Szombati kiruccanások

Az úgy volt, hogy nekem elvileg szombaton dolgoznom kellett volna, mivel a 24-ét dolgoztuk le akkor. Igen ám, de az új rendeletek szerint duplájára nőtt a szabijaim száma, így még maradt is egy napom, amit ki kellett vennem, én pedig naná, hogy kivettem szombatra. Persze rengeteg programom lehetett volna aznapra, szinte minden összegyűlt - blog találkozó, barátnőm kisfiának születésnapja, barátnőm párjának születésnapja, hastánc fellépés, szóval szinte mindenki erre a napra tervezett mindent. Végül Anyóka születésnapját mentünk megünnepelni, utána pedig elugrottunk Gödöllőre is, hogy meglátogassuk a nagymamámat. Mozgalmas napunk volt, ugyanis én korán keltem szombat reggel, mert születésnapi tortát szerettem volna sütni Anyókának. Apóka és Viktor is kapott szülinapi tortát, amiket ugye édesanyám csinált, ezért most úgy voltam vele, hogy Anyókának meg én fogok sütni, és ezzel fel is avatom a névnapomra kapott tortaformát. Orosz krémtortát készítettem neki, és nagyon-nagyon finom lett, lesz majd róla recept, meg kép is természetesen :) Mindenkinek nagyon ízlett, Anyóka két szeletet is megevett belőle, ami nála nagy szó, mivel nem igazán szereti az édességeket, a krémeseket pláne nem, de az orosz krém a kedvence, így ebből lecsúszott kettő is. Azon, hogy Apóka, meg Viktor kettőt benyom kicsit sem csodálkoztam, mert ők igazi Gombóc Artúrok, mindegy nekik mi, csak édes legyen :D Isteni volt az ebéd is, rakott káposzta volt, amit csak anyósom tud ilyen fenomenálisan készíteni, utána pedig teli hassal indultunk neki Gödöllőre. Nem volt egyszerű utunk, mert bár havazás nem volt, de piszok erős oldalszél igen, ami nagyon megnehezítette Viktor dolgát. Végül szerencsésen megérkeztünk, de a mama nem várt minket a kapuban. Nagyon rossz állapotban van a lába, nem nagyon tud már járni, így anyu kapott kulcsokat és egyből mentünk is be hozzá. Végtelenül elszomorított, hogy az én "nagydumás", vagány nagyikámat ilyen legyengült állapotában kell látnom, beesett szemekkel, csontsoványra fogyva, megtörtve :( De szerencsére a kedve és a stílusa ugyanolyan volt, mint eddig, csak úgy röpködtek a poénok, és igyekezett jókedvű, mosolygós maradni, míg nála vendégeskedtünk. Természetesen jó nagymamaként készült a fogadásunkra, főzött nekünk, habár anyu direkt mondta, hogy ne, mert mindannyian ebéd után leszünk, de csak nem bírt magával :) Akkora adag gölődin levest csinált nekem, hogy azt hittem ott helyben elsírom magam az örömtől :D Egy hatalmas lavórt megtöltött a leves, én meg úgy öleltem magamhoz, mintha egy kisbabát dédelgetnék XD A cigiszünetekben kimentünk az udvarra, és amíg a két ronda bagós hegyi levegőt szívott, addig én Döméztem. Döme a szomszéd hölgyék golden retrieve-re, egy igazi örök mozgó, ugrabugrálós, játékos kutyus, aki házőrzőként szerintem megbukott, mert úgy ugrált minket körbe, hogy majd szétesett a kutya a farokcsóválástól, de kedvességben kiemelkedő teljesítményt nyújtott ^^ Szóval labdázgattunk, közben összeszőrözte a szép, fekete szövegkabátomat, mert fel kellett rám ugrálnia. Viktorra is felugrált, de neki bőrdzsekije van, azon nem tapad meg a szőr, na de bezzeg az én kabátomon! Fél óráig kefélgettük, mire újra meg lehetett állapítani róla, hogy fekete színű :P
Aztán anyu és a mama átvonultak a kisszobába, hogy átkötözzék a mama lábát. Viktor akkor kivonult, mert gondolom nem akart zavarni, de én bent maradtam, hátha szükség lesz rám. Így is lett, anyu behívott, és akkor megláttam a mama lábát... Természetesen nem mutattam ki az érzéseimet, de legszívesebben elsírtam volna magam :( Valami borzasztó... Mintha valaki a bokájától egészen a vádliáig lenyúzták volna róla a bőrt, váladékos volt és csupa seb, iszonyatosan be is volt neki dagadva, és hát a szagok sem voltak épp kellemesek. Az eleven húsáig le volt róla rohadva a bőr, én nem is tudom hogy képes ekkora fájdalommal együtt élni, de hát az én mamám már csak ilyen stramm, erős asszony. Szerencsére anyu nagyon ügyesen átkötözte neki, és mikor végeztek a mama jobban nézett ki valamicskével, elvégre tiszta, új kötést kapott, így jobb lett a közérzete is. Búcsúzáskor jól megropogtattam, megpuszilgattam, de remélem karácsonyig még valamikor le tudunk hozzá jutni. Igaz, most kapott sok-sok mindent, anyu a nevünkben is bevásárolt neki, kapott husokat, joghurtot, meleg papucsot, tejet, sajtot, mindenféle apróságot, ami neki kellhet a háztartáshoz, és örült is nekik nagyon, habár sápítozott, hogy jaj, minek hoztunk ennyi mindent. Mondtuk, hogy neki most előbb jött a Jézuska, úgyhogy végül elfogadta és nagyon boldog volt. Elvittük neki az esküvői fényképalbumot, hogy végre ő is válasszon magának képet belőle, mert mikor elvittük neki megmutatni, akkor a kórházban feküdt, és úgy nem volt hozzá akkora kedve, de most kettőt is kiválasztott és mosolyogva tette el őket :) Nagyon jó volt ellátogatni hozzá, hallgatni a kis vicceit és látni rajta, hogy a betegsége ellenére sem zuhan magába, nem sajnáltatja magát, éli a kis életét úgy, ahogy tudja, nekünk pedig nagyon örült :)
Utána még átugrottunk anyuékhoz is, mert a levesből anyunak is adtam, addig pedig Málnácska ugrált körbe minket. Persze Dömét érezte rajtunk, szaglászgatott össze-vissza :)
Végül néhány képet hoztam nektek főleg Döméről meg Málnusról, habár aki próbált már kutyákat fotózni játék közben az tudja, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam :D

Az egyetlen normális kép, ahol Döméből nem csak egy óriási krémszínű elmosódott paca látszik :)

Egy kicsit életlen a kép, de azért a dögönyözés látszik :P

Döme és a labda esete

Viktor és anyum, a két ronda bagós :P

A sokat emlegetett gölődin leves. Számomra ez a világ legfinomabb, legízletesebb étele, egész életemben képes lennék ezt enni! ^^ Igazából semmi nagy vaszisz, sima zöldségleves öklömnyi krumpli gombócokkal, de olyan fenséges, hogy csuda! Másik nevén szegények levesének is hívják, mert faluhelyen, ahol az embereknek nem mindig volt lehetősége húst enni, sokszor ették ezt a levest, mivel olcsó. Nagymamám ezért is utálja, mert régen sokat kellett ennie, de én képtelen lennék ráunni :P

Viktor puszit kapott :P

Málnácska a kedvenc helyén, azaz Viktor ölében trónolva :P

Kis szépség :)

Ez már csak ráadás, de ez a két kedvenc karácsonyi bögrém ^^

Ezek pedig a a kedvenc karácsonyi dekorációim, egy kis krampusz és egy rénszarvas :) Még tavaly vettük őket egy fogyatékkal élő hölgytől, aki ilyeneket készít és árul az ünnepekkor. Szerintem nagyon bájosak :)