Tripla ünneplés

November hónapban igen sok ünnepelni valónk szokott lenni. 3-án volt Apóka születésnapja, 8-án Viktoré, nekem meg 13-án lesz a névnapom. Ennek örömére úgy döntöttünk, hogy ma nagy családi banzájt csapunk, ami annyira azért persze nem volt nagy, mert csak anyós, após, édesanyám és mi voltunk jelen, de a készülődés nagy volt előtte. A dolog már csütörtökön kezdődött, mert akkor elmentünk a Camponában megvenni Viktor ajándékát, méghozzá egy új okostelefont. Elég sokáig vacakoltunk, de végül megvettem neki a legújabb Galaxy Ace 3-mat.

Na képzelhetitek, azóta jóformán összeragadt a készülékkel :D Imádja, mindenkinek mutogatja és nagyon élvezi, hogy annyi mindent tud rajta csinálni. Büszke vagyok most magamra, hogy kitaláltam ezt az ajándék ötletet, mert Viktornak baromi nehéz ajándékot venni. Mindig mondogatja, hogy kössek egy masnit a nyakamra és én legyek az ajándék (lehetőleg ruha nélkül persze :D), de a magam részéről szeretem a tárgyi ajándékokat, szeretem, ha oda tudom adni a másik ember kezébe azt, amiről úgy gondolom, örülni fog neki. Nos, azt hiszem ezzel az okostelefonnal sikerült olyan ajándékot adnom Viktornak, aminek tényleg nagyon, de nagyon örül :) És mivel nem vagyok szőrös szívű, már aznap odaadtam neki, had fedezze fel. Kb. olyan látvány volt, mint amikor a kisgyerek kibontja a karácsonyi ajándékát, és egy szuper matchboxot talál benne :D Élmény volt nézni, ahogy felfedezi a telefonját. Mondjuk egyelőre kezelni még nem tudja, ha hívják néha nehezére esik felvenni, mert nem tudja mit és merre kell nyomkodni, de majd csak belejön :P Egyébként én sem maradtam ki az ajándékozásból. Eredetileg a Sleek Vintage romance palettáját kaptam névnapomra (ami djkaty blogsale-jének jóvoltából hamarosan tényleg az enyém lesz), de Viktor úgy gondolta, hogy addig is, míg nem kapom kézhez a szépségeimet (mert még néhány dolgot vettem), legyen valami más is, amit most rögtön oda tud nekem adni. Kérdezte, hogy nem szeretnék-e egy új könyvet? Ohohóóó! :D Ezt szinte fölösleges kérdezni :P Hát persze, hogy mindig kell egy új könyv! Akkor is kell, ha semmi sem tetszik a kínálatból XD De viccet félre téve természetesen találtam olyat, aminek nagyon örülnék, méghozzá Stephenie Meyer Burok című könyvét. Miután több évnyi hercehurca után sikerült megbarátkoznom az írónő Alkonyataival megnéztem a Burkot filmben, tetszett, mondom miért ne olvasnám akkor el könyvben is? Így ez a kötet jött is haza velem. A következő áldozatom egyébként az Utolsó egyszarvú lesz, amit mesében imádtam, és muszáj könyvben is elolvasnom. Nagyon vacilláltam a két könyv között, de végül úgy döntöttem, hogy Lady Amalthea vár még egy kicsit. Először nem ártana végre befejeznem Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogók című könyvét, amiről fogalmam sincs miért mellőzöm annyira, mert mikor belelendülök rájövök, hogy nagyon klassz kis könyv, aztán valahogy elfelejtem (valószínűleg azért haladok vele olyan lassan, mert reggelente a fülemben dörömbölő metal jobb ébresztő hatással van rám, mint az olvasás, ami még jobban lefárasztja a szemem). Szóval előbb Böszörményit befejezem, aztán jöhet a Burok, meg a másik nem tudom hány könyv, amit még mindig nem olvastam ki XD (na jó, azt hiszem már csak a Klastrom titka és az Eragon van hátra). Szóval megkaptuk az ajándékainkat, viszont ma még várt ránk ez a kis családi ünneplés. Korán felkeltem, mert mint írtam is nemrég, Wellingtont csináltam, ami bizony időigényes. Ám sajnos hiába csörgött az óra hétkor, így is jócskán elhúzódott a sütés. Nem nehéz étel egyáltalán (vagyis én nem érzem annak), de tényleg időigényes, pláne ha közben öt főre kell még köretet is készíteni. És mivel gondoltam a családomra, a tesómnak és apukámnak is sütöttem egy batyut, szóval igen csak el voltam havazva. Még félkész sminkben nyitottam ajtót az itthoni szakadt gönceimben ("Nem baj, macikám, te így is szép vagy!" - anyós XD), aztán közben rohangáltam ki nézni a husit, hogy kész van-e már. Mikor végre az asztalon volt az étel borzasztóan izgultam, mert legalább egy éve nem készítettem el ezt a finomságot, és fogalmam sem volt róla, hogy jó lesz-e. Ráadásul anyukám kissé hadilábon áll a gombával, és mivel a wellingtonban van gombás pesto, izgultam, hogy ízleni fog-e neki. Na hát mondanom sem kell, mindenki tisztára törölgette a tányérját :) Apóka úgy tele ette magát, hogy azt hittem szét fog repedni az ing a pocakján :D Anyóka is nagyon elismerősen nyilatkozott az ebédről, állandóan csak dicsérte, de a köretként felszolgált krumplipüréhez hozzá sem nyúlt, mondván ha ő még azt is enne hozzá, nem tudná megenni a husit. Nem is tudom miért gondoltam én azt, hogy egy ember meg tud ennyi egy batyut, tényleg elég nagyok lettek, ráadásul laktatóak. Aztán persze anyu is el volt tőle ájulva, nagyon ízlett neki is és egyáltalán nem érezte benne dominánsnak a gombát :) Úgy örültem, hogy jó véleménnyel volt róla, elvégre főzőtudomány téren mindenkinek az édesanyja a legnagyobb kritikusa. Erre anyu azt mondta, hogy bizony a tyúk is tanulhat a csibétől :P Úgyhogy az ebéd remekül sikerült, utána pedig még magunkba erőltettünk egy-egy szeletet anyu tortáiból. Viktornak sütött egy citromos túrótortát (vagyis nem sütötte, mert ez a sütés nélküli verzió), Apókának meg egy csokitortát. Hát, adtunk a fogyókúrának rendesen :D Pezsgőztünk is, meg hatalmasakat nevettünk, és persze kaptunk ajándékokat. Viktor egy whiskey-válogatást kapott, ilyen pici kis üvegcsékben 5 féle márkájú whiskey. Van már neki egy ilyenje, de ez valami sorozat, és most megkapta a következőt. Meg persze kapott csokit, egy új pizsamát (nincsenek véletlenek, pont nemrég dobtuk ki az egyik régi pizsamáját, mert már kinőtte :D), tusfürdőt, stb. Én egy falinaptárat kaptam, amin sütemények vannak hozzájuk tartozó recepttel, nagyon jól néz ki (ezek ilyen enyhe célzások, hogy sütnöm kell :P), aztán kaptam két harisnyát, egy Fructise sampont (sajnos szilikonmenteset, de sebaj, hajbalzsammal el tudom használni azt is), egy csodaszép tortaformát és egy kis kínai porcelán leveses tálkát hozzá tartozó kanállal. Végre dizájnos tálból tudom enni a miso levesemet ^^ De ami a legjobban tetszett, az a kis szakács köténykém, fel is kellett próbálnom rögtön :D Olyan kis aranyos, legszívesebben abban mászkáltam volna egész nap :) Szóval nagyon jól éreztük magunkat, de hamar elröppent az a pár óra, és már menniük is kellett. Anyókáéknak még dolga volt, édesanyám pedig készült menni egy Márton napi bálra, ahová a kolléganői befizették és közölték vele, hogy ha nem jön el velük, soha többé nem szólnak hozzá :P Úgyhogy nem volt mit tenni, el kellett mennie rá :P De örülök is ennek, mert anyura is ráfér már egy kis kikapcsolódás, és most végre szórakozhat, táncolhat, nevethet a barátnőivel :)
Most, hogy vége lett a szülinapozásnak már csak vegetálunk, eléggé lefáradtunk, hiszen reggel 7 óta meg sem álltunk, takarítás, főzés, készülődés, díszítés, miegymás. Ja, egyébként akartam volna szalvétából lótusz formájú poháralátétet hajtogatni, de erre sajnos már nem volt időm. Na majd legközelebb :) A végére hoztam pár képet a mai napunkból.

Édesanya csokitortája. Leírhatatlanul finom, maga a csokis mennyország! És a legjobb az egészben az, hogy nem is szeretem a csokitortát, de ez annyira jó lett, hogy szinte elolvadtam tőle. Isteni volt benne a krém, kicsit pudingos, de mégis krémes, és rumos is egy kicsit, wahh! Maga a tökély!

Ez pedig a citromos túrótorta. Csak azért ilyen furi, mert anyu már közben belevágott, mielőtt lefotózhattam volna :P Babapiskótával készítette az alját, és mondhatom ez is mesés lett! Nem volt gelly, csodás fanyar citromos íze volt. Viktornak ez ízlett a legjobban :)

Édesanya bohóckodik :P Mellette meg Apóka nagyon marcona fejet vág, de szerintem csak azért, mert éhes volt már nagyon :P 

A kis Wellington batyuk kész állapotban :)

Ajándékok

A kötény használat közben :P 

A következő bejegyzésemben képekkel illusztrálva le fogom írni a wellington receptjét, mert kértétek páran. Direkt úgy sütöttem-főztem, hogy minden mozzanatát tudjam dokumentálni, aztán egy másik bejegyzésben megmutatom a mai sminkemet, ugyanis felavattam a fekete Color Tattoo-mat is :)