Imádom a Disney hercegnőket. Én ezeken a meséken nőttem fel és a női szereplők közül nem egyet tekintettem példaképemnek. Persze az elején még nagyon konzervatív felfogással közelítették meg a hercegnők témáját, nem volt más feladatuk, mint szépnek lenni és bajba kerülni, hogy aztán a herceg megmenthesse őket. Viszont ahogy haladtunk a korral úgy tűntek fel érdekesebbnél érdekesebb hercegnők kiforrott, összetett személyiséggel, akiknek nem csupán az volt az egyetlen erényük, hogy gyönyörűek voltak. Én mondjuk szeretem a régi és az új stílusú meséiket is, mert mindegyik mesében más és más értékeket képviseltek a női főszereplők. Lehet, hogy a régiek még kicsit antik megközelítésben nézték a nőket, de azért ha figyelmesek vagyunk, bennük is lehet kedves, elismerésre méltó erényeket találni. Ők persze még nem mentettek meg egy egész nemzetet és nem mutatták be milyen nehéz egy dolgozó nőnek megvalósítani az álmait, de a maguk egyszerű módján szépre és jóra nevelték a kislányokat, köztük engem is. Örök kedvenceim.
Imádom a leveleket. Mindegy, hogy elektronikus úton, vagy hagyományos módon kapom, nagyon örülök neki. Szeretek levelezni másokkal, szeretek írni és fogalmazni, és valahogy a kapcsolattartás ezen módját olyan kedvesnek, nosztalgikusnak találom. Kapóra is jön, mert a legtöbb barátommal nem tudom minden nap személyesen tartani a kapcsolatot, így jobbára csak levelekben tudunk érintkezni egymással. Van, aki nem szeret írni, nem szeret időt tölteni azzal, hogy szépen megfogalmazza a gondolatait a másik felé, de én nem ilyen vagyok. Egyszerűen imádok levelezni, és van egy ritka adottságom, miszerint nincs szükségem órákra, hogy összedobjak egy szépen megfogalmazott levelet. Sokan meg is lepődnek rajtam, mikor hosszas levelezés után élőben is találkoznak velem és ugyanolyan precizitással fogalmazom személyesen is, mint a levelekben. Eléggé grafomán vagyok és az olvasottságomnak köszönhetően könnyen megy a fogalmazás, úgyhogy a levél írás számomra nem gyötrelem, hanem kellemes elfoglaltság.
Az a fajta ember vagyok, aki még sms írás közben is figyel a helyesírására. És nem csak ott, de minden területen. Nagyon fontos számomra a helyes fogalmazás és számomra szinte ösztönösen jön. Emlékszem iskolás koromban míg mások vért izzadtak a helyesírás megtanulása miatt, addig nekem csípőből ment minden, nagyon könnyedén ráéreztem a nyelvtani pontosságra. Ennek hátterében nagyon tud zavarni, ha valaki nem tud helyesen írni, és olyan hibákat vét, amiktől borsódzik a hátam. Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy mások számára nem megy ez olyan könnyen és nem várhatom el mindenkitől, hogy olyan pontos nyelvtani használattal rendelkezzen, mint én, de ettől függetlenül a falat tudnám kaparni kínomban, mikor rosszul használt ékezeteket, vesszőket látok. Kedvem lenne olyankor jól elhordani az illetőt mindenféle műveletlen tuskónak, de aztán visszaveszek magamból, mert rájövök, hogy a korrekt nyelvtani használat nem mindenki számára olyan könnyű, mint nekem, és pláne nem jelenti mindez azt, hogy az illető tanulatlan lenne. Próbálom tolerálni mindezt, de azért néha finoman megmondom a véleményem, ha nagyon szembetűnő hibával találom szemben magam.
Hiszem, hogy minden okkal történik. Nem hiszek a véletlenekben. Meggyőződésem, hogy minden boldog és minden nehéz pillanat valamilyen célt szolgál az ember életében, még ha eleinte nem is értjük benne a logikát. Sokszor én is dühös vagyok a világra, amiért szörnyű dolgok történnek velem, de aztán arra gondolok, hogy nem lehet mindez a véletlen műve, valami oka biztosan van, hogy át kell élnem különféle eseményeket. Általában ez szokott átlendíteni a különösen nehéz helyzetek fölött, és később aztán megértem az okát. Eddig minden, ami velem történt tényleg jó okkal volt része az életemnek, mert tanultam belőlük, vagy megváltoztattak olyan irányba, amilyenbe fejlődnöm kell. Persze sokszor dühösen állok ezek előtt, de mikor megpróbálom picit elfogulatlanabb szemmel nézni a dolgokat, meglátom benne az összefüggést és az értelmet. Ezek segítenek túljutni a nehézségeken, hogy utána rájöhessek mekkora hasznom származott mindabból, amin keresztül mentem.
Igazából szeretem az iskolát. Vagyis hát már csak múlt idő, de a lényeg az, hogy másokkal ellentétben én szerettem suliba járni és tanulni. Olthatatlan tudásszomjam van és ha csak tehetem minden újdonságot magamba szívok a mai napig is. Tiszteltem és szerettem a tanáraimat, felnéztem rájuk és habár nem minden tantárgy ment jól, én nagyon próbálkoztam ügyesedni mindben, mert még ha nem is volt érzékem hozzá, attól még érdekes volt számomra és szerettem volna ismerni a működését. Ez mai napig sem változott bennem. Mélységesen becsülöm a pedagógusok munkáját, azokét pláne, akik jó módszerekkel adják tovább megszerzett tudásukat. Mert sajnos tényleg nem mindenki alkalmas tanításra, de zömében olyan pedagógusok foglalkoztak velem, akik értették a dolgukat. Imádtam tanulni és imádtam, mikor új tananyaghoz érkeztünk egy-egy órán, mert ez azt jelentette, hogy ismét valami olyasmiről tanulhatok, amit még nem ismerek, de hamarosan tudni fogom. Borzasztóan kíváncsi természetem van, olyan vagyok, mint az állandóan kérdezgető királylány a népmesében :) Szeretem ismerni és érteni a világ működését, érdekelnek a tudományok, a művészetek, minden, ami tanulható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése