Karácsonyi blog kihívás - 11. nap

Ilyen volt a karácsony kiskoromban

Hát, kétféle szemszögből is írhatnám, de a csúnyábbikat inkább nem említem. Jobb szeretek a szép emlékekre gondolni, a rosszakat meg elfelejteni :) Szóval egészen kislány koromban nagy élmény volt ez számomra. Mint ahogy előbb is írtam, a fiúk égőket bogoztak, én anyunak segédkeztem, díszítettük a lakást, aztán engem bezavartak a szobámba, mondván nem szabad kijönnöm, mert ha a Jézuska meglátja, hogy kukucskálok megijed és nem teszi le a fa alá az ajándékot. Persze előtte kutattam is utánuk rendesen, ezt minden évben meg kellett próbálnom, ami sosem nem jött össze :D Szóval kitartóan kuksoltam a szobában, miközben odakintről halk neszezés szűrődött be, hallottam a motoszkálást, a papírok zörgését, és teljesen abban a hitben voltam, hogy a Jézuska most hozza nekem az ajándékot :D Aztán anyu bekukucskált hozzám, szólt, hogy jöhetek, és mire benéztem a nappaliba a fa már csodásan fel volt díszítve, az ajándékok pedig ott sorakoztak alatta. Ez később annyiban változott, hogy szerettem volna segédkezni a fa díszítésénél, nagyon nagy élmény volt számomra és mai napig ezt a részét élvezem legjobban a szentestének :) Aztán egyik nap történt, hogy nem bírtam magammal és kilestem körülnézni, mire megláttam, hogy az egész család szorgalmasan csomagolja az ajándékaimat az asztalnál :D Én meg kilépkedtem és kíváncsian néztem mit is fogok kapni, mire anyu észrevett, rám szólt, hogy menjek vissza, mert különben nem jön a Jézuska, de addigra már lebuktak :P Egyébként nekem ez nem volt nagy megrázkódtatás, hiszen az ajándékaimat így is, úgy is megkaptam, nekem meg csak az volt a lényeg XD Nálunk mindig este 8kor volt ajándék bontás, körbeültük a fát és bontogatni kezdtünk, bár a tesómra nem emlékszem, hogy ott csomagolt volna mellettem, de gondolom azért, mert a magam dolgával voltam elfoglalva :P Anyuék csillogó szemmel nézték, hogy tetszik-e, amit kaptunk, és én mindig mindent imádtam, akár pulcsit, akár játékot kaptam :) Közben szólt a zene, mindig klasszikus karácsonyi dalok mentek, amiket lépten-nyomon énekeltem. Aztán jött a karácsonyi vacsora, azt hiszem akkor még egy asztalnál evett a család, és ez olyan szép emlék számomra. A veszekedős időkben már nem ültünk le többé egymáshoz és a fát sem ültük körbe, mert apu kivonta magát a dologból, viszont anyu és én lelkesen ünnepeltük a magunk módján a karácsonyt, s így van ez mai napig is :)

Ismét egy zene; (a lényeg 3:26-tól kezdődik)