Ismerj meg! - 23. rész

Megtaláltam azt az embert, akivel le akarom élni az életemet. Viktor ^^

Furcsa dolgokban hiszek. És tényleg. Mindenről meg van a magam véleménye, amit a saját tapasztalataim alapján gondolok, és ezeket senki nem tudja megváltoztatni bennem. Sok olyasmiben hiszek, ami mások számára különös, elfogadhatatlan, vagy csak szimplán nevetséges, de engem sosem érdekelt mások véleménye. Abban hiszek, amit igaznak tartok, nem követem a csordát, és ha ezért kinéznek az emberek, akkor váljék kedves egészségükre. 

Hálás vagyok az életért, amibe beleszülettem. Hiába történt velem sok rossz dolog és hiába áll az életem küzdelmek egész kis sorából, én akkor is boldog vagyok, hogy ilyen életet élhetek. Nagyon sok mindent tanultam már ez alatt a röpke 23 évem alatt és minden, ami történt velem csakis azért történhetett, hogy én tanuljak belőlük, s hogy előbbre vigyenek. No és persze a sok nehézség mellett rengeteg örömöm is van, sok embert szeretek és sok szép élményben volt részem, amikért nem lehetek elég hálás a sorsnak.

Még mindig imádom Barbie-t. Hiába, a kislány korom meghatározó része volt, és mivel tudatosan elutasítom a teljes felnőtté válást, ezért egy részem mindig kedvelni fogja azokat a dolgokat, amiket gyerekként is. Én pl. mai napig felnézek a Barbie hivatalos oldalára játszogatni, és imádom a filmjeit is. Még akkor is, ha minden neon pink és műanyag lila színekben pompázik, mert van egyfajta giccsesen ismerős hatása ezeknek a meséknek. A nézésük közben egy kicsi újraélhetem a gyerekkoromat.

Sosem tudom kontrollálni a nevetésemet. A barátaim már tudják rólam, hogy ha én egyszer elkezdek nevetni, akkor általában képtelen vagyok abbahagyni. Eleinte velem, aztán rajtam nevetnek, majd elfáradnak és végül már csak várják, hogy mikor bírom végre abbahagyni a nevetést. :D Nem egyszerű számomra, mert nagyon jóízűeket tudok nevetni, nagyon hangosan és nagyon lelkesen, de hát aki a végletek embere :P Szóval ha a barátaim látják, hogy valamin újra és újra felvihogok, akkor már félre is húzódnak, mondván "Hagyjuk Szilvit, had röhögje ki magát". Viktor kb. ugyanígy reagál rá. Néha annyira tetszenek a hülye poénjai, hogy fulladásig és hasfájásig nevetem magam rajta, aztán ő megunja a várakozást, a hátára fordul és várja, hogy elmúljon a vihar. Közben nyugtatgatni is szokott a maga lökött módján, amitől természetesen még jobban kell röhögnöm :D A legtöbben már egy lemondó sóhaj kíséretében megvárják türelmesen, míg kinevetgélem magam, én pedig baromi jól érzem magam mindeközben :D Egyszerűen képtelen vagyok uralkodni magamon, ha egy poén tetszik, akkor fél óráig is tudok nevetni rajta, aztán ha eszembe jut később, ugyanilyen a hatás.