Régen szó szerint gyűlöltem ezt a napot, de leginkább azért, mert mindent és mindenkit utáltam, főleg ami kedves, bájos, szóval az ilyen cuki dolgokat, na :P Már csak elvből is utálnom kellett a Valentin-napot, mert giccses, meg rózsaszín és eltúlzott, és annyira szöges ellentétben állt velem, hogy képtelen voltam másként érezni iránta. Aztán most valamiért megváltoztak bennem a dolgok. Hosszú idő óta először van tökéletes béke és harmónia a lelkemben, boldog vagyok és jókedvű, így aztán valahogy a Valentin-napra is nyitottabb lettem. No nem mintha a cukormázas giccs, a szívecskék meg a töménytelen mennyiségű rózsaszín tetszett volna meg, inkább csak arról van szó, hogy a magam kis szerény módján szerettem volna másképp megélni a szerelmesek napját. Életemben először nem gyűlölködve gondolni erre a napra, hanem elfogadással. Ennek az eredménye az lett, hogy meg akartam lepni Viktort egy kis aprósággal. Nem vásárolt, bolti dologgal, hanem olyasmivel, amit én készítek neki, amiben a mi közös élményünk emléke van. Ezt sikerült végül alkotni:
Igen, van benne egy kis giccs, mert szívecske forma, de hát Valentin-napkor mégsem adhatok neki traktor alakú képeslapot :D Na de hogy értsétek is az ajándék mögötti sztorit - mi hatalmas Star Trek fanok vagyunk. A szöveg alján ott is van a Star Trek-es kom jelvény, vagyis az akart volna lenni, és maga az idézet is a Star Trek Voyager-ből származik.
Mert bizony a fenti szöveg ebből a kis dalból származik, amit én nagy előszeretettel dudorászok :) A szövege sem mellékes, és hát mivel minden annyira klappolt, gondoltam egy szép, de üres, számunkra jelentés nélküli idézet helyett ezt a pár sort írom az üdvözlőlapra. Szerencsére Viktornak egyből leesett honnan van és nagyon-nagyon tetszett neki, jött a puszi-áradat rendesen :))) A mintát amúgy egy radíros ceruza radírjával nyomdázgattam rá a formára, nagyon egyszerű, mégis mutatós ajándék készülhet vele.
Persze én sem maradtam ajándék nélkül, ugyanis ma elmentünk pizzázni - régóta vágytam már kicsit kimozdulni otthonról, beülni valahova és egy jót falatozni, az én drágám pedig kapott is az alkalmon :)
Malomkerék méretű mutáns-pizzák, a felét bírtuk csak megenni, mert előtte leveseztünk is egyet. De hát a fene se gondolta volna, hogy ilyen nagyok az adagok :O Én tejfölös-csirkéset ettem olivával, Viktor meg nem hazudtolta meg magát, mert csülkös pacalpörköltös pizzát kért :D Hozzátenném, hogy megkósoltam és nagyon finom volt, még nem sok helyen találkoztam ilyen különleges feltéttel.
Ezután sétálgattunk még egy kicsit és megnéztünk egy jó kis horrorfilmet, hogy méltón zárjuk le ezt a napot. Igazság szerint örülök, hogy végre nem utálkozással telt a Valentin-nap, hanem egy kis közös programmal. Semmi nagy vaszisz, tényleg, de mi mégis élveztük minden percét. Azt hiszem nincs szükségünk drága ajándékokra, sem puccos körítésre, hogy méltóképpen megünnepeljük az érzéseinket, nekünk ennyi is bőven elég volt. A világ más tájain más emberek talán jobban megadják a módját ennek a napnak, de mi nem éreztük szükségét. Nem kellett más, csak Ő meg én, egy jó pizzázás, meg egy kis horror ^^
Meséljetek ti is, ha van Valentin-napi élményetek és véleményetek :)
