Ehelyett azonban lett egy csodaszép, meghitt, családias hangulatú esküvőm, ami a létező legtökéletesebben alakult számomra. Akkor és ott már kicsit sem vágytam a kastélyra, vagy a lovas hintóra, mert minden annyira remekül alakult, hogy eszembe sem jutott ilyesmi. Nem kellett a cicoma, a fölöslegesen beleölt több millió forint meg az embersereg, mert az esküvőnk így is gyönyörű volt :) Semmi kellemetlen érzés nem volt bennem sem előtte, sem közben, de még utána se. Csak ölelgettem Viktort és azt hajtogattam, hogy minden tökéletes volt, mindennek így kellett lennie. És ez nem azért van, mert beletörődtem, hogy nem lesz jobb, hanem mert rájöttem, hogy mindegy hol van az ember, hány fős a vendégsereg és milyen sok a kaja, a legfontosabb az, hogy összeköthettem az életem álmaim férfijával :)
Ha nem haragszotok meg, nem kezdeném el részletezni az esküvőnket, hiszen anno írtam róla bejegyzést. Ezt belinkelem nektek, akinek van kedve a régi olvasóim közül, az nosztalgiázzon velem együtt, aki pedig új, az ott elolvashat és megnézhet mindent a mi Nagy Napunkról :)
Az esküvő napjáról "pár" szóban: itt
Az esküvőről képek: itt és itt
Visszanéztem a régebbi képeket :) Gyönyörű pár vagytok, olyan jó ezt látni, végig mosolyogtam, szuper, hogy ennyire szeretitek egymást! Még sok boldog évet kívánok nektek :)
VálaszTörlésÓ, köszönjük szépen a kedves bókokat és a jókívánságokat is ^^
TörlésÉn akkor még nem olvastalak, de most átfutottam őket. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy lila koszorúslányok!! Nagyon boldognak látszol a képeken, azt hiszem, ez a legfontosabb.
VálaszTörlés(Magamnak minél kisebb esküvőt akarnék, az tuti... És ha lehet, nem egy ismeretlennel felolvastatni a szöveget. Nekem valahogy az egész anyakönyvvezető dolog fura, semmiképpen nem akarnék ott egy olyan valakit, aki tulajdonképpen teljesen idegen.)
Haha, igen, lila-fehérben nyomtuk :D Ez annyira jellemző rám :P Szerencsére Viktor belement azzal a feltétellel, hogy levendulaszínt nem adhatok rá :P
TörlésNálunk az anyakönyvvezető egy nagyon szimpatikus kis hölgy volt, őt valamiért nem éreztem olyan idegennek. Kedves, mosolygós és barátságos volt, így örültem, hogy ő vezényelte le az esküvőnket - még akkor is, ha idegen volt számunkra. De megértem a te aggodalmaidat is. Talán ha van az ismerősi körötökben anyakönyvvezető, ő meg tudja nektek oldani ezt a problémát :)