2014. február 25., kedd

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Legenda

Ez a történet szintén erős alakítója volt az ízlésemnek, anno nagyon sokszor láttam, fel is volt véve kazettára, ma pedig dvd-ről nézhetem, amikor csak akarom. Kicsit másként viszonyulok hozzá, mint a Labirintushoz, de a tetszésemet ettől függetlenül 100%-ig elnyerte.


Bevallom ettől a filmtől kifejezetten féltem kiskoromban, mégis reszkető tagokkal, feszült figyelemmel vártam az események alakulását. Hiába láttam rengetegszer, mégis minden egyes alkalommal a mellkasomban rekedt a levegő és remegés járta át a testemet, mikor néztem, mert valamiért a varázsvilág egy olyan éteri, felfoghatatlan és veszélyes oldalát mutatja meg, ami gyerekszemmel nézve kifejezetten félelmetes. Ez a történet, habár teljes mértékig fantasy közel sem olyan bájos és gyermeki, mint a Labirintus. Annak is voltak fenyegető, elvont részei, de a Legenda valamiért még nyomasztóbb és rémisztőbb számomra. Itt is megtalálhatók a számomra oly kedves maszkos figurák, egyszerűen élek-halok a régi maszkokért, mikor még tényleg mindent az emberek készítettek és nem digitális technikával oldották meg a szörnyalakokat vagy manókat. Ugyanakkor itt közel sem olyan bájosak és kedvesek a szereplők, maga a film is sokkal komolyabb hangvételű, nagyobb a tétje a történetnek, egyszóval érezhető, hogy más súlycsoportba tartozik. Nem is nagyon lehet összehasonlítani a kettőt, ezt is inkább csak azért említem, mert ez a két film volt a fő kedvencem kislány koromban.


Érdekes ez a mozi. A levegőben pihék és tollak, csillámpor és buborék szálldogál, mégis olyan fullasztó légkört tud teremteni, amitől még felnőttként is összehúzom magam. Nagyon tetszik benne, hogy nincs hosszas felvezetés, szinte az elején bele is csapunk a lecsóba. Lili hercegnő érdekes karakter számomra, kedvelem is, meg nem is. Tetszik a tökéletes hercegnő-jelleme, hogy tiszta és ártatlan, gyönyörűnek találom az arcát is és csodálatosan énekel, ugyanakkor mégis van benne valami taszítóan unszimpatikus, amit magam sem tudok megmagyarázni. Talán az, hogy a történetben ő még jóformán kislány, és ezért sokszor makacs, kissé önző és túlságosan kíváncsi. A galibát is ő okozza, mikor megérinti az unikornist. Azután kétségbeesetten próbálja helyrehozni a hibáját, de a baj már megtörtént.


A másik főszereplő Jack, akit a drága Tom Cruise alakít. Tudom, hogy sokan utálják, mint színész (és ami azt illeti itt sem teljesített valami fenomenálisan), de mint férfi karakter nekem nagyon tetszett itt :P Személy szerint nekem nincs problémám az arcberendezésével, meg hát akárhányszor megnézem vele ezt a filmet mindig Lestatként tekintek rá és ez már alapból ad neki egy sármot :P Tetszik, hogy ő a világ megmentője, és hogy amellett, hogy hős, teljes mértékig emberi és hihető. Az a jelenet pedig különösen tetszik, mikor a tündér megpróbálja rávenni egy csókra a szabadulásukért cserébe, ő viszont töretlenül hűséges Lilihez még akkor is, ha ez az életébe is kerül. Pirospont :)


Aztán ott van a mi drága Tim Currynk :P Ó, mesésen játssza a démont, és hiába maszkírozták el a felismerhetetlenségig és kapott akkora tülköket a fejére, hogy attól bárki hanyatt esne, még így is átérezni az energiáját és a remek alakítását :) Igazából vele is úgy vagyok, hogy akaratlanul is beugrik róla a Rocky Horror Picture Show és várom, hogy mikor fogja eldobni a démonherceg ruháját és lesz belőle az a jó kis transzi :D Na de visszatérve. Szerintem az ő színészi alakítása a legjobb, de ezen nincs is mit csodálkozni. Tom Cruise és Mia Sarah akkor még gyerekcipőben jártak filmezés terén, míg Tim Curry addigra már gyakorlott előadóművész volt. Fantasztikus volt az alakítása, én pedig kislányként rettegtem tőle. Amikor előbújik a tükörből még a vér is megfagy bennem mind a mai napig - nagyon hatásosra sikerült az a jelenet.


Rajtuk kívül pedig meg kell említeni azokat az erdei meselényeket is, akik szintén részesei a történetnek. A Legenda hangulatát ők is nagyban befolyásolják, ugyanis ezek a lények pontosan úgy lettek ábrázolva és eljátszva, ahogy azt a népi folklór is elmeséli. Nem bájos, kedves tündérek és bohókás erdei manók vannak benne, hanem fifikás, cseles tündérek és kifejezetten ijesztően viselkedő erdőszellemek, akik egy kicsit sem keltik bennem a bájos mesék érzését. Mert hiába varázslatos a helyszín, ahol ez játszódik, és hiába varázslatosak a szereplők, ez a film úgy mutatja be a mesevilágot, ahogy azt az emberek látták réges régen. Nem Disney-féle stilizált dolgok ezek, itt bizony félhetünk és iszonyodhatunk, mert még a legédesebb jelenetnek is van egyfajta nyomasztó légköre és szinte várja az ember, hogy mikor fog valami rossz történni. Itt az ember nem tud belesüppedni abba a cukorszirupba, amit régen a mesék jelentettek, mert a csillámporon és a buborékok áradatán túl bizony ott figyel szüntelenül a gonosz erő és csak arra vár, hogy lecsapjon. A néző épp hogy csak el tud mélázni az unikornisok szépségén, épp hogy csak meghatódik Lili hercegnő és a varázslény találkozásán, máris ott a szörnyű árnyoldal, ami azonnal visszarángat minket a mesék sötétebb oldalára. Nekem nagyon tetszik benne ez a kettősség, hogy a jó és a rossz kissé egymásba fonódik. És akkor még nem is beszéltem a démoni jelenetekről, a fortyogva bugyogó börtön-székről és a magától táncoló fekete ruháról, meg Lili hercegnő rémült arckifejezéséről, amitől nekem a vér is megfagy az ereimben. Nagyon jól érzékeltetik azt a horrorisztikus hangulatot, amit az a vár jelképez.


A táncoló ruhás jelenet egyébként nagy stílusmeghatározó is volt számomra, mert hiába remegtem a félelemtől kicsinek, mikor láttam, ugyanakkor engem is elbűvölt az a látvány. Félelmetes, mégis káprázatosan szép, csalogató ruha, ami magától táncol és észrevétlenül átveszi feletted az uralmat. Nagyon kreatív, nagyon ötletes.
Összességében ezt is egy remek alkotásnak tartom, habár más szempontból, mint a Labirintust. Ez sajnos nem olyan film, amit bármikor szívesen nézek meg, mert a nyomasztó hangulata sokáig meg tud ülni a szívemben, mégis mikor megnézem, akkor ugyanolyan nagy hatással van rám, mint anno. A jó és a rossz értelemben is, és ez így is van jól. Ettől lesz egy mozi igazán izgalmas :)

10 megjegyzés:

  1. Juuuj, én is láttam sokszor sokszor. Hogy szerettem...bár néha azért félelmetes volt. :)
    Olyan jó, hogy így össze szeded a régi filmeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, van egy kissé parázós hangulata, de én ezt is szeretem benne :)
      Örülök, hogy tetszenek ezek a bejegyzések, lesznek még jócskán, mert szeretek ilyesmiken nosztalgiázni :)

      Törlés
  2. Ezóta a film óta vagyok szerelmes az ördögbe. Tim Curry-t amúgy is imádom, de itt... örök szerelem. Jó, vonzódom a beteg és gonosz karakterek iránt.
    Amikor Lily táncol, az a jelenet elvarázsolt. Egyszerűen imádom ezt a filmet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A rosszfiúkat mindenki szereti :P Nekem a Labirintusos Jareth az örök kedvencem, bár azért Tim Curry, mint démonherceg sem rossz :P
      Igen, a táncolós rész egyszerre hátborzongató és varázslatos :)

      Törlés
  3. Ez a film nekem valahogy kimaradt a gyerekkoromból. Amit nagyon sajnálok, olyan jó lett volna kislányként látni, valahogy most már nem kapott el a varázs, mikor néztem. Egyszer, ha elkap a fantasy hangulat, nekiugrok újra, hátha mégis :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem érdemes még párszor nekiugrani, mert nem egyszerű film, kell hozzá egy megfelelő hangulat. Pedig nagyon jó kis mozi, de ez sem az a könnyed popcorn filmecske, ebbe bele kell mélyedni. Remélem azért megkedveled :)

      Törlés
  4. Azt hiszem, pont az unikornisos részt kaptam el egyszer még gyerekkoromban, és totál szomorú meg dühös lettem miatta, így nem is néztem tovább :-D Na, majd talán egyszer...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is felszalad olyankor a vérnyomásom, kedvem lenne orrba nyomni Lili hercegnőt, de aztán valahogy a film varázsa tovább sodor és én csak ülök előtte megbűvölve :)

      Törlés
  5. Ezt a filmet nagyon szeretem:) Most kedvet kaptam az újranézéséhez:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát akkor hajrá, egy kis nosztalgia sosem árt :)

      Törlés