2014. április 18., péntek

I'm back

Nem is tudom hol kéne ezt a bejegyzést kezdenem. Nem szeretném túl hosszúra nyújtani, bár nem valószínű, hogy ez meg is valósul.
Senki előtt nem titok, hogy nem voltam túl jó lelki állapotban az elmúlt napokban - az alább lévő bejegyzés erről árulkodik. Nem fogom kitörölni, mert ez is én voltam, ezt is megéltem, ezt is túléltem.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Nem volt az. Nem vagyok az a típus, aki egy laza mozdulattal lesöpri a vállát és megy tovább a sárga köves úton. Nagyon szomorú, nagyon boldogtalan voltam. DE! Most már nem vagyok az :) Ezt nagyrészt az én drága férjemnek köszönhetem, aki olyan adag lelki fröccsöt adagolt be nekem, hogy remélhetőleg soha többet nem fogom rosszul érezni magam a bőrömben, amíg ő mellettem áll. Mindig ledöbbent, hogy habár zárkózott, magának való ember, mégis milyen mélyen és őszintén tud engem szeretni. Így, ahogy vagyok. Meg a családom, és a barátaim is.
Nem igazán számítottam külső segítségre a problémámban, mivel szerettem volna egyedül átvergődni magam ezen a dolgon (Viktor persze kivételt képez), de végül nem egy kedves olvasóm és barátom kerülte meg a rendszeremet, és ha már itt nem engedélyeztem a kommentelést, megkerestek levélben. Meg kell nektek vallanom, hogy rettenetesen meglepődtem, mikor csak jöttek és jöttek a levelek a fiókomba, és nem csak 1-2 mondat, hanem jó hosszú, lélekfelemelő kedvességek, amiket könnybe lábadt szemmel olvastam végig. Én tényleg nem számítottam erre. Nem gondoltam volna, hogy ennyi embert megérint a gondom, hogy ennyien ragadnak klaviatúrát miattam, s habár jóformán csak a blogjuk alapján ismerem őket, mégis olyan nyitottsággal, őszinteséggel és segítő szándékkal fordultak felém, hogy ez már önmagában csodát tett velem. Nem gondoltam volna, hogy olyan nők élményeit olvashatom el, akikről soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy piszkálás áldozataivá váltak volna. Teljesen meghökkentem, hogy micsoda csodálatos, szép lányokat ért már az enyémhez hasonló atrocitás. Az az érzésem, hogy a mai világban a rosszindulatú emberek szinte mindenkiben találnak hibát - abban is, akiben jóformán nem is lehet. Nem szeretnék neveket mondani, de akik írtak nekem, azoknak mind válaszoltam és szeretném ezúton is megköszönni mindnyájatok kedvességét, sokat segítettetek nekem! :) Nem igazán találok megfelelő szavakat arra, amit most érzek, mert tényleg végtelenül hálás vagyok, de a hosszas ömlengés úgy hiszem nem szükséges. Mindannyian írtatok nekem olyan dolgokat, amik elgondolkodtattak, amik hatására magamba néztem és megláttam azt az embert, akit ti is láttok, s akinek valójában érzem magam. Mindenki hozzátett valamit a kis lelkemhez, aminek hatására sikerült túljutnom ezen a nehéz időszakon. Volt egy valaki, akire csak hivatkoztak, de akinek a gondolatai nagyon nagy hatással voltak rám - egy számomra ismeretlen pap bácsi bölcsességeit olvashattam, s vallástól függetlenül rendkívüli módon megérintettek ezek a szavak.

"Ezekben a helyzetekben lépjünk egy lépést hátra. Észre fogjuk venni mennyi lehetőség van előttünk mert nagyobb teret kap a látásunk. "

"Ezen a földön csak átutazók vagyunk. Itt kell majd hagynunk ezt a földi világot. Miért cipeljünk hát felesleges dolgokat magunkkal teherként a lelkünkben? Mindennap éjszaka, mint egy zsákot, le kell tennünk azt ami nehéz. Amit nem szabad tovább cipelni. Reggel amikor felkelsz csak annyit kell felvenned amennyit elbírsz. Se többet, se kevesebbet. Mert mindennap egy újabb ajándék!"

"Az ítélkezés az Isten dolga. A mi feladatunk a szeretet! Bocsáss meg mindennap!"

Köszönöm! Igyekszem megfogadni ezeket a nagyszerű gondolatokat!

A végére pedig néhány videót hoztam, amik pont a lehető legjobbkor találtak meg engem. Valahogy ezen helyzetemben minden szó, minden utalás pont akkor jött, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. És igen, lehet mondani, hogy Dove kampányreklám, meg hogy butaság az egész, de engem nagyon elgondolkodtattak ezek a videók, sorra nézem őket újra és újra, és döbbenek rá arra, hogy mennyire elszomorító a nők önmagukhoz való hozzáállása. Én sem vagyok kivétel, sok mindent kell még helyretennem a fejemben. Kérlek nézzétek meg őket ti is, nagyon tanulságosak. Talán a megtekintésük után bátrabban mosolygunk a tükörből visszatekintő nőre, mint eddig.




















24 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy már jól érzed magad. Egy commentnél sokkal hosszabban tudnám ecsetelni, hogy szerintem mi és miért nincs rendben azzal, ahogy a nők és kinézetük/testük a társadalomban kezelve van, de hát nyilván most az az igazán fontos, hogy sikerült kimásznod a mélyből:)
    A Dove sok mindent furcsán csinál, de vannak nagyon ütős videóik (az a legelső szerintem elképesztően erős, szerintem tényleg csillogtak a könnyek a szememben). Nem számít, hogy 'kampány' vagy mi, mert egyrészt szükség van ilyesmire, másrészt amíg egyvalaki is van, aki jobban érzi magát tőle, már nem volt hiábavaló.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Igen, nagyon sokat lehetne erről a témáról beszélgetni, mert sajnos tömeges szinten jelenik meg és rengeteg ember életét megnehezíti.
      Én is egyetértek veled - akármilyen fura dolgai is vannak a Dove-nak, ezek a videók nagyon jók lettek és hasznosak. Én imádom őket nézegetni és újra rájönni arra, hogy a hiba nem feltétlenül kívül van, hanem bent, a fejemben :)

      Törlés
  2. Nagyon örülök, hogy jobban vagy! Sok kitartást kívánok mindenhez! :)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy jobban érzed magad, sokat gondoltam rád az elmúlt napokban... Mint mindenki, én is tudom, milyen a sértésekkel szembenézni és magadban látni a legtöbb hibát. Nagyon sokáig azzal védekeztem ezek ellen, hogy begubóztam, és elkezdtem mindenkiben a rossz dolgokat keresni, külsőleg és belsőleg is. Lassan pedig hozzászoktam, hogy senki nem szép. Viszont sikerült kiszakadnom abból a társaságból, amelyik állandóan kirekesztett, pozitív személyek felé nyitottam, és egyrészt sokkal jobban érzem magam, másrészt pedig már nem keresem mindenkiben a hibát.
    Bocsi amúgy a kisregényért, de az előzményeket tudnod kell, hogy higgy nekem a végén.
    Szóval az az időszak elmúlt, de sok dolgot hagyott maga után. Sokkal kritikusabb vagyok, mint azelőtt voltam. Nem csak magammal, még mindig meglátom másokban a hibákat, de ha elsőre nem találok, nem kutakodok és furkálódok addig, míg nem találok egyet. Szóval ez maradt: megtalálom az emberekben a rosszat, általában ha akarom, ha nem.
    Te viszont gyönyörű vagy, és nem csak külsőleg. Nem ismerlek, de csodálatosan kedvesnek és életvidámnak tűnsz minden egyes írásod alapján. És nagyon örülnék, ha egyszer találkozhatnánk, és tényleg megismernélek, mert annyira inspiráló tudsz lenni, hogy ihajj. Szóval fel a fejjel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra még mindig annyira szokatlan, hogy az én szememben, bájos, szép és kedves nők hozzám hasonló negatív kritikákat kaphatnak. Nem tudom mibe lehetne beléjük kötni, én nem tudnék, és elszomorít, hogy jóformán soha, senki nem lehet elég jó ahhoz, hogy az emberek békén hagyják. Szörnyű ez az egész. Viszont nagyon nagy vigyorral az arcomon olvastam a kommented utolsó felét, és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy ilyen embernek látszom a blogom alapján - a való életben is pontosan ilyen vagyok :) Persze hibám nekem is akad bőven, de igyekszem javítani rajtuk és nem rejtegetni őket, mintha nem is lennének, mert vannak. De küzdök azért, hogy jobb ember legyek. Én is nagyon szívesen megismernélek téged, remélem egyszer lesz alkalmunk élőben is találkozni és beszélgetni egymással - mindig szívesen kötök új ismeretségeket, barátságokat, és én is hasonlóan jó véleménnyel vagyok rólad :) Nagyon szépen köszönöm a kommentet, egyáltalán nem baj, ha hosszú, én azt csak szeretem ^^

      Törlés
  4. Nagyon örülök, hogy minden rendben van. Kitartást kívánok neked. Hidd el, mi mind szeretünk, az idiótákra meg ne is figyelj, ugyanis van egy hírem: csodálatos vagy!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De drága vagy, nagyon köszönöm :) <3 Igen, most már azt hiszem kezdek rendbe jönni, kellett egy kis depizés, de hála a sok kedves embernek, most már kezdek kijönni a gödörből :)

      Törlés
  5. Örülök, hogy jobban érzed magad! Kitartást kivánok, és ne foglalkozz a rosszmájú emberekkel. Azokkal foglalkozz, akik szeretnek és támogatnak, a többiek nem érdekesek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, most már tényleg jobb egy fokkal :) Igen, nektek van igazatok, de azért kicsit ki kellett panaszkodnom magam :)

      Törlés
  6. Sajnálom, hogy ilyen későn írok, csak most olvastam a blogodat, valami miatt nem jelezte a bejegyzéseidet.
    Teljes mértékben egyetértek a előttem szólókkal, annyival egészíteném ki, hogy a mai világban a leghasznosabb szuperképesség a szelektív hallás kifejlesztése. De komolyan, állj be arra, hogy eldöntöd, kikre hallgatsz, tőlük az építő kritikát is elfogadod, onnantól kezdve pedig akárki akármit mond, vagy a saját frusztrációját rajtad próbálná levezetni, mert azt hiszi, ha a te lelkedbe beletapos, neki jobb napja lesz, nagy ívben tojd le.
    Sok gyakorlással ez már olyan szintre fejleszthető, hogy észre sem veszed az ilyen bántásokat, mert nem jutnak el hozzád.
    Nekem ez vált be a legjobban, mert régen nagyon sokat csúfoltak és még mai napig érnek beszólások rendszeresen.

    Ha bármi ilyen ér, ne azt nézd, hogy mit mond, hanem azt, hogy ki mondja. Nézz be a mocskolódás mögé és lásd meg azt a szerencsétlen életet, ami arra késztet embereket, hogy ilyeneket mondjanak másokra. És tényleg csak szeretettel válaszolj ezekre, mert nekik ebből van a legkevesebb. Egyikünk sem jobb a másiknál, egyikünknek sem lenne joga ítélkezni. Ha ez mégis megtörténik, az felfogható az illető tudatalatti segítségkérésének is, hiszen a boldog, teljes életet élő ember nem érez ingerenciát arra, hogy úton-útfélen beszólogasson másoknak. Nézd így és máris teljesen más lesz az egész világ. :)

    Itt a bloggeren olyan jó kis közösség van, ezért is sajnálom, hogy csak most írok, mert emlékszem, hogy nem egyszer segítettél már nekem egy-egy kommented által, de remélem tudod hogy én is melletted állok mint még nagyon nagyon sokan.
    Különleges ember vagy és igenis érezd magad annak a nap minden pillanatában, ne hagyd senkinek sem, hogy az ellenkezőjét hitesse el veled! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm ezt a hosszú és lélekemelő kommentet! Teljesen mindegy mikor kapom, akkor is nagy hatással van rám. Igen, ezt a szelektív hallást jó lenne nekem is kifejleszteni, bár nagyon nehéz, mert mindent a szívemre veszek és minden annyira erősen megmarad bennem, napokra elrontja a hangulatomat, de igyekezni fogok, hogy ezen változtassak. Arra meg eddig nem nagyon figyeltem, hogy kitől kapok beszólást, de ebben is neked van igazad (meg más is említette), hogy tényleg azt kell nézni, aki a kötözködés mögött van, azt az embert, aki csak ebben leli örömét, mert biztos annak is annyi problémája van az életében, hogy ez számára az egyetlen örömforrás. Ez nagyon szomorú dolog és tényleg sajnálom őket, de ettől még sajnos nem könnyű ezeket a szituációkat kezelni. Legtöbbször tényleg elengedem a fülem mellett, de ez most nagyon durva volt, ezért is maradt meg ennyire bennem. De megpróbálok inkább azok véleményére adni, akik igazán számítanak, a vadidegenek meg gondoljanak, amit akarnak, én akkor is jól fogom érezni magam a bőrömben :) Egyébként nagyon örültem, mikor azt olvastam, hogy én is segítettem neked pár kommentemmel :) Most te is segítettél nekem, nem is keveset, úgyhogy nagyon köszönöm neked! :)

      Törlés
  7. Én is csak egy szmájlit akartam, de így akkor inkább egy puszis szmájlit kapsz :*

    VálaszTörlés
  8. Annyira nem szeretem, ha pont egy ilyen időszakban vagyok elmaradva a blogolvasással, így is Elenitől tudtam meg ezt az egészet és mérhetetlenül elkeserített a dolog! :(((
    Egyetlen dolgot felejtenek el ezek a szennyedékek: őket is anya szülte. Ahogyan mindenkit. Származás, genetika, adottságok: teljesen különbözünk. Milyen rohadt unalmas lenne már az élet, ha mindenki ugyanúgy nézne ki...ja, hogy akkor nem lenne mit piszkálódni a másikban...ejj, de borzasztó... :DDDDDDD
    Jövő héten szombaton egy hattttttttttttalmas öleléssel indítunk a blogtalálkozón, jó drága? Addig is nagyon vigyázz magadra, Viktornak hatalmas pacsi a turbózásért, kis cukik vagytok nagyon! :)))))))
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már annak is nagyon örülök, hogy most írtál nekem pár kedves sort, mert ezek is sokat jelentenek számomra :) Meg aztán amúgy sem várható el az emberektől, hogy mindig naprakészek legyenek a blogolvasással.
      Nagyon köszönöm a bátorítást, az ölelést mindenképpen szeretném és be is hajtom rajtad, úgyhogy szavadon vagy fogva :P Már nagyon várom a szombatot! ^^

      Törlés
  9. Reméltem és szurkoltam, hogy hamar kilábalj a depresszióból, de ezek szerint sikerült is túllendülni a dolgokon.:)
    Ahogy előttem említve lett, a szelektív hallás tényleg nagyon hasznos tud lenni, de szelektív gondolkodás nélkül nem nagyon működik... Sajnos mindig is lesznek ilyen rosszindulatú emberek, akik nem bírnak mással foglalkozni, csak mások külsejével/családi életével/stb., de én igazából sajnálom az ilyen alakokat, mivel szörnyű lehet egy ilyen ingerszegény és semmitmondó életet élni, mint ami nekik jutott és borzasztó lehet csak más emberekkel foglalkozni...

    Elég furafejű kisgyerek voltam, nagyon sokat csúfoltak meg gonoszkodtak velem, azóta állítólag megszépültem és jobb időszakaimban elérem a 90-60-90 hülyeséget, de még így is beszólogatnak, hogy milyen lób*szó vagy/de nagyok a fogaid/rohad a bőröd (enyhén ekcémás, de ezeknek minek magyarázni) és folytathatnám. Én is ki szoktam tőlük így borulni, de aztán rájövök, hogy ezek a topmodell cicusra is így fújnak, úgyhogy igazából tök mindegy, nem ettől leszek én kevesebb.

    Örülök, hogy visszatértél a bloghoz (tudom, el se mentél :D ), nekem is lecsengett a zűr az életemben és lelkesen olvasgatom a bejegyzéseidet, mert nagyon inspiráló és üdítő bújni őket. És kellenek a kicsit depisebb bejegyzések is, pont ettől lesz emberközeli egy blog.
    Fel a fejjel és csak előre!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igyekszem mihamarább tovább lendülni a nehéz szakaszokon is - ez már berögződés, mert nem akarok visszatérni a depressziós énemhez, amiből vért izzadva lábaltam ki. könnyen vissza tudok oda esni, úgyhogy kicsit meg kell erőszakolnom magam ahhoz, hogy az ilyesfajta problémákon hamar átvergődjek.
      Megpróbálom megfogadni a te tanácsaidat is, amikkel megerősítetted az előtted szólók véleményét - szelektív hallás. Az esetek 99%-ban amúgy zene van a fülemben, ezt a beszólást is úgy volt "szerencsém" meghallani, hogy akkor éppen nem hallgattam zenét. De innentől kezdve mindig be lesz dugva a fülem, vagy olvasok, vagy tudomisén, de megpróbálok nem figyelni az emberekre is kizárom az ilyen kötekedő alakokat. Mert ilyenek tényleg mindig lesznek. És sajnos tényleg nem lehet az ember soha elég normális ahhoz, hogy békén hagyják, mert még azokban is találnak hibát, és fennen hangoztatják. Elég szomorú, hogy ilyen világot élünk :( Egyébként örülök, hogy szeretsz nálam olvasgatni, igyekszem is újra visszatérni a régi önmagamhoz, ami hála a sok segítségnek, egész jól is megy :) Néha kell a búslakodás is picit, mert nem vagyok csupa mosoly, de aztán visszatérek én is a régi kerékvágásba. Köszönöm szépen a hosszú, lelkesítő kommentet, nagyon jól esett! :)

      Törlés