Röpke helyzetjelentés

Sziasztok!

Ez a bejegyzés lényegében azért íródik, mert úgy érzem magyarázattal kell szolgálnom bizonyos dolgokra. Biztos volt, aki észrevette, hogy több téren is kisebb aktivitást mutatok jó pár hete/hónapja. Ritkábbak a bejegyzések (ami mondjuk annyira nem baj, mert szerintem rajtam kívül nem nagyon volt/van más blogger, aki akár naponta kétszer is posztol bejegyzést az oldalára), később válaszolok a kommentekre és sokszor több hetes pótlásokkal tudom csak megnézegetni a kedvenc blogjaim új bejegyzéseit. Másokhoz is csak hétvégén tudok kommentet írni, ami nagyon elszomorít, mivel mindig is fontosnak tartottam a többi bloghoz való gyakori kommentelést, elismervén ezzel munkásságukat.
Mindezeknek egyetlen oka van: halálosan kimerült vagyok.
Nagyon sok minden történt velem az elmúlt időkben, nagyon sok területen kellett 200%-osan pörögnöm, magas minőségben teljesítenem, ami mostanra nyomja csak rám igazán a bélyegét. Nagyon nem akarlak titeket a részletekkel untatni, de legyen elég annyi, hogy a lavina a hastáncversenyre való felkészüléssel kezdődött (4 produkcióval indultam), majd utána egyre több és több tennivalóm akadt. Két fontos eseményt is meg kellett szerveznem, ami mind mentálisan, mind fizikailag sokat kivett belőlem, elvesztettem két családtagomat, így két hét leforgása alatt kétszer kellett temetésre mennem, ráadásul tanév vége van, ami a gyerekekkel való munka szempontjából nagyon nem mindegy. Fáradtak a gyerkőcök is és a dolgozók is. Egy átdolgozott munkanap végén arra sincs már erőm, hogy meghaljak. Át szoktam futni a friss bejegyzéseket és gyorsan moderálom a kommentjeimet is, de többre egyszerűen nincs időm. Azt is észrevettem, hogy a mostani stresszes, frusztrált, túlzsúfolt életemben a blog sem kikapcsolódást, sokkal inkább nyűgöt jelent számomra, ami ugyancsak zavar. Mára már legtöbbször csak hétvégén van időm rendesen nekiülni egy-egy bejegyzésnek, és még így sem értem magamat utol.
Az az igazság, hogy egyszerre túl sok impulzus ért. 2 hónap alatt annyi esemény volt az életemben, hogy csak kapkodtam a fejem ide-oda, közben viszont kényszeresen próbáltam tartani azt a szintet, amit megszoktam tőlem az emberek. Nagyon sok téren túl is vállaltam magam.
Igazából mindezt azért osztom meg veletek, mert úgy érzem magyarázkodnom kell. Rosszul érint, hogy pont egy olyan dologban kezdem elveszteni a lelkesedésem, amit 2 hónappal ezelőtt még imádtam és örömmel végeztem, most viszont kényszertevékenységgé vált. Bevallom, azon is gondolkodtam, hogy pár hónapig bezárom a blogot, szünetet tartok, mert így nem éreznék késztetést az írásra és az aktív blogéletben való részvételre. Aztán Viktorral elbeszélgettem és az ő tanácsára inkább marad a blog így, ahogy van, megy, ahogy megy.
Szóval igen, ez van most. Jól esett kiírni, megosztani veletek, de hogy javulni mitől fog, azt nem tudom. Titeket ez olyan szempontból érint, hogy legalább tudni fogjátok miért vagyok olyan csöndes. Amiben biztos változás lesz a blog szempontjából az néhány apróság. Az életmód projectet továbbra is folytatom, de csak kéthetente fogok vele jelentkezni, illetve a szokásos kétheti jelentkezésű bejegyzések is maradnak, mint a VKP és a Mani-acs. Heti egy bejegyzést remélhetőleg meg tudok írni ezeken kívül, de többet nem garantálok. Tudom, hogy ti nem is várjátok el tőlem a gyakori jelentkezést, de az én lelkiismeretem akkor nyugodt, ha ezt veletek is megosztom.

És ha már itt vagyok szeretném megköszönni mindannyiótoknak a sok-sok hozzászólást annak ellenére is, hogy érezhetően lelassult a blog. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennek ellenére is olvastok, betértek hozzám és megosztjátok velem a gondolataitokat :)
Remélem hamarosan össze tudom kapni magam és akkor újult erővel vághatok bele a blogolásba ^^

És köszönöm a megértéseteket!