Interjús TAG

Viki oldalán találkoztam először ezzel a kérdéssorozattal, amik eredetileg blogos interjúkhoz készültek, de azóta többen is kitöltötték, mint TAG-et. Régóta várt rám ez a kis kérdezz-felelek az egyik szöveges dokumentumomban, most pedig végre kitöltöm én is :)



Milyen indíttatásból kezdtél el blogolni?

Nagyon sokáig voltam fent a hotdog-on, amit akkoriban nagyon szerettem. Ott elég aktívan tevékenykedtem, sok emberrel megismerkedtem, magazinokat vezettem sikerrel és mindenféle érdekességekről írtam cikkeket, blogbejegyzéseket. Aztán a hotdog megváltozott. Olyan emberek lepték el, akiket már nem bírtam elviselni, úgy éreztem lesüllyedt az oldal színvonala, ráadásul többen is zaklattak, így inkább távoztam onnan. Az írás viszont veszettül hiányzott, hiszen hozzá szoktam ahhoz, hogy a gondolataimat kiírjam magamból akár cikk, akár blog formájában. Nagyon szeretek írni, kislány korom óta foglalkozok vele és szükségem is van rá. Számomra ez az egyik legjobb terápiás eszköz. Akkoriban Barbi barátnőm kezdett el blogot vezetni, mármint így külön oldalon, nem egy másik portálba beépítve. Nekem ez még újdonság volt, furcsa is, nem akartam belekezdeni, de végül megalkottam ezt a kis zugot, amit a saját kis világommá akartam alakítani. Egy hellyé, ami rólam és nekem szól, az én kis lelki békémért és az én örömömre. Eleinte nem volt sok olvasóm, de nem is ez volt a célom. Saját magamért kezdtem el blogolni, hogy ismét lehetőségem legyen szavakba önteni a gondolataimat, feljegyezni az életem apró-cseprő mozzanatait és hogy egy olyan világot teremtsek, ami tényleg csak az enyém, úgy formázom, úgy alakítom, ahogy kedvem tartja, és csak olyanokkal osszam meg, akik tényleg hozzám hasonlóak. Egy szentélyt akartam létrehozni, ami az én romantikus, gyermeki, kicsit elvont és gótikus, de szerethető jellememet takarja, és úgy érzem, hogy ez maradéktalanul sikerült is :)


Milyen hobbid van még?

Ó, rengeteg minden, igazi művészlélek vagyok. Imádok olvasni, rajzolni, verset, regényt, novellát írni, hímezni, hastáncolni, énekelni, kreatívkodni, sminkelni, zenét hallgatni, egyszóval mindent, ami a kreatív önmegvalósításról szól.



Mi volt a bloggal kapcsolatos legjobb pillanatod?

Amikor szép lassan kezdett megnövekedni a feliratkozott olvasóim száma. Ez még a nyereményjátékom előtt volt, amikor - úgymond - nem volt nagyobb motiváló erő ahhoz, hogy feliratkozzanak hozzám emberek, és mégis hetente láttam új arcokat az oldalsávban. Nagyon jóleső érzés volt ez számomra, mert nem gondoltam volna, hogy egy ilyen személyes kutyulék blog rajtam kívul mást is érdekelhet. Csodálatos érzés volt, mikor az emberek egyre csak jöttek hozzám és elkezdtek kommentelni, megírni a véleményüket mindarról, amiről írok. Zavarban is voltam kezdetben, nem tudtam hogyan reagáljam le a dolgot, kicsit féltem ettől az új szereptől. Jól elvoltam ebben a kis Mesevilágban egymagam, aztán hirtelen mások is át akarták lépni birodalmam határát, én pedig kissé aggódva, de izgatottan tártam ki az ajtaját, s azóta is tárt karokkal fogadok mindenkit, aki ellátogat hozzám :)


Ha tehetnéd, feladnád a munkádat, hogy csakis a blogolásnak élhess?

Nem hiszem. Nagyon szeretek ugyan blogolni, de ebben most pont az a jó, hogy hobbi és csak kiegészíti az életemet. Ha egész álló nap csak blogolással foglalkoznék, elveszne a varázsa. Ugyan nincs könnyű munkám, és ha tovább is tanulok akkor sem lesz, de a blogolást jobb szeretném megtartani tényleg csak hobbinak, mert ez kellemesen kiegészíti az életemet. Nem szeretném elrontani olyasmivel, mint hogy csak ezzel foglalkozzak.


Szerinted mik azok a tulajdonságok, amik segítik egy blognak a fejlődését?

Első sorban el kell döntenie az írójának, hogy milyen blogot akar. Ha az a célja, hogy olvasókat szerezzen, akkor nyilván hozzájuk kell idomulni, tehát olyan témákról, olyan stílusban érdemes írni, ami másokat érdekel és tetszik nekik. Én nem ezt az elvet követtem. Én önmagamat adtam, mert azzal nyugtattam magam, hogy úgy sem olvas senki, ez az én kis kuckóm és itt úgy írok, meg arról írok, amiről és ahogyan csak szeretnék. Nem foglalkoztam azzal, hogy másokat mi érdekelhet, vagy hogy mennyire befogadható a nyelvezet, amivel írok. Ez a blog csak rólam szólt. Aztán később egyre többen jöttek, akiknek megfelelt a blogom úgy, ahogy van, és a mai napig nem változtattam a koncepciómon. Nem lettem kifejezetten beauty blogger, sem magán jellegű, de még csak gasztro blogger sem. Vegyes vagyok. Arról írok, ami érdekel, ami történik velem, és ez vagy tetszik az embereknek, vagy nem. Ha tetszik nekik, akkor örülök, ha nem, akkor sem esek kétségbe, mert azért, mert egy bejegyzéshez nem kapok kismillió kommentet, attól én még nagyon jól éreztem magam a megírása közben. Ez volt a blog eredeti célja, és ebben mai napig nem változott.

Kik a példaképeid?

Természetesen az első helyen az édesanyám áll. Az én szememben ő a világon a legerősebb ember, a legerősebb nő és a legcsodálatosabb jellem. Egy igazi angyal. Nincs még egy hozzá fogható csoda ezen a világon. Annyi mindenen átesett már, annyi minden történt vele, kapott hideget, meleget, mégis itt van, minden nap mosolyog még akkor is, ha fáradt, és ugyanúgy számíthatok rá, mint eddig. Aki csak találkozik vele mind azt mondja, hogy nagyon erős pozitív kisugárzása van, és azt hiszem ezt örököltem tőle. A mi társaságunkban a legtöbb ember feltöltődik, jobban érzi magát, de én kispályás vagyok édesanyámhoz képest, ő az igazi Napsugár :) Nagyon-nagyon szeretem őt, tiszta szívemből!
A másik példaképem a férjem, Viktor. Tudom, ez most biztosan nagyon nyálasan hangzik, de szerintem a férjem ritka jó ember, hozzá foghatóval még soha nem találkoztam. Persze sok benne az ellentmondás, mert kissé mizantróp, utálja az embereket, mint gyűjtőfogalom, de mégis a napi cselekedeteiben a törődést, kedvességet, jóindulatot, előzékenységet látom. Telis tele van gondoskodó hajlammal és jósággal, aranyból van a szíve, és ott segít másoknak, ahol csak tud. Egy nagyon elcsépelt szóval tudnám őt jellemezni; kedves. Első látásra nem ez jut róla eszébe másoknak, mert könnyem magába zárkózik és nehezen nyílik meg, de ha valaki bajba kerül, vagy segítségre szorul, ő az első ember, aki a tömegből a kezét nyújtja, míg mások elmennének a rászoruló mellett. És nem, nem tökéletes. Ugyanolyan emberi lény, mint bárki más, de váltig állítom, hogy különb ember ő, mint a legtöbb érzéketlen tulok a mai világban. Csak azért, mert nincs rajta a nap 24 órájában colgate-vigyor és nem bratyizik le mindenkivel egyből, meg nincs puszi-pacsi-miegymás, attól még igenis csodálatra méltó személyiség. A hibáival és a tökéletlenségeivel együtt szeretem. Büszke vagyok rá, hogy ő az igazim.


Mit olvasol szívesen más blogon?

Ó, hát én mindent. Nagyon szeretem a személyes postokat, ahol különféle gondolatokról írnak véleményt, mert szeretek én is elgondolkodni egy-egy témán. Szeretem a film és könyvkritikákat, mert ezek tippet adnak arra, hogy legközelebb mit nézzek meg és mit olvassak. Nagyon szeretem a különféle TAG-ek kitöltéseit olvasgatni, ez mondjuk megint csak személyes kategória, de tényleg élvezem. És persze szeretem a sminkes, ruhás, csajos bejegyzéseket is, mert nőből vagyok és érdekelnek az ilyesmik :) Igazából mindenről szívesen olvasok, mert minden érdekel :)


Átlag mennyi idődet veszi el a blog 1 nap?

Hm, ez változó. Van, mikor nem írok bejegyzést, csak megnézegetem kaptam-e kommentet, válaszolgatok rájuk, nézegetem mások bejegyzéseit, de van, mikor felé sem nézek, mert annyira nincs se kedvem, se erőm, hogy inkább mással foglalkozom. De vannak napok, mikor annyi minden felgyülemlik bennem, hogy órák hosszat ülök a blog előtt és csak gyártom egyre-főre az írásokat. Szóval ez amolyan hangulatfüggő dolog.


Van külön blog füzeted, amibe az ötleteidet írod?

Nincs ilyesmim, de ha eszembe jut valami, amiről írni szeretnék, akkor vagy a telefonomba írom bele, mint jegyzet, vagy itthon letépek egy lapot a kis jegyzet tömbömről és leírom az ötletemet, esetleg néhány címszót hozzá, hogy a jó gondolataim ne vesszenek el. Én egyébként legtöbbször a cetlizős megoldás híve vagyok, habár van nálam füzet is, hogy ha netalántán lenne időm kidolgozottabban írni valamiről, akkor legyen hova. Sajnos ez mostanában nem igazán történik meg, de a cetlikék is tökéletesek a feladatra.


Általában hány poszt van előre megírva?

Nem szoktam előre írni postokat, mindig spontán működöm. Egyenesen ide írok bejegyzést, mert a pillanat hevében sokkal jobb gondolataim születnek, mintha leülnék, feltűrögetném az ingem ujját és a számat rágcsálva összekaparnám a gondolataimat, fogalmazgatnék, stb. Jobb szeretem, ha minden ösztönösen jön.


Honnan jött a blogodnak a neve?

Hát, mint ahogy említettem is, egy saját kis világot akartam létrehozni, ami tükrözi a személyiségemet. És mivel egy kicsit gyermeki lélek vagyok, aki szereti a meséket, meg az ehhez hasonló kedves, bájos dolgokat, gondoltam miért ne legyen ez az én Mesevilágom? Egy varázslatos kis birodalmat akartam, ami az én színes fantáziámmal van tele, és úgy éreztem ez a név megfelelne hozzá.


Előfordul, hogy több hétre előre meg van tervezve, hogy miről szeretnél írni?

Nos, ez sem jellemző rám. Mint ahogy írtam is, felcetlizem, amikről írni szeretnék, aztán mikor késztetést érzek rá, meg is írom. Nem szoktam határidőkhöz kötni magam, sem pedig tevezetekhez, mert mint mondtam, a spontaneitás híve vagyok ilyen téren.


Mi volt az első sminkeléssel kapcsolatos terméked?

Úristen, azt hiszem az a gagyi műanyag cukros illatú, golyós szájfény szőlő illattal :D Az egész olyan volt, mint egy szirup, amitől csak fuldokoltam, olyan erős illata volt, no meg persze arra is tökéletes volt, hogy beleragadjon a hajam :D


Mit dolgozol civilben?

Gyógypedagógiai asszisztens vagyok :)


Kedvenc sminkmárka?

Hűha... nem igazán van kedvencem. Kedvelem az Essence, a Maybelline, az Astor, az Avon és az IsaDora termékeit, de a Manhattant is egészen kedvelem. Mikor még nem volt szemöldököm csakis Manhattan szemöldök ceruzát használtam, mert az volt a legjobb. És persze más termékük is jó, volt tőlük hármas palettám, amit nagyon szerettem. Szóval a fent említetteket nagyon kedvelem, de kifejezett kedvencem nincs.