont később megpróbálkoztam még egy darabbal, na az már hányás volt. Undorban vetekszik a záptojással, mert ezt is kiköptem. Pont olyan az íze, mikor az ember összezabál mindenféle édességet, aztán kihányja. Ritka pocsék volt, de nálam a záptojás volt a legrosszabb, meg szerintem szegény Viktornál is. Persze közben röhögtünk, mint a fene, mert azért jó poén volt (kivéve a tojásnál, ott nem nevettünk, hanem próbáltuk magunkban tartani az ebédünket). Utána próbáltam rávenni az én drágámat, hogy együk már meg a maradékot is, úgy is van még egy teljes doboz (az ő legnagyobb örömére :D), de közölte, hogy neki ehhez már nincs gyomra. Most is kint van a teraszon és a hasát fogdossa, közben meg igyekszik nem elhánynia magát :D Én meg detto :D Szóval kedves emberek, ha egy kellemes vacsora előtt álltok, semmiképpen ne próbálkozzatok meg a Bean Boozled-del, viszont ha elég bátrak vagytok a kísérletezéshez, akkor vessétek bele magatokat ezekbe a fura babocskákba, mert meglepő eredményeket kaphattok. Meglepően szar eredményeket :D De egyébként nekem tetszett, szóval ajánlom minden hozzám hasonló elmebetegnek :P

Csomagom érkezett!

El sem hiszem, de 3 hét várakozás után végre megérkezett hozzám a Jelly Belly csomagom! Régebben írtam, hogy kipróbálom tőlük ezeket a fincsi zselébabokat, és végre valahára itt vannak a kezemben! Igaz, a Harry Potteres Bogoly Berti féle minden ízű drazsé végül is nem jutott el hozzánk, de nem baj, mert van helyette ez a Bean Boozled nevezetű hasonló furcsaság. Ez az a verzió, amikor van két teljesen egyforma színű zselébab, de két féle ízt rejthet - egy nagyon finomat, és egy borzalmasat. Így néz ki a párosítás;
- százlábú vagy eperlekvár
- fogkrém vagy kék bogyó
- kutyakaja vagy csokipuding
- hányás vagy barack
- penészes sajt vagy karamellás popcorn
- záptojás vagy vajas popcorn
- babapopsitörlő vagy kókusz
- fika vagy körte
- bűzösborz spray vagy édesgyökér
- fülzsír vagy tejeskávé

Hát igen, elég bizarr ízek vannak benne, de pont ez a kihívás! Ma este ki is próbáljuk őket, és természetesen írok is róluk beszámolót, mert ez tuti nagy élmény lesz! Egyébként nem biztos, hogy mindegyik ízből lesz benne, én ezért is rendeltem két dobozzal, de remélem minél többet ki fogunk tudni próbálni. Amilyen pechem lesz, tuti én fogom ki az összes pocsékat, figyeljétek majd meg! :D Mutatok is egy videót egy vállalkozó szellemű baráti párosról, akik felvették, miközben kipróbálják ezeket a babokat. Nekem ők a kedvenceim, annyira viccesek a reakcióik :D



Ezen kívül rendeltem még fagylalt és koktél ízesítésű zselébabokat is. A fagyisban csokifagyi, eperparfé, szülinapi torta, almáspite és mentás csoki ízű babocskák vannak, a koktélosban pedig margarita, peach bellini, gránátalmás cosmo, pina colada, epres daiquiri és mojito. Elég nehéz megállni, hogy ne tépjem fel a zacskót és kóstoljam meg ezeket a finomságokat (mert ezekben tényleg csak jó ízek vannak, és nagyon guszták is), de meg szeretném várni mindegyikkel Viktort :) Szóval este nagy élményekben lesz részem, drukkoljatok, hogy túléljem! :D

Gyors helyzetjelentés

Események vannak esküvő-fronton! Sajnos mostanában kicsit kevesebb időm lesz az írásra, mert ezek az ügyintézések sok időmet elveszik, de azért most nagyvonalakban leírom, hogy eddig mik történtek. Nos, nemrég voltunk meghívókat rendelni, és meg is van a kiszemelt áldozatunk. Nem írom le, hogy milyen, legyen meglepetés, majd idővel teszek fel róla képet, de legyen elég annyi, hogy csodagyönyörű, nagyon illik hozzánk. Az idézetet, ami benne lesz, azt pedig Viktor választotta, és azt most meg is osztom a nagyérdeművel, mert olyan gyönyörű, hogy ennél szebbet én sem találhattam volna. Úgy örültem, hogy erre Viktor akadt rá :) Szóval íme az idézetünk;

"Ha valaki szeret egy virágot,amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen."

Ennél szebbet el sem tudnék képzelni magunknak, ez annyira illik hozzánk, ráadásul aki nem jött volna rá, a Kis hercegből volt. Szóval ez lesz az idézet, illetve elmentünk megnézni egy éttermet is Bugyin (nem röhög!), mivel a kerti project megvalósítási nehézségek miatt megbukott. Ez a hely viszont olcsó, isteni a kaja, és még kerti pavilonjuk is van, szóval úgy ahogy kerti esküvő lesz, csak nem nálunk, hanem egy étteremben. Fedett, szóval az eső miatt nem kell aggódnunk, ha pedig nagyon hideg lenne, akkor akár be is tudunk menni a négy fal közé, ott is csodás a tér kialakítása. Sajnos képeket nem tudok mutatni, mert amiket Viktor csinált, azok elég rossz minőségűek lettek, viszont szóban annyit, hogy csodásan letisztult, elegáns, kifejezetten exkluzív érzést kelt, viszont mégis családias. Tökéletes számunkra, mert pont ilyen kisebb társaságokhoz van méretezve, és a tulaj is nagyon kedves volt velünk, rengeteg mindent felajánlott, amivel jól járunk anyagilag és mindenhogy, szóval minket eléggé meggyőzött, ráadásul itt van tőlünk 15 percre kocsival. Tökéletes választás. Most már csak a menüt kell összeállítanunk, letisztázni minden anyagiakat, és mehet is a foglalás. A következő project a gyűrűk lesznek, azokat megyünk majd megnézni egy pesti szalonban. Hát, mozgalmasak a napjaink, de nagyon élvezzük őket. Ezt a bejegyzést most kicsit összekapokdtam, de így sikerült. Majd igyekszem gyakrabban helyzetjelentést adni, mert esemény az most van bőven :)

Megemlékezés a legdrágább barátnak

Ma van pontosan egy éve, hogy búcsút kellett vennem egy csodás, szívbéli jóbarátomtól és családtagomtól.
Ezzel a bejegyzéssel rá szeretnék emlékezni.
Fricike, mi mindig szeretni fogunk, és sosem feledünk el téged! Hiányzol...