2013. január 6., vasárnap

Az elmúlt év felfedezései - harmadik rész

A 2012-es év egy új szerelmet is tartogatott számomra, ez pedig nem más, mint a gótikus hastánc.




Írtam már arról korábban, hogy milyen előzménye volt a táncos "karrieremnek" és hogy miként találtam rá erre a csoportra, így ezekre nem térek ki még egyszer. Az előző tapasztalataimhoz mérve ez a társaság és ez a hely sokkal szimpatikusabb, nagyon bízom benne, hogy ide befészkelhetem magam és aktív tagja lehetek a csapatnak. Az sem mellékes, hogy heti rendszerességgel átmozgatom a testem, nagyon jó érzés és hiába van késői időpontban, teljesen felfrissít. Nagyon kedves, szimpatikus emberek között mozoghatok, a tanárunk nem csak tudásilag, de emberileg is szuper, így tényleg igazi öröm oda járni. Mániám odáig fokozódott, hogy januártól heti kétszer fogok járni órákra, mert elképesztő mennyire fel tud tölteni lelkileg. A munkám mellett úgy érzem nagy szükségem van erre a kikapcsolódásra, no és persze az önkifejezés sem utolsó szempont. Régen abban a hitben voltam, hogy az alkatom miatt semmilyen táncforma nem fog nekem jól állni, de most végre találtam valamit, amiben tehetséges vagyok és ami igazán kreatív és egyedi. Csodás érzés látni, hogy a tükörből rám néző, gyönyörűen táncoló nő én vagyok, és hogy milyen ösztönző hatással tud lenni rám az egész környezet. Nagyon kevés dologgal vagyok úgy igazán megelégedve magammal kapcsolatban, de a tánc azon kevesek egyike, amiben igazán ügyesnek tartom magam. Rengeteg időt töltök gyakorlással, és a dupla órát is azért vállaltam, hogy még tovább fejlődhessek. 




Az alapmozdulatokkal nincs is sok gondom, ellenben magával a gótikus jelleggel sokkal több. Ugyanis közel nem olyan könnyű szívből táncolni, mint azt az ember gondolná. Egy érzést, egy jelenséget, egy mitológiai alakot hastánccal megeleveníteni nem kis feladat, én pedig kemény harcot vívok azért, hogy kiszakadjak az eddig oly erősen begyakorolt törzsi mozgásrendszerből, ahol egyik mozdulat automatikusan követi a másikat. Törzsit sokkal könnyebb volt táncolnom, mert ott adva volt egy mozgásrepertoár, és ha azokat ügyesen felépítettem, akkor egy remek táncot tudtam előadni. Csakhogy a gótikus hastáncban néha olyan mozdulatokat kell csinálnunk, ami egyáltalán nincs benne az alap mozgásban, és a már begyakorolt mozdulatok nem mindig segítenek életre kelteni olyan elvont fogalmakat, mint például egy entitás megidézése, egy fantasztikus lény tánca, vagy egy fájdalommal és kínnal átszőtt érzés. Ezt bizony tanulnom kell még rendesen, mert sokszor azt veszem észre magamon, hogy habár sok táncmozdulatot ismerek, egy-egy kreatív feladatnál úgy bénázok, mintha soha nem hastáncoltam volna. Egyébként baromira élvezem, hogy totál zöldfülűnek érezhetem magam és új dolgokat tanulhatok, mert többet hoz ki belőlem ez az egész. Egy másik, magasabb fokra helyezzük ezzel a hastáncot, amit nem is olyan könnyű színpadra varázsolni.




Legnagyobb kihívásom a hamarosan elkövetkező hastáncverseny, amire egy szólóval, egy duóval és két csoportos produkcióval készülök. Sokat vállaltam, de nem zavar az sem, ha minden szabadidőmet erre kell majd áldoznom, mert jóleső áldozat ez. Itt az ideje végre kilépnem az árnyékok közül és megmutatni, hogy mit tudok. Ehhez kapcsolódik az is, hogy nem csak a táncban, de a színjátszásban és az éneklésben is jónak érzem magam. Régen évekig tagja voltam a gimnáziumi színjátszó csoportnak, ahol nagyon aktív voltam - darabokat írtam, szerepeltem, énekeltem, táncoltam, mindent csináltam. Rájöttem, hogy erről sem szeretnék lemondani. Szinte sorsszerű volt, hogy ezen gondolatom után láttam egy felvételi lehetőséget egy amatőr színjátszó társulatnál a facebook-on (már csak ezért is megérte felregisztrálni). Február elsején lesz a meghallgatás, amire szeretnék jelentkezni. Szerencsére több ismerősöm is van ott, akiktől megérdeklődhetem, hogy milyen is ott az élet. Nagyon vágyom újra a színpadra különféle szerepekben, az éneklés is nagyon hiányzik, no meg egy jó társaság, akikkel öröm együtt alkotni. Nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőségem újra színjátszó körbe járni. És ami még újdonság és egy nagy elhatározás volt részemről; el fogok végezni egy sminkes tanfolyamot/továbbképzést. Kislány korom óta vágyok erre, és most végre meg vannak a lehetőségeim is hozzá. Ki tudja, talán egy kis mellékkereset is befolyik belőle (vagy akár komolyabb vizekre is evezhetek), de ha már csak azt nézem mennyire élvezném a dolgot, már megéri. Persze itt is kikértem az ismerősök tanácsait, hátha tudnak javasolni jó helyeket. Szóval azt hiszem a 2012-es év kreativitás terén is mozgalmas volt. Új hobbikat és művészeti ágakat ismerhettem meg, vagy pedig feléleszthettem a régieket. Újabban még a rajzos füzetemet is elővettem és alkotgattam - hihetetlen jó érzés volt :) Rá kellett jönnöm, hogy nem ezeket az apró kikapcsolódásokat és örömöket kell megvonnom magamtól, mert ezek segítenek könnyebbé tenni a hétköznapok problémáit. Ilyen szempontból kifejezetten fontosak. Ráadásul 2012 elején nagyon erőt vett rajtam a lustaság, alig alkottam valamit, művészeti szempontból nagyjából nullán voltam. Inkább a gép előtt punnyadtam, vagy csak lézengtem jobbra-balra, ez pedig rettentően unalmas. Inkább töltöm a szabadidőmet kellemes hobbikkal, mint a négy fal között. Viktornak persze a számítógépes játékok jelentik a kikapcsolódást, de nekem kreativitás kell az életembe - mozgalmasság, önkifejezés, művészet. Régen ez nem is volt kérdés, csak aztán eltunyultam. Most igyekszem magam újra a régi - vagy ha lehet még jobb - formámba rázni :)

2 megjegyzés:

  1. Halihó!

    A barátnőm, akinek a modellje voltam, a Kreatív Sminkműhelynél végzi az alap sminktanfolyamot, ha jól emlékszem, "csupán" 150k-ért. Nagyon kedves csajszi, ha gondolod, keress rá az ismerőseim közt (Bohó Andi) és válts vele pár szót erről! :) R.

    VálaszTörlés