Nagyon szerettem Dita von Teese illatát, de rá kellett jönnöm, hogy nekem akkor is Aguilera kisasszony klasszikus illatú parfümje tetszik, az az én illatom, hiába akartam valami másra váltani. Egyszerűen annyira időtlenül elegáns az az illat, hogy jobbat keresve sem találhatnék. Nagyon illik hozzám, a külseje is nagyon csinos, fekete csipke és kis fekete masni díszíti, de persze a lényeg belül volt. Szóval őérte rohantam be, de ha már ott voltam (ismerős, lányok? :D), úgy gondoltam adok egy esélyt a száraz samponoknak. Sajnos gyorsan zsírosodik a hajam, ezért két naponta kényszerülök megmosni, ami habár állítólag nem egészségtelen, de engem zavar, hogy annyi sampont elhasználok. A száraz samponokat mindenki az egekig dicsérte, hát most én is kipróbálok egyet.
Az eladó hölgy a saját márkás Isana-t javasolta, állítólag az a legnépszerűbb termékük a többi szárazsampon közül, úgyhogy jött haza velem. Olcsó is volt, úgyhogy még szimpatikusabbá vált számomra, a jövő héten ki is fogom próbálni, hogy miként szuperál. A sminkes szekció mellett most lazán elsétáltam, mert a pipere holmik iránti vágyamat kielégítettem a múltkori MUF szemhéjpúderemmel. Este anyu még befestette a hajamat, mert már nagyon igénytelenül nézett ki a fejem (Viktor volt kedves úgy nevezni mindezt, hogy frissítve lett a memóriám...), aztán hazafele a kocsiban ülve Viktor közölte, hogy kitalált egy kis meglepi programot számunkra szombatra. Még múltkor az óriásölő film előtt láttuk egy másik mese előzetesét és akkor borzasztóan megtetszett a története és a látvány világa, de ahogy volt el is feledkeztem róla, hiszen annyi minden történik közben az emberrel. Na ő emlékezett rá, mennyire tetszett nekem és minden teketóriázás nélkül foglalt rá jegyet, amit ma meg is néztünk - pont ma voltunk 8 hónapos házasok ^^ Tudom-tudom, egy mozizás nem a világ közepe, de nekem olyan jól esett, hogy 1;gondolt rám, emlékezett arra, ami megtetszett, 2; hajlandó velem megnézni egy gyerekeknek való filmet 3; helyettem is figyelt a hónap fordulónkra, amit én szégyen szemre elfelejtettem. Most ahogy így visszaolvasom a szöveget rájövök, hogy már tényleg nagyon rám fért ez a memória frissítés, Viktor nem is tévedett olyan nagyot :D Ja, egyébként azért vicces, hogy jutott eszébe a dolog. Egyik kollégája mesélte, hogy a hét (!!!) éves kisfiával most látták a mesét és hogy milyen jó volt, neki pedig rögtön az ugrott be, hogy na, akkor elviszi rá az asszonyt is :D Na mindegy, szóval nagyon meghatódtam, hogy a kezébe vette a dolgokat és kitalálta ezt a kis programot mára, mert nagy filmező vagyok és ha tehetném mindent moziban néznék meg. Aztán ha már nekilendültünk úgy voltam vele, hogy felavatom az új szemhéjpúderemet. Szinte remegtem az izgalomtól, hogy használhassam, annyira beleszerettem. A fényképező gépünkben lévő elem lelke már épp kilehelőben volt, de azért még pár kattintásra futotta belőle.
Itt talán valamennyire látszik a csillogás, de élőben sokkal drámaibb.
Ezt meg csak azért, mert tetszik, hogy újra teljesen fekete vagyok, végre nem kell takargatnom a hajam tövét :P
Sajnos a kép nem adja vissza tökéletesen azt a csillogást, ami ezt a púdert jellemzi, de tényleg olyan, mintha egy goth diszkógömböt kennék fel a szemhéjamra :D Csak úgy sziporkázik! Egyébként nagyon meg vagyok elégedve a termékkel, nem porzik, jó színe van és a szemhéjamon sokkal viselhetőbb, mint a tégelyben, ott nagyon durva a tömény csillogás. Visszatérve a filmre, A Zöld urai című filmet néztük meg, és eszméletlenül aranyos volt, rég nevettem ennyit egy mesén.
Az egész téma, ez a ki nem mondott tündéresdi nagyon elnyerte a tetszésemet és még Viktor sem unatkozott rajta. A régi Charlie és a csokigyáros eset óta óvatosabban ráncigálom be őt ifjúsági filmekre :P Biztos, hogy még meg fogom nézni párszor ezt az új mozit, mert a poénokért felelős csigák egyszerűen megunhatatlanok, másrészt csodaszép a látványvilága és a története is bájos. Utána még nézelődtünk kicsit mindenhol; a Libri kihagyhatatlan, de ismét üres kézzel távoztam és nagyon büszke voltam magamra, a Deichmann meglátogatása pedig szintén egyfajta rituálévá nőtte ki magát, mert egy nőnek sosem lehet elég cipője :P Most mondjuk ott sem vettem semmit, de csak azért, mert hihetetlen mértékű önuralomról tettem tanúbizonyságot.
Holnap pedig (vagyis már ma, te jó ég!) minden téren új dologba vágom a fejszémet, mert olyan vasárnapi ebédet fogok készíteni, amit eddig még soha nem csináltam. Bevallom izgulok is rendesen, de remélem, hogy nem vallok kudarcot. Egyelőre nem írom le, hogy miket tervezek, mert ha elrontom akkor szimplán meg sem fogom említeni (:D), de ha sikerül, akkor majd jön róla a képes beszámoló ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése