2014. szeptember 14., vasárnap

Önbizalom tréning - Csinos vagy!




Előre szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem egy vékony kontra molett-dolog lesz. Nem szeretnék olyan témákat feszegetni, hogy mi a szebb és jobb, mi a divatos, mi az elfogadottabb, mert most nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy ez a bejegyzés ismét rólad és neked szóljon, ne a sokadik tucatszöveget olvasd az alkati témáról. Senkit nem szeretnék egyik oldal felé sem befolyásolni, mindenki a maga helyzetére tudja formálni a következő sorokat.
Ismét felteszem a kérdést; ki számít csinosnak? Meg tudjuk határozni egyetlen egy sztereotípiában? Nem, nem tudjuk. Ha azt nézzük, hogy a minket körülvevő emberek mit tartanak csinosnak, nem tudunk egyetlen típusú női alkatot megfogalmazni, mivel vannak, akik a vékonyabb, és vannak, akik a teltebb alkatot preferálják. De biztos, hogy ebből a szemszögből kell megközelíteni ezt a témát? Mások szemein keresztül kell néznünk magunkat, mert az határoz meg minket, hogy mások milyennek látnak, hogyan vélekednek rólunk? Mert szerintem nem.



Ismét jövök az egészséges egoizmussal. Nem az definiál téged, hogy mások milyennek látják az alakodat. Csakis az, hogy te miként érzed magad a bőrödben, és hogy miként viseled a testedet. Mindezt személyes tapasztalatból mondom. Tudvalevő rólam, hogy a teltebb lányok táborát gyarapítom, ennél fogva elég sok atrocitás ér. Ugyanakkor megfigyeltem, hogy a beszólogatások, szemétkedések legtöbbször akkor találnak meg, amikor nem vagyok kibékülve a megjelenésemmel. Gerjesztem magam körül a negatív energiákat, szinte sugárzik rólam, hogy mennyire utálom a külsőm, és ezt megérzik mások is, sőt, külsőleg is megváltoztat. Ilyen állapotomban sokkal előnytelenebbül nézek ki, legyen rajtam akármilyen ruha, akármilyen ékszer. Bár az is igaz, hogy ilyenkor csöppet sem foglalkozom a megjelenésemmel, annyira le vagyok gatyásodva, és ezt bizony a társadalom nem restelli a tudtomra adni. Viszont amikor magabiztosan, mosolyogva, felszegett fejjel róvom az utakat érdekes módon egyetlen beszólást, vagy rosszalló pillantást sem kapok, sőt, sokszor azt olvasom le mások arckifejezéséből, hogy annak ellenére, hogy igenis kövérnek látnak, mert tényleg az vagyok, nem tartanak taszítónak. Sőt, volt, aki megjegyezte, hogy nagyon csinos vagyok. Ennyit számít a magabiztosság, az önbizalom és a saját magamba vetett hitem. Mert szerintem a csinosság nem azon múlik, hogy 50, vagy 100 kiló vagy.




Nagyon sokat számít az is, hogy te miként vélekedsz magadról, s ezáltal mit közvetítesz az emberek felé. Most képzelem, hogy néhányan felvonják a szemöldöküket azon, hogy egy 100 kilós nő mégis hogy a fenébe lehet csinos? Hiszen a fölöslege eltorzítja a testét a normálistól, megváltozik az egész testfelépítése, aránytalan és taszító. Ugyanezt mondják sokan a sovány nőkre is, csak azzal a különbséggel, hogy őket a súly hiánya torzítja el. Ezek nagyon kemény szavak, és én már nem egyszer hallottam őket. Van, aki egyszerűen nem tud mást vonzónak találni, csak az átlagos testalkatot, a többiben semmi szépséget nem talál. Én elfogadom az ő álláspontjukat is, hiszen mindenkinek olyan az ízlése, amilyen. De mint mondtam, ez most nem a kívülállókról szól, hanem rólad. Lehetsz te akár sovány, normál alkat, vagy molett, igenis elérheted, hogy csinos legyél. Nem szeretnék itt most különféle fogyási, vagy hízási praktikákkal jönni, mert azokkal épp elég platform foglalkozik. Más nézetből közelítem meg a témát. Arra nem gondoltál, hogy lehetsz csinos úgy is, ahogy vagy? Persze nem szeretnék félreértéseket generálni - nem azt mondom, hogy ne változtass magadon, ha nem érzed jól magad a bőrödben. Ha fogyni szeretnél, fogyjál, ha hízni, hízzál. Ezt mindenki maga dönti el, de a köztes időszakban is érezheted magad csinosnak. Ez nem úgy van, hogy fél évig ronda, ormótlan testű nő vagy, amíg el nem éred az álomalakodat, mert közte is érezheted magad csinosnak. És persze ez akkor is igaz, ha nem szeretnél, vagy nem tudsz változtatni magadon, tehát a jelenlegi alkatoddal szeretnéd leélni az életedet. Teljesen mindegy, hogy a felsorolt lehetőségek közül melyik igaz rád, csinos akkor is lehetsz.




Én őszintén hiszek abban, hogy ez nagyban személyiség, önbecsülés és stílus függő. Mert az, aki magabiztosan jár-kel a nagyvilágban, az nem lesz potenciális célpontja a cikizőknek, azt nem fogják megalázni, mert azt mutatja a külvilág felé, hogy köszöni szépen, ő tökéletesen jól érzi magát a bőrében. És ehhez nem kell topmodellnek lennie, csupán önmagának. Meg kell tanulni szeretni önmagunkat, ezt csak így lehet elérni. Azt mondod jelen állapotodban képtelen vagy rá? Ez nem igaz. Akármilyen alkat is a célod, nem gondolhatod azt, hogy addig utálattal tekints magadra, hiszen neked kell együtt élned magaddal, és addig is, amíg formálódsz, nem élhetsz szomorú, besavanyodott, depressziós életet a külsőd miatt. Hidd el, én aztán tudom. Meglehet, hogy a tested most még nem néz ki úgy, mint ahogy szeretnéd, de az odáig vezető úton sem kell megvetéssel gondolnod magadra. A csinosságot ugyanis nem ez határozza meg, hanem a hozzáállás, az attitűd és az, hogy miként tudod "viselni" a tested. Nem kell elrejtened magad a világ elől, és ami a legfontosabb, ne úgy menj az emberek közé, hogy szégyenkezel a külsőd miatt. Az emberek megérzik az ilyesmit és rögtön beindulnak náluk az ösztönök, miszerint az ilyen sebezhető embert bántani kell, uralni a szavaikkal. Én is többször áldozatul estem ilyennek, pokoli érzés. Aztán azt gondoltam, hogy miért kéne nekem addig az 1-2 évig nyakamat behúzva, "bocs, hogy élek" érzéssel emberek közé mennem, mikor semmivel sem vagyok kevesebb másoknál, és igenis ki tudom hozni magamból a legjobbat akkor is, ha nem vagyok bombanő?



És aztán felvettem néhány szép ruhát, egy csinos cipőt, jobban odafigyeltem a sminkemre, hajamra, befújtam magam egy finom parfümmel, majd a tükörbe nézve igazán elégedett voltam magammal. Úgy mentem az emberek közé, hogy baromi jó kedvem volt, csinosnak és szépnek éreztem magam, és pontosan ezt az érzést láttam visszatükröződni a többieken is, mikor rám néztek. Pedig ha az átlag ember ízlését nézzük, mindennek vagyok mondható, csak csinosnak nem, hiszen jócskán túlsúlyos vagyok. Mégis sikerült az előnyös oldalamat hangsúlyoznom, sikerült csinosan felöltöznöm, ápolt és nőies voltam, minden harmóniában volt rajtam, és a többiek nem is éreztek késztetést a piszkálásra. Azt éreztettem velük, hogy magabiztos, vagány nő vagyok, akivel jobb, ha nem kezdenek, mert fölösleges. Nem számít, hogy teltebb, vagy vékonyabb vagy, mert te is megérdemled, hogy jól érezd magad a bőrödben. Vegyél fel egy szép ruhát, ami kiemeli az alakod előnyös részeit, figyelj a részletekre és ne félj a többiektől. Nincs miért. Szerinted az, aki tegnap legebézett nem szenved hasonló önértékelési problémáktól? Dehogynem. Ki tudja, neki mondjuk az a baja, hogy görbék a lábai. Lehet, hogy őt is cikizik érte. Nem mintha okos dolog lenne neki is ezt csinálni, de a lényeg az, hogy senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, még a modelleknek és színésznőknek is. Ne hagyd, hogy a média megtévesszen, hiszen ma már annyi agyonretusált, photoshoppolt kép van a világban, hogy az emberek teljesen elvesztik a reális önértékelési képességüket.




Nézz csak meg egy ilyen plakátot. Csodás hajzuhatag, minden hajszál a helyén, sehol egy bőrhiba, de még pórusai sincsenek senkinek! Iszonyat erős smink, hangsúlyos ékszerek leplezik a kényesebb részeket. Ez, amit mutatnak nekünk nem valóságos. Ilyen nők nem léteznek. A modelleknek is állhat szanaszét a haja, nekik is összegyűrődik a bőrük, mikor lehajolnak, és nekik is karikásak a szemeik, meg fakó a bőrük. Ők sem tökéletesek, hiszen ők is csak emberek. De nem is kell ilyen művi tökéletességre törekedni, csupán az a fontos, hogy a saját stílusodnak megfelelően hozd ki magadból a lehető legjobbat. Válassz olyan ruházatot, ami elfedi a kényesebb területeket, de előtérbe helyezi mindazt, ami előnyös rajtad. Figyelj oda magadra, a részletekre is. Szánj egy kis időt a megjelenésedre, hiszen ha összeszedetten, elégedetten lépsz ki az utcára, az emberek azért fognak végignézni rajtad, mert tetszik nekik az, amit látnak. És ehhez nem kell szabvány 90-60-90-nek lenned. Ne hajtsd le a fejed, nézz csak föl és felszegett fejjel menj tovább - nem vagy senkinél sem kevesebb, hogy a földet kellene bámulnod szégyenkezve. Nincs mit szégyellned. Te is lehetsz csinos, mert ez nem alkat, hanem hozzáállás kérdése. Szeresd a tested. Szeresd önmagad. Szeresd saját magadat annyira, hogy időt szánj a külsődre. És igen, meglehet, hogy az álomalakod elérése után sokkal több bókot fogsz kapni, mint most. De hidd el, azelőtt is kivívhatod mások elismerését szimplán azzal, hogy megszereted magad és elfogadod, hogy jelenleg így nézel ki, viszont nap mint nap törekszel arra, hogy MÉG csinosabb legyél. Mert most is az vagy, csak nem hiszed el magadról. És egyébként sem számít mások véleménye. Lesz, akinek így tetszel, lesz, akinek úgy, és lesz olyan is, aki egyáltalán nem fog vonzónak találni, de neked nem az ő véleményükkel kell foglalkoznod. Nézz bele a tükörbe a napi női rutinod után, és ha elégedett vagy azzal, amit látsz, akkor mindeki más le van ejtve. Mert nem az a fontos, hogy más mit gondol rólad, hanem hogy te milyen véleménnyel vagy magadról. Légy pozitív magaddal szemben, szeresd, becsüld magad annyira, hogy minden nap a lehető legjobb formádat mutathasd a nagyvilágnak, és elsősorban magadnak.




Sokáig írhatnék még a témáról és ragozhatnám jobbra-balra, de nem hiszem, hogy lenne értelme. Bízom benne, hogy az üzenetem és a pozitív gondolataim eljutottak hozzátok és talán sikerül mostantól picit más szemmel néznetek a testetekre - kevesebb utálattal, több örömmel. Ezúttal is nagyon örülnék, ha megosztanátok velem a véleményeteket, hogy ti mikor érzitek csinosnak magatokat, mikor vagytok elégedettek a külsőtökkel? Mit tesztek annak érdekében, hogy csinosnak érezzétek magatokat?

26 megjegyzés:

  1. Én nem titkolom, hogy egy időben nagyon keményen étkezési problémáim voltak, lesznek is, vannak is, de a blogolás óta pláne jobban adok magamra, még ha öltözködésileg nem is vagyok a topon, bastic,főleg sötét ruhákban járok a mai napig, de én így érzem jól magam :) Nem tudnám elképzelni magam csinos, lányos cipőben, szoknyában, ruhában a hét minden napján. Én néha már attól is jobban érzem magam, ha a hajam jól áll és nem megy tönkre a nap folyamán :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kell ezt eltitkolni, hiszen ezek hozzád tartoznak/tak, de felül lehet emelkedni rajtuk. Én is így gondolok a saját helyzetemre. A sötét ruhákban egyezünk, én is főleg olyanokat hordok, de ezzel nincs is baj szerintem. Igaz, én jobb szeretem a nőies öltözködést, de az előnyös nem feltétlenül jelent csajosat is. Mindenki megtalálhatja azt a stílust, amiben igazán jól érezheti magát és amiben előnyösen mutat.

      Törlés
  2. <3 Szilvi, valahogy mindig ráérzel mikor kell megosztani az önbizalomtuningos posztokat :-) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha pont jókor találtalak meg vele, úgy látszik kezdenek kiéleződni az érzékeim az időzítésekre :)

      Törlés
  3. Minden egyes szavaddal egyet értek. :) Annyira sokan közülünk szenved attól, hogy szégyelli a külsejét, pedig nem kellene. Mindenki gyönyörű, mindenkiben van valami szép, valami jó.
    Én például nem éreztem jól magam a bőrömben, aztán lefogytam. Most sokkal jobban érzem magam, de például a barátomnak először furcsa volt, hogy itt, meg ott már nincs mit fogni. :D Ő az elején azt mondta, hogy ducibban csinosabb voltam, de ma már annyira megszokta ezt az alakomat, meg a hozzáállásomat a sporthoz és az egészséges táplálkozáshoz, hogy bármit megtesz azért, hogy támogasson ebben. :)
    Változtatni bármikor lehet, DE addig sem árt jól érezni magunkat, különben rengeteg bántás áldozatává válunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van, mindenkiben van szépség. Gratulálok a sikeres fogyáshoz! Én még nagyon az elején tartok, de úgy érzem, hogy van értelme, van eredménye, szóval nem adom fel, és idővel még jobban érezhetem magam a bőrömben. Most is jó, de később még jobb lesz :) Az én drágám is fél egy kicsit attól, hogy ha lefogyok nem lesz majd mit fognia, de olyan szintre szerintem sosem jutok :P

      Törlés
  4. Egyet értek én is! :)
    Én speciel kicsi vagyok és nagyon vékony - és bosszant is néha - , és kétszer is egy minimum kétszer akkora Nő (mondjuk jóval magasabbak is voltak nálam, ami őszintén szólva egyáltalán nem nehéz - bár nehezebbnek lenni se, genetika...) után "jöttem" a pasinál...És bár szerintem előző barátnőik mindkét esetben csinosabbak (legalábbis jóval formásabbak) voltak, mint én, érdekes módon mindkettő tudott így szeretni...(vagyis...az első az inkább csak kihasználni akart, de ez mellékes, a másik meg még mindig szeret...szóval rosszul fogalmaztam xD)
    Nem tudom, nekem valahogy az Ő elismerésük nem sok semmit ér...tudom ez nem normális, de valahogy a másoknak megfelelni akarásnak ez a része teljes egészében kimaradt belőlem...
    Persze jól esik, ha (hátsó szándék nélkül) megdicsérnek, meg ha kritizálnak (építőjelleggel, nem bunkón), esetleg átgondolom, de a végén úgyis leszarom mindkettőt, mert az évek folyamán megtanultam elfogadni magam, mindig úgy, ahogy épp vagyok...Amin meg lehet változtatni (haj, smink, köröm, ruha), azon meg változtatok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ritka az olyan ember, akit ennyire tudatosan hidegen hagynak mások a véleményeikkel. A legtöbb ember számára fontos, hogy mit gondolnak róla mások. Én hozzád hasonló ember vagyok, nagy ívben teszek arra, hogy ki mit gondol rólam, mert azok, akik igazán fontosak nekem szeretnek így, ahogy vagyok. Az a néhány ritka alkalom, amikor kibukok meg kell, hogy helyrebillenjen az egyensúlyom. Viszont az a legfontosabb, amit te is képviselsz - elsősorban magunknak feleljünk meg.

      Törlés
  5. Nagyon rég követlek, de ritkán kommentelek, de attól olvaslak :)
    Nagyon tetszenek az e fajta bejegyzéseid! És minden egyes szavaiddal egyetértek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy régóta olvasol és hogy most írtál nekem, ez igazán jó érzéssel tölt el :) És azért mostanában látom ám, hogy sűrűbben írsz, aminek nagyon örülök ^^ Jól esik látni, hogy tetszett a bejegyzés, lesz még jó pár ebben a sorozatban, remélem azok is elnyerik majd a tetszésedet :)

      Törlés
  6. Köszönöm. :) Nagyon jó volt olvasni a soraidat, van min elgondolkozni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy elolvastad, és szívből remélem, hogy segíthettem egy kicsit és jobban érzed magad :)

      Törlés
  7. Belőlem két orrfújás között most csak ennyi jön ki: <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, köszönöm ^^ Jobbulást kívánok neked!

      Törlés
  8. Erre nem tudok mit mondani,tökéletes írás. Gyakrabban ilyet, kérlek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, örülök, hogy így gondolod :) Lesz még jó pár bejegyzés a sorozaton belül, szóval még jó darabig boldogítalak ilyenekkel titeket :)

      Törlés
  9. Nagyon jó bejegyzés volt, teljesen egyet értek veled. Ha nem is a súlyom miatt, de a magasságom (pontosabban annak hiánya) miatt sokáig én is feszengtem. Soha nem gondoltam volna, de nekem sokat segített mikor kiköltöztünk New Yorkba látni ezt a nagy változatosságot. Nők Ázsiából, Dél-Amerikából, Afrikából mindenkinek más alakja, más magassága, más bőrszíne és mind gyögyörű, mindenkit elfogadnak olyannak amilyen, a lényeg, hogy te boldog legyél a bőrödben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett és egyetértesz velem :) És igen, nem csak a testalkat, de a magasság, vagy akár a bőrszín, esetleg különféle külső adottságok is vezethetnek kellemetlen szituációkhoz, de ha megtanuljuk elfogadni és szeretni magunkat jelen formánkban, megváltozik az egész életünk. Kívülről is más visszajelzéseket kapunk, és belülről is jobban érezzük magunkat. Hű, biztos izgalmas lehet az ottani élet, és bizony Amerika egy igazi olvasztótégely, ott aztán lehet mindent látni, sokfajta szépséget és egyediséget :)

      Törlés
  10. Én sem tudok mit hozzáfűzni, csak annyit hogy be kéne ezt törvénybe iktatni :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mármint a divatvilág törvényébe :)

      Törlés
    2. De drága vagy, köszönöm szépen ^^ Örülök, hogy te is jónak találod a kis írásomat, én igazából csak pötyögöm, ami a szívemből jön és remélem, hogy megtalálja azokat, akiket kell :)

      Törlés
    3. Mert néha mindenkinek kell egy kis elismerés és bátorítás ^^

      Törlés
  11. Bizony,így van. Nagyon jól fogalmazol és megtudod ragadni a lényeget! örülök,hogy ilyen világszemléleted van! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy egyetértesz velem és hogy szereted az írásaimat :) Igyekszem alaposan és összeszedetten fogalmazni, írni, mert fontosnak tartom, hogy az üzenetek eljussanak másokhoz és úgy, ahogy kell. A világszemléletem meg hozott és kapott adomány - bennem volt a hajlam rá, édesanyám pedig ráerősített a neveléssel :)

      Törlés
  12. De jó, hogy írtál egy ilyen bejegyzést! Szerintem nincs nő, aki ne találna hibát magában, akár titkon is, és jó lenne megérteni, hogy a világon nincs egy "tökéletes" alak - sokfélék vagyunk, hálaistennek! :) Zsenge 19-20 évesként 47 kiló voltam, majd megismerkedtem a párommal, jött a szerelem, a késő esti kajálások, közös helyek felfedezése, meg a fogamzásgátló és 1 év alatt majdnem 63 kilóra híztam, ami így hirtelen durván meglátszott. Boldogtalan voltam a saját elégedetlenségem miatt, és sokáig nem is tettem semmit, aztán idén tavasszal a nulláról elkezdtem heti háromszor-négyszer mozogni, beleszerettem a TRX-edzésekbe, és ma már nem az ad önbizalmat, hogy hány kilóval lettem kevesebb (az izom amúgy is nehezebb, mint a zsír), hanem a büszkeség, hogy teszek magamért. Jobb lett a tartásom, szebbnek látom az alakomat, javult az erőnlétem, és ez az élet minden területére kihatással van: a párkapcsolatomra, az egészségemre, az egyéb társas kapcsolataimra is.

    Én momentán attól érzem magam csinosnak, hogy már nem próbálok egy számmal nagyobb nadrágok és pólók mögé bújni, és attól vagyok elégedett, hogy a kezdeti 25 perc/kilométer sétálás után jobb napokon 7 perc körül futom az egy kilométert :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a bejegyzés :)
      Ó, bárcsak 63 kiló lehetnék! De persze ez magasság és alkati adottság kérdése is. Ami nekem álom alak lenne, neked már túl sok, legalábbis a te fizikumodhoz mérve. Nekem sokkal nagyobb súlyfeleslegtől kell megszabadulnom, de kitartó vagyok és igyekszem nem elveszteni a hitem még akkor sem, ha nem kapok azonnali eredményt. Ez egy hosszú folyamat, és én kész vagyok kivárni a végeredmény. Gratulálok a sikereidhez! :)

      Törlés