:)

Anya csütörtökön hazajön!!! :)

100 dolog amit szeretek 8. rész

Kisebb szünet után itt van a nyolcadik adag!

71. kawaii dolgokat

72. Sailor Moon-t (örök favorit anime)

73. Addams Family, azon belül is Morticia Addams

74. kagylókat

75. szélcsengőket

76. örök gyereknek lenni

77. halakat, akváriumokat

78. csillagokat

79. Fantasztikus Labirintus című filmet

80. varázslatos kerteket

Zsákmányolás

Hogy ne csak mindig szomorkás dolgokról írjak, most jöjjön egy kicsit vidámabb bejegyzés arról, hogy miket sikerült az utóbbi időben beszereznem. Természetesen könyvekről van szó :) Érdekes egyébként, mintha a szemem rá lenne állva arra, hogy kiszúrjam a könyvesboltokat. Tegnap is, mikor utaztunk be anyuhoz szinte percenként vettem észre őket, Viktor meg nem győzött visszafogni attól, hogy mindegyikbe benézzek. Persze végül csak vettem két könyvet, mert úgy sem bírtam ki :P Szóval a zsákmányaim tegnapról; Tonya Hurley - Szellemlány, amit merő véletlenségből találtam az Alexandrában, úgy el volt dugva, és már csak pár példány maradt belőle. Nagyon örülök neki, mert rég óta szerettem volna elolvasni, ráadásul hihetetlenül szép könyv! Komolyan, ilyen gyönyörű könyvet nem minden nap látni, én sem győztem csodálni. A borító nagyon ötletes, ugyanis a fedelén a szellemlány sziluettje található egy kis átlátszó lapocskával, aztán mikor lapozol, a túloldalt már ott van maga a szellemlány. Emellett a fedőlapon lévő díszítések ezüstözöttek, akárcsak a lapok szélei, így mikor először a kezembe vettem olyan érzésem volt, mintha egy ezüsttömböt tartanék. A különböző fejezetek elején mindig van egy szép kis sziluett rajz meg egy idézet, illetve az összes lap szélét kidekorálták virágokkal. Nekem nagyon tetszik, remélem nem csak a külseje, hanem a tartalma is ilyen jó lesz, mikor oda jutok, hogy elolvashassam. Aztán a másik tegnapi zsákmányom Christopher Paolini Eragon című trilógiájának az első kötete. Ezzel a történettel egy kicsit érdekesen indult a kapcsolatom, ugyanis először a filmet láttam belőle, és katasztrófának tartottam. Többen is mondták, hogy tiszta Tolkien utánzat egy kis Star Wars-os beütéssel, és ezt a filmen is érezni lehetett, így a könyvre már nem voltam kíváncsi. Aztán a napokban újra megnéztem a filmet, és nem tudom miért, de már sokkal jobbnak tartottam, mint régen. Azt hiszem el tudtam különíteni attól, hogy mindenki Gyűrűk Ura koppintásnak tartotta, és igyekeztem meglátni benne az eredeti, izgalmas történetet. Az új élmény hatására el is döntöttem, hogy amint alkalmam nyílik rá, megszerzem a könyveket is és elolvasom, mert általában az mondható el az ilyen esetekben, hogy a könyv mindig sokkal jobb, mint a film. Most megvettem az első kötetet, és nagy izgalommal várom, hogy neki eshessek. Persze vannak dolgok, amik miatt picit aggódom, például hogy Paolini Tolkienhez hasonlóan saját nyelvet próbált létrehozni, amivel nem is lenne gond, ha értett volna hozzá. Ám sajnos többen említették, hogy csak hasra ütés jelleggel találta ki a nyelvet, amiben nincs semmi összerendezettség, ez pedig eléggé zavaró lehet majd a történet során. Mondjuk ki tudja, lehet, hogy engem nem fog zavarni, meg eleve nem úgy fogok hozzáállni a könyvhöz, hogy egy újabb Tolkien sagát fogok olvasni. Inkább úgy tekintek majd a történetre, hogy ez egy lelkes, fiatal író első szárnypróbálgatása, amihez nem szabad akkora elvárásokat támasztani, mint Tolkienhez. Egyszerűen csak szeretném élvezni, hogy az írónak mit sikerült ilyen fiatalon összehoznia, hiszen nem mindennapi, hogy valaki tiniként kiadhatta az első regényét. Szerintem nagyon sok fiatal van, aki Paolinihez hasonlóan otthon írogat egy történetet, és közben arra vágyik, hogy egyszer majd kiadják és emberek százainak szerez örömet a történetével. Én magam is közéjük tartozom, éppen ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy Paolininek mit sikerült alkotnia, hiszen neki beteljesült az a vágya, amiről mi még csak ábrándozunk. Viszont a sikere szerintem sokakat reménnyel tölt el, hiszen ha őt felfedezték, akkor másnak is lehet erre esélye, csak meg kell érte dolgozni - ez elsősorban magamnak szól, mert néha lusta vagyok írni, pedig ott van a fejemben a sok gondolat :P Egy szó mint száz, minden szempontból nagyon kíváncsi leszek az Eragonra, de azt fogom utoljára hagyni, mivel nagyon vastag. Előtte még a Szellemlány lesz, meg néhány másik új könyv, amiket régebben vettem, de még nem tudtam őket elolvasni. Név szerint Nora Roberts Írországban játszódó nővér-trilógiájáról van szó, ami A tűz leánya, A jég leánya és A szégyen leánya címet viseli. Imádom Nora Roberts azon köteteit, amik Írországban játszódnak és egy csipetnyi mágiával vannak fűszerezve, úgyhogy ezt a három kötetet is várom már, habár nem volt egyszerű megszerezni őket. Az első két részt még úgy ahogy zökkenőmentesen meg tudtam rendelni, na de az utolsót... Majdnem egy hónapig vártam, mire találtak nekem egy kötetet belőle, és még ráadásul szépséghibás is. Jó, persze nem húzom a számat, hiszen már annak is örültem, hogy találtak egyet, szóval egy kissé behorpadt borító nem fogja kedvemet szegni. Aztán ezeken kívül vár még rám egy Jane Austen könyv is, az Értelem és Érzelem, bár szerintem az összes Austen könyvet el fogom idővel olvasni, csak most ezt sikerült beszereznem. Tegnap mondjuk nagyon szemezgettem az Emmával meg a Klastrom titkával, de most van jó sok könyvem, először azokat olvasom el, aztán ezek addig megvárnak. Különben is, nemrég belekezdtem újra a Harry Potterbe, és szeretném még azt végig olvasni. Már a negyedik kötetnél járok, aztán ha végeztem az utolsó részével is, akkor esek neki az újdonságoknak. Összegezve; vár még rám 4 kötet Harry Potter, három Nora Roberts, egy Jane Austen, egy Szellemlány, meg egy Eragon. Tíz könyv van kilátásban, úgyhogy egy darabig bőséggel el leszek látva könyvekkel, és most egy picit tényleg kímélem a pénztárcámat.

Események

Az utóbbi időben sajnos nem volt alkalmam bejegyzést írni, aminek leginkább a minket ért baj-áradat volt az oka. Annyira sok stressz ért minket az elmúlt két hétben, hogy egyszerűen képtelen voltam őket ilyen rövid idő alatt megemészteni, és be kell valljam, egy kicsit össze is roppantam a súlyuk alatt. Egy ideig derekasan tartottam magam, még a környezetemet és a családomat is megleptem a lelki erőmmel, de aztán sajnos megtelt a pohár, én pedig végre kiadhattam magamból azt a sok fájdalmat, ami az utóbbi időben ért. Nem csak édesanyámról van szó, bár az tagadhatatlan, hogy leginkább miatta voltam kibukva, csakhogy emellett más dolgok is történtek. Az apróbbakat inkább nem részletezném, mert nem olyan lényegesek, de sajnos van még valami, ami legalább annyira megvisel, mint az édesanyám esete. A kutyusomat, Fricikét ugyanis a közeljövőben el kell altatni... Az állapota sajnos már annyira leromlott, hogy semmilyen gyógyszer nem tudná enyhíteni a betegségeit, kínozni meg nem akarjuk azzal, hogy nem vagyunk képesek elengedni őt. Persze nem lesz könnyű, hiszen vele együtt nőttem fel, majdnem 12 évet élt le velünk, családtagnak tekintjük, de nem akarok önző lenni, úgyhogy ha jövő héten a doki is azt mondja, hogy menjen, akkor elengedjük. Biztos, hogy rengeteget fogok sírni miatta, hiszen az egyik legkedvesebb társam volt az életben, de a szívemben mindig meg fogom őt őrizni. Amíg pedig még velünk marad, addig igyekszünk még több szeretetet és kedvességet nyújtani neki, mint amilyenben eddig is része volt. Ezt az egészet persze még fel kell dolgoznom.

Édesanyámmal szerencsére minden rendben, a műtét jól sikerült, ő meg már úgy jön-megy a kórházban, mint a távirat. Ápolónő lévén már ossza is az utasításokat a többi betegnek, miközben elfelejti, hogy most ő maga is egy közülük :) Nem baj, ez már annak a jele, hogy sokkal jobban van és szépen gyógyulgat, úgyhogy igazán örülünk. Jövő héten talán már haza is engedik a kórházból, és újra itt lehet velünk. Szörnyen hiányzik, nagyon rossz, hogy naponta csak pár órát lehetek vele, de megértem, hogy most pihenésre van szüksége, és visszafogom magam. Na de majd ha már felépül úgy megropogtatom, hogy csak na! :) Szóval anyuval minden rendben!
Abban reménykedem, hogy lassacskán felszakadozik fölöttünk ez a sok szürke viharfelhő és újra kisüt a nap, mert bőven elég volt a szomorú dolgokból. Innentől kezdve csupa szép dolognak kell történnie velünk.

100 dolog amit szeretek 7. rész

Következzen a hetedik lista a számomra kedves dolgokból!

61. padokat

62. fagyit

63. ölelést

64. lándzsás útifű szirupot (mentholos mazsola íze van ^^)

65. folk és country zenét

66. fülbevalókat

67. Hayao Miyazaki meséit

68. Gordon Ramsay-t (imádom a stílusát ^^)

69. Tim Burton filmjeit

70. virágos réteket

Nyugalom

A legutóbbi bejegyzésem eléggé borús hangulatúra sikeredett, azt kell mondjam. Nem baj, néha ilyennek is kell lenni, viszont szerencsére a rosszkedvem hamar elpárolgott, és teljes mértékig pozitívak vagyunk édesanyámat illetőleg. Fölösleges pánikolni, hiszen az ilyen hozzáállás még senkin sem segített, mi pedig inkább azon vagyunk, hogy kellemes, nyugodt légkört teremtsünk itthon, ezzel is megkönnyítve édesanyám helyzetét. Azt hiszem sokkal rosszabb lenne az, ha az arcunkra pillantva mindig azt látná, hogy mennyire féltjük őt, és mennyire aggódunk érte. Így, hogy minden maradt a régi kerékvágásban, talán neki is könnyebb. Teljes nyugalommal beszélünk a dologról, sőt, néha még viccelődünk is vele, és ez szemmel láthatóan jól esik édesanyámnak. Ő sosem volt olyan típus, aki szereti, ha eltemetik egy betegség miatt, szóval teljes mértékig pozitívak és bizakodóak vagyunk. Szeretném itt is megköszönni mindazoknak a kedves jókívánságait, akik írtak nekünk kommentet, nagyon jól esett látni, hogy ennyien gondoltatok ránk :) Aztán most már elég lesz ebből a komor hangulatból, hiszen egy műtét még nem a világvége, nem megyünk a Dunának miatta. Azt hiszem most már visszatérek a korábbi vidám, optimista, romantikus énemhez, hiszen nincs okom lepukkanni :)

További szép hétvégét kívánok mindenkinek, és még egyszer köszönöm!

...

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e mindazt, ami tegnap este történt velem. Maga a téma eléggé ismert, szóval semmi kínos nincs benne, vagy ilyesmi, csupán attól vált számomra dilemma-kérdéssé, hogy vajon egy blogon megjelenjen-e ennyire bensőséges dolog az életemről. Aztán végül arra a döntésre jutottam, hogy ez itt az én oldalam, ide öntöm ki a szívem, és amúgy is olyan típusú embernek tartom magam, aki ha kiírja magából a gondjait, akkor enyhül a szíve fájdalma is, szóval most is ezt fogom tenni.

Tegnap kiderült, hogy az édesanyám rákos. Egy szilva nagyságú rosszindulatú daganat van a mellében, és jövő hét szerdán sürgős műtétje lesz. Azt hiszem az első reakciókat senkinek sem kell bemutatnom - döbbent csönd. Csak hápogtunk, nem akartunk hinni a fülünknek. Anyumnak potyogtak a könnyei, én meg még sírni is elfelejtettem. Fogalmunk sincs mivel fog ez az egész járni, de az biztos, hogy nem lesz könnyű menet. Anyunak még sokáig kemoterápiára kell majd járnia, amitől ki fog hullani a haja, de egy a lényeg - gyógyuljon meg. Állítólag nagyon jó orvost kapott, úgyhogy ez már jó kezdet, bízunk a teljesen pozitív végkimenetelben. Most ennél többet nem igazán tudok írni, a bennem kavargó érzések amúgy is borzasztó kuszák, de egy valamiért nagyon hálás lennék. Nem tudom, hogy úgy igazán hányan olvassák a blogomat, nem is annyira lényeges, de most ha lehet, kérnék tőletek egy szívességet. Egy pár pillanat erejéig gondoljatok az édesanyámra, és küldjetek neki egy kis lelki támogatást, pozitív energiát, szeretetet, vagy aki vallásos, az mondjon érte egy imát, mert minden apró segítség jól jönne neki. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja érezni a törődést, amit felé irányítunk, és segíteni fogja majd mindez a felépülését.
Köszönöm szépen előre is mindenkitől.

100 dolog amit szeretek 6. rész

Íme a 6. adag!

51. Gesztenye Marcit

52. mangákat, animéket

53. muffinokat

54. reggelizni

55. pin-up girls és old hollywood

56. empire fazonú ruhákat

57. függőágyakat

58. kék szemeket

59. csillogó dolgokat

60. kopogós cipőket

100 dolog amit szeretek 5. rész

Most következik az 5. rész!

41. lépcsőket

42. romantikus frizurákat

43. gyerekeket

44. hímezni

45. piknikezni

46. hastáncolni

47. gombáááát

48. az elegáns, angol teapartikat

49. römizni

50. Harry Pottert és a varázsvilágot

Hát ez nem jött össze...

Mármint hogy ma reggel el tudjak menni dolgozni, ugyanis a kocsiban ismét beájultam a gyengeségtől. Viktor azzal a lendülettel fordult vissza és vitt haza, még csak tiltakozni sem volt időm, de nem is lett volna értelme. Sajnos nem mindig tudom eldönteni, hogy mikor vagyok rosszul és mikor vagyok fáradt, aztán csak akkor veszem rá magam a pihenésre, mikor összeesek a betegségtől. Természetesen páromnak most is igaza lett, mivel ő már a reggeli készülődés közben látta rajtam, hogy nem vagyok még rendben, úgyhogy újabb pont az ő javára, miszerint gyakrabban kellene hallgatnom rá. Én szokás szerint győzködtem magam, hogy már jól vagyok, aztán tessék, ez lett az eredménye :( Úgy látszik tényleg elhamarkodtam ezt a gyógyulást, mert még nagyon erőtlennek érzem magam, úgyhogy ma átmegyek a dokihoz, kiíratom magam, és ezen a héten még pihenni fogok. És tényleg pihenek, megígérem.

Itt a tavasz!

És bizony, tényleg megérkezett a jó idő! Nemrég érkeztünk haza egy kis sétából, ahová egy vékonyabb kabáttal indultam, mondván a téli már biztos nem kell, de azért egy széldzseki még elkélhet. Mivel egy nyakat szabadon hagyó felső volt rajtam, ezért vettem sálat is, biztos ami biztos alapon, de aztán ahogy kitettem a lábam, szinte leolvadt rólam minden. Kabát, sál le, felső ujjait feltűrni, és irány a fagyizó. Jól esett elnyalni az idei év első gombóc fagyiját (citrom, eper és csokis keksz ^^), habár látszott a cukrászdán, hogy ők sem voltak felkészülve a hirtelen jött meleggel járó nagy forgalomra. Aztán miközben fagyizgattunk, össze-vissza bolyongtunk a városban teljesen céltalanul, élvezve a jó időt, a langyos tavaszi szellőt és a madárcsicsergést. Fantasztikus érzés volt, ahogy fújta a szél a hajamat, és hogy itt-ott már előbújt néhány virág is :) Aztán persze rosszul lettem :D Na jó, hát ezzel számolhattam volna, hiszen a vasárnapi lebetegedésem után eléggé le voltam/vagyok még gyengülve, és nem tudtam nekivágni egy nagyobb sétának, de azért még így is kellemes volt és nem bántam meg. Bármennyire nem szeretem, most megittam egy üveg kólát, hogy a vércukorszintem helyreálljon, aztán most már jó, hogy itthon pihengetek. Ahogy már néhány kedves barátnőm meg is jegyezte, kicsit változtattam a blogomon, mondván itt a tavasz, a változások időszaka, érződjön ez az oldalamon is. Aztán aminek még nagyon örülök az az, hogy újra van ihletem a meséimhez! Az utóbbi pár hétben egyszerűen mintha elszállt volna belőlem minden alkotói gondolat, semmit nem tudtam írni, pedig néha már kényszerítettem is rá magam (ami tudom, nem jó, de annyira szerettem volna írni...). Tartok tőle, hogy a túlságosan elhúzódó hideg volt ennek az oka, de most, hogy megenyhült az idő, mintha felébredt volna bennem az alkotói szellem, ismét tündérek után kutatok, és máris jobbnál jobb ötletek tolonganak a fantáziámban, amik csak arra várnak, hogy klaviatúrát ragadjak és begépeljem őket. Hát, mi tagadást, jó dolog ez a tavasz :)

100 dolog amit szeretek 4. rész

Íme a negyedik részlet!

31. keleti kultúrákat

32. Írországot, Skóciát, Angliát

33. Disney mesék, főleg a Szépség és a Szörnyeteg, ami örök kedvenc!

34. citromos Gössert

35. középkori hangulatot

36. ujjacskás képeket

37. virágokat

38. édességeket, sütiket

39. hercegnőket (én is szeretnék hercegnő lenniiiiii!!!)

40. barátaimat