Verseny beszámolóóóó!!!!! :) - vigyázat, hosszú :P

Hát szervusztok, szervusztok! :D
Nos, túl vagyok életem második versenyén, amiről ígértem nektek beszámolót. Ne haragudjatok, hogy csak most, de a versenyt követő estén annyi erő sem maradt bennem, hogy meghaljak, így mára torlódott a dolog. Ma viszont mikor hazaértem azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs net, így több órás küszködés után most tudtam nekiállni mindennek.
Először is meg kell említenem, hogy ismét szuper élményekkel gazdagodtam, csodás produkciókat láttam és baromira jól éreztem magam!
Pedig nem volt zökkenő mentes az indulás, de miért is lett volna :P Murphy bácsi nagyon szeret engem.
Vasárnap reggel korán keltem, hogy időben el tudjak készülni mindennel - fürdés, testápolás, sminkkészítés, a maradék holmik elpakolása. Leginkább a sminkemmel pepecseltem sokat, mert azt szerettem volna, hogy tényleg tökéletes legyen. A csipke mintát is próbáltam jobban felvinni és most műszempillát is ragasztottam. A dobozára az volt ráírva, hogy öntapadós, de persze nem akart a helyén maradni, így egy kis rendes műszempilla ragasztóval megspékeltem. Egyébként aki kitalálta a műszempillát, annak romoljon meg az összes befőttje, karöltve a csípőnadrág megalkotójával! Ezek modern kori kínzóeszközök, főleg a műszempilla! :D Bár lehet csak azért gondolom így, mert nem vagyok hozzászokva, de most kivételesen egész jól sikerült felragasztanom, nem lett mindenem csupa ragasztó és nem téptem ki a szempilláimat sem, mikor leszedtem.
Ja, egyébként ilyen lett a fejem;

Rúzs nem volt rajtam, mert azt csak az utolsó pillanatban vittem fel, hogy addig is el tudjam kapni Viktort :P

Azért mutatok megint sok képet az aktuális sminkről, mert később nagy szerepe lesz még :P

Szóval kipingáltam magam és ilyen csodaszép ábrázattal nekilendültünk a Lurdynak. Azzal a magabiztos nyugalommal ültem be a kocsiba, hogy mindenemet elraktam, minden rendben lesz körülöttem. Viktor mondjuk borzalmas állapotban volt, jó pár napja betegeskedett és pont vasárnap volt a betegségének a csúcspontja. Erősen gondolkodtunk azon is, hogy nem jön el a versenyre, én nem is haragudtam volna érte, mert az is bőven jó lett volna, ha bevisz a versenyre aztán este meg értem jön, de hát nem tudtam lebeszélni. Persze titkon örültem neki, mert az ő jelenléte nagy biztonságérzetet ad számomra. Mikor beértünk a Lurdyba rögtön össze is találkoztunk Barbival, aki a verseny idejére az én drága segítőm volt, nagyjából minden területen mellettem állt. Ő csinálta a hajamat, segített öltözni, rögzíteni a ruhámat, a díszeimet, és persze tartotta bennem a lelket. Erre nagy szükségem is volt, ugyanis mikor közölték, hogy akkor neki lehet állni öltözni én elő akartam venni a nadrágomat, csak hogy nem találtam sehol. Túrtam a szatyrom legalját, néztem még a táskámban is, de sehol nem volt. Na abban a pillanatban kivert a hideg víz, leizzadtam, az ájulás meg a sírógörcs környékezett, mert annyira, de annyira fel akartam lépni, viszont a Barbi által varrt nadrág nélkül nem állhattam ki a színpadra. Ekkor azonban jött a nap hőse, az én drága Viktorom, aki ramaty állapota ellenére villám sebességgel hazarohant a nadrágomért, én meg elintéztem, hogy ha a drágám nem érne vissza időben, akkor kicsit később léphessek színpadra. Cseréltem egy lánnyal, aki nagyon aranyos volt, készségesen helyet cserélt velem, úgyhogy rohangáltam a konferansziéhoz meg a technikusokhoz is, hogy szóljak a változásról. Barbi közben töretlenül tartotta bennem a lelket, végtelenül nyugodt volt velem ellentétben. Én komolyan mondom nem is tudom mit csináltam volna, ha ő nincs ott velem. Tövig rágtam a körmeimet, hogy ez is csak velem tud megtörténni, meg mi lesz így, farmerban még sem léphetek a zsűri elé, meg azt a nadrágot Barbi csinálta nekem és én abban akarok fellépni és jajj, meg jujj, meg brühühű. Ő viszont sztoikus nyugalmával engem is le tudott csillapítani, biztatott, hogy ne izguljak, Viktor mindjárt visszaér, segít mindenben, sőt, addig is gyorsan amit tudtam magamra öltöttem a szólómhoz. Aztán Viktor egy óra elteltével megérkezett, Barbi kirohant a nadrágért, én pedig kb. össze tudtam volna esni az idegtől, meg a hirtelen rám nehezedő megnyugvástól, hogy oké, akkor minden rendben, fel fogok tudni lépni. Barbi segített átöltözni, rögzítette a nadrágot, az övet, a kendőt, mindent, a hajamat is ő díszítette ki;

Végül ott álltam teljes harci díszben, és amíg a soromra vártam a Harcosok Táncosaival beszélgettem, akik tök aranyosak voltak :) Nagyon tetszik, amit csinálnak, kelta és középkori zenére hastáncolnak, és nagyon ügyesek is!

Nagyon vagány :P

Ja, meg volt alkalmam beszélgetni még jó pár táncossal, köztük a Tribalance-os Évivel is, aki tüneményesen aranyos és rengeteg hasznos tanáccsal ellátott kosztüm és díszítés terén. Nagyon tetszett ez a közvetlen hangulat a táncosok között, mindenki vidám és jókedvű volt, és nyitott, meg barátságos.

Én meg nem tudom, eléggé feltűnő lehettem a fejemmel, mert akárhová mentem jóformán mindenhol idegen emberek állítottak meg, hogy megkérdezzék miként csináltam ezt a sminket a fejemre, és agyon dicsértek, nekem ez olyan jó érzés volt :D Ott toporgok a sok extrém emberke között, erre vadidegen, bizarr fiúk és lányok jönnek oda nézelődni, hogy de jól nézek ki :D A többi táncos is aranyos volt, mert ők is nagyon nézték a sminkem, meg a ruháimat is, mondván ihletet gyűjtenek :D Egyébként tényleg nagyon jó lehetőség ez az inspiráció szerzésre, mert hihetetlen micsoda ruhakölteményeket lehetett itt látni, és a többségük teljesen kézi készítésű volt :O 

Na de elkanyarodtam. Szóval meg volt mindenem, vártam a fellépésemre. A sorszám csere zökkenőmentesen megtörtént, a konferanszié tudta, hogy később jövök, úgyhogy volt még egy kis időm összeszedni magam. Viktor és Barbi töretlenül ott álltak mellettem, és úgy viselkedtek velem, mintha profi bokszoló lennék, aki a ringbe menetelre vár XD Végül sorra kerültem. Mikor felálltam a székemből úgy éreztem, hogy a lábaim nudlivá váltak, aggódtam a nadrág miatt is, nehogy felcsússzon, őrületbe kergetve ezzel mindkét kísérőmet, de végül ott álltam a zsűri előtt, készen arra, hogy bemutassam a szólómat. Nem mentem fel a színpadra, mert a zsűri előtt volt egy nagy tér, és inkább oda mentem, mert a színpad mások elmondása alapján eléggé rozoga volt, abból meg én nem kérek. 

Mit is írhatnék a szólómról... úgy álltam ki a zsűri és az emberek elé, hogy nem érdekel, én itt most jól érzem magam, egy jót fogok táncolni, színészkedem, kicsit pszichopata is leszek, mert miért ne, és nem érdekel az, hogy versenyen vagyok, vagy hogy tétje van a dolognak. Kiálltam és lenyomtam. Nem tudom miként sikerült, lehet a drukk hozta ki belőlem, de minden egyes apró, hirtelen mozdulat, döccenés, popping-locking, guggolás másodpercre pontosan sikerült, és habár nem volt rajtam a szemüvegem így is láttam, hogy a zsűri baromira bólogat. Már a táncom első fele is tetszetős volt, de mikor beindult a brutál dubstep, na akkor láttam máshonnan is, hogy mindenkinek egyrészt kiugrott a szíve a helyéről (Viktor mesterien vágta meg a zenémet, nagyon durva volt a váltás), másrészt baromira bejött nekik ez a zene. Szépen lenyomtam a szólómat, színészi játékkal, arckifejezésekkel együttvéve, és nem tudom, lehet hülyén fog hangzani, de tisztára úgy tűnt, mintha valaki valahonnan bekiabálgatta volna nekem, ha csúnyult volna az alaptartásom :O Ilyeneket hallottam valahonnan hátulról kiszűrődni, hogy "a hasad!", "a mellkasod!", "húzd ki magad!" És biztos, hogy nem a közönségből kiabált be valaki, mert mindenki néma csendben volt, én mégis valahonnan a távolból figyelmeztető szavakat hallottam. Ki tudja, talán az őrangyalom gondolt rám :)

Minden esetre hatalmas tapsot és ovációt kaptam, majd mikor levonultam többen odajöttek hozzám gratulálni, hogy ez mennyire király volt, milyen jól táncolok, stb, stb. Én mindent megköszöntem, de olyan szinten remegtem az idegességtől, hogy Viktornak kellett rám adnia a szemüvegemet. Aztán volt egy kis időnk, mert a duónk Rékával a legutolsó tánc volt a nap folyamán, úgyhogy csináltunk pár képet:

Barbival :)

Rékával :)

Duó közben

(a szólómról sajnos egyelőre nincsenek jó képeim, Viktor fényképezett ugyan, de messziről és homályosak lettek, úgyhogy majd később mutatok arról képeket)

Aztán lenyomtuk a duót is, ahol néhányszor orra akartam bukni a saját lábamban, de hát miért is ne :P Végül az is jól sikerült, úgyhogy összeeshettünk, sóhajtozhattunk, stb. A többiek produkcióját sajnos nem láttam, mármint a csoporttársaimét, de biztos vagyok benne, hogy ők is szuperek voltak, és ha lesz majd megint videó róla, akkor megkaphatom és megnézhetem az egész műsort. Akiket láttam azok fantasztikusak voltak, tényleg nagyon egyedi, nagyon kreatív ötletekkel jöttek a táncosok, mindenki eszméletlenül jól nézett ki és csodásan táncolt. Nagyon jó dolognak tartom ezt a versenyt, mert sokan vagyunk, akiknek elborult ötleteik vannak, melyek máshol nem tudnának színpadot kapni, de itt még a legbetegebb dolgok is jöhetnek. Emlékszem volt egy 66 éves hölgy is, aki Iron Maidenre táncolt és akkora bulit csinált ott a versenyen, akkora hangulatot hozott, hogy ő kapta a legnagyobb ovációt és tapsorkánt :D 

Aztán volt kb. két óránk arra, hogy együnk, elmenjünk mosdóba, meg villámgyorsan átöltözzünk és kicuccoljunk az öltözőből. Találtunk egy jó kis kézműves hamburgerezőt, oda ültünk be, ahol persze a pincérnő szintén kiszúrta a sminkemet, na mondom eszem megáll :D 

Aztán kaja után szép lassan visszaszállingóztunk a verseny felé, ahol már mentek az egyéni értékelések. Én ugyan nem jutottam be, de annyira nem is akartam, csak szerettem volna túl lenni az eredményhirdetésen és hazamenni, mert addigra kiment belőlem az adrenalin és nagyon elfáradtam, plusz Viktor is egyre rosszabbul volt. Közben kijött az értékelés közben az egyik zsűritag, név szerint Linda Daemon.

A verseny 3 éves fennállása óta ő állandó laikus zsűritag, és már tavaly is nagyon tetszettem neki, de nem reménykedtem abban, hogy idén egyáltalán megismer, vagy hogy elnyerem a tetszését. Na mekkorát tévedtem! Mikor kilépett a teremből és meglátott akkora vigyor terült szét az arcán, hogy csak na, kitárt karokkal jött felém, mintha ezer éves barátnők lennénk és magához ölelt, majd felhangon kijelentette, hogy én vagyok az egyik kedvence, mert olyan eszméletlenül jól tudom külön-külön mozgatni a testrészeimet, meg olyan jól tudok kígyózni és megakadni egyszerre, meg hogy annyira jó zenéket választok :D A mostani szólómtól egyenesen el volt ájulva! Én fáradtan jegyeztem meg, hogy dubstepre soha a bödős életben nem táncolok, majd olyan fejjel nézett rám, mintha temetésen lennénk. Mondtam neki, hogy nagyon nehéz kitáncolni a dubstepet, de mikor annyira dicsérte a produkciómat mondtam neki, hogy na jó, megfontolom még ezt a dolgot, lehet nem mondok le róla, de most egyelőre elég volt belőle :D Aztán már fél lábbal rohant is valamerre, de még odamondta, hogy én kaptam tőle a legmagasabb pontszámot és hogy imád, aztán már el is rohant :D Hát igen, Linda már csak ilyen pörgős személyiség, de lehetetlen nem szeretni, annyira kedves és közvetlen és barátságos, nagyon megszerettem ^^

Elég sokat kellett várnunk az eredményhirdetésre, de addig is befoglaltuk magunkat és jócskán 6 után végre elkezdődött minden. 

Nagyon örültünk mások sikereinek, minden bronz, ezüst és arany minősítésnek, hiszen minden táncos keményen megdolgozott ezekért az elismerésekért. Csodálatos ajándékokat lehetett nyerni, és már maga a szakmai elismerés is hatalmas volt, legalábbis számomra. Idén zsűritagok voltak: Burány Judit Hóförgeteg, aki az én tanárnőm és ennek a versenynek a szervezője, Magyarország egyetlen gótikus hastánciskolájának vezetője, nem mellesleg szuper tanár és imádnivaló ember. Továbbá: Bartha Lívia, Debreceni Nelli, Komáromi Judit Nese, Rembeczki Eszter, Viosz Bernadett Nimeaida, Linda Daemon és Solymossy Gábor. Voltak rajtuk kívül patronáló zsűritagok is, de most csak azokat soroltam fel, akik ténylegesen jelen voltak a versenyen. 

Nos, gondolom inkább az én eredményeimre vagytok kíváncsiak, nem a sok másik versenyzőére, úgyhogy nem is húzom tovább az időt....

Jóformán mindenben taroltam!!!! :DDD

Annyi elismerést, győzelmet, díjat és zsűri különdíjat zsebelhettem be, hogy a végére rendesen könnybe lábadt a szemem. Ha hétszer nem hívtak fel a színpadra, akkor egyszer sem, úgyhogy föl-le járkáltam, közben az asztalunknál egyre csak gyűltek kis kupacban az ajándékok, én meg olyan szinten meg voltam illetődve, hogy képtelen voltam levakarni a fejemről a hülye vigyort :D

A szólómmal most is ARANY minősítést szereztem ^^

A Rékával való duónk idén ezüst helyezést ért el, nagyon örültünk neki - idén a ruhánkba biztos nem köthettek bele :P

Aztán ami ezeken túl jött még (és még most sem tudom felfogni, hogy ennyi mindenben győzelmet arattam, annyira hihetetlen!)

- zeneválasztás-ritmus különdíj gótikus haladó mezőnyben

- orientális mozgáskultúra különdíj gótikus haladó mezőnyben
-gothic tribal fusion stílusirány abszolút győzelem
-gótikus kategória abszolút győzelem
-különdíjak Rembeczki Eszter, Bartha Lívia és Debreceni Nelli jóvoltából

Most pedig beszéljenek helyettem inkább a képek;

Most pedig a tárgyi jutalmak:

Ezt hirdetésekre, riportokra tudom majd felhasználni, ami jól fog jönni, ugyanis hamarosan tervezem, hogy magam is hastánc oktató leszek :) Debreceni Nellitől kaptam egyébként

Ez Rembeczki Eszter ajándéka, aki a Mahasti stúdiót képviselte. Tőle egy 50%-os kedvezményt kaptam egy alkalmi vagy színpadi smink elkészítésére, mivel nagyon tetszett neki az arcfestésem :)

Táncruha kellékesnél 30%-os kedvezmény, ami nagyon-nagyon jól fog jönni :P Ezt valamelyik abszolút győzelmemhez kaptam.

Bartha Lívia ajándéka, mely tartalmaz egy 60ezer forint értékű sminkoktatást, ahol megmutatják milyen nappali és esti smink áll jól az arcomon, illetve a tetejére oda lett írva, csak nem nagyon látszik, hogy még e mellé egy 10ezer forint értékű sminktermék vásárlási utalványt is kaptam ^^ Neki is a sminkem tetszett nagyon, meg az arckifejezéseim és az előadásmódom, mivel igyekeztem színészkedni is kicsit :P

Debreceni Nelli második ajándéka, egy bögre Gothic Bellydancer felirattal és fekete párduccal :D Mekkora jó már :D Dobozban volt, úgyhogy nem láttam, de a verseny után oda jött hozzám Nelli és megkérdezte hogy tetszik a bögre, mondom még nem néztem meg. Itthon kinyitottam a dobozt és felvihogtam, annyira nagyon tetszik! Innentől kezdve csak ebből iszok :P

Egy csodálatos steampunk stílusú medálos nyaklánc, amit óraművekből raktak össze. Ez is nagy kedvencem, még soha nem volt ilyen ékszerem, de már most imádom ^^ Solymossy Gabi, a laikus zsűritagunk maga is nagy steampunkos és le is fotózta az összes ékszer-nyertest, úgyhogy én is mentem fotózkodni :) Ja, és ezt valamelyik győzelmemért kaptam.

Csajok a motoron-os kendő, szintén az egyik győzelmemért járt

Legfőbb kedvencem, amit szintén egy abszolút díjért kaptam ez az Evil feliratos póló :P Nekem személy szerint baromira tetszik, habár nem szoktam ilyeneket hordani, de ezzel az eggyel kivételt teszek :P Viktor is nagyon nézte, tetszett neki is, úgyhogy abban maradtunk, hogy néha ő fogja hordani, néha meg én, mert ez igazából férfi póló, de én nyertem, szóval na :D

Hát kedves mindenki, ezt sikerült bezsákmányolnom a tegnap versenyen, ahol nem csak ezekkel a csodás nyereményekkel, de rengeteg pozitív tapasztalattal és megerősítéssel gazdagodtam. Ismét bebizonyosodott, hogy egy molett lány is lehet remek táncos, sőt, nagyon is jó táncos, akit egy válogatott, szakmailag elismert zsűri véleményezett és dicsért agyon. Nagyon zavarban voltam, mikor már sokadjára másztam fel a színpadra, olyan sokszor hangzott el a nevem és hát azért meghatódik ettől az ember rendesen :) Nagyon boldog vagyok, hogy újabb megerősítéseket kaptam arra, hogy jó, amit csinálok és folytassam, és hát azt hiszem a táncom után a sminkem volt mindenki nagy kedvence, mert tényleg mindenki odajött hozzám megcsodálni, megtapizni (brrr :P), de a verseny után rengeteg elismerést és dicséretet kaptam a többi táncostól is. Ja, és vadidegen emberek, versenyzők hozzátartozói, meg tattoo expo-s emberkék jöttek a nyakamba borulni és gratulálni :) Hihetetlen élmény volt, de tényleg :)

A kis csapat egy része :P

Elnézést, ha kicsit terjengősre sikeredett ez a beszámoló, de annyira fel vagyok még mindig spanolva, hogy csak így tudtam róla írni :)

Egyéb iránt beteg vagyok megint, úgyhogy szenvedek jobbra-balra, de a vasárnapi verseny élménye még mindig felvillanyoz :) Azért kíváncsi leszek az értékelő lapokra, hogy miket írtak rólam a zsűritagok, mert egyéni értékelésre ugye nem jutottam be. 

Nagyon köszönöm mindnyájatoknak a bátorítást, drukkolást, pozitív energiát, átjött hozzám minden, nagyon sokat jelentett nekem, hogy ilyen sok olvasóm támogatott és szurkolt értem, remélem most velem együtt örültök ti is :) És persze köszönöm szépen Viktoromnak és Barbinak, hogy ott voltak velem, elviseltek és tartották bennem a lelket, szükségem is volt rá! Akik pedig a távolból szurkoltak nekem és gondoltak rám, azoknak is nagyon-nagyon köszönöm! :)