Sailor Moon-os nosztalgia

Az előző TAG valahogy felébresztette bennem a tizenéves kislányt, aki rajongott a Sailor Moon-ért - és persze rajong érte mai napig is, felnőtt fejjel. Nézelődtem a neten és találtam pár szép és kedves idézetet a meséből;

Angol

“Mamoru, please say it once more. -Usagi
Again? But I've said it 50 times! -Mamoru
Please? One more time? -Usagi
Okay, for the last time. Marry me, Usagi. -Mamoru ”

“Who wants that? I'd rather choose to fall in love and be hurt. Sometimes I can't even sleep because I love someone too much. And there's always sadness in our lives. It's that sad feeling that keeps us going. - Usagi/Sailor Moon”

“Endymion, you are my first love, my only love... even if we're reborn, in another life, we'll find each other... and then... We'll fall in love again... - Princess Serenity”

“Girls have to be strong to protect the men they love.”

“The people of the world, all of them, whether it is the different race or the different language or the different lifestyle, tend to only think about what we cannot share. But our brains are all the same. We are the same people. With everyone’s strength, we can all share the same feelings. That much is obvious. But it won’t come easily.”

Magyar:

"Nekem a barátság olyan, mint a napsugár, amelyik melengeti az ember szívét. A vita meg olyan, mint a felhők: szét kell oszlatni őket, hogy kisüthessen a Nap!"

"Varázslatos dolog hinni a sors kezében."

"A szerelmet az öli meg, ha az ember valakinek a kedvéért lemond az álmairól."

"Én hiszek ebben a világban és az emberekben, akikért a barátaim az életüket adták. Hiszek benne, hogy az embereket érdemes megmenteni."


A végére pedig két csodálatosan szép, mégis szomorú Sailor moon dalt hoztam. Az egyik az a zongora szóló, ami Bunny és Bordü szakítása alatt szólt. Emlékszem, mikor ezt a részt láttam egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg megtörténik. Azt hittem, hogy ez valami nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon rossz vicc. De tényleg. Ott ültem a tévé előtt megkövülten, potyogtak a könnyeim és együtt sírtam Bunnyval.

A másik pedig a jól ismert zenedoboz dalocskája teljes hosszában. Van benne valami szomorkásan szép, valami szívfacsaró, mégis kellemes és ábrándos, egyszerűen nem tudok vele betelni. Csak hallgatom újra és újra, lúdbőrzök és közben csodálatos, csillagokkal teleszórt téli eget képzelek magam elé, amit álmodozva bámulhatok az ablakon keresztül...

És ahogy így olvasgatom az idézeteket... azt hiszem a Sailor Moon nagyon nagy hatással volt rám. Az ő hatására lettem én is olyan ember, aki mindenkivel törődik és ott próbál segíteni, ahol tud, de közben szörnyen sebezhető. És azt hiszem az igaz szerelemről alkotott nézeteimet is nagyban befolyásolta ez a mese. Mindig is nagyon hasonlítottam Bunnyra. Én is igazi bőgő masina vagyok, rajongásig imádom a szerelmem (néha koloncként lógok a nyakán), vacak vagyok matekből, de közben telis tele vagyok kedvességgel és jósággal mindenki felé, és próbálom megmenteni a világot a szeretet erejével. Kár, hogy nekem nincsen Holdprizmám, talán akkor nekem is sikerülne :) Ja, és mind a ketten Rákok vagyunk ^^