2014. október 20., hétfő

Goth kihívás 2. - 18. kérdés

Írj divat-dolgokat, amiket szerettél, de már nem érzed magadénak, nem tetszenek annyira!

Hát ebből is van egy pár.

1. Régen imádtam a vámpírokat, éltem-haltam értük, úgy bújtam Anne Rice-t, hogy az orrom a könyv lapjait súrolta. Aztán divat lett Anne Rice-t olvasni, divat lett vámpírokat imádni, engem pedig taszít minden, ami bevonzza magához a tömeget. Lépten-nyomon mindenki vámpírokról áradozott, vámpíros képeket készítettek magukról, vámpíros felhasználónevek születtek, vámpírnak képzelték egyesek magukat - na ekkor mondtam azt, hogy köszönöm szépen, ebből a hisztériából nem kérek. Én az olyan dolgokat szeretem, amit csak egy szűk réteg kedvel, a többi pedig taszítónak találja. Sajnálom, hogy a média jóvoltából a vámpírok is bekerültek ebbe a körbe, s ezáltal tele lett velük is a hócipőm, mert régen meg volt a varázsa a vámpíros sztoriknak. Az ember ezek közben is elszigeteltnek érezhette magát, de a szirupos lónyál sztoriknak köszönhetően most már mindenki vámpír rajongó.
Azért csöndben jegyzem meg, hogy a vámpírok mítoszát, lényét továbbra is kedvelem, de már nem olyan mélységgel, mint régen. Megkopott a varázsuk sajnos :( Kösz, tömegmédia.

2. Régen imádtam brutál fekete pandamaci szemeket festeni magamnak minden nap. Na jó, azért nem volt összegányolt a sminkem, csak mindig nagyon erősen fekete volt. Persze ma is viselek erős, fekete sminket, de már igényesebben csinálom, nem keretezem olyan széles körben a szemem, próbálom elegánsra csinálni. Szóval ez a régi bevert szemű külső megszűnt és a helyére egy igényesebb goth smink került.

3. Régen imádtam teleaggatni magamat minél több gyűrűvel, ma már viszont csak azt az állandó négyet hordom, amik fontosak nekem.

Most így hirtelenjében ennyi jutott eszembe.

14 megjegyzés:

  1. Amúgy pont ilyen sorrendben vannak ezek nálam is:D
    Annyi hogy régen a nyakamig szegecsek hordtam ma már nyilván nem, és nem gót hanem visszafogott sminket készítek magamnak.
    Amúgy nálam ez az anime dolog is kicsit visszaszorult, pont a tömeg hiszti miatt, persze nézem, de már nem úgy mint régen. Azokat nézem amik tetszenek, és nem azért nézem őket, hogy minél inkább olyat lássak amiről senkinek sincs fogalma :D Mármint ugye ugyanaz, ha szereted a Yu-Gi-Oh-t béna vagy, mert azt túl sokan ismerik. Úgy mint anno, nem vagy igazi metálos mert Limp Bizkitet hallgatsz :D (nem Te, mások), na szóval ebből lett elegem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegecses időszakom nekem is volt, de arról hamar letettem, mert nem illett hozzám. Rövid ideig voltam nagy metálos, utána rögtön gótultam :P
      Anime fronton én úgy vagyok vele, hogy telibe letojom (már bocsánat), hogy ki mit gondol ezekről és hozzád hasonlóan azt nézem, ami tetszik. Nem érdekel, ha divat a Bleach, vagy ha gagyinak tartják a Mermaid Melody Pitchi Pitchi Pitch-t, én akkor is imádom ^^ Meg Sugar, a kis hótündér, ó, örök kedvencem ^^

      Törlés
  2. Én régen rengeteg szegecses övet hordtam. Meg néha viseltem ilyen fekete-fehér vagy pink-fekete csíkos kézmelegítőt. :D Meg mindenféle színű volt a hajam. Egyszer még teljesen pink is, Meg Britney Toxic piros, amiből hajmosás után Mila 5. elem narancssárga lett. :D Akkor vettem az Ed Hardy sapimat, amit szintén nem vennék már fel. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ú, a csíkos kézmelegítőkre emlékszem, nekem csak egy fekete-piros kockás csuklószorítóm volt, de azt nagyon szerettem :D Egyébként el nem tudnám képzelni, hogy ennyiféle színben pompázott a hajad - nekem a legdurvább a szőke volt, úgy néztem ki vele, mint egy láncait rázó kísértet, vagy egy vízihulla :D

      Törlés
  3. az első két pont rám is teljesen igaz!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nofene, úgy látszik veled is sok mindenben hasonlítunk ^^

      Törlés
  4. Ahaha szóval itt megosztjuk a ciki tinédzser szereléseinket?:D Vajon hányunkról lehetne előásni tinédzserkori fényképeket félelmetes pandamacis sminkkel? Természetesen nekem is volt egy olyan korszakom, szerintem olyan 16 éves korom körül.
    Természetesen lila-fekete csíkos kézmelegítőm nekem is volt, meg csíkos/kockás/lyukas térdzoknijaim - mondjuk utóbbikat kirándulásokon stb még mindig hordom, tök meleg és praktikus.
    Meg van még néhány egyéb visual kei ihlette darabom (cipő, pulcsi), régen nagyon sok japán zenét hallgattam. A szegecses karkötők meg övek nálam még maradtak, de hát egyetemre is úgy öltözik fel az ember, ahogy akar, szóval nekem nem kell semmihez alkalmazkodnom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, van egy enyhe "hogyan járassuk le magunkat?" szaga a dolognak :D
      A japános cuccaidat szívesen megnézném, mondjuk szerintem illenek is hozzád. Én is szeretem ezt a stílust, habár hozzám nem igazán passzol.

      Törlés
    2. Hát, már nem nagyon hordom őket - azóta kicsit elegánsabban öltözöm. (Majd Halloweenre?:D)
      Anyukám egyébként igen eredeti módon patacipőknek hívja azokat a lábbelijeimet.

      Törlés
    3. Halloween-re mindenképpen húzd őket magadra :P
      Ja, a patacipők, hát azok nekem valahogy sosem jöttek be, de van, akinek jól áll.

      Törlés
  5. És lassan a bakancs is a szegecsek sorsára jut.
    "Én az olyan dolgokat szeretem, amit csak egy szűk réteg kedvel, a többi pedig taszítónak találja." - ezt akár én is megfogalmazhattam volna, bár ilyen jól nem tudnám, és mennyire igaz!! Pl. az acélbetétes bakancs + miniszoknya.. Szerintem már sajnos ezen sem lepődik meg senki, régen mennyire élveztem a furcsa pillantásokat ilyen szerelésben.. A divatcicák miért nem maradnak meg a csizmácskánál és egyéb topánkáknál......

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudtam, hogy valamit kifelejtek, a bakancsot! Régen le sem lehetett robbantani rólam, ma már inkább nőiesebb cipőkben járok. A bakancs egyrészt nem túl nőies darab, másrészt a régi acélbetkósom már olyan viharvert, hogy kész kínzás benne járni.
      Hű, merész lehettél :P Én mondjuk nem szeretem a miniszoknyát, de értékelem, ha valaki egyedi és ha illik is hozzá a stílusa.

      Törlés
    2. Igazság szerint azért is ragaszkodom a bakancshoz, mert nem találtam ég olyan lábbelit, ami olyan kényelmes volna. Annyit persze haladtam, hogy már csak kifejezetten télen használom. (-: A miniszoknya örök szerelem, pedig lassan kiöregszem belőle, bár én azt vallom nem korfüggő ez. (-:

      Törlés
    3. Én meg már egyáltalán nem találom kényelmesnek a bakancsomat, de az is lehet, hogy azért, mert nagyon régi már és meg is van keményedve, ki van lyukadva, stb. Ha lenne új, lehet szívesebben hordanám, de egyelőre nem érzek ilyesmire késztetést :P
      A miniszoknya meg olyasmi, ami emberenként változó. Van, aki előszeretettel hordja és van olyan (mint pl. én), aki soha életében fel nem tudná venni és másokon sem tartja illő viseletnek. De persze ettől még nem szólok be senkinek, aki miniszoknyában van, csak én nem tartom túl jó ruhadarabnak. Neked minden bizonnyal nagyon jól áll :)

      Törlés