2015. december 9., szerda

Könyvélmény - Veronica Roth: A Beavatott

Sziasztok!

Mára egy könyvkritikával készültem nektek, mivel réges rég kiolvastam Veronica Roth Beavatott című könyvét. A film nagyon tetszett belőle, így adtam egy esélyt a könyvnek is (ez tőlem szokatlan dolog, hogy egy film miatt veszek meg egy könyvet, de manapság előbb tudunk a filmről, minthogy a könyv népszerű lenne). Előljáróban csak annyit, hogy már a második kötet vége felé járok, ergo meggyőzött annyira az első kötet, hogy érdemesnek találjam megvenni a folytatást.


"Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e - vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent - még önmagának is."
(fülszöveg: libri)

Izgatottan vártam, hogy milyen lesz a sztorit jobban is megismerni, hiszen egy filmbe sokkal kevesebb részlet kerül bele, mint ami a könyvekben van. Ebben nem is kellett csalódnom, ugyanis sokkal jobban bepillanthattam ebbe a világba. Igaz, a hangsúly itt is a Bátrak csoportján volt, de mégis mire számítsunk akkor, ha a főszereplő életét követjük nyomon, aki a Bátrakat választja csoportjául? Azért néhol bele pillanthattunk az Önfeláldozók és a Műveltek életébe is (a második kötetben pedig a Barátságosok és az Őszinték is terítékre kerülnek, szóval senki nem marad ki), ami pozitívum volt számomra.

Tetszettek a leíró részek, amikből elég sok volt. Néhány ismerősömnek ez a része pont nem tetszett a könyvnek, de én kifejezetten kedvelem, mikor egy helyet, egy eseményt, vagy akár egy érzelmi állapotot alaposan kiveséz az írónő. Én ezáltal tudom magam még jobban beleélni a történésekbe, ez tud beszippantani és ezáltal értem meg a karaktert is. Tris egyébként határozottan valósághű főhősnő. Nem tökéletes, nem álomian szép és egyáltalán nem tud megfelelni mások elvárásának. Nehezen illeszkedik be abba a csoportba, ahová született (sőt, igazából kicsit sem megy neki), és nagy kihívás számára az új csoportjába való beilleszkedés is. Ezen mondjuk nem csodálkozom, ugyanis a Bátrak igazi katonák, Tris pedig az elején csak egy zavarodott, önmagát kereső kislány, aki ki akar szabadulni abból a közegből, ahová nem érzi odavalónak magát. Ez sikerül is neki azzal, hogy a Bátrak csoportját választja, na de hogy ott is maradjon keményen meg kell dolgoznia. Nagyon tetszett, hogy a felkészüléseket és a tréningeket is részletesen bemutatta az írónő, ráadásul a nyelvezet is teljesen a helyén volt, át tudtam érezni minden egyes horzsolást és minden egyes ütést. Kifejezetten tetszik Veronica Roth stílusa.

Ezen kívül meg kell jegyeznem, hogy Négyes karaktere a könyvben sokkal szimpatikusabb, mint a filmen. Ott nem tudtam elhinni, hogy ő az ügyeletes titokzatos szépfiú, eleve nem az esetem a színész, aki játssza, de a könyv sokkal szimpatikusabbnak és életszerűbbnek mutatta be. A külső adottságai számomra kellemesebbek a könyvben, de a jelleme is jobb, mert valahogy jobban árad belőle a csöndes feszültség. Olyan, mint egy vadmacska - csöndben meghúzza magát, de ha feldühítik, akkor fusson, ki merre lát. Rajta kívül még Eric és Peter karaktere lett mesterien megfogva - ezeket az utálatos, kötözködő, kifejezetten rosszindulatú karaktereket nagyon eltalálta az írónő. Akármelyikük is volt éppen színen, már éreztem, hogy megy fel az egekbe a vérnyomásom, márpedig ez nálam nagy elismerés. Szóval a főbb karakterek jól el lettek találva, sokkal életszerűbbek, mint a filmben, bár Tris karaktere a könyvben és a filmben is nagyon jóra sikeredett.

Maga a posztapokaliptikus világ is tetszett, bár ez a filmben is elég jól átjött, így sok dolga nem volt a képzelőerőmnek. Ezt mondjuk sajnálom, mert nem szeretem, mikor egy film látványvilága határozza meg azt, ahogy egy világot látok, de hát ez van akkor, ha az ember előbb látja a filmet, minthogy olvasná a könyvet. Viszont nagyon jó harmóniában van a film által elénk vetített világ azzal, amit eredetileg olvashatunk a könyvben, és a hangulatot is remekül átvette. A szerelmi szál is pont olyan ízlésesen és finoman lett tálalva, nem estek benne túlzásokba, nem volt rengeteg nyalifali, sőt, nagyon tetszett, hogy Tris mennyit szenvedett a belé nevelt Önfeláldozói magatartásától, mikor az emberi kapcsolatokban próbált helyt állni. A szerelme Négyessel egy teljesen új, ismeretlen terület számára és az írónő remekül érzékeltette a benne dúló harcot, ami a neveltetése és az ösztönei között dúlt.

Ugyanakkor ki kell térnem a történet fő szálára, az Elfajzottak kérdésére is. Ahogy egyre jobban megismertem Trist rájöttem, hogy ő ugyanolyan összetett lelkű lény, mint én, vagy bárki más a mai világban. Rengeteg tulajdonsággal rendelkezik, több jellemvonásból tevődik össze a személyisége, és ez a valóságban teljesen normális dolog. Egy idő után elkezdett motoszkálni bennem az a tudat, hogy képtelen lennék olyan világban élni, mint Tris, mert ha engem is 5 csoport közül valamelyikbe bekényszerítenének, ugyanúgy ténferegnék a világban, mint ő. Ugyanúgy nem találnám a helyem, mert nem tudnék csak egyféle ember lenni. És nagyon örülök, hogy ez a könyv pont azt erősíti meg az olvasókban, hogy merjenek sokrétűek lenni, merjék felvállalni az összetett jellemüket, mert ettől vagyunk emberek, ettől vagyunk különlegesek, és ez segít minket abban, hogy a magunk urai legyünk.

Összességében nagyon egyben volt ez a történet, én a magam részéről nem találtam benne hibát. Élvezetes, olvasmányos volt, a történet magával tudott ragadni annak ellenére is, hogy a film valamilyen szinten már kiszolgálta az érzékeimet. Jó arányban voltak benne az érzelmi leírások és az akciók is, utóbbiak pedig nagyon életszerűen lettek megírva, komolyan néha egy akciófilmben éreztem magam a könyv olvasása közben :) Aki még nem olvasta, de tetszett neki a könyv, annak nagyon tudom ajánlani, mert nem fog benne csalódni.

Ti olvastátok a könyvet?
Nektek hogy tetszett?

8 megjegyzés:

  1. Én is a film után olvastam, nekem is tetszett és eltudtam vonatkoztatni a filmtől. Sokkal részletesebb volt minden és jobban megértettem a dolgokat.

    VálaszTörlés
  2. Nekem nem tetszett. Annyira sablonos az egész. Látszik, hogy az Éhezők Viadalát akarta leutánozni.
    Az egyetlen ilyen posztapokaliptikus könyv női főhőssel amit még kedvelek, az a Párválasztó.
    Ezen kívül az Útvesztő, de az könyvben előbb volt mint a Hunger Games. Igaz filmben a 2. résznek a neveken kívül semmi köze a könyvhöz.
    Most elkezdtem a Deliriumot, de a felénél abbahagytam, ami nálam ritka, de annyira untatott, annyira erőltetett volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát én nem láttam bele az Éhezők Viadalát, az azért egy más jellegű alkotás, bár kétségkívül vannak hasonló pontjaik, főleg az antiutópisztikus dolgok terén.
      Az útvesztőt is szándékozom elolvasni, a második rész moziját még nem láttam, de az is hamarosan esedékes lesz.

      Törlés
  3. Az első rész, azaz ez mind filmen, mind könyvben tetszett attól függetlenül, hogy az ilyen jellegű könyvek egy kaptafára készülnek.
    Nálam a film és a könyv is a második résznél vérzett el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem még tetszett a második is, bár kétségkívül az első jobb volt. Én azért el fogom olvasni az utolsó részét meg a külön Négyeses sztorit is, mert megszerettem, kíváncsi leszek rá.

      Törlés
  4. Nem tudom, nekem is eléggé sablonos volt... A "plot" nagy vonalakban meglehetősen kiszámítható. Plusz még hihetetlenebb az alapsztori, mint a Hunger Games-ben: a valóságban minden ember összetettebb egy tulajdonságnál. Nem arról van szó, hogy "nem merik" felvállalni, a könyv azt sugallja, hogy az emberek többségét tényleg egyszerűen be lehet egy skatulyába rakni. Illetve eléggé idegesített, hogy a gonoszok az Erudite:D
    Az mondjuk tényleg pozitív, hogy egyébként jól van megírva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben egyetértek veled, pontosan erre próbáltam rávilágítani én is a bejegyzésemben. Ha ennyire levakarnánk magunkról a személyiségjegyeket, csak robotok lennénk, akik egy valamire vannak beprogramozva. Ez egy élhetetlen világ lenne, de nem volt rossz elfantáziálni róla.

      Törlés