2013. december 5., csütörtök

Könyvélmény - Böszörményi Gyula - Gergő és az álomfogók


A mai napon befejeztem ezt az igen vaskos könyvet, amit már több hónapja olvasok. Már nem is tudom pontosan felidézni, hogy mikor kezdtem bele, de nem most volt, az biztos. Pedig - és ezzel el is árulom a lényeget - fantasztikus könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia. El is mondom, miért.
Nos, mikor belekezdtem a könyvbe, nagyon furcsa volt nekem az egész. A nyelvezet, a szereplők, a történet kezdeti szálai annyira idegenek voltak számomra, hogy szinte élvezni sem tudtam. Ezen kívül szokatlan volt, hogy 543 oldal tényleg telis tele van információval, több szálon futó cselekménnyel, csavarokkal, egyszóval amellett, hogy szórakoztató, bizony megdolgoztatja az elmét is. Egy nagyon összetett világot tár elénk Gyula bácsi, és nagyon-nagyon sajátos a stílusa. Az első, amit tudni érdemes erről a könyvről, hogy van egyfajta rusztikus, régiesen magyaros aromája, ami minden egyes olvasás után egyre jobban belopta magát a szívembe. Eleinte furcsának, sőt, zavarónak találtam a fura kifejezéseket, nyakatekert szóösszetételeket, de aztán megszoktam, és meg is szerettem. A másik, amit fontos tudni róla, hogy ez nem szokványos ifjúsági irodalom. Messze túlszárnyalja mind témájában, mind stílusában a többi, hasonló kategóriájú könyvet, mert olyasmiről ír, amit még sehol máshol nem olvashattál. De tényleg nem! A könyvet ugyan körbelengi a varázslat, s erre mondhatnánk, hogy ó, ugyan, hiszen megannyi varázslattal foglalkozó történet született már. Igen ám, de olyan még nem volt, ami a régi magyar mondavilágra épült volna. Természetesen jómagam is a Harry Potter féle generáció tagja vagyok, ahol a varázslás huss és pöcc, meg Vingardium Leviosa, esetenként tűzgolyó, vagy "Itt úgy se jössz át!", s emiatt bele sem gondoltam abba, hogy nem kell nekem külföldi írókhoz ragaszkodnom, ha egy kis varázsra vágyom. Van nekünk is saját mondavilágunk, meséink, varázslatunk, ami ugyan rég feledésbe merült, de Gyula bácsi elénk tárta őket. A kezdeti nehézségek után a történet és az egész könyv témája, hangulata úgy szippantott magába, mint még semmi más. Nem éltem még át ilyet. Mert a könyv nem csak szórakoztatott, nem csak kikapcsolódást és jó történetet kínált - feltárta előttem az örökségemet, a magyar kultúra szépségeit, s azt, hogy nekünk is meg van a magunk bűbájossága, még ha mindez a varázspálcák és a villámló mágusbotok mellett sokak számára nevetségesnek is tűnhet. Sámánok, táltosok, vajákosok, boszorkányok, totemállatok és rengeteg sok bölcsesség, ez található ebben a könyvben. Az ember azt gondolná, hogy kap egy jó kis sztorit, amit este, lefekvés előtt olvasgathat. Nagyot téved az illető. Mert ez egy tanmese. Olyan ötletesen, olyan ügyesen vannak elhintve benne a bölcsességek, hogy szinte tudattalanul ragadtak meg bennem. A könyv a mesés történeten kívül felhívja a figyelmünket arra is, hogy ne hagyjuk elveszni a régi értékeinket. Ne szégyelljük azt, hogy a mi mágikus múltunk sámándobokkal, varázsénekekkel, bűbájostorokkal van kikövezve. Semmivel sem rosszabbak, vagy kevesebbek ezek a nyugati kultúra varázsánál. Engem nagyon mélyen megérintett a mögöttes mondanivaló. Magamba néztem és szégyenkeztem, hogy Gergőhöz hasonlóan butaságnak tartottam az egész sámánosdit és az ősmagyar hitvilágot, holott telis tele van csodával, bűbájjal és bölcsességgel. Fantasztikus érzés volt egyre többet és többet megtudni a múltunkról. Bele sem merek gondolni, hogy Gyula bácsinak micsoda irdatlan munkája lehetett az anyagok begyűjtésével, hiszen a jó történet elmesélése mellett ő még tanítani is szándékozott minket. És engem telibe is trafált vele. Egész biztos, hogy el fogom olvasni a sorozat többi részét is, mert ez a világ egy csoda, egy méltóságteljes, büszke, méltatlanul mellőzött csoda. A legőszintébben írom most nektek, hogy aki teheti, az olvassa el ezt a könyvet. Nem fog csalódni benne. A szórakozás mellett olyan gondolatok is el lesznek ültetve bennünk, amikre nem is számítanánk, és amik megváltoztatják a nézetünket sok dologban. Telis tele van humorral és persze kalanddal, meg váratlan, színes, ledöbbentő fordulatokkal, és miután az ember átesik a holtponton - azaz kizökken a megszokott írási stílusból, amit más könyveknél megszokott -, képtelen letenni a könyvet. Most, hogy vége lett, úgy érzem kiszakítottam magam valahonnan, amit félig-meddig az otthonomnak éreztem. Nagyon várom már, hogy újra elrévülhessek az álmok birodalmába és újra átélhessem azt a csodát, amit csak ebben a könyvben tapasztalhattam meg. Köszönöm, Gyula bácsi!

4 megjegyzés:

  1. Meghoztad a kedvem ehhez a könyvhöz :) nagyon jó volt olvasni, hogy milyen pozitív élményekkel gyarapodtál. Én is ezt szeretném átélni, úgyhogy lassan irány a könyvesbolt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök, remélem elolvasod, és legalább annyira fog tetszeni neked is, mint nekem :) Tényleg varázslatos ez a történet, nem is csoda, hogy magával ragadott :)

      Törlés
  2. Nagyon meghoztad a kedvem a könyvhöz, fel is írtam az elolvasandó listámra. Bár nem tudom mikor jutok el odáig, mert ez a lista is olyan mint a receptes, úgy érzem hogy soha se fogy, csak gyarapszik:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen át tudom érezni a dilemmádat :D Viszont nagyon örülök, hogy kedvet kaptál hozzá, remélem egyszer át tudod rágni magad az olvasandó könyveken, és akkor hozzá is eljutsz, mert fantasztikus :)

      Törlés