2014. október 12., vasárnap

Családi események

Ez most egy kicsit személyesebb bejegyzés lesz (haha, na jó, ez nálam nem olyan ritka dolog :D), ugyanis mostanában volt néhány családi eseményünk, amikről szeretnék megemlékezni. Az egyik nagyon szép emlékekkel és élményekkel gazdagított, a másik pedig megnyugtatta a lelkemet, nekem pedig jól esik írni róluk.

Első körben említeném az én drága édesanyám 60. születésnapját, ami hétfőn volt esedékes. Tesómmal szépen össze is beszéltünk, hogy közösen meglepjük majd szép, cukrászdai tortával, pezsgővel, de végül nem tudtuk lebeszélni a dolgokat, ezért improvizáltunk. Azt sem tudtuk, hogy tesómék mikor jönnek át, de mi mindenképp fel akartuk anyut köszönteni. Munka után rohantam is az újbudai virágpiacra csokrot csináltatni - 9 szál zöldes szélű rózsát és 3 fehér liliomot kértem bele, csodás csokrot készítettek belőle, nagyon elégedett voltam. Szerencsére anyu is imádtam, mikor odaadtam neki majdnem elsírta magát :)



Ő volna az :)

Most ajándékot nem vittünk úgy neki, mert majd később tervezünk neki venni egy kicsit nagyobb kaliberű dolgot (és nem írom még le, hogy mit, mert anyuból kitelik, hogy megtalálja a blogom és elolvassa, aztán oda a meglepi :D), viszont már a virágtól oda meg vissza volt. Sütött nekünk kenyérlángost, meg kevert pudingos sütit, hát, mondanom sem kell, aznap bűnöztem rendesen :P Aztán befutottak tesómék is fél 9 fele és ők hoztak kis tortát (igaz, dobosat, amit ki nem állhatok, de illemből ettem belőle), meg kis marcipán desszertet, amit anyu imád. Nekem igazából az tetszett ebben a kis esti ünneplésben, hogy habár mindannyian munkából jöttünk, hulla fáradtan, arra a pár órára olyan önfeledt hangulatban nevettünk és beszélgettünk egymással, hogy nem nagyon volt kedvem hazamenni. Újra éreztem a családi hangulatot, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást, és hogy végre egy nap csak anyuról szólt. Mert ő mindig maga elé helyez mindenkit, rengeteget segít, ahol csak tud, de ő sosem kér figyelmet, sem istápolást. Hát most kérés nélkül is megkapta, meg is volt illetődve rendesen, azt sem tudta kihez forduljon egy puszira, vagy ölelésre :) Málnácska is meg volt kergülve, mert annyian voltunk, hogy nem tudta kihez menjen simiért, de végül megoldotta, mert hosszában megállt hármunk előtt és úgy simogattuk egyszerre hárman :D A kis ripacs :P De tényleg annyira jó volt újra így együtt lenni, örömet szerezni anyunak és látni, hogy milyen boldog ^^ És azt hiszem neki sem a csoki, vagy a virág volt a legszebb ajándék (habár azoknak is nagyon örült), hanem hogy így együtt lát minket. Csodaszép este volt, és remélem még sokszor átélhetjük ezt.

A másik esemény, ami mostanában történt és ami hatalmas megkönnyebbülést hozott az életünkbe az a nagymamámmal kapcsolatos. Biztos észrevettétek, hogy az utóbbi hetekben-hónapokban annyira nem írtam a helyzetéről. Ennek főleg az volt az oka, hogy nagy változások nem történtek. Meg volt a helye a kórházban, ott ápolgatták, de tudtuk, hogy ez nem állapot, valamit lépni kell. Az orvosok elmondták nekünk, hogy a mama már soha életében nem áll lábra. A balesete és a fekélye miatt annyira eldeformálódott mindkét lába, ráadásul az izmai is elsorvadtak, hogy állandó gondozásra van szüksége, mert innentől kezdve nem tudja ellátni magát. Anyu teljesen kétségbe volt esve, mert Gödöllőre nem vihette haza a mamát, nem lett volna senki, aki gondoskodott róla, de anyu sem költöztethette le magához, mert itt sem tudott volna rá állandóan figyelni, hiszen ő még dolgozik. Minden áldott nap járt be hozzá munka előtt, munka után, közben azért az élet sem áll meg, mert a háztartásnak mennie kell, és mondjuk pihennie sem ártana, szóval elég kemény heteken van túl szegénykém. Mi is látogattuk a mamát, de tudtuk, hogy ez így nem maradhat tovább, megoldást kell találnunk a helyzetére. 
Végül édesanyám elintézte, hogy visszakerüljön Kállóra, ahol egy idősek otthona fogadja őt szeretettel. Mama is meg anyu is Kállóról származik, onnan költöztek föl, úgyhogy a mama lényegében hazamegy. Szerencsére ő is nagyon örült az ötletnek, egyáltalán nem volt problémája belőle, pedig anyuval aggódtunk, hogy majd ellenezni fogja az otthont. Sok idős rosszul éli meg ezt a helyzetet, azt hiszik, hogy a család le akarja őket passzolni, holott erről szó sincs, legalábbis az esetünkben nem. Egyszerűen nem tudtuk volna megoldani az ápolását és a gondozását, magáról pedig már nem tud gondoskodni, így ez a lehetőségünk maradt. Mikor édesanya mesélte, hogy a mama örült az ötletnek annyira megkönnyebbültem, mintha egy mázsás súlyt emeltek volna le a szívemről. Egyrészt féltem, hogy a mamát megbántja majd a dolog, nem tudtam hogy reagál majd, másrészt pedig amiatt is rágtam folyton a körmöm, hogy mégis akkor mi lesz vele? Szerencsére az otthon, ahová kedden beköltözött nagyon szuper hely, kicsike, családias hangulatban élnek ott az idősek. Egy kis tanyasi házat alakítottak ki erre a célra, és még pont a mamának volt egy szabad hely. A nyugdíja pont fedezi is a költségeket, és ami plusz nagyon jó hír, hogy a sebének a kezelését is vállalták, tehát minden nap  ápolni fogják őt. Gondolhatjátok micsoda jó hír ez számunkra. Édesanya is már várta ezt nagyon, hiszen így végre ismét lesz ideje rendben tartani a lakást és pihenni, mert eddig nem nagyon volt rá lehetősége. Másrészt az ő lelke is nyugodtabb úgy, hogy tudja, a mama jó kezekben van, és ha alkalmunk adódik mindenképpen meglátogatjuk közösen. Már beszéltek telefonon egymással, mivel a mama kedd óta ott lakik, és állítólag jól érzi magát, kedvesek vele, és nagyon tetszik neki minden. Nagyon nagy öröm ez számunkra, hiszen a legfontosabb az, hogy a mama jól érezze magát és kellemes körülmények között éljen.

Ezen kívül gyorsan megemlíteném Viktor állapotát is, mivel erről sem írtam mostanában. Jelentem él és virul, a gyógyszer szépen beállította a pociját és most már nincsenek fájdalmai :) A csípős ételekről sajnos le kellett mondania, csak úgy, mint az oldalt alvásról, de ezekkel együtt is sokkal jobban érzi magát. Igaz, lefogyott 85 kilóra (akkor volt ennyi, mikor megismerkedtünk 10 évvel ezelőtt) és úgy néz ki, hogy nem is nagyon tud visszahízni, de ő így jól érzi magát, nekem pedig ez a lényeg. A jókedve szerencsére töretlen, ezt bizonyítják a Viktor humoros bejegyzések is, habár most kevesebb van belőlük, mert irtó fárasztó hetek állnak mögöttünk és ilyenkor Viktor sem termel annyi zsibbasztó hülyeséget :P De ne aggódjatok, azért én szorgosan jegyzetelem a poénjait és hamarosan jövök egy újabb csokorral :)

Hát nagyjából ennyi történt így a köreinkben. Összességében úgy érzem, hogy az életünk megint kezd egy kicsit helyrebillenni, habár pokoli fáradtak vagyunk mindannyian, de azért megvagyunk :) Nagyon kellett már némi örömhír a folyamatos nehézségek után, reméljük ez a kellemes állapot most sokáig így is marad.

22 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy minden a helyére kerül nálatok. :)
    Nagymamád miatt pedig tényleg ne legyen lelkiismeret-furdalásotok, manapság a főbb ok, amiért az ilyen idős betegeket otthonba viszik, hogy minden családtag dolgozik, mert valamiből meg kell élni, és idő nem jut már arra, hogy naphosszat egy magatehetetlen embert kelljen őrizni. Neki így lesz jó, az otthonokban is szakképzett ápolók dolgoznak általában mellékállásként, mindig lesz valaki mellette.
    Sok erőt kívánok Nektek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lelkiismeret furdalásunk nincsen, mert egyszerűen tényleg nem tudjuk megoldani, hogy anyu dolgozzon és még gondozza is a mamát. Volt olyasmi is tervbe véve, hogy leköltözik a mama anyuhoz, de az sem lett volna jó, hiszen anyu éjszakánként dolgozik, tehát akkor sem lett volna senki, aki felügyel rá. Egy otthon sokkal szakszerűbben tudja őt ellátni. Azért nagyon köszönöm a kedves, biztató szavakat :)

      Törlés
  2. Nagyon örülök, hogy minden rendben veletek, a családoddal :-). Most pihenjetek sokat, regenerálódjatok és örüljetek egymásnak :-) És még annyit, hogy az én Anyukám is ilyen, hogy mindig mindenkit maga elé helyez, gondoskodik mindenkitől. Ők, az anyukák már csak ilyenek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, most már alakulni látszik minden :) A pihenés főleg anyunak kell, nagyon sokat rohangált az utóbbi időben. Mi nem nagyon tudunk pihenni, mert sok dolgunk van, de hamarosan itt az őszi szünet, ez tartja bennünk a lelket :) Az anyukák meg úgy látszik már csak ilyenek, hogy mindig mindenkit maguk elé helyeznek. Én néha azért figyelmeztetem anyut, hogy ne hanyagolja el magát, mert hajlamos túlhajszolt életmódot folytatni.

      Törlés
  3. Nagyon örülök én is ,hogy minden rendben van veletek és a családoddal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, ez igazán kedves tőled :)

      Törlés
  4. Nagyon örülök én is, hogy minden rendbe jött :)
    Már nagyon ideje volt!!!
    Boldog születésnapot édesanyádnak! és még minimum ugyanennyit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük a kedves sorokat és a felköszöntést is, tolmácsolni fogom anyunak :)

      Törlés
  5. Csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon örülök, hogy minden rendben van veletek és öröm volt olvasni az anyukád szülinapjáról szóló sorokat. Boldog születésnapot neki! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen az együttérzést :) A jókívánságot átadom neki mindenképpen ^^

      Törlés
  6. De jó volt ennyi jó hírt olvasni! Nagyon örülök, hogy rendbe jön minden.
    Nagyid közérzetén egészen biztosan javítani fog a rendszeres és szakszerű ápolás.
    Anyukádat Isten éltesse sokáig! :)
    Viktornak meg csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, hát már mi is nagyon örülünk, hogy kezd helyrejönni minden :)
      A mama meg remélem kicsit össze tudja szedni magát az otthonban, ahol majd mindig figyelnek rá. És majd megyünk hozzá látogatóba is.
      A születésnapi köszöntést átadom, és minden kedves, biztató szót nagyon köszönünk :)

      Törlés
  7. Örülök, hogy jó híreket olvashatok :) már vártam, hogy írj a mamádról. Szerintem ez jó megoldás, nincs olyan messze, hozzáértő kezekben van, és nincs egyedül. Már nagyon rátok fért ez a megkönnyebbülés :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, akkorra időzítettem a mesélést, amikorra már jó hírekkel jöhetek :) Messzinek azért messze van, mert másfél óra kocsikázás lesz, de ez azért még bőven belefér, és így végre anyu is pihenhet egy kicsit.

      Törlés
  8. Csatlakozom az előttem "írókhoz", én is nagyon-nagyon örülök a jó híreknek! :) Boldog születésnapot Édesanyádnak, gyönyörű a csokor! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, jól esik ez a sok kedves komment :) Anyunak átadom a jókívánságot és örülök, hogy tetszik a csokor ^^ Ő is imádta, és még most is virágzik neki.

      Törlés
  9. Utólag ugyan, de annál nagyobb szeretettel kívánok édesanyádnak nagyon boldog születésnapot! :)
    Mamád meg nagyon jó helyen lehet akkor. Nyugalmat áraszt az írásod.
    Viktornak teljes felépülést kívánok és hogy mindez már csak egy kellemetlen emlék maradjon!
    Szép vasárnap délutánt! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen édesanyám nevében is :) A mama tényleg jó helyen van, anyu is megnyugodott végre, jó helyen tudjuk őt és ez a lényeg.
      Viktornak teljes felépülésre sajnos esélye sincs, élete végéig megmarad a betegsége, de azon igyekszünk, hogy legalább tünetmentes legyen.
      Neked is szép délutánt kívánok ^^

      Törlés
  10. Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok, és mindenkinek jobb lett a helyzete! :) Most pihenjétek ki az aggodalmakat, ha van rá lehetőség! :)

    VálaszTörlés
  11. örülök hogy ilyen jó hírekkel tudtál szolgálni :)

    VálaszTörlés