Dunaparti séta

Tegnap igen mozgalmas napunk volt Viktorral. Úgy döntöttünk, hogy a jó időre való tekintettel nem fogunk bent poshadni a lakásban, hanem kimegyünk egy kicsit a természetbe, mégpedig a régi kedvenc székhelyünkre, a Dunapartra. A lábam állapota persze még nem enged túl nagy sétákat, így közvetlenül az ottani parkolóba kocsikáztunk, és csak egy kicsit sétáltunk - inkább a jó levegőt élveztük, meg a csodaszép tájat. Leültünk a kedvenc fűzfánkhoz egy padra, és onnan néztük a napfénytől szikrázó vizet, a benne úszkáló kacsákat, meg a körülöttünk lévő embereket, illetve kutyus társaikat. Annyira jó érzés volt ez az egész! A levegőnek virágillata volt, a fűzfa lombja lágyan lógatta ágait a vízbe, a gyerekek pedig a kacsákat etették körülöttünk. Mondhatni idilli látvány volt. Kicsit ki is éltük romantikus hajlamainkat ebben a tökéletes környezetben, sokat beszélgettünk a közelgő esküvőről és az eljövendő közös életünkről. Természetesen képek is készültek, mert valahogy úgy éreztük, hogy nincs elég közös képünk, márpedig az ilyen élményeket meg kell örökíteni. Plusz ráadás, hogy a természetes fényben végre látszik, hogy a hajamnak bizony barnás árnyalata van :)

"Egy manó ül a válladon!" :)

Itt lehet nagyjából látni a csodaszép, új nyakláncomat.

Itt pedig a hajam barnás fényét :)

Szóval mint látható, nagyon jól éreztük magunkat, de a programunknak itt még nem volt vége. Este ugyanis moziba mentünk megnézni a Bosszúállók című filmet, amit már nagyon vártunk. Előtte gyorsan beszereztem az utolsó Percy Jackson könyvemet (és kissé szomorú vagyok, hogy ez lesz a széria utolsó darabja, annyira szerettem :( ), majd bevonultunk filmezni. Hatalmas élmény volt ez a sztori, eszméletlenül tetszett! A szokásos akció jelenetek mellé rengeteg humort csempésztek bele, amitől konkrétan könnyesre röhögtem magam, és ez valahogy még nagyobbat lendített az amúgy is remek filmen. Mind a történet, mind a szereplők és karaktereik nagyszerűek voltak, biztos, hogy még meg fogom párszor nézni. 

Viszont egyetlen negatívumot meg kell említenem - megérkezett a meleg. Igen, a legtöbben ennek nagyon örülnek, de én nem tartozom közéjük. Sosem bírtam a meleget, és a 30 fok körüli hőmérséklet számomra már jóformán elviselhetetlen. Előre félek, hogy kezdődik az ájulásokkal, kiszáradásokkal, erőtlenséggel teli 3-4 hónap :S Na jó, azért igyekszem nem tömény utálattal hozzáállni ehhez a nyári időhöz (nem könnyű, mert hiányzik a tél), próbálom benne meglátni a szépet és a jót, s tőlem telhetően igyekszem elviselni a hőséget. Ettől függetlenül minden remekül alakult, és csodás napot töltöttünk el kettesben a szerelmemmel :)