XMAS TAG - 7-15.

Sziasztok!

Kicsit elmaradtam az MBBK karácsonyi tag-jával, de most behozom a lemaradásom. Nagyon jó témákat talált ki nekünk Suz'n, úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba, jöjjenek az én válaszaim is :)

7. Fotók korábbi karácsonyokról

Hű, hát igazság szerint egész kicsi koromból nem nagyon tudok képet mutogatni, mert azok hagyományos fényképeken vannak és nem nagyon van lehetőségem bescannelni ezeket. Egynéhány fotóm ugyan van, de ramaty minőségű, mivel a fényképeket fotóztam le :D Viszont a pár évvel ezelőtti karácsonyokról vannak képeim, ott már bőszen fotózgattam ^^

Én erre ugyan nem emlékszem, de állítólag karácsonykor készült, amikor életemben először fülhallgatóval tudtam zenét hallgatni. Teljesen le voltam tőle nyűgözve, legalábbis édesanyám ezt állítja :D

Itt már nagyobbacska voltam és pont ajándékcsomagolás közben lettem lefotózva - egy imádnivaló plüsskutyát kaptam, aminek ha megnyomtam a tappancsát, zenélt, illetve egy mágneses táblát hozzá való betűkkel. Órákat el tudtam játszani vele :)

2011-es közös fotó Viktorral

2012.

2013.

2014. - az eddigi legjobb portré mindkettőnkről XD

8. Akit könnyű megajándékoznom és akit nagyon nehéz

Hát, a legkönnyebben a család nőtagjait tudom megajándékozni, főleg édesanyámat, hiszen nagyon jól ismerem az ízlését. Akit pedig a legnehezebb, az bármilyen meglepő, de Viktor :D Sajnos Viktort csupa olyan kütyü érdekli, amihez kicsit sem értek, éppen ezért nehéz őt bármivel is meglepnem. Ezen mondjuk már túlléptünk és idén együtt vettünk ajándékot mindkettőnknek, így most már biztos lehetek abban, hogy amit kap, annak tényleg örül is :) Persze számítógépes alkatrészekről van szó, amikkel szebben fognak majd futni a kedvenc játékai :P

9. Csomagolópapír vs. ajándéktasak

Nagy örömmel olvastam sokaknál, hogy egyértelműen a csomagolópapírra tették le a voksukat, mivel én is ebbe a táborba tartozom. Személytelennek érzem, ha valaki csak bedobja egy tasakba az ajándékát. Én egy kedves gesztusként értékelem azt, ha valaki rászánja az időt és az energiát arra, hogy szépen becsomagolja a nekem szánt ajándékát, mert így tudom, hogy abban az időben csak rám gondolt :) Meg hozzá kell tenni azt is, hogy én kreatív embernek tartom magam, szeretek szöszmötölni a szép külsőségekkel, és ezt hol máshol élhetném ki a legjobban, ha nem karácsonykor ajándékcsomagolás közben? :)

10. Az ajándékbontás szeánsza nálunk

Régen ennek nagyon szép hagyománya volt anyuméknál, mikor még kicsi voltam. El kellett vonulnom a szobámba, amíg jött a Jézuska, majd mikor szóltak a szüleim átmentem a nappaliba és láttam a csodaszép karácsonyfát meg a sok ajándékot alatta. Mi szenteste bontogattunk ki mindent, közben klasszikus karácsonyi dalokat játszottunk le kazettás magnóról, persze én énekeltem mindig a leghangosabban :P Kicsi koromban is mániákusan imádtam ezt az ünnepet, de nem csak az ajándékok miatt, hanem az ünnepi izgalom miatt is. Szerettem látni a szüleim arcát, mikor egy-egy ajándék után kipirult arccal ugrottam a nyakukba örömömben (mert persze tudtam, hogy tőlük jött minden ajándék), ez nekem többet ért, mint maga a játék, amit kaptam. Emlékszem, bontogatás után még sokszor megkérdezték, hogy ugye tetszik minden, amit kaptam, én meg válaszul csak elmélyülten játszottam az új szerzeményeimmel :P A társasokat persze mindig felavattuk, a kedvencem a Gazdálkodj okosan és a Betűtorony volt, ezekkel az egész család játszott. 

11. Kedvenc hagyomány

Még mindig az a legkedvesebb hagyományom, amit édesanyámtól örökítettem át - van egy díszünk, amit minden évben elsőként teszünk a fára. Mikor még a szüleimmel laktam ez egy nagymamám korabeli, csiptethetős kis libapár volt, ez a dísz került fel mindig elsőként a fára, de mióta Viktorral külön élünk új hagyományt teremtettünk egy szívecskés gömbdísszel, nálunk ugyanis ez az első, ami rákerül a karácsonyfára :)

12. Műfenyő, vagy éljen inkább? - Dekorációk és díszek

Sok-sok éve már, hogy műfenyőnk van, ami egyrész takarékosság, másrészt környezettudatosság miatt van. Anyagilag nagyon jól járunk így, hiszen nem kell minden évben 10 ezret kidobnunk egy fácskára, amit aztán januárban úgyis csak kidobunk. Illetve az én lelkiismeretem úgy tiszta, ha jómagam nem állok be a valódi fenyőt vásárlók közé, mert a tudat, hogy egy élőlény haldoklik a lakásomban csak azért, hogy én gyönyörködjek benne, számomra nem elfogadható. Igaz, kicsi koromban mindig valódi fenyőnk volt és az illata mai napig hiányzik (nincs az a Yankee Candle, ami igazán vissza tudná adni a fenyők hűvös, gyantás illatát), de ezen mániámat kiélem minden reggel, mikor munkába megyek, ugyanis a budai Vásárcsarnok előtt minden évben van fenyővásár és jó ideig szoktam ácsorogni és szimatolni előtte, amíg nem kell felszállnom a buszomra :) 

A dekorálás régen úgy zajlott nálunk, hogy ami díszünk volt otthon, azt mindet feldobáltuk. Igazi csiricsáré, csudaszínes fánk volt minden évben, aztán külön költöztem Viktorral és rákattantam a piros-arany színkombóra. Ennél ünnepibbet mai napig nem tudok elképzelni, de idén egy picit nyitottabb leszek és a piros-arany színek mellé felteszünk majd másmilyet is :)

13. A legjobb karácsonyom

Nekem nem volt olyan, hogy a "legjobb". Mindegyik karácsony csodálatos a maga módján, mindegyik során szép élményekben volt részem és mindre örömmel tekintek vissza. Nem tudnék csak egyet kiemelni, ami a legjobb lett volna, mert mindegyikben volt valami szépség és csoda, amitől egyedivé váltak. 

14. Gyerekkoromban a karácsony

Ezt már némiképp elmeséltem fentebb, hiszen írtam arról, hogy miként vártam a Jézuskát és miként fedeztem fel a csodaszép karácsonyfát meg a sok szép ajándékot. Ez a szentesténket írja le, de a másik két napon jöttek hozzánk a rokonok is, én pedig ezt talán még jobban élveztem, mint az ajándékokat. Az unokatestvéreim átjöttek hozzánk (vagy mi hozzájuk, ezt felváltva csináltuk), ahol aztán együtt ebédelt az egész nagy család. Elég viccesen nézhettünk ki, hiszen egy panellakás konyhája nem túl nagy, mi mégis ott zsúfolódtunk össze kilencen legalább. Emlékszem, hogy én mindig legbelül ültem, mert szerettem a falnak dőlni, de aztán szenvedtem, mikor mosdóba kellett mennem, hiszen senki nem állt fel szívesen a helyéről :D Édesanyám finomabbnál finomabb ételeket főzött, akár 4-5 fogást is egyszerre, degeszre tudtuk tömni magunkat. Aztán a család tagjai szétszéledtek, én az unokatesóimmal a szobámban játszottam, a felnőttek pedig kint kávézgattak és beszélgettek. Olyan kedvesek ezek az emlékek számomra, remélem sosem fognak megfakulni :)

15. A karácsonyi szünidő legjobb elfoglaltságai

Régen, mikor még volt igazi tél kétségkívül a hóbéli játékokat vártam a legjobban. Imádtam hóembert építeni, de a szánkózás volt a kedvencem, anyukámmal és apukámmal mindig kimentünk a közeli dombra, ahol hatalmasakat csúszkáltunk :) Emlékszem volt egy olyan eset, mikor a régi szánkónkkal irtózatos sebességgel száguldottunk lefelé anyummal, majd jött két nagy bukkanó, a szán pedig széttört alattunk, mi pedig gurultunk szanaszéjjel :D Anyukámmal a hasunkat fogtuk a nevetéstől, még az arcunk is belefájdult, annyira nevettünk :) Imádtam húzatni magam a szánnal oda és visszafelé menet, bár azt hiszem ezt a szüleim kicsit kevésbé élvezték :P

Remélem tetszettek nektek ezek a kis szösszenetek, az utolsó köteg kérdésre pedig hamarosan válaszolni fogok :)

Legyen szép napotok, és ha van kedvetek kommentben ti is írjátok le a saját válaszaitokat a kérdésekre!