Napi öröm és üröm

Elég mozgalmas napom volt, tele sok jó és néhány kevésbé jó dologgal.
Kezdjük ott, hogy ma tömegközlekedéssel kényszerültünk dolgozni menni, mivel ma volt Viktoréknál a céges karácsonyi eszem-iszom, és most szeretett volna iszogatni is az én drága uram, úgyhogy kocsika pihent egy kicsit, mi meg kevésbé :P A reggeli hévezéssel nem is volt gond, meg a melóval, na de mikor mennem kellett haza én nem tudom mi lett velem, de nagyon el voltam varázsolódva (a Fairy Oak utolsó kötetének is lehet némi köze a dologhoz... :P). Szerencsésen elértem a volán buszomat, de olyan sötét volt és annyira párás volt az ablak mindenhol, hogy semmit nem láttam a megállókból, és sikerült Szigethalomig elutaznom :D Mikor felnéztem és felismertem a kivilágított hamburgerezőt Halom határában kissé hangosan káromkodtam el magam és azonnal jeleztem, de persze aprópénz már nem volt nálam, hogy visszafelé tudjak venni jegyet buszra, így tesómat kellett izzítani, hogy jöjjön értem. Ott áztam-fáztam és szidtam a hülye agyamat, amiért nem figyeltem jobban. Annyira rosszul esett, mert itthon még várt a házi munka, főznöm kellett, meg pakolgatni, és persze mikor beléptem az ajtón akkor sem a megszokott látvány fogadott. A kedves, aranyos felújítás miatt áthúzzák az egész épületben az elektromos vezetékeket, és az ajtó résein keresztül gyönyörűen beszállt a por az előszobánkba. Majd megfulladtam, mire összeszedtem. Erre a szomszéd néni közli, hogy szóltak a melósok, hogy másnap reggel 8kor legyünk otthon, mert ők jönnek be a lakásokba is áthúzkodni a vezetéket. Mondom anyádat, hát hol engedhetem én meg magamnak azt, hogy csak úgy ne menjek dolgozni egy napig? Ráadásul egyik napról a másikra beközlik ezt velünk? Még szerencse, hogy anyu itthon van és át tud jönni felügyelni a műveletet. Azért voltak jó élményeim is, mert mikor átmentem anyuhoz a blog karácsonyos csomagomért (amit egyszerűen imádok és annyira, de annyira viszket az ujjam azért, hogy írhassak róla, de csak 21-én lehet, ajj, meg fogok addig őrülni :P), megkaptam a karácsonyi vacsink alapanyagát is - vagy 6-7 szelet csodás lazacot és 20 garnélarákot. A garnéla tuti tempura lesz, de a lazaccal még nem tudom mit fogok kezdeni. Valami mogyorós-újhagymás szójaszószos mártás képzelek el hozzá, de lehet találok még a neten más recepteket is, amik megihletnek. Ja, meg kaptunk két féltégla méretű óriási milka csokit (tudjátok azt a nagy táblásat), de valami új ízben, mert ebben csokidrazsé, gumicukor, meg pattogó cukor is van :D Szóval "örömébódottá" a napom ezen részeiért. Aztán nekiestem a házi munkának, mindent megcsináltam kb 9-re, és ott tartok, hogy kipurcantam. Holnap táncra sem megyek, mert muszáj pihennem, egyszerűen érzem, hogy kezdem felélni a vésztartalékaimat is. Elvegetálok még ezen a héten, de túl sok aktivitásra már ne számítson tőlem senki, mert totál kivagyok. Viszont az apró örömök azért jól esnek, szóval van azért öröm is, nem csak üröm, de olyan szerencsétlen voltam ma és annyira rossz volt :D Most már csak egy kiadós alvás kell nekem, semmi más.