Hát sajnos a karácsony nálunk egy idő után mindig veszekedéssel volt körítve a szüleim által. Persze kicsi koromban még minden szép és jó volt, de ahogy nőttem úgy nőttek a család gondjai is, és egyre többször volt nagy veszekedés szenteste, amit nagyon nem szerettem, mert lerombolta azt a sok szép emlékemet, amiket régen átéltem. Persze mint láthatjátok a rossz dolgok sem fogtak ki rajtam, ugyanúgy imádom a karácsonyt, de a legkedvesebb emlékem emiatt értelem szerűen a korábbi éveimhez kötődik. Nem nagy dolog, de bennem annyira megmaradt és mindig mosolyt csal az arcomra. Régen az volt a hagyomány nálunk, hogy apukám és tesóm már 24-én délelőtt nekiálltak készülődni a fa díszítésére, ami annyit jelentett, hogy megpróbálták kibogozni az égő sorokat :D Ez nagy harci feladat volt ám, mert még ilyen régi tüskés égőink voltak, amik szúrtak, égettek, csomó zárlatos volt belőlük és hiába csomóztak ki egyet, máshol két helyen is összegubancolódott :D Én odakint anyunak segédkeztem a sütés-főzésben, közben meg hangos szisszenések, elfojtott káromkodások, jajdulások szűrődtek ki a nappaliból :D Nekem ezen mindig annyira kell mosolyognom :)
Hoztam nektek egy kedves kis zenét is, most állandóan ezt hallgatom, nagyon rákattantam :)
Én 24 délelőtt anyának szoktam segíteni, meg a szalon cukrokat kötözgetem, apa meg az égő sorokat bogozza ki és javítja ki ha kell :) Jó ez a zene :D
VálaszTörlésHát az égők kibontása nálunk külön rituálé volt :D A zene meg szerintem is nagyon jó, olyan kis vidám ^^
Törlés