A könyveket jobban szeretem, mint az embereket. Legalábbis néha. A könyvekben ritkán csalódom, míg az emberekben igen gyakran. Valamiért nekem egy jó könyv kellemes biztonságérzetet ad, amolyan védőpajzs és jó barát egyben. Nem azt mondom, hogy előbb fogok egy könyvhöz nyúlni, mint hogy elbeszélgessek egy barátommal, de vannak napok, mikor egy könyv magányát jobban vágyom, mint a nagy társaságot. A sorok közé rejtett bölcsességek legalább akkora segítségemre tudnak lenni, mint egy kiadós lelkizés..
Jó barát vagyok. Legalább is én annak tartom magam, és tudtommal a környezetem is. A barátaim rendkívül fontosak számomra, ezért igyekszem én is jó társuk lenni, akihez bizalommal fordulhatnak, ha valami bajuk van. Egyrészt mert alapból szeretek segíteni másokon, másrészt pedig ők legalább annyira a családomhoz tartoznak, mint a férjem, vagy az édesanyám, így evidens, hogy szeretnék számukra jó barát lenni, akire számíthatnak.
Imádom a klasszikus zenét. Lehet, hogy ez is szörnyen régimódi, de nekem a zene még mindig Mozartnál kezdődik. Sosem lehet elfelejteni, hogy minden muzsika a régi nagy öregektől indult, és hogy a klasszikus zene az alapja a ma létező összes zenei műfajnak (vagyis a legtöbbnek, mert némelyik már nem érdemli meg a zene címszót). Nekem a kedvenc zeneszerzőm Mendelssohn, akitől a Hebridákat bármikor képes lennék nyolcszor végig hallgatni, valami csoda.
Utálom az eredeti hajamat. Annyira nem illik hozzám, hogy az valami hihetetlen. Ronda piszkosszőke, teljesen jellegtelen és unalmas, így muszáj volt keresnem egy olyan színt, ami jobban kifejez engem. A fekete tökéletes választás volt erre a célra. Az sem boldogít túlzottan, hogy nagyon kevés, vékonyszálú hajam van, de ez ellen nem tudok mit tenni. Póthajat nem rakatok, mert nem akarom azt a kevés meglévő hajamat is tovább gyilkolni, épp elég neki a festék, azzal meg, hogy szögegyenes már megbékéltem. Régen nagyon szerettem volna hullámokat bele, de ma már megszerettem ilyen egyenesnek :)
Esős napokon vagyok a legboldogabb. Bizony, én ki nem állhatom a szikrázó napsütést, viszont a ködös, borongós, esős időt annál inkább. Hiába, le sem tagadhatom az ír felmenőimet :) Egyszerűen imádom az esős időt. Olyankor pont annyira van hűvös, amennyire szeretem, az utcák kiürülnek, mindenki visszahúzódik a vackába, én pedig akkor állok neki sétálni. Élvezem a hideg párás levegőt, a finom, friss eső illatot és azt, hogy senki sincsen körülöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése