Karácsonyi blog kihívás - 18. nap

Karácsonyi menü


Ilyen téren nem igazán vagyok hagyománytisztelő, mivel a klasszikus magyaros karácsonyi kajákat nem igazán kedvelem. Mármint megeszem a halászlevet csak úgy üresen (az ikrával és a tejjel ki lehet kergetni a fél világból), a halszelet meg olyan, hogy ha kedvem van, akkor csipegetem, de inkább úgy vagyok vele, hogy a rosseb áll neki még bohóckodni a szálkákkal, ha én halat akarok enni, akkor halat eszem, nem pedig szenvedek. A majonézes saláták is kimaradnak nálunk, valahogy nincs hagyománya. Viszont a töltött káposztát nagyon szeretem, de csak, amit édesanyám csinál, mert az fenséges :) Kocsonyát csak úgy, hogy ha csak az üres lé van megdermedve, de ha körmöt, meg fület, meg mittudomén még milyen malac-részt találok benne, akkor képtelen vagyok megenni. Nálunk ugye most lazac lesz és garnéla, mert ha már halazni kell, akkor adjuk meg a módját :)
Sütemények terén sem szeretem a tipikus klasszikusokat - bejgli fúj, zserbó fúj. Elnézést, tudom, ételre ilyet nem mondunk/írunk, de nekem ezek annyira gelly, édes, tömény vackok, hogy egy falat sem csúszik le belőlük a torkomon. Ja, és szárazak. A hókiflit is pont ezért nem szeretem. Viszont imádom a mézeskalácsot (fogok is sütni), csinálok méterest, meg gyümölcskenyeret, meg még nem tudom mit, de még úgy is körülnézek. Lehet, hogy valamelyik nap karácsonykor meglepem Viktort egy kis hortobágyi húsos palacsintával is. Szóval menü terén nem vagyok a hagyományok tisztelője, szeretem az újítást, szeretek minden évben mást főzni. Édesanyám a bevált finomságokat készíti, de ez nem is baj, mert így én meg kedvemre kísérletezgethetek :) Sütik terén még mindig keresem álmaim gesztenyés csodáját, de egyszerűen időm nincs a böngészésre. Majd talán vasárnap. Ja, és ha már édes, ki nem állhatom, amikor a húshoz gyümölcsöt tesznek. Tudom, sokan szeretik az aszalt szilvás húsokat, de engem a hideg is kiráz tőlük :SSS Édes meg sós együtt, brrr.