Wellington karajból

Nos, íme a híres-neves Wellington, ahogy én készítem. Az eredeti recept bélszínnel írja, de én pénztárca barát verziót készítettem, így inkább a karajt választottam, de szűzpecsenyével, vagy pulykamellel is finom. Mit is érdemes tudni erről az ételről? Elsőként azt, hogy nagyon finom :) Ugyanakkor bizony időigényes is, több mozzanatból áll és eléggé pepecselős a munka vele, de megéri a fáradtságot. Én egyébként könnyű receptnek tartom, mert maga az elkészítés és az összeállítás igazán nem bonyolult, csak oda kell rá figyelni és persze nem árt hozzá némi konyhai gyakorlat. Igaz, mikor én először készítettem el még csak ismerkedtem a konyhatündérkedéssel, és már akkor sikerült ízletesre elkészítenem. Szerintem csak türelem és kitartás kell hozzá, mert igazából nem nehéz recept. Rendkívül laktató étel, amit általában krumplipürével tálalnak. Igaz, én eddig hagymás krumplival készítettem, de ha Gordon Ramsay azt mondja, hogy püré kell hozzá, akkor ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem? :P

Íme a hozzávalók 4-5 fő részére:

- nagyjából egy kg. gomba. Érdemes frisset venni, én most lusta voltam és konzervet használtam, ezért fekete pont jár nekem :P

- 3 fej vöröshagyma, de lehet póré, vagy újhagyma is

- jó minőségű mustár. Én dijoni magos mustárt használtam, ami eléggé erős

- 4 csomag leveles tészta

- 4 csomag dupla rekeszes bacon

- kakukkfű

- petrezselyem (ebből is az a jobb, ha frisset használunk. Én úgy emlékeztem, hogy vettem frisset, de végül kiderült, hogy nem, úgyhogy csak ezért használtam szárítottat. Újabb fekete pont :P)

- kb. 2 kg karaj

Első lépésként tisztítsuk meg a karajt és vágjuk két ujjnyi szeletekre. Meg lehet sütni egyben is, aki úgy szeretné, de én jobban kedvelem kis mini batyukban sütni a Wellingtont. A húsokat sózzuk, borsozzuk, majd olajon épp hogy csak megpirítjuk. Én tökmagolajat használtam. Ezzel igazából elő sütjük a húst, és a fűszerekből kérget képezünk rá, hogy a finom szaftok és ízek bent maradjanak a husiban. 

Az elősütés.

Miután az összes húst megsütöttük kissé megkenjük őket a mustárral. Ne sajnáljuk, bőséggel rakjunk rá, mert nagyon finom ízt ad neki és egy picit puhítja is a húst, ami a karajnál egyáltalán nem hátrány.

Mustárral megkenve. Nagyon látványos egyébként ez a magos mustár és sokkal karakteresebb íze van, mint a tubusos verzióknak, én nagyon ajánlom, hogy ha Wellingtont sütünk, akkor ruházzunk be egy ilyen drágább fajtára, mert megéri.

Mikor ez is meg van, a húsokat kicsit állni hagyjuk a mustárban, közben pedig elkészítjük a gombás krémet/pesto-t. Ehhez a hagymákat és a gombákat feldaraboljuk, mi egy aprítógép segítségével egészen finomra aprítottuk. Olajon összepároljuk, közben ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd kakukkfüvet és petrezselymet adunk hozzá. Fokhagyma is nagyon jó bele, nekem ez most sajna kimaradt, teljesen elfelejtettem, de jó ízt ad neki, úgyhogy bátran javaslom nektek is. 

Ezután összeállítjuk a batyukat. Folpack-ot kiterítünk, majd arra nagyjából hat csík bacon szeletet helyezünk. Erre kerül kb. két és fél evőkanál gombás krém, amit szép egyenletesen eloszlatunk, majd az egész közepére ráhelyezzük a karajt. A folpack egyik végét megfogjuk és ráhajtjuk a húsra, majd a másik végét is, és egy határozott mozdulattal összegöngyöljük kis csomagocskává. Ezt annyiszor ismételjük, ahány húsunk van.

Az összekészített batyu. Ezután kell összehajtogatni és kis csomagot formálni belőle.

Ez pedig már a kész kis csomagocska. 

Ha ezzel a lépéssel is megvagyunk, akkor a batyukat legalább fél óráig hűtőbe kell tenni, de ha pár órát tudnak odabent állni, az a legideálisabb, mert összeérnek benne az ízek. Amíg a husik pihennek, nyugodtan elkészíthetjük a köretet. Mikor letelt a fél óra (vagy több, attól függ kinek mennyi ideje van a készülődésre), kivesszük a hűtőből a csomagokat és utolsó mozzanatként leveles tésztába bugyoláljuk őket. Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát, de ne legyen túl vékony, mert ez az étel akkor jó, ha a tésztát is rendesen lehet érezni, nem pedig csak szétoppan, ahogy elvágjuk. Nekem egy csomag tésztából két bagyut sikerült beburkolnom. Két oldalról felhajtogatjuk, a széleknél megkenjük felvert tojással, majd összeragasztjuk őket. Ha a tésztánk oldalt túlságosan hosszú lenne (mint ahogy nekem is), nyugodtan vágjunk le belőle és tegyük el, később szuper húsos, vagy vegetáriánus mini batyukat lehet belőlük csinálni. A széleket csúcsosra hajtogatjuk, megkenjük a végüket tojással és rátapasztjuk a batyunk tetejére. Ezután fordítsuk meg, tegyük tálba, vagy tányérba, és az egész csomagot kenjük be tojással. Díszítésképpen késsel lehet bele vágni motívumokat - én először csillagot rajzoltam bele, de most középen húztam egy vonalat és abból négy kis ágacskát, ehhez volt éppen kedvem. 

Így néznek ki még sütés előtt. Elég nagyok, mint láthatóak, úgyhogy akár egy féllel jól lehet lakni, bár ha nem eszünk hozzá köretet, akkor talán lecsúszik egy egész is.

Én ennyit készítettem egyszerre :) 

Előmelegített sütőben 180 fokon kb 20-25 percig sütjük egy sütőpapírral kibélelt tepsiben, de érdemesebb inkább a tészta pirulását alapul venni. Ha már szép aranybarna, akkor nagy valószínűséggel a hús is jól átsült benne, és akkor el is készültünk a karajjal Wellington módra :)

Ezek az elkészült finomságok :) 

A húsok sok szaftot eresztenek, amiket még véletlenül se öntsetek ki, mert isteni ízük van! Szedjétek ki a húst a tepsiből és a szaftot öntsétek közvetlenül rá. Ha a tepsiben hagyjátok, akkor a tészta alja sajnos el fog ázni, de ha tálalás előtt meglocsoljátok a husit ezzel a szafttal, szinte csodát tesz vele. Sajnos félbevágva már nem tudtam lefényképezni, mivel mire oda jutottam mindenki felfalta a sajátját, és bevallom, én is belefeledkeztem az evésbe :P De maradt még két Wellingtonunk, holnap azt fogjuk megenni ebédre, úgyhogy ha nem felejtem el, hozok róluk ketté vágott képet. Jól lehet majd látni a rétegeket benne.

Hát, ez lenne az én kis Wellington karajom, remélem nektek is tetszik és esetleg valamilyen különleges alkalomra ti is elkészítitek :)