2014. március 20., csütörtök

Könyvélmény: Stephenie Meyer - A burok




Mivel pont ma fejeztem be a könyvet, teljesen a hatása alatt vagyok, de nem akartam elhalasztani, mert akkor leülepedne bennem az az érzés, amit kiváltott belőlem.
Azzal kell kezdenem, hogy mint sokan mások, én is kissé előítéletesen bántam ezzel a könyvvel. A Twilight sztori háttérszele kissé óvatosságra intett, de aztán arra gondoltam, hogy üsse kavics, a Twilight is egész jó lett, miután belejött Stephenie az írásba, hátha ez is jó lesz. Mert az első két kötet maga a tömény borzalom, ezt szerintem minden irodalom kedvelő aláírja, viszont a másik két kötet egész jóra sikerült. Még a végére meg is kedveltem. A burok persze emiatt kis hátránnyal indult, de reméltem a legjobbakat. Sajnos a filmet előbb láttam, mint hogy a könyvet olvastam volna, de pontosan a film volt az, ami rávett arra, hogy a könyvet is elolvassam. Ha csak fele olyan jó lesz, gondoltam, mint a film, akkor már megérte megvenni.
Mekkorát tévedtem.
Mert ez a könyv nem hogy fel annyira jó, de egyenesen szuper!
Nem hazudok nektek, én komolyan nem hittem, hogy ez a történet ennyire nagyon jó lesz, de működik, határozottan működik és eszméletlenül begyere!
Az első pár fejezet afféle felvezetés, leírja a mostani társadalmat, amit megszállt ez az idegen faj, nagyjából bemutatja őket, aztán meg elkezdődik a kálvária az idegen lény, Vándor és Melanie, a gazdatest között. Mert hogy ugye Melanie-nak esze ágában sincs csak úgy felszívódni. Manipulálja a békés kis lelket, hogy azt tegye, amit akar (és megjegyzem nagyon ügyesen csinálja) és elvezeti magukat abba a búvóhelyre, ahol a megmaradt emberek egy kicsiny csoportja éldegél. Nagyon nem akarok sztorit részletezni, szerintem nagyjából ismerni lehet a történetet. Amit viszont el szeretnék mondani az az, hogy mennyire hihetetlenül jól fel van építve ez a könyv. A karakterek részletesen kidolgozottak, mindenkinek határozott, különleges személyisége van és fejlődőképes, nincs benne idegesítő Mary Sue karakter, mint drága Bellánk, hiszen mind Melanie, mind Vándor példaértékű, kedvelhető, de nagyon is esendő személyek, akiknek vannak hibáik, vannak fura gondolataik, és ettől tökéletesen együtt tudunk velük érezni. Meyer remekül ábrázolta a viperafészket, ahová Vándor bekerült. Az emberek félelem ittas gyűlölete iránta, az ő rettegése, a kettős érzelmek, amiket a gazdateste miatt éreznie kell mind annyira remekül el lettek találva benne, hogy csuda. És nem mosódik össze a két jellem, hiába osztoznak egy testen - Melanie harcias és vad, míg Vándor békés és óvatos. Kettejük különös belső párbeszédei nagyon izgalmasak és abszolút hihetőek voltak, én nagyjából így képzelem el, mikor egy skizofrén ember önmagával beszélget.
A történet különlegessége még abban is áll, hogy habár a sztori egy idegen lény szemszögéből íródik, tökéletesen bele tudtam magam képzelni a helyébe. Meyer annyira jól leírta az eseményeket, a helyszíneket, a gondolatokat, a sugallatokat, hogy élvezet volt beletemetkezni ebbe a könyvbe. Feszültséggel és drámával teli volt, minden idegszálam Vándoréval együtt rezgett, és mikor be kellett csuknom a könyvet úgy éreztem, hogy ki akarnak szakítani egy olyan helyről, ami habár közel sem utópisztikus, én ott akarok maradni, hogy tudjam mi fog történni. Bekerül ez a szerencsétlen Lélek a megmaradt emberek közé, akik mind egytől egyig lepuffantanák, mégis életben marad. Szép lassan megszokják, majd megismerik, aztán megkedvelik és később megszeretik. Befogadják maguk közé, a család tagja lesz, egyenértékű tag a többi emberrel. És ezen közben Vándor belső kálváriájáról is olvashatunk, hiszen ő a saját fajtája között sosem találta a helyét, mindig máshová vándorolt, míg meg nem érkezett ide, ahol otthonra talált. Imádtam a folyamatot, amíg Vándorból Vanda lett, és mikor már mindenki természetesnek vette, hogy ott van. A feszültséggel teli oldalak után olyan jóleső volt a szívemnek a megkönnyebbülés. És persze nem szabad elfeledkeznem a többi karakterről sem; Jeb bácsiról, aki tökéletesen őrült, ennél fogva zseni, és oltári humora van, Jamie-ről, aki egy kis édes karakter, tipikus öcsike, Ian-ről, akit sokkal szimpatikusabbnak tartottam, mint a nagy kedvencet, Jared-et. Ian és Vanda valószerűtlen románca annyira furcsa és szokatlan volt, hogy én magam sem tudtam hogy hozza össze őket az írónő. De működött, tökéletesen. Valahogy annyira ráérzett arra, hogy milyen hangulatot kell teremteni és milyen szavakat kell adnia szereplői szájába, hogy emelem kalapom Meyer előtt. Még a végén kiderül, hogy tud írni :P
Ja, és amíg olvastam a könyvet konkrétan minden nap megnéztem a filmet is. Nem vicc. Minden egyes nap, mióta olvasom, mert kíváncsi voltam mennyire lesz hű a film a könyvhöz. És azt kell mondjam, egész jól megállta a próbát. Nem tökéletesen másolta le ugyan a sztorit, de én azokat a kis változtatásokat nem bánom. A Hajtó sokkal jobban tetszik a filmben, a könyvben baromi idegesítő, de ez is a célja. Mikor emberként felébred a Hajtó és kiderül, hogy Lacey-nek hívják, na az a filmbéli karakter is jobban el lett találva. Meg maga a reakció is. A könyvben csak annyi van, hogy "Ó. Jó újra egyedül lenni a fejemben" Na már most fogalmam sincs milyen, mikor ezercsápú ezüstös izék szállják meg az agyamat és a testemet, de ha több éve tartó bebörtönzés után ébrednék tuti, hogy zokognék örömömben és egy kicsit félnék is. Ezzel szemben a Hajtóból lett Lacey olyan szenvtelenül fogadta visszatértét, hogy kissé csalódott is voltam. Aztán nagyon tetszettek a drámai változtatások és az akció jelenetek is. Melanie és Vándor szökése sokkal elképzelhetőbb volt a filmben, mint a könyvben, izgalmasabb. A könyvbéli túl "steril" volt. Imádtam, mikor Vándor a sivatagban bolyong, azok a táj és helyzetleírások bámulatosan jók lettek. Illetve nagyon jót tett a filmnek, hogy beletett egy olyan öngyilkossági jelenetet, ami a könyvben nincs benne - amikor két ember inkább nekirohan egy kőfalnak kocsival, semmint hogy megadják magukat. A könyvben semmi ilyesmi nem volt, de nem is volt rá szükség. Volt épp elég gyilkosság és nehézség enélkül is, de azok főleg belső dilemmák voltak, amiket a vásznon nehéz megeleveníteni. Aztán bizonyos külső megjelenítések is jobban tetszettek a filmben, mint a könyvben. Melanie például nagyon jó volt a filmben, tetszett a külseje, de a könyvben nem jött be annyira. Kreol bőr, fekete haj és szem. A filmbéli éteri külseje sokkal szimpatikusabb. Illetve Ian is teljesen más volt, a filmben szőke és kék szemű, a könyvben meg fekete hajú és jégkék szemű. Na most ez utóbbi a gyengém, de valamiért annyira megtetszett a filmbéli Ian, hogy már csak úgy tudom ezt a karaktert elképzelni.
Meg kell említenem, hogy Meyer tükröt tart az emberek elé ezzel a könyvvel. Az emberi természet olyan bugyraiba nyerhetünk betekintést, amit sokan csak félve ismernének el magukról. Egy ilyen békés faj, mint a Lelkek szemszögéből látni magunkat tényleg döbbenetes és elgondolkodtat - vajon tényleg ilyen állatiasak vagyunk? Vajon tényleg egy agresszív, megbízhatatlan, pusztítani vágyó faj vagyunk?
A könyv végére kiderül, hogy Vándor itt, az emberek között találta meg az otthonát és a szerelmét is, és hogy a gazdateste, akivel eleinte utálták egymást később igaz barátja és szövetségese lesz. Mi pedig, olvasók rádöbbenhetünk arra Vándoron keresztül, hogy mennyire nem tudjuk értékelni gyönyörű bolygónkat és az életet, ami megadatott nekünk. Engem piszok mód elgondolkodtatott ez a könyv. Jobb emberré válhatunk tőle, ha odafigyelünk rá.
Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy piszok jó könyv, én baromira élveztem. Modern sci-fi egy kis romantikus és lelkizős csavarral, nekünk lányoknak tökéletes, de még a férfiakat is lekötheti, mert nagyon jó gondolatmenetek vannak benne. Igazából nehéz erről a könyvről beszélnem, mert annyi minden jó benne, hogy fel se tudnám sorolni. Rég éreztem már így magam olvasás közben. Minden szabad percemet azzal töltöttem, hogy ahol csak tudtam pár sorral előrébb haladtam, mert a sztori szippantott magába, nem engedett. És egy jó könyvnek ilyennek is kell lennie. Űrt hagyott maga után, mikor az utolsó sort is elolvastam. Azt kívántam, bárcsak lenne még, bárcsak Vanda/Vándor lehetnék még egy kicsit.
Ha még nem olvastátok, de érdekelt titeket ne habozzatok, mert fantasztikus!

Idézetek a könyvből:

“Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.”

"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."

"Az ember soha nem lehet elég óvatos, amikor hatalmat ad mások kezébe. Egyesek nem olyan gondosak, mint lenniük kellene."

"Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen."

"Soha nem tudhatod, mennyi időd van még."


14 megjegyzés:

  1. Hát igen,e z a könyv mondatta azt velem, hogy kizárt, hogy a Twilight-saga és ez ugyanazon ember tollából jött. Ez a történet fantasztikus, jól kidolgozott, és bár sok hasonló történet volt már a világban, mégis egyedi tud lenni. Én is imádtam, abszolút. És ezek után lehet, hogy már a könyvet is meg merem nézni, mert ha Te ennyire dicséred, tényleg nem lehet rossz, de nagyon sok esetben félek attól, hogy a film lerombolja a könyv által nyújtott élményt :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan így éreztem én is magam. Hatalmas a különbség a két történet és írás között, habár az utolsó Twilight könyv már egész jóra sikeredett. Ez viszont fantasztikus, újraolvasós lesz :) Nekem a film is nagyon tetszett, mert habár néhol más, mint a könyv, nekem azok a változtatások nagyon pozitívak voltak. Én ugye először a filmet láttam és miután elolvastam a könyvet sem éreztem úgy, hogy elrontották volna.

      Törlés
  2. Nagyon egyetértünk a könyvvel kapcsolatban :) és meggyőztél, hogy nézzem meg a filmet is. Nekem az tetszett különösen, hogy nem a szerelmi szál a fővonal. Az egész marketing erre épült, nyilván a Twilight miatt, és tartottam tőle rendesen, de ez tényleg egy jól megírt, jól összerakott, felépített, kidolgozott történet. Valódi karakterekkel, szép leírásokkal. Olvastatta magát, kifejezetten gyorsan haladtam vele. Viszont a vége szerintem nem az igazi, értem, hogy Vándor miért került olyan testbe, amilyenbe, de ez azért valahol kicseszés vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, végre az erkölcsi és társadalmi témák voltak előtérben, nem a nyáladzás :D Én is zabáltam, habár mivel elég vaskos, lassabban haladtam vele, de minden kínálkozó percet megragadtam arra, hogy akár csak egy oldalt is elolvassak belőle. Nagyon jó volt :) A könyv vége furi volt nekem is, a filmbéli csajszi szimpatikusabb, mint amit a könyvben leírtak, és én amúgy Vándort sem egy gyámoltalan virágszálnak képzelem.

      Törlés
  3. Imádtam ezt a könyvet! Hamarabb olvastam, mint láttam a filmet, így az egy kicsit csalódás volt nekem, de azért tetszett. Én szándékosan nem hasonlítottam a Twilight-hoz, más írónál is találkoztam minőségbeli változással. Viszont én azt is szerettem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem egyáltalán nem volt csalódás, sőt, pozitívan éltem meg a könyvtől lévő eltéréseket. Nagyon tetszett a film is és a könyv is, de persze a könyv mindig a legjobb :)

      Törlés
  4. A filmet nagyon imádtam. Nálam a többször megnézős kategóriába esett! Lehet akkor utána járok én is ennek a könyvnek! Köszi, hogy írtál róla! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is rengetegszer megnéztem, nagyon tetszett :) A könyvet meg még inkább ajánlom, mert eszméletlenül jó és részletes, egyszerűen beszippant és képtelenség kiszakadni belőle :)

      Törlés
  5. Nagyon szerettem ezt a könyvet, szerintem szuperül sikerült! :-)
    A Twilight könyveket nem olvastam, így nem volt semmi előítéletem. Viszont szerintem a film borzalmas lett, nekem az nagyon nem tetszett. A könyv sokkal jobb, bár általában így érzem, ha előbb a könyvet olvasom és utána látom a filmet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is remek lett a könyv, és persze mindenben a könyv a jobb :P De nekem a film is tetszett, amennyire lehetett visszaadta a sztorit és a szereplők is megfelelőek voltak számomra. A twilight miatt bennem volt egy kis félsz, de pozitívan csalódtam :)

      Törlés
  6. Örülök neki, hogy tetszett:) Én a könyv mellett teszem le a voksom, nekem az volt a jobban tetsző:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én mindkettőben találtam olyat, ami tetszett :)

      Törlés
  7. Én a filmet láttam először. Nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz. Imádtam a szereplőket, tökéletesen választották meg; teljesen odáig voltam a grafikáért, a történetért, mindenért. A film rettenetesen el tudja gondolkodtatni az embert a világról. Sokaknak ajánlatos megnézni. A könyvet már letöltöttem, lassan kezdem olvasni, de a bejegyzésed után már még jobban várom. Sok olyan könyvet olvastam, ami rosszabb volt, mint a film; de most teljesen felbátorodtam az írásodtól. Remélem, tényleg olyan szuper jó, mint írtad, már nagyon várom,hogy olvashassam! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így voltam, először a filmet láttam és az vett rá az olvasásra. Nem bántam meg, és szerintem te sem fogod, mert a könyv mindazon kérdésekre választ ad, ami a filmben nem tudott megvalósulni. Kiderülnek apró, de fontos részletek, amik hozzásegítenek ahhoz, hogy még jobban átérezzük ezt a különleges helyzetet. Szerintem te is imádni fogod, mert ez egy szuper jó könyv, én biztos többször is el fogom olvasni :)

      Törlés