2014. szeptember 28., vasárnap

Önbizalom tréning - Tehetséges vagy!




A sorozatom ezen része különösen fontos számomra. Ezúttal nem a külsővel foglalkozunk, hanem a belső értékekkel, sőt, innentől kezdve már inkább lelki témák fognak előjönni, hiszen a külsőségekkel kapcsolatosakat kivégeztük. Tapasztalataim szerint egy nő akkor lesz harmóniában és egyensúlyban önmagával, ha a lelki békéje rendben van, és ez a harmónia kiül a külsejére is. Ez tesz minket sugárzóvá, széppé, ettől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ha valami odabent nincs rendben, akkor tehetünk akármit a külsőnk ápolása érdekében, nem fogjuk igazán jól érezni magunkat, és ezt a környezetünk is észreveszi rajtunk. Talán kissé meglepődtök majd a mostani témaválasztásomon, de a bejegyzés végére érve mindenki érezni fogja milyen fontos téma is ez.
Tehetség. Van, aki azt mondja magáról, hogy van bizonyos dolgokhoz tehetsége, de akad olyan is, aki semmiféle kiemelkedő képességet nem vél felfedezni magában. Én úgy gondolom, hogy mindenki valamilyen tehetséggel született a világra. Mindig van valami, amiben kiemelkedőek tudunk lenni, és ez nem feltétlenül a művészi vénára értendő. Rengeteg féle tehetség létezik. Az első és legfontosabb az, hogy megtaláljuk magunkban ezt a rejtett képességet. Rengeteg embertől hallottam már azt, hogy ő egy teljesen átlagos, szürke kisegér, semmiben nem tud kiemelkedőt alkotni, nincs tehetsége semmihez. Biztos ti is találkoztatok már ilyen emberrel. Figyeltétek az arcukat, miközben erről mesélt nektek? Szomorú, fáradt és lemondással terhes a tekintetük, mintha már említésre méltónak se találnák magukat. Engem ez nagyon elkeserít.


Úgy érzem, hogy akik ilyen véleménnyel vannak magukról, megint csak másokhoz mérik magukat. Meglehet, hogy szeretnek otthon, főzőcskézés közben énekelni és ügyesek is benne, de van a baráti körükben egy másik ember, aki szintén szeret énekelni és az önbizalom hiánya miatt saját magát nem tartja elég tehetségesnek, mivel az ismerőséhez méri a saját tudását. Arra is meg van a lehetőség, hogy soha nem mutatja meg mások előtt mire képes, mert teljes mértékig hisz abban, hogy nem szállhat versenybe másokkal. Tudjátok mi a bajom az ilyen felfogással? Az a hülye versenyszellem. Miért kell állandóan versengenünk egymással? Mondok egy durva példát; Miklósa Erika csodálatos operaénekes, nekem példának okáért egyik személyes kedvencem. És vegyük mellé mondjuk Celine Diont. Ő is csodálatos hanggal megáldott, tehetséges énekesnő, de egyáltalán nem említhetőek egy lapon, mert teljesen más stílusban alkotnak. Most akkor emiatt az egyik nem tehetséges? Nem, erről szó nincs. Mindkettő csodálatos muzsikát alkot a maga nemében, és nem kell őket összehasonlítanunk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni a munkásságukat. Bevallom régen én magam is ilyen ember voltam, talán ezért is olyan könnyű erről a témáról írnom, meg úgy az eddigiekről is. Mindig is szerettem alkotni, kreatív lenni, jó érzékem volt a művészetekhez, de olyan környezetben éltem, ahol leginkább mások árnyékában lapítottam, mert nem volt kellő bátorságom lépni. Aztán mikor megtettem, nem csak a környezetem lepődött meg, mire vagyok képes, de én magam is. Ha nem tettem volna, talán sosem állok színpadon estélyi ruhában, csodás musicaleket énekelve, vagy sosem nyerem meg a Gótikus hastáncverseny teljes gótikus kategóriáját. Ha nem teszem, akkor a gondolataim csak egy füzetben kallódnának ahelyett, hogy megosztom veletek és segítek rajtatok, vagy éppenséggel sosem kezdek el komolyabban foglalkozni sminkeléssel és lakkozással, s akkor nem kaptam volna tőletek azokat a megindító, végletekig jóleső kommenteket, amik arra buzdítanak, hogy folytassam tovább. Ha nem lett volna mindezekhez bátorságom, még most is a saját gyávaságomon keseregnék és vágyakoznék olyasmik után, amik csak rajtam múlnak. De megtettem ezeket a lépéseket és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben.


Egy szó mint száz, én nem hiszek abban, hogy egy embernek ne legyen tehetsége legalább egy dologhoz, mert igenis mindenki jól ért valamihez! Ez lehet akár művészettel kapcsolatos dolog, de lehet olyasmi is, amit talán említésre méltónak sem tart, pedig igenis az, pl. istenien főz, erős szépérzékkel rendelkezik, sziporkázó a humora, remek tanácsadó és lelki támasz, jól ért a házi praktikákhoz, különösen kitartó, stb. Ezek mind-mind olyan képességek, amik igenis elismerésre méltóak. Én példának okáért nagyon béna vagyok a házi prkatikákban, és mindig örömmel veszem, ha mondjuk akár egy blogger, vagy egy ismerős a baráti körömből mond egy jó kis megoldást valami háztájéki problémámra, mert én magamtól nem tudnék kiötölni semmit. Higgyétek el, mindenki tehetséges, csak meg kell találnia azt, hogy miben.
Viszont ami még inkább aggaszt ebben a témában, az a tehetséges emberekhez való hozzáállás. Észrevettétek már, hogy manapság ha az ember őszintén felvállalja azt, hogy valamihez jól ért, akkor rögtön megbélyegzik azzal, hogy micsoda felfuvalkodott, beképzelt kis béka? Szerintem ez vérlázító. Nem mondanám, hogy ez csak a magyarokra jellemző, mert szerintem mindenhol a világban vannak irigy és rosszindulatú emberek, de tény és való, hogy kis hazánkban rengeteg példát hallottam már erre. Hát tényleg ott tartanánk, hogy csak akkor lehetsz szimpatikus valaki számára, ha meghúzod magad a háttérben és nem fejezed ki a tehetségedet csak azért, hogy más ettől jobban érezze magát? Kezdjük ott, hogy aki ilyen szinten visszahúzza az ismerőseit, az egy irigy és utálatos ember. Senki kedvéért nem szabad letagadni a tehetségünket, hiszen mindenkinek jár az elismerés, a dicséret.


Ha pont attól az embertől nem kapod meg, aki rosszmájúan leszólt téged, hát édes istenem, na bumm. Nem megyünk Dunának. És tudátok mit? Az ilyen ember véleményére nem is kell adni, mert akik igazán szeretnek, azok minden körülmények között elismerik, hogy milyen csodálatos és nagyszerű ember vagy, és veled együtt örülnek a sikereidnek is. Nehogy már meghúzódj a háttérben csak azért, mert ő szeretne rivaldafényben úszni! Oké, az ő érdemei is el lesznek ismerve, de ne azáltal polcolja fel magát még magasabbra, hogy másokat lehúz a gödörbe. Igenis te is állj ki magadért, vállald fel mindazt, amiben tehetséges vagy és amiben ügyesnek érzed magad, mert a dicséret neked is jár! És megérdemled! Ettől nem leszel se beképzelt, se gőgös, se pöffeszkedő páva. Tedd félre azokat a tévképzeteket, miszerint az értékeid elismerése beképzelt dolog, mert erről szó nincs. Nem attól leszel te kedves, aranyos csajszi, hogy csöndesen, nyakig húzott vállakkal mosolyogsz, miközben mindenki más learatja körülötted a babérokat.


Ne ezzel akarj imponálni másoknak, mert aki sajnálja tőled az elismerést, az nem is igazi barátod. Akármi is a tehetséged, ne habozz megmutatni magad benne, mikor alkalmad adódik rá. Ha a többiek megtehetik, te miért ne tehetnéd? Féltékenyek lesznek rád? Na és, az már legyen az ő bajuk. Aki irigykedik másokra és fúj rájuk, az nem nevezhető igaz barátnak. Ha mentek karaoke-zni a haverokkal állj ki te is a többiek elé és kápráztasd el őket, had hallják meg, micsoda arany van a torkodban! Vagy mutasd meg a többieknek a rajzaidat, kápráztasd el őket gasztronómiai tudásoddal, esetleg lépj be bátran a beszélgetésbe és ne félj hozni a humoros formádat, mert az őszinte, természetes humort mindenki szereti. De ezer más példát felhozhatnék, a lényege mindnek az lenne, hogy soha, semmilyen körülmények között és senki kedvéért ne leplezd a tehetséged! Csodálatos dolog, ha valamiben kiemelkedően ügyes vagy, ez pedig olyan érték, amit meg kell osztani másokkal. Ha mindenki attól félt volna, hogy mit szólnak hozzá a többiek, rengeteg művészeti alkotással lenne szegényebb a világ. Gondoljatok csak bele, ha Alfons Mucha az önbizalomhiánya miatt nem festett volna, vagy nem mutatta volna meg soha a világnak a műveit, most nem gyönyörködhetnénk bennük. Ne rejtsd el azt, ami kincs benned. Ettől nem vagy rátarti, sem pedig feltűnési viszketegségben szenvedő, hiszen az, amiben jó vagy egy tény. Nyilván nem kell túlzásokba esni és piedesztálra helyezni magunkat, de a gödör mélyére sem.


Azt az adományt, azt az ajándékot, amit kaptál senki nem veheti el tőled, és senki nem fojthatja beléd - csak akkor, ha hagyod. Ne hagyd! Nem kell némának maradnod, nem kell csöndben sóhajtoznod a sarokban, miközben más elismerést kap. Vedd a kezedbe az életed és ne akarj görcsösen megfelelni mindenkinek. Biztosan lesznek olyanok, akik az ilyen kitárulkozásra negatívan reagálnak, de belőlük csak az irigység szól, nem kell foglalkozni velük. Te csak légy bátor, légy büszke és légy hű önmagadhoz! Ne tagadd le mindazt, amiben tehetséges vagy, mert a világnak szüksége van ezekre a különleges képességekre. Szükségünk van rájuk azért, hogy a világot színesebbé, szebbé, jobbá tegyük. Ne foszd meg az embereket attól, ami benned él. Nem kell félned, másnak is nehéz az első lépés. Mindenki aggódik, vajon mit fognak hozzá szólni, még azok is, akik alapjáraton magabiztosak. De végy egy nagy levegőt és mutasd meg mit tudsz! Hidd el, az a néhány acsarkodó, rosszindulatú hang el fog veszni a dicséretek és elismerések kórusában :)

Mint mindig, most is örömmel olvasnám komment formájában mindazt, ami a bejegyzés olvasása során megfogalmazódott bennetek. Írjátok le bátran, hogy miben érzitek magatokat tehetségesnek, miben kaptok elismerést, mi az, amiben valami kiemelkedőt alkottok, vagy amiről ti érzitek úgy, hogy ügyesek vagytok benne. Nem kell szerénykedni, én nagy örömmel olvasnám, ha ezen bejegyzés keretein belül mindenki megnyílna és felvállalná a tehetségét. Ideje kilépni a háttérből :)

16 megjegyzés:

  1. Én a blogban a "tehetségeimet" ötvözöm, ezért is szeretem annyira, benne van a fotózás, az írás és a sminkelés :) Igaz a tánc és a torna nincs, de az pedig megmarad magamnak, jobban is szeretem így :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egy blog nagyon jó lehetőség arra, hogy az ember kiaknázza a tehetségeit benne, én is hasonlóképpen vagyok ezzel.

      Törlés
  2. Nagyon szeretem az ilyen írásaidat, már megint elemembe találtál ezzel :)
    Mik az én tehetségeim? Lássuk csak, sokáig azt gondoltam, hogy nekem nincs ilyen, de igenis van.
    Először is, remek emberismerő vagyok, másodsorban iszonyú jól tudok motiválni másokat, több embertől hallottam már vissza, hogy lehetnék coach is akár. B tervnek nem rossz :) A szerelmem pedig az írás, nagyon gördülékenyen és örömmel írok, akik olvastak már tőlem, azok mind dicsértek, de én ebben nagyon maximalista vagyok, sosem érzem elég jónak magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig örülök, ha neked tetszik :)
      Annak is nagyon örülök, hogy megtaláltad és bátran felvállaltad a tehetségeidet, ezek igazán remek adottságok, amikre nagyon büszke lehetsz :) A művészeti ágak, mint az írás pedig olyan, hogy az ember sosem lesz velük 100%-ig elégedett, minden egyes újraolvasáskor átírnánk és megváltoztatnánk, de ez a művészek maximalizmusa - én is ilyen vagyok :P

      Törlés
  3. Hú mit nem adtam volna egy ilyen lélekemelő írásért, ha mondjuk 4 éve olvastam volna. Csupa biztató szó, hogy ne veszítsem el a hitemet és tartsak ki. :)) De végül is velem így történt, vagy történik. Akármi is volt, kitartottam a munkám mellett, és mára egyre jobb. Pedig mit össze idegeltem magam számtalan lényegtelen dolgon...ahogy színre léptem a friss ötleteimmel, megjelent a konkurencia is...iszonyú érzés volt. Ezekre már nem is gondolok, mivel örömet okoz a munkám. A "tehetséges vagyok", az sok sok idő, míg kiderül, és folyamatos munka. Jártam pár éve egy coachoz jó pár hétig, és nyomasztó volt, hogy a sikert ő azonnal látni akarta. Nem is értettem. Abba hagytam a foglalkozásokat, és megpróbáltam minden téren kreatívan gondolkodni. Nem volt egyszerű a helyzetem, mivel egy jó nagy rakat kudarccal találtam magam szembe úgy 3 éve. Elvesztettem a "barátaimat" is. Utólag visszagondolva ezek persze nem voltak barátok. Szóval kudarcok, utána jött a coach... Aztán én magam nyomoztam ki a problémáimat a netről amerikai oldalakról és én magam próbáltam megoldást is találni rájuk. Úgy gondolom, hogy nagyszerűen sikerült egyedül megoldani. Valahogy más lettem, és végre lett párom is. Azt hiszem jobb hogy nem vettem részt családállításon amit a Coach ajánlott volna több ezerért, és az sem érte volna meg ha nála ragadok több hónapra, vagy évre. Az hogy fokozatosan nőtt az önbizalmam jobbat tett, mint bármilyen fizetős agytágítás.
    Egy ember sokkal többet segített volna azzal, ha meghallgat akkor amikor a sok kudarc történt. A világ leghülyébb este történt velem, amit nagyon szégyelltem... az is lehet hogy el sem tudtam volna mondani. Ma már nem szégyellem, szerintem ez a kudarc változtatott meg. Jó lenne pár barát...ezt nagyon nehezen mondom ki...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az időben nem tudunk visszamenni, de talán a jelenben is jót tud tenni ez a kis írás :) Nagyon érdekes és lelkileg megterhelő utat jártál be, nem csodálom, hogy ilyen érzések kavarognak benned. Én úgy gondolom, hogy ilyesmik minden ember életében előfordulnak, mindenki átéli ezt a helyzetet, csak más szituációkban, és hasonlóan is viselkedünk, többségünk. Nincs ebben sem semmi gond, mert ez is az emberi jellem fejlődésének része, és látod, ma már eljutottál oda, hogy ismered az erősségeid, a tehetséged és el is hiszed magadról :) Ne hagyd, hogy bármikor valaki lehúzzon, mert ami a te kincsed, arra büszkének kell lenned!
      És igen, a másik fél meghallgatása nagyon sokat tud segíteni, ezt én is tudom. Én példának okáért nagyon szeretek hallgatóság lenni, afféle lelki támasz, ilyen helyzetekben nem is annyira a tanácsadás segít, hanem hogy kiöntsük valakinek a lelkünket. Utána persze jöhet néhány bölcs gondolat, de őszintén, odafigyelve hallgatni a másikat nagyon fontos. Én minden szerettemmel így bánok, nem is tudnék másként, de sajnos sokakra nem jellemző efajta türelem. És igen, minden kellemetlenség csak többé, jobbá teszi az embert, megtanítja küzdeni, erősnek lenni. Te is erős lettél, és ez nagyon jó dolog :) Ha pedig néhány kedves, biztató szóra van szükséged, akkor írj nekem bátran, mert mindig szívesen barátkozom másokkal :)

      Törlés
    2. Igazán köszönöm! Öröm olvasni a soraidat! :))

      Törlés
  4. Nagyon mélyen érintett ez az írás!
    Túl a negyvenen, még mindig az első tanult szakmámban dolgozom, és közben egészen pontosan tudom, hogy ott nem ÉN vagyok. Mintha nem is a saját életem élném, hanem valaki másét...
    És van egy álmom!
    Ülök a saját, híres körmösbirodalmamban és csodás körmöket díszítek, önfeledt elmélyültséggel, precízen.
    Látom az asztalka túloldalán a vendégem elismerő pillantását, és boldog mosolyát.
    .....tudod, ha ez az álmom nem lenne, talán már nem tudnék felkelni reggelente, és bemenni dolgozni oda, ahol mindez egyáltalán nem számít.
    Mostanában gyakran érzem azt, hogy nincs semmi, ami igazán az enyém, amire teljes mértékben büszke lehetnék, csak a tehetségem, és az, amit a két kezemmel alkotok.
    Köszönöm ezt az írást, kicsit meg is könnyeztem, és olyan jólesett! Egy ilyen élmény után olyan puha az ember szíve, és olyan befogadó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig végtelenül örülök, hogy ilyen mélyen érintett az írásom :)
      Nagyon köszönöm, hogy leírtad a történeted, szerintem nagyon dicséretes dolog, hogy kitartasz a munkád mellett annak ellenére is, hogy nem igazán kedveled, mert ez erőt és kitartóságot sugall. Az álmodról pedig sose mondj le, mert ha az ember meg tud valamit álmodni, akkor meg is tudja valósítani! Bizonyára tehetséges és ügyes kezű ember vagy, a leírásod alapján abszolút hiszek neked, és egyszer hidd el, minden álom valóra válik! :) Sajnos a csúnya, nagy világban meg is kell élni valamiből, de a másik oldalon kiélhetjük a szenvedélyünket és azt csinálhatjuk, amit igazán szeretünk, amiben igazán jók vagyunk. Soha ne add fel, mert előbb-utóbb a hullócsillag meghallja a kívánságodat és valami olyasmit sodor az utadba, ami beragyogja a jövődet :)
      Nagyon szívesen a bejegyzést, sőt, én köszönöm, hogy elolvastad! Szívből kívánom neked a legjobbakat! :)

      Törlés
  5. Sokáig gondoltam miben lehetek tehetséges, de úgymond egyik művészeti alkotásban nem kimagasló. Pl szeretek, írni, festeni, rajzolni. Ezeket inkább úgy gondolom, hogy kevés tehetség szorult belém, inkább úgy fogalmaznék ezekben erősebb vagyok mint az átlag, de nem kiemelkedően tehetséges. Aztán rájöttem hogy az emberekkel való kommunikáció az erőségem. Később mindenképp valami olyasmit szeretnék ahol tudok segíteni. Legyen bármi, csak hasznos segítség lehessek, akár egy irodában dolgozva, akár interjú által segítve, bárhogy: )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy gondolom, hogy a kézügyességed kiemelkedően jó, pl. én nem tudnék olyan szép és kreatív körmöket festeni, mint te :) Szerintem a körmözésben kifejezetten tehetséges vagy. A második részével viszont teljesen egyetértek, az emberekkel való munka, mások megsegítése nagyon is illik hozzád és igazán tehetséges is vagy benne :) Ezen kívül szerintem remek lelki támasz is vagy, csodás a humorod és a közeledben mindenki jól érzi magát. Ez mind-mind nagy tehetség ^^

      Törlés
    2. Köszönöm <3 Nail artba vann vannak sokkal de sokkal jobbak nálam, ezért tartom úgy van érzékem hozzá de nem vagyok tehetséges. Pl rajzokat élethűen tudok másolni, de azt nem tudom visszaadni ami a fejemben van. Nyilván kell hozzá sok-sok gyakorlás, de az nem egyenlő a tehetséggel:D Tudnék benne jó lenni, csak sokat kéne foglalkozni ezekkel, de pl az emberi dolgokkal kapcsolatban sose kellett fejlesztenem magam, az velem született. Persze most hogy tudom mi érdekel nyilván jobban ráfekszem a témára. Pl lesznek Halloween-i lakkozások amit Manna tálat ki, utólag nézve csomó borzalmas lett:D de már nincsen időm újra festeni őket. :( na mindegy mondjuk. :)

      Törlés
    3. Tudod, pont ezt írtam, hogy nem szabad másokhoz mérnünk magunkat, mert ennyi erővel minden művésznél van jobb és ügyesebb. Én úgy érzem, hogy a te lakkozási képességed kiemelkedő, mert szépen, aprólékosan dolgozol, és még ha nem is rózsaablakot pingálsz a körmeidre, akkor is amibe belekezdesz az igényes és szép munka, ez pedig számomra igazán nagy tehetség :) A Halloween lakkozásokra egyébként én is jelentkeztem és tudom, hogy közel nem vagyok olyan ügyes, mint mások (na tessék, én is hasonlítgatok :P), de élvezem csinálni és legalább gyakorolok :) Önmagamhoz képest fejlődök :D

      Törlés
  6. Hát, igen.. Sajnos, én is mindig úgy érzem, nem vagyok tehetséges kimagaslóan semmiben. Ha a horoszkópot nézzük mérleg vagyok, s azt hiszem rájuk jellemző az, hogy mindenbe belefognak, de mindent befejezetlenül hagynak. Hát, ez vagyok én. Sokszor ugyan érzem, hogy kedvem van valamihez, akkor úgy érzem, tehetségem is.. Ilyen volt pl. a gitározás.. Vagy a bicikliőrület, telefon-bolondság (bár az még mindig hóbortom volna, ha nem szüntetik meg a Symbian oprendszer fejlesztését). Meg az írás.. Most is írok egy sztorit, kevés sikerrel, és egyre ritkábban van kedvem hozzá. Sajnos, sokszor a motiváció hiány, ami miatt feladok valamit. Annak idején tervben volt, hogy zenekarunk lesz barátnőmmel, de mivel nem lett, az elektromos gitárig nem jutottam el, és hát sajnos tényleg nincs tehetségem hozzá. :-D No meg van vagy 50 versem, de az meg mind a Halállal foglalkozik, aki elolvasná örökre elmenne az életkedve.
    Viszont a posztot olvasni nagyon jó volt, és talán még én sem vagyok menthetetlen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy gondolom, hogy ha az ember már belevág valami, elkezdi az alkotást, akkor már kitűnik a többi közül, aki meg sem próbálja. Te próbálkozol, és ez a lényeg. Én bátorítalak az írásra is, s egyidejűleg magamat is, mert hozzád hasonlóan eléggé nehezen megy, főleg a hétköznapok kimerítősége miatt. Pedig ötleteim, gondolataim lennének, csak rávenni magam az alkotásra, na az nehéz. És a kitartás sem egyszerű dolog, mert az embernek mindig támadhatnak kétségei, ezért is hagyja abba amit csinál. Én is próbáltam zenekarozni, de nincs meg bennem az a színpadi kiállás, ami ehhez kell, hiába jó a hangom. De mégis, már ez is eltér a normáltól, ez is kiemelkedő, hogy ha az embernek jó hangja van. Meglehet neked nem épp a gitár hozza ki a tehetségedet, de idővel megtalálod azt, ami igazán illik hozzád :) Egyáltalán nem vagy menthetetlen :)

      Törlés