2015. augusztus 1., szombat

Életmód project - 14.

Tudom, kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel - múlt hétvégén kellett volna kiraknom, ha jól számolom, de akkor épp nem volt lehetőségem írni, így most pótolom az elmaradásom.
Nos, ami azt illeti eléggé nehéz felidézni a több, mint két és fél héttel ezelőtti dolgokat, de azért megpróbálom. Azt hiszem azt kijelenthetem, hogy az eddigi megszokott dolgaimmal jól haladok - a kajáim rendben vannak és a mozgás is bele lett iktatva az életembe. Mégis mindkét dologban vannak változások.

Ételek terén (újra) elkezdtem a zóna-adagolást. Nagyon sok helyen olvastam és több személyes tapasztalatot is hallottam arról, hogy az agyunk becsapásával is nagy sikereket lehet elérni, azaz ha nagy tányér helyett kis tányért szedek tele, akkor az agyam úgy értelmezi a látottakat, hogy az bizony egy szép nagy adag kaja ott előttem. Holott fele akkora, mint a régi adag. Ezt régebben is próbáltam csinálni, de valamiért elmaradt, viszont az elmúlt két hétben mindig így étkeztem és szépen meg is szoktam. Nagy tányér helyett kis tányért szedek tele, amivel fele annyi ételt falatozok, mégis tökéletesen jóllakottnak érzem magam. És tényleg. Én magam is megdöbbentem, hogy mennyire könnyű becsapni az agyam azon részét, ami ezekért a dolgokért felel, de tényleg teljesen jóllaktam egy feleakkora adag ételtől. Régen ez nem működött, mivel anno úgy csináltam, hogy a nagy tányérba szedtem kis adagot. Már a látvány is elszomorított - mini adag kaja, hogy fogok én ezzel jóllakni? Éhezni fogok, később megkívánok valamit, nassolni fogok, stb-stb. Ott követtem el a hibát, hogy nem cseréltem le a tányért. Most, hogy süteményes tányéron eszem az ebédet, kicsit sincs az az érzésem, hogy kevesebbet ennék, sőt. A telítettség érzetem pont olyan, mint előtte. És ez nagyon jó dolog. Ha néha mégis megéheznék, akkor is inkább iszom, lehetőleg csapvizet. Szóval ezek szerintem pozitív változások és örülök, hogy ilyen lazán tudtam váltani.

A mozgásban pedig annyi változás van, hogy megfogadtam egy kedves kommentelőm tanácsát és nem erőltetem a futást. Olyan mozgásokat végzek, amiket nagy túlsúllyal is biztonságosan csinálhatok, még ha ez azt is jelenti, hogy még tovább fog tartani ez a folyamat, mint ahogy terveztem. Egy héten kétszer szobabiciklizek sorozatnézés közben könnyű súlyokkal (kössük össze a kellemeset a hasznossal), illetve igyekszem minden nap rengeteget sétálni. Utóbbira szeretnék még nagyobb hangsúlyt fektetni, még többet sétálni, mint általában, mert az én alkatomnál talán ez a legbiztonságosabb módja a mozgásnak. Persze heti 1-2 alkalommal a dvd-imet is megcsinálom, de pl. a 35 fok fölötti hősmérsékletben esélytelen, hogy akár biciklire üljek, akár tornázzak. Olyankor inkább fogom magam és elmegyek sétálni egy nagy üveg ásványvízzel meg egy nyirkos ronggyal a nyakamban. Most szerencsére hűvösebb az idő, jobban is érzem magam, de ha visszatér a hőség, akkor ezt szeretném inkább csinálni. Mikor a két héttel ezelőtti melegben nekiálltam tornázni azt hittem majd elájulok, az egészségemmel pedig nem szeretnék játszani.

Amúgy nehéz dolog ez. Mármint megtalálni a tökéletes mozgás formát, amit egy nagyon túlsúlyos is tud végezni. Annyi mindenre oda kell figyelnünk, az ízületeinkre, a szívünkre, nekem a tüdőmre is... és közben néha kapok olyan megszólalásokat emberektől, amik teljesen elkeserítenek... Hogy ezek csak kifogások, és hogy én is simán le tudnék nyomni egy tornát 40 fokban, csak lusta disznó vagyok megmozdulni, és hasonlók. Komolyan, azt kívánom bár képes lennék rá. De nálam ez nem úgy megy, hogy beírok a youtube keresőjébe tornavideókat aztán nekiállok és csinálom. Ez nem olyan, hogy "ugyanmár, csak kitartás kérdése az egész, menni fog!" Sajnos nem. Nekem dupla akkora súlyt kell cipelnem nap mint nap, és ha tornáról van szó, akkor dupla akkora terhelésnek teszem ki a szervezetemet is. Nem azt mondom, hogy mert kövér vagyok nem kell mozogni, hanem azt, hogy ésszel. Én olyan keservesen próbálok faragni a kilóimból, hogy sokszor a rosszullétet kockáztatom, mert van, hogy utána kiszakad a térdem a helyéről, a tüdőmről nem is beszélve. Na mindegy, igazából csak érzékeltetni szeretném, hogy nincs olyan egyszerű dolgom. Most főleg a kajára figyelek oda, mert jelenleg ezzel tudom a legnagyobb változást elérni, mozgás pedig az lesz, amit fentebb leírtam. Ki kell bírnom valahogy a nyarat, aztán majd ha jön az ősz és a lehűlés, akkor talán én is terhelhetőbb leszek.
Addig is nézzük miket ettem mostanában:



A megunhatatlan tükörtojás



Koktélparadicsom, amiért szintén bolondulok. Magában is képes vagyok belőle megenni egy dobozzal :P



Egy kis zöldségleves rizstésztával



Szedeeeer, a málna után a második kedvencem ^^



Bavack-bavack :P



Felturbózott orosz hússali koktélparadicsommal



Egy kis pöri rizzsel - szépen megrakott tányérnak látszik, igaz? Pedig a villa méretéből ki lehet találni, hogy ez bizony csak süteményes tányér, fele akkora étel fér bele, mint egy nagy tányérba.



A legjobb nyári gyümölcs, imádom!



Mediterrán pulykamell roston sütve, fűszeres gombafejekkel és joghurtos salátával - szintén kistányéron



Új kedvenc ropogtatnivaló chips helyett - wasabis borsó, valami isteni finom!



Ez az adag egyike azon 8 doboznak, ami egy 12 kilós dinnyéből született. Tartottam egy kis dinnyekúrát, kb. 5 napig csak ezeket az eldobozolt dinnyéket ettem és nagyon jól esett! 



Kevésbé diétás, de annál finomabb - töltött krumpli sajttal, baconnel, fokhagymás joghurttal leöntve és kakukkfűvel fűszerezve. Heaven.



Bűnözésnek tűnik ez is, igaz? Pedig annyira nem is, mivel igyekeztem jobb összetevőket használni hozzá(tönkölyliszt, nádcukor). Amúgy fekete erdő muffin vaníliapudingos krémmel. Tervezem kiírni a receptjét, mert nekem is újdonság volt, de isteni lett, szóval remekül bevált :)



Hűtött meggyleves - 40 fokban maga az áldás!



Ez ebédre volt - rántotta sokmagvas rozskenyérrel, desszertnek pedig egy szedres cserpes joghurt.



Epres banánfagyi, az új kedvenc. Azóta többször is készítettem, hihetetlenül egyszerű és teljesen cukormentes :) Csak fagyasztott banán, fagyasztott eper és joghurt kell hozzá, meg egy pici tej. Olyan isteni fagyit turmixoltunk belőle, hogy az agyfagyás se érdekelt, amit a hirtelen bezabálása okozott :D

Ennyi lett volna mostran, találkozunk két hét múlva :)


16 megjegyzés:

  1. Szerintem a krumpli helyett édesburgonyát lehetne enni. Abban nincsenek "káros" dolgok. Ma én is azt csinálok csak azt nem tudom mi legyen belőle:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még sosem próbáltam az édesburgonyát, de teszek majd vele egy próbát :)

      Törlés
  2. Nehogy elkeseredj, sokan nem is tudják miről beszélnek, csak mondogatják a hülyeséget, hogy ezek csak kifogások, pedig nem azok. Jó, ha nekik parancs szóra megy, de gyakran bele se gondolnak, hogy ez nem mindenkinél van így. Nekem például nincs oly nagy feleslegem, de még én is odafigyelek arra, hogy ne terheljem le az izületeimet túlzottan. Néhány éve volt egy baleset a térdemmel és még mindig abból gyógyulok fel. Most értem el, hogy már erős és képes vagyok folyamatosan kitöréseket csinálni, de három éve álmodni se mertem erről. Úgyhogy a következő szint majd az lesz, hogy kitöréses ugrálás, vagy mi ennek a magyar neve. Mert miért ne. Mindenki a saját útját járja a saját testével és ő tudja, hogy neki mi a jó és mi esik jól, nem a másik. Úgyhogy ne is foglalkozz a negatív véleménnyel. Nagyon szeretem ezeket a bejegyzéseidet, öröm olvasni az utadat és az étvágyamat is mindig meghozod xD Szerintem nagyon szuper, amit csinálsz és lassan, de biztosan haladsz, így az igazi az életmódváltás, úgyhogy csak így tovább! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj nem, távol álljon tőlem, ezek inkább csak kifakadások voltak, mert zavar az emberek hozzá nem értése, és hogy azt hiszik mindent jobban tudnak annál, mint aki benne van a szituációban. Néa eljátszadozom a gondolattal, hogy néhány okostojglira ráadnék pár kiló ruhát és próbáljanak meg azzal boldogulni, megnézném hogy menne nekik :P De amúgy köszönöm a biztatást, igyekszem tényleg a saját tempómban haladni, amivel nem erőltetem meg a szervezetem, de teszek a job egészség érdekében.
      Örülök, hogy tetszik ez a rovat, nem is gondoltam volna, hogy ennyien szeretik, de már több visszajelzést is kaptam :) Ennek tudatában még szívesebben csinálom az egészet ^^

      Törlés
  3. Szerintem se törődj az "okosokkal", akik beszólogatnak!
    Az a fontos, hogy próbálj lehetőleg minden nap mozogni valamit, ami így a napirended része lesz és idővel, ahogy hidegebb lesz/fogysz, egyre könnyebben megy és be tudod iktatni azokat a mozgásformákat is, amelyek most még túl nehéznek tűnnek.
    Ha van ismerősödnek lépcsőzőgépe, esetleg érdemes lenne azt is kipróbálni, hátha beválik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem bántanak meg, csak bosszant a hozzá nem értésük, mert a legtöbbjük nem volt még ilyen helyzetben és nem tudja milyen nehéz ez az egész. De köszönöm a biztatást :) Minden nap mozgok valamit, még ha kevesebbet is a meleg miatt, de azért betartom, amit kitűztem. A lépcsőzőgép nálam sajnos szintén nem működik, a térdem miatt, de köszönöm a tippet :)

      Törlés
  4. Az is jó megoldás a kevesebb evésre és az agy becsapására, hogy kiszeded amennyit szeretnél aztán visszaszedsz 1 merőkanállal vagy két evőkanállal kb. Mert az agyad, a szemed kívánja, azt gondolod, hogy fúú ezt most mind jól megeszem mert nagyon éhes vagyok, viszont tök elég lesz az is, ami a visszaszedéssel marad : )

    És igen én is azt tudom mondani, amit Eni, hogy ne foglalkozz azzal amit más mond. Nagyon nehéz...hidd el én is tudom. Tényleg baromira bántó és zavaró tud lenni, amikor egy olyan kezd el magyarázni, akinek fingja sincsen arról, hogy milyen nehéz is ez mivel soha életében nem volt súlyproblémája vagy egy olyan, aki tojik bele az egészbe és lusta disznó. Pont erről írtam, hogy akik szintén túlsúlyosak és csak fikázni tudnak, hogy fúúúj te most komolyan ezt akarod enni? Ezt a nyúlkaját... stb. azok mind irigyek. Irigyek arra, hogy nekünk milyen kitartásunk van. Lehet, hogy lassan haladunk, lehet, hogy nem olyan látványos vagy még csak mi érzékeljük, de akkor is MI tudjuk magunkról, hogy haladunk!! És bármit is edzel, bármire is azt tudod mondani, hogy köszönöm nem kérem! Azzal máris előrébb vagy, mint tegnap és mint azok akik fikáznak vagy okoskodnak. Hiszen könnyű a fotelből egy zsíroskenyérrel okosnak lenni. De TE vagy az, aki küzd és ezáltal erősebb lesz!

    Amúgy ilyen kaja bemutatós dolgon énis gondolkozok : )) lehet lesz belőle valami : )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nálam ez a visszaszedősdi sajna nem működne, amit én kiszedek azt meg is eszem :D Ez volt velem a baj régen, hogy a nagy adagot is beerőltettem. Most a kis tányéros megoldás teljesen jónak látszik :)
      Nagyon kedves tőled, hogy így biztatsz, igazán köszönöm ^^ Igazából tényleg nem bántottak meg, csak szeretném néha az ilyen embereknek alaposan elmagyarázni milyen az élet nagy túlsúllyal. Vagy rájuk adni egy sumo-ruhát, hogy próbáljanak abban tornázni - tapasztalják meg mennyire nincs könnyű dolgunk! Persze van, aki erre rávágja azt, hogy az én hibámból vagyok kövér, ami részben igaz is, de attól még, hogy rám hárítja a felelősséget, a probléma nem oldódik meg. Én legalább teszek a változásért, még ha kis léptekben is. Egyébként zömében támogatással találkozom, az a néhány okostojás, aki hasonlóakat mond igazából alig ismer és csak a látszat alapján benyög valamit :D Általában nem foglalkozom velük, de néha sok egy kicsit.
      Na, kíváncsi leszek a te kajamutogatós bejegyzéseidre is, másoknál én is szeretem ezeket nézegetni ^^

      Törlés
  5. Örülök, hogy úgy döntöttél megfogadod a tanácsom, rengeteg kellemetlenségtől és fájdalomtól kíméled meg így magad. :) És valóban igaz az, hogy Neked különösen oda kell figyelned arra, hogy mivel terheled magad, szóval akik beszólogatnak, marhára nem értenek hozzá, mondani meg nagyon könnyű. Te csinálod jól, csak így tovább, én szurkolok nagyon! :) Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lilla!
      Nagyon köszönöm még egyszer a tanácsodat, én lehetek csak hálás neked, amiért óva intettél! Jobb így, hogy azt csinálom, amit tudok és ami a jelenlegi súlyommal is elvégezhető. Ha pedig bármikor hasonló butaságra venném rá magam, ne félj újra rám szólni :P

      Törlés
  6. Teljesen igazad van, tényleg nem szabad erőltetni a túl megterhelő mozgásformákat, különösen ilyen melegben. Két hete, amikor a nagy hőség volt, otthonról a Római-partig bicikliztem a 35+ fokban, és azt hittem, el fogok pusztulni (Jó, ez oda csak ~25 km, de én gyenge vagyok). Nem hiszem, hogy az ilyesmi annyira jót tenne az egészségnek, főleg, ha nem vagy hozzászokva.

    Amúgy lehet valami a kistányéros evésben! Én általában ilyen "kis mélytányérból" eszek, olyasmiből, mint a kínai rizsestányér, mondjuk csak megszokásból. És mindig jól szoktam lakni belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy szeretnék tudni rendesen biciklizni :( Sajnos nem tanultam meg, most pedig nem tudok, mert nincs bringám, de jó lenne, mert fejlesztené a nem túl jó egyensúly érzékemet. Viszont bent azért tekerek, és hát ja, néha az is épp elég megerőltető, főleg ha van a bokádon 1-1 kiló súly pluszban és még a karodba is kapsz kettőt. De muszáj.
      Olyan kistányérom nekem is van, de azt mi inkább kompótosnak használjuk, meg ha ázsiait főzök, akkor néha azokban tálalok a fíling kedvéért :P

      Törlés
  7. Jaj, olyan könnyen pofáznak az emberek, szomorú. Próbáld meg elengedni, tudod, két füled van :) a Te tested, a Te egészséged, nem az övék. Az észszerűség és átgondoltság messze van a kifogástól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, okoskodni mindig könnyű, de igazából nem vettem a lelkemre :) Csak szeretném megértetni az emberekkel milyen életet is élek és hogy nem kifogásokat gyártok, hanem megmagyarázom azt, mit miért teszek, vagy épp nem teszek. De köszönöm a jótanácsot, teljesen igazad van :)

      Törlés
    2. Örülök, hogy jól veszed az ilyeneket :)

      Törlés
    3. Hát muszáj megtanulnia az embernek kezelni ezeket a dolgokat :)

      Törlés