A következő címkéjű bejegyzések mutatása: voyager. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: voyager. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 15., vasárnap

Volt egyszer egy Valentin-nap

Ne kövezzetek meg, tudom, hogy a csapból is Valentin-nap folyik, de most úgy érzem nekem is kell pár szót ejtenem róla :P Leginkább azért, mert évek óta először voltam úgy, hogy nem kaptam heveny hányingert a Valentin-nap gondolatától, sőt, kifejezetten ünnepeltük és még élveztem is.
Régen szó szerint gyűlöltem ezt a napot, de leginkább azért, mert mindent és mindenkit utáltam, főleg ami kedves, bájos, szóval az ilyen cuki dolgokat, na :P Már csak elvből is utálnom kellett a Valentin-napot, mert giccses, meg rózsaszín és eltúlzott, és annyira szöges ellentétben állt velem, hogy képtelen voltam másként érezni iránta. Aztán most valamiért megváltoztak bennem a dolgok. Hosszú idő óta először van tökéletes béke és harmónia a lelkemben, boldog vagyok és jókedvű, így aztán valahogy a Valentin-napra is nyitottabb lettem. No nem mintha a cukormázas giccs, a szívecskék meg a töménytelen mennyiségű rózsaszín tetszett volna meg, inkább csak arról van szó, hogy a magam kis szerény módján szerettem volna másképp megélni a szerelmesek napját. Életemben először nem gyűlölködve gondolni erre a napra, hanem elfogadással. Ennek az eredménye az lett, hogy meg akartam lepni Viktort egy kis aprósággal. Nem vásárolt, bolti dologgal, hanem olyasmivel, amit én készítek neki, amiben a mi közös élményünk emléke van. Ezt sikerült végül alkotni:



Igen, van benne egy kis giccs, mert szívecske forma, de hát Valentin-napkor mégsem adhatok neki traktor alakú képeslapot :D Na de hogy értsétek is az ajándék mögötti sztorit - mi hatalmas Star Trek fanok vagyunk. A szöveg alján ott is van a Star Trek-es kom jelvény, vagyis az akart volna lenni, és maga az idézet is a Star Trek Voyager-ből származik. 



Mert bizony a fenti szöveg ebből a kis dalból származik, amit én nagy előszeretettel dudorászok :) A szövege sem mellékes, és hát mivel minden annyira klappolt, gondoltam egy szép, de üres, számunkra jelentés nélküli idézet helyett ezt a pár sort írom az üdvözlőlapra. Szerencsére Viktornak egyből leesett honnan van és nagyon-nagyon tetszett neki, jött a puszi-áradat rendesen :))) A mintát amúgy egy radíros ceruza radírjával nyomdázgattam rá a formára, nagyon egyszerű, mégis mutatós ajándék készülhet vele. 
Persze én sem maradtam ajándék nélkül, ugyanis ma elmentünk pizzázni - régóta vágytam már kicsit kimozdulni otthonról, beülni valahova és egy jót falatozni, az én drágám pedig kapott is az alkalmon :) 



Malomkerék méretű mutáns-pizzák, a felét bírtuk csak megenni, mert előtte leveseztünk is egyet. De hát a fene se gondolta volna, hogy ilyen nagyok az adagok :O Én tejfölös-csirkéset ettem olivával, Viktor meg nem hazudtolta meg magát, mert csülkös pacalpörköltös pizzát kért :D Hozzátenném, hogy megkósoltam és nagyon finom volt, még nem sok helyen találkoztam ilyen különleges feltéttel. 

Ezután sétálgattunk még egy kicsit és megnéztünk egy jó kis horrorfilmet, hogy méltón zárjuk le ezt a napot. Igazság szerint örülök, hogy végre nem utálkozással telt a Valentin-nap, hanem egy kis közös programmal. Semmi nagy vaszisz, tényleg, de mi mégis élveztük minden percét. Azt hiszem nincs szükségünk drága ajándékokra, sem puccos körítésre, hogy méltóképpen megünnepeljük az érzéseinket, nekünk ennyi is bőven elég volt. A világ más tájain más emberek talán jobban megadják a módját ennek a napnak, de mi nem éreztük szükségét. Nem kellett más, csak Ő meg én, egy jó pizzázás, meg egy kis horror ^^


Meséljetek ti is, ha van Valentin-napi élményetek és véleményetek :)

2015. január 28., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc sorozat / Tv műsor




Ezúttal is jó kis témát kaptunk a VKP berkein belül, vagyis hát én annak tartom. Kicsit talán hátránnyal indulok másoktól, mert nincs tévénk, nem is vágyok rá, viszont az érdekes sorozatokat azért így is meg tudom nézni. Nem nézek túl sok félét egyébként, de azt a keveset nagyon szeretem.



Dr. Csont

Ezt a sorozatot sokszori unszolás árán voltam csak hajlandó elkezdeni nézni, de azóta nagyon megszerettem. Nem tudom miért ágáltam ellene, pedig tényleg irtó jó, nagyon tetszik a témája és a humora is, a szereplők pedig brilliánsan vannak kidolgozva. Főleg a naturalisztikus ábrázolása az, ami tetszeni szokott, főleg mert mindig vacsi közben nézzük és olyankor igazi étvágycsináló 1-2 hulla boncolását végignézni :D Sajnos a 8. évad elejénél leragadtunk, de remélem folytatjuk majd tovább, mert szeretném tudni mi történik mindennek a végén. Persze elolvashatnám a neten, de az úgy nem buli :P



Star Trek Voyager

Ez a legeslegnagyobb kedvencem még akkor is, ha nyominak tűnök tőle. Tudom, hogy ezek a sci-fi sorozatok eléggé megosztják az embereket, de engem nagyon szórakoztattak, a Voyager különösen. Ez volt az egyetlen hajó a Star Trek univerzumban, aminek női kapitánya volt. Janeway-t példaképemnek tekintettem, imádtam, hogy egy nő vezeti a hajót s ezáltal sokkal több nőies érzelmet vitt a történetbe. És még ha kis gagyi is más sci-fikhez képest, én akkor is szeretem a sokszínűségét, a sok fura lényt, a felfedezéseket, anomáliákat, a szereplőket, mindent :)



Star Trek Deep Space Nine

Ezt a sorozatot jelen pillanatban is gyűrjük, épp az ötödik évadnál tartunk. Ez Viktor nagy kedvence volt és egy kicsit ódzkodtam tőle, de mostanra szintén kedvencemmé nőtte ki magát. Talán a kapitány személye volt az, akivel nem szimpatizáltam, de amióta szakállat növesztett, nincs vele bajom :D (ne kérdezzétek, én sem értem) Szóval most éppen ez a sorozat van porondon és megvallom őszintén, nagyon izgalmas. Persze vannak benne kifejezetten bugyuta részek is, de összességében komoly politikai témákat boncolgat, nagyon érdekes fajok vannak benne, a szereplők karakteresek és különlegesek, szóval minden meg van benne, ami egy jó sorozathoz kell. 



American Horror Story

Már nem is tudom hogyan találtam rá erre a sorozatra, csak azt, hogy pont szilveszter éjszakáján kezdtük el nézni és úgy odaszögezett a képernyő elé, hogy egy éjszaka alatt megnéztük a teljes első évadot. Most már a negyediknél tartunk és eddig mindegyik évadot imádtuk, tényleg fantasztikusak. Imádom benne az állandó szereplőket, a témaköröket, a brutalitást, a nyomasztó légkört, tényleg mindent. most egy kicsit vele is elakadtunk a negyedik évad elején, de hétvégén tervezzük tovább nézni, már ameddig vannak belőle elérhető részek. Addig is muszáj megosztanom veletek néhány kedvenc dalomat a sorozatból, ugyanis fantasztikus zenék születtek hozzá!



Ugye emlékszünk erre az őrjítően irritáló bugyuta dalocskára a második évadból? Engem ki lehetett vele kergetni a fél világból, de azért dúdolgattam ráérős perceimben :P



Másik kedvencem az őrültek háza sorozatból ez a Name Game névre hallgató dalocska, ami annyira groteszk volt a környezetében, hogy csak lestem, mikor felcsendült. Azóta persze ezt is megállás nélkül dúdolom, sőt, ha rossz passzban vagyok ez a nóta mindig felvidít :P



A harmadik évad fülbemászó muzsikája ez, ami remekül illik a boszorkányok ármánykodásához. Nekem egyébként ez volt az egyik kedvenc évadom, mert kellő arányban folyt benne a vér és ugyanennyi lelki terror is volt benne.



És végre elérkeztünk a negyedik évadhoz, ahol kapásból három olyan zene is volt, ami nagyon megtetszett. A sziámi ikerpár által előadott Fiona Apple szám nagyon dögös és nagyon kellemes, szeretem hallgatni.



Mikor meghallottam ezt a számot, nem igazán tudtam mire vélni. Rémcirkuszos környezetben ilyen dalt énekelni, hát, nem is tudom. Aztán ahogy egyre többet hallgattam ez is belemászott a fülembe és nagyon megkedveltem. Azért egyébként nem semmi, amit Jessica Lange művel, mert nem csak jobban énekli a dalt, mint David Bowie (bocs, Jareth, vétkeztem...), de még mű-német akcentussal is adja elő őket! Le a kalappal!



És az abszolút kedvencem ez a Lana del Rey feldolgozás, ami - kissé félve vallom be - szintén jobb, mint az eredeti, legalábbis számomra. Az egész jelenet annyira klippszerű, ahogy megjelenik Edward Mordrake zöld füsttel a háttérben (olyan nehéz a színészre nem Seneca Crane-ként nézni), totál lehengerlő persze, leszámítva a tarkóján lévő másik arcot. És hát a dal, hát attól futkos a borzongás a hátamon, de a legjobb értelemben. Csábító és vagány, merész és misztikus, egyszerűen imádom.