Hiszek a mágiában. Ezen hitem szinte kisgyerekkoromra visszavezethető, ugyanis az én szemem mindig meglátta a csodát és a varázslatot ott, ahol mások semmit sem láttak. Ezen érzékenységem mai napig megmaradt, sőt, erősödött, s a mágia világa mostanra olyan természetes lett számomra, mint másoknak a levegővétel. Az életem szerves része, ha úgy tetszik, és nem holmi észlelhetetlen misztérium, amiről csak ködös utalásokat kaphat az ember. Persze mint minden, ez is magán az emberen múlik. Az a bizonyos ismert mondás, miszerint "Hiszem, ha látom" valójában úgy szól, hogy "A hit által látunk", és bizony aki képes hinni, az láthatja is mindazt, amiről oly sokan beszélnek. De nem áll szándékomban senkit sem győzködni, ez egy nagyon ingatag talaj, viszont engem ezzel a hitemmel együtt kell elfogadni és szeretni :)
Kívánni szoktam 11:11-kor. Nos, ha nem is éppen akkor, de minden dupla számnál elhadarom a magam kis mantráját. A legfőbb számomra a 22:22. Amint meglátom a számítógépemen ezt az időpontot belerohanok Viktorba, átölelem és villámsebességgel eldarálom, hogy "Legyünk örökké boldogok, szerelmesek és legyen meg mindenünk!" :D Eddig bevált, úgyhogy továbbra is kitartóan kántálom a mondókámat minden dupla dátumnál annyi kiegészítéssel, hogy most már jelenlegi áldatlan helyzetem miatt azt is hozzá csatolom, hogy "legyen állásom" :D Ha a szerelemnél bevált, talán ennél is bejön :P
Imádom a horrorokat. Bizony, nagyon szeretem megkapni a napi borzongás-adagomat még akkor is, ha kicsit sem bírom. Mert sajnos az idegrendszeremre túlzottan nagy hatást tud kifejteni még a leggagyibb horror is, úgyhogy moziba soha nem ülök be ilyen filmre (kivétel volt a Silent Hill, amit azóta is bánok és ha eszembe jut, rémálmaim lesznek tőle), mert az otthon biztos menedékében bátrabban nézek ilyen mozikat, pláne ha közben szoríthatom Viktor kezét és bármikor lepauzálhatom az egészet. Vagány vagyok, mi? :D Mégis nagyon kedvelem ezeket a hátborzongató sztorikat, főleg a thriller-horror keveréket szeretem, ahol nem csak agyatlan öldöklés van, hanem valami bogozni való sztori is van a háttérben. Általában a kutatással teli fél órát szoktam nyugodtan végig ülni, a többinél meg nyöszörgök, hogy nem bírom :D
Könnyen elsírom magam. Sajnos nagyon érzékeny ember vagyok, néha elég egy hangosabb szó, egy erőteljesebb megszólalás és nekem már könnyek gyűlnek a szemembe. Hajlamos vagyok mindent magamra venni és persze könnyen meg is hatódok bármin, ami megérinti a lelkemet. Ennek ellenére nem szégyellem a dolgot, felvállalom, hogy ilyen vagyok, csak sajnos elég nehéz az élet úgy, hogy a világ és a benne élő emberek többségében érzéketlen, durva tulkok és kicsit sem figyelnek oda arra, hogy a másik is érző emberi lény és esetleg megbántódik egy-két megjegyzésen. Persze igyekszem erősödni, de az érzékenység és az érzelmesség a személyiségem és a jellemem része, nem tudok tőle szabadulni - és ami azt illeti, nem is szeretnék, mert aki nem tud ezzel együtt elfogadni, az nem is érdemli meg a szeretetemet. Az emberiség nagyrészének amúgy is nullán van az érzelmi intelligenciája, de én igyekszem mindenhová egy kis szívet, egy kis lelkiséget vinni.
Kreatív vagyok. Vagy legalábbis annak tartom magam, de eddig aki találkozott az alkotásaimmal mind egyet értett ezen kijelentésemmel. Nagyon szeretek alkotni, ügyeskedni, kipróbálni magam új dolgokban és örülök, ha ezekkel másoknak is örömet szerezhetek. Én vagyok az az ember, aki élvezettel készít dekorációt és aki karácsonykor is inkább kézzel készített ajándékot ad, mert abban benne van a szívem-lelkem, minden szeretet-energiám és gyengéd érzelmem az illető felé. Másrészt élvezem is a dolgot, hogy a semmiből valami szépet és akár hasznosat is tudjak csinálni. Kellemes szórakozás, jó hobbi és fejleszti az ember képzeletét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése