Egészséges életmód - további tapasztalatok

Az első ilyen bejegyzésem után többen is írtátok, hogy érdekelne titeket a további tapasztalatom az életmódváltással, én pedig nem vagyok rest jelentkezni a következő ilyen élménybeszámolóval.

Ide s tova 3 hónapja, hogy nekiálltam az életmódváltásnak. Nem olyan nagy idő, de mégis rengeteg dolog változott az életemben, méghozzá számomra nagy dolgok. Azt mondanom sem kell, hogy teljes mértékig pozitív irányban érzem a változást, összességében fantasztikusan érzem magam a bőrömben és egyre inkább úgy érzem, hogy nincs az az isten, amiért én visszatérnék a régi életvitelemhez. Nehéz volt a váltás, főleg az elején, de minden szenvedést megért mindaz a sok szép eredmény, amivel idáig jelentkezhettem. Katgóriákra szedtem a tapasztalataimat, hogy átláthatóbb legyen az egész, így ti is könnyebben eligazodtok az írásomon és nem folyik egybe az egész.

Fogyás: másfél hónap után volt talán az, hogy sikerült leadnom 5 kilót, aminek végtelenül örültem, hiszen viszonylag rövid idő alatt sikerült szép eredményt elérnem, egészséges módszerrel. Nagyon boldog voltam és annál kitartóbban folytattam az életmódomat. Október elején ismét mérlegre álltam, és konkrétan nem akartam hinni a saját szememnek, Viktort is behívtam, nézze meg, nem lehet-e, hogy én látom rosszul. Végül ő is megerősítette a tényt, hogy a harmadik hónapnál tartva kerek 10 kilót fogytam, ami most már kezd látványos méreteket ölteni. Érzem, hogy vékonyodik az arcom, a derekam (mindig ezekről a helyekről kezdek el fogyni, bezzeg a fenekemről nem akar ilyen könnyen leolvadni a felesleg :P), lassan kifogyom az összes nadrágomat és minden csak övvel jön rám. Még nyáron vettem a Tescoban egy szuper fekete trapézszárú nadrágot, itt is megmutattam, de mikor megvettem még elég kényelmetlen viselet volt, éreztem, hogy kicsit kicsi rám. Aztán most már leesik rólam. Az eddig szépen passzoló ruháim kezdenek lógni rajtam, úgyhogy azt hiszem néhány új nadrágot be kell majd szereznem a közeljövőben, amikor az öv utolsó lyuka sem lesz elég számomra :P Ennek persze örülni kell és én örülök is nagyon ^^ Tudom, 3 hónap alatt sokkal több is lemehetne az emberről, de szerintem ez egészséges ütem, és ki tudja, lehet most fog beindulni úgy igazán a fogyás és olvadnak majd le rólam a kilók. Régen is így volt, nehezen indult meg, de aztán 1-2 hét alatt tizen-kilókat fogytam. Sajnos a visszahízás is ilyen gyors ütemben történik :P

Anyagiak: azok a mocskos anyagiak, ugyebár, mert erről is kell beszélni. Nóri is foglalkozott ezzel a témával a blogján, érdemes azt a cikket is elolvasni, mert nagyon hasznos. Az én tapasztalatom az ebben a témában, hogy öszességében nem hogy többet költök, hanem kevesebbet. A legtöbb ember azért nem mer belevágni az egészséges életmódba, mert olyan drágák az alapanyagok. Igen, ez tény. Drága a tönkölybúza liszt, drága a xilit és drága a sok fehérje, amit a szénhidrátok helyett fogyasztunk. De ugyanennyire drága az egészségünk is, és abból bizony, barátaim, csak egy van. Ha elrontod, utána a fél életed azzal töltheted, hogy javítgasd a hibáid, én viszont úgy vagyok vele, hogy jobb a megelőzés. Több, mint húsz évet éltem le úgy, hogy nem törődtem a testemmel annyira, amennyire kellett volna, és habár a vérképem egyelőre még teljesen jó, én szeretnék tenni azért, hogy ez így is maradjon, illetve a jelenlegi testalkatomtól is szeretnék végre megszabadulni. Nem csak esztétikai szempontból, mert mint nőnek az is fontos, hanem egészségügyi szempontból is. Lehet, hogy a véreredményeim jók, de ki tudja milyen rejtett bajaim lehetnek még a túlsúlyom és a korábbi egészségtelen életvitelem miatt. Szeretnék ez ellen tenni, és ha ehhez az kell, hogy megvegyem a drágább, de minőségibb alapanyagokat, akkor megveszem őket.
Sokan azt hiszik, hogy így megnövekedik a kiadásunk és hogy minden pénzünk ételekre fog elmenni, de ez nem igaz. Eleve kezdjük ott, hogy aki úgy dönt, hogy egészséges életmódra vált, az tudja, hogy innentől kezdve nincsenek púposra tömött tányérok, állandó sütizgetés, csokikázás és társai. Aki így dönt, az tudja, hogy innentől kezdve nem költ szenny kajára, nem fogyaszt  fehérlisztet, nem fogyaszt annyi cukrot (vagy még jobb, ha átvált más édesítőszerekre) és úgy általában jóval lecsökkenti az adagját. Eleinte én is féltem, hogy mi lesz velem Milka oreo nélkül, amikor az a kedvenc csokim, de higgyétek el, hogy egy idő után már nem is kívánja az ember. Én sem kívánom. Mikor nagy ritkán veszünk egy táblával, egy hétig eszegetjük, mert nekem borzasztóan édes már. Ezerszer inkább megeszek egy kis natúr müzlit tejjel, vagy egy kis diákcsemegét, nyers zöldséget. Nem óhajtom a csokit, ha pedig mégis, étcsokit veszek, minimum 70%-os kakaótartalommal. Tehát nyalánkságokra kevesebbet költök. Aztán édesítőből is kevesebbet használok, így a xilit, ami ugyan tényleg borsos árú, kitart sokáig, nem úgy, mint a cukor. A tönkölylisztből is keveset használok, mert már nem sütök hetente, nem kell annyi süteményt enni.

Összességében ami más lett a bevásárlásainkban az ennyi:
- sima fehérliszt helyett teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet veszünk
- cukor helyett xilitet veszünk
- édesség gyanánt gyümölcsöt, magvakat, kását eszem - utóbbi dm-ből származik, kb. 1200ft, de kb. két hónapra elegendő számomra.
- napi szinten veszek zöldséget, de inkább erre költök, mint csokoládéra
- cukrozott lónyálak helyett natúr teát és néha egy kis 100%-os gyümölcslevet iszom.
- étolaj helyett tökmagolajat használok
- minden vacsorára csirkemellet eszek

Anyagiak terén ennyi az össz változtatásom, szerintem igazán nem sok és ennyit bőven ki lehet bírni. Közel nem terheli meg úgy az ember pénztárcáját, mint ahogy gondolnánk. Én úgy gondolom, hogy aki alaposan utána olvas, utána érdeklődik ezeknek a dolgoknak idővel rájön, hogy nincs ebben semmi kizsákmányolás, nem kell attól tartani, hogy az egészséges életmóddal vesznek rá minket a drágább termékek megvásárlására. Ez nem agymosás, ez tény, mert az egészséges ételek semmivel sem kerülnek többe, mint a normál ételek. Az életmódváltáshoz a kisebb agadok is hozzá tartoznak, így a drágább alapanyagból kevesebb fogy, de kis idővel nem is fogjuk kívánni a sokat, nem is fogjuk tudni elfogyasztani. A költségvetésünk továbbra is teljesen normális azzal a különbséggel, hogy minőségibb ételekre költünk.

Közérzet és egészség: ez a legjobb az egészben - kicsattanok a boldogságtól és jókedvtől! Igaz, a meló sokat leszív belőlem és kicsit beteg is voltam mostanában, de az a fránya vírusoknak köszönhető. Ezeket leszámítva pompásan érzem magam a bőrömben. Egyre ruganyosabb, hajlékonyabb vagyok a heti háromszori mozgás miatt, étkezések után nem érzem azt az utálatos, elnehezülő érzést, amitől csak egy liter kávé, vagy egy ebéd utáni szieszta menthetne meg, mert a szervezetem csak hasznos tápanyagokat kap, amiket maximálisan fel is használ. És félreértés ne essék, nem vagyok angyal, néha én is bűnözöm. Mert imádom a pizzát és a hamburgert, és nagyon ritkán megengedem magamnak, de ez a bűnözés tudatos, és utána visszaállok az életmódomra, nem esem vissza. Néha lecsúsznak ezek a komfort kaják, mert hiányzik az ízük, de ennyi, nem hódolok be nekik újra. Azt mondjuk leszögezném, hogy mekiben innentől kezdve a világ minden kincséért sem vagyok hajlandó enni, csak úgy, mint más gyorskajáldában - egyedül a kedvenc kínai kajáldám a kivétel. Szóval igen, jól érzem magam. Hülyeségnek hangozhat, de valahogy úgy érzem magam, mintha egyre tisztább lennék, egyre könnyebb és felszabadultabb. Már nincs szükségem tábla csokira ahhoz, hogy jókedvre derüljek, mert a kétnapi tornától annyi endorfin szabadul fel a testemben, hogy még másnap is colgate vigyorral közlekedek. Sajnos a betegségem miatt kb. 2 és fél hét kimaradt, de nemrég újra elkezdtem csinálni és örömmel konstatáltam, hogy nem tunyultam el, ugyanolyan intenzitással tudtam végezni a gyakorlatokat, mint régen, és még csak pokoli izomlázam sem volt. A tüdőm egyre erősebb, csak úgy, mint az ízületeim, szebb a hajam, a bőröm, a körmeim, és egyáltalán egészségesebbnek látom magam a tükörben.
Nem tudom más hogy van vele, de engem hatalmas erővel tölt el a saját kitartásom. Minden egyes nap mantrázni magamnak, hogy igenis meg tudom csinálni és ügyes leszek, nem adom fel, elérem a célom, és ahogy látom-érzékelem a sikereimet, még lelkesebb leszek. Látom az egyre csökkenő számot a mérlegen, látom  lecsúszó nadrágokat, közben élvezem az ízletes és változatos ételeket, amiket főzök és semmiről, de semmiről nem mondtam le az égadta világon! Minden ételt ugyanúgy fogyasztok, csak figyelek a mennyiségre és az alapanyagra. Ha sütire vágyom, tönköly liszttel és xilittel készítem. Ha vacsorázom nem zacskós levest kutyulgatok, hanem sütök egy kis zöldfűszeres csirkemellett némi nyers zöldséggel, és az már nekem a mennyország. Élvezem, hogy minden falat, ami a szervezetembe jut valóban táplál és nem csak üres szénhidrát, és büszke vagyok közben magamra, hogy keményn be tudom tartani az életmódomat, pedig ezernyi csábításnak vagyok kitéve.

Kínálgatnak a kollégák édességgel, finomságokkal, de ha dél után vagyunk, már nem fogadom el. Gyümölcsöt is csak délig fogyasztok, utána már csak zöldség és fehérje. És még mindig nem unom. Nagyon változatos, ízletes ételeket tudok készíteni, egyáltalán nem érzem korlátozva magam, csupán mindennek meg van az ideje, hogy mikor fogyasztom. Reggelire én is eszem kenyeret, de tönkölylisztből, és telepakolom mindenféle földi jóval. Ebédre normális főételt eszem, amit otthon készítek (most éppen kurmplipüré van sült oldalassal), illetve rendelek magamnak egy adag levest az Egészségkonyhától. A kollégáim mutatták ezt a lehetőséget, ahol viszonylag elfogadható áron finom levesekhez juthatok, amit hétköznap nem igazán lenne türelmem megfőzni. Ráadásul az ételeket egészséges hozzávalókból készítik, az ízük pedig remek! Ma nyírségi gombóclevest ettem, és majd elájultam az ízorgiától! Így tehát ebédre van levesem, egy kis adag főételem, hiszen a leves mellé már nem kell sok, vacsorára pedig csirkehusi van zöldségekkel. Három hónapja eszem más-más variációkkal és még mindig nem unom :)

Számomra ezek az apró eredmények sokat jelentenek és hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban érezzem magam a bőrömbn. Érzem, hogy minden egyes térdemelésnél olvadnak le rólam a kilók, a szervezetemet pedig végre megdolgoztatom. Imádom érezni, ahogy átjár a jóleső, kellemes izomláz, és persze a büszkeség, ami a háromnegyed órás torna után teljesen jogos is. Nem egyszerű pedig egy átdolgozott nap után a házimunkák elvégzését követően még tornázni is, de megcsinálom és nem nyavalygok, mert el akarok érni valamit, és ahhoz bizony tenni kell. Nem mondtam le semmiről, fogyasztok mindent (kivéve néhány nagyon tiltólistás darabot), csak mértékkel és megfelelően elkészítve. Minden nap eszem gyümölcsöt és nyers zöldséget és szívesen kísérletezem új ízekkel, amiben Viktor is nagyban a partnerem. Ez is remek dolog, hogy ő így támogat, mert az ő biztatása is sokat dob a céltudatosságomon és eltökéltségemen.

Én úgy gondolom, hogy ezek az apróságok ismét jó érvek lesznek arra, hogy más is bele merjen vágni az egészséges életmódva. Sajnos drámai változásokról nem írhatok, de az nem is lenne reális. Én úgy érzem, hogy egészséges ütemben haladok és ezt így is szándékozom folytatni.

Van kedvetek megosztani velem a saját tapasztalataitokat?